Tatiosz tanításai még nem értek véget a legutóbbit közlő bejegyzésemmel (http://nesszi.blogspot.hu/2011/09/tatiosz-tanitasai-tukor-tanitasa.html), melynek utolsó sora így szólt:
"Ez a világ, amelyben élsz, ez a Szeretet Palotája."
Szeretettel ajánlom nektek a folytatást, egy újabb, szimbólumokban gazdag csodás tanítást:
"Mielőtt válaszolnál, elmesélem a lüdiai Gügész történetét.
Szép és bátor férfi volt Gügész, a becsületes Daszkülosz fia. Egy napon, mikor már nem talált örömöt a földi munkában, apja elé állt, hogy elköszönjön tőle:
- Álmomban megjelent egy ember, akinek nagy feladata volt: segíteni, bátorítani igazságot tenni. Amikor felébredtem, már bizonyos voltam benne: ez az ember én vagyok. Most útnak indulok. Szeretnélek téged és a hozzád hasonló jó embereket megváltani a szegénységtől, a betegségtől és a szomorú öregségtől.
- Hogy képzeled ezt? - kérdezte tőle az apja.
- Hajnaltól késő estig a földet műveled. Gerinced megroppant az emberpróbáló munkától, gyakran betegeskedsz. Lassan öreg leszel, s az öregségben semmi örömöt nem találsz majd, hiszen az élet hajlottá és nyomorulttá tett. Elmegyek, és egy üvegben elhozom neked a boldog élet italát. Ha neked használni fog, adunk belőle mindazoknak, akik méltók rá.
A becsületes Daszkülosz mosolyogva búcsúzott el fiától:
- Szegény vagyok, semmit nem adhatok az útra neked. Egyetlen vagyonom ez a kő, amit apámtól kaptam. Vedd magadhoz, mostantól a tiéd.
Gügész megölelte apját. A kék követ a tarisznyájába tette. Az éjszakát a szomszéd város menti erdőben töltötte. Egy fa alatt pihent, továbbálmodta tegnapi édes álmát. Kísérteties zajra ébredt. Emberek poharaztak, kardok csörögtek. Kezébe vette a kék követ. Amint rápillantott, egy szem nézett vissza rá. A szem a távolba látott. Gügész ekkor tanúja lett hat gonosz ember eskütételének: megfogadták, hogy megölik Kandaulosz királyt, kincseit pedig elrabolják.
Gügész elámult a kék kő csodatévő hatalmán: amikor a követ visszatette a tarisznyájába, nem látott és nem hallott semmit; amikor újra elővette, és a kő közepén lévő fekete szemre nézett, rálátott az egész világra. Most már csak ki kellett választania, kiket és mit akar közelebbről szemügyre venni. Látta a jót, és látta a rosszat. Elindult, hogy igazságot tegyen.
Útközben azonban csoda történt: akkor is látott mindent, amikor nem volt kezében a kő. Ő maga lett a szem.
Kandaulosz király szívélyesen fogadta:
- Légy házunk vendége, idegen. Mi szél hozott vidékünkre?
- Azért jöttem, hogy megmentsem az életed. Tudomásomra jutott, hogy meg akarnak ölni, hogy a koronádat és a kincseidet megkaparintsák - válaszolta Gügész.
A király régóta sejtette, hogy nem mennek rendben a birodalom ügyei, azért mégis megdöbbent a hír hallatán. Talán éppen Gügész becsülete keltett ámulatot benne.
- Honnan tudod? - kérdezte.
- Van egy szem, amelyik mindig velem van, de neked is van ilyen. Lehet, hogy te nem tudsz róla, de attól az még van.
A király elcsodálkozott azon, amit az idegen a szemről mondott. Első hallásra képtelennek tűnt a számára, hogy neki is van egy különleges szeme, ugyanakkor ő nem tud róla. Ezért tovább faggatta Gügészt, árulja el, hol van az a szem, amelyik ugyan nem látható, de ő maga mindent lát, és mindenről tud.
- Annyit mondhatok, királyom, hogy mindig veled van. Mivel nem látható, hogyan mutathatnám meg a helyét?
- Igaz - ismerte el Kandaulosz -, akkor menjünk, és járjunk utána, igaz-e, amit mondtál.
A haramiák még most is a aszpendoszi erdőben vigadtak. Kandaulosz kihallgatta őket, így maga is megbizonyosodott arról, hogy Gügész szavai az igazságot fedték fel.
- Csak azt fogadom el, amit látok, és csak abban hiszek, amit hallok - mondta mosolyogva a király, és átkarolta újdonsült barátja vállát. - Te derék ember vagy, ezért megjutalmazlak.
- Hiszel nekem, bízol bennem, számomra ez a legnagyobb jutalom.
- Hinni? - kérdezte Kandaulosz. - A hit nem számít, az igazság számít.
- Ha ezt gondolod, még sokat kell tanulnod - válaszolta Gügész.
Teltek a napok, a hetek s az évek. Kandaulosz tanult, Gügész tanította. Megtanult hinni az emberekben, a barátságban; végül megtanult hinni önmagában. Már azt is tudta, bárkiből lehet nagy ember pompás külsőségek révén és egy kis szerencsével; kiemelkedni, s valóban hatalmasnak lenni viszont csak az az ember képes, aki hű önmagához. Igazsága által nyugalom költözött Lüdiába. Gügész az idők során legfőbb bizalmasa s tanácsadója lett. Tőle kérdezte meg, mit tegyen, ha nem hull eső a földekre, és kevés a termés. Abban is barátja tanácsát kérte ki, mitévő legyen, mert nem született gyermeke. Bő esztendők termését tartalékolta nehezebb időkre, meg is nősült, miként azt Gügész tanácsolta.
Mikor már rendben teltek a birodalom napjai, Gügész ekképpen szólt Kandauloszhoz.
- Már mindent tudsz, királyom, életeddel s az ország ügyeivel magad is boldogulni fogsz. Hazamegyek apámhoz, mert megígértem neki, ha a boldogság italát megtalálom, viszek belőle néhány cseppet.
Daszkülosz a kapuban fogadta fiát:
- Honnan tudtad, hogy jövök? - kérdezte Gügész.
- Neked adtam a követ, hogy általa rátalálj a Szem csodatévő hatalmára. Én már tudtam róla, ezért amikor kellett, bármikor segítségül hívhattam. Most tényleg boldog lehetek: amikor útnak indultál, a boldogság kapuja még csak nyitva állt előtted; most, hogy visszatértél, tudom, hogy beléptél rajta. Valóban elhoztad a boldogság italát nekem, csak nem üvegben, hanem a szívedben. Most pedig menj vissza Kandauloszhoz, a király bajban van.
Gügész a Szemhez fordult. Rögtön látta, hogy Kandaulosz nyugalmát haramiák zavarták meg, s annyi boldog esztendő után kioltották életét. Visszatért a palotába, bár már nem volt kinek tanácsot adnia. Lüdia népe hódolatta fogadta, és megkérték, teremtsen rendet a feldúlt országban.
Gügész a Szem erejével, kard nélkül űzte ki az ellenséget Lüdiából. Nem kellett a követ elővennie, s nem kellett a Szemet megpillantania, elég volt, ha rá gondolt, és az tudatta vele, mit kell tennie.
- Ha a királyt karddal ölték meg, a rendet kard nélkül állítom helyre - mondta, és úgy is tett.
Napnyugtakor felment a domb tetejére, és a Szem segítségét kérte. Néhány perc múlva jégeső és villámcsapás zúdult Lüdiára, majd földcsuszamlás pusztította el az ellenség táborát. Egyetlen porszem sem maradt utánuk. Másnap a tanács Gügész fejére tette Kandaulosz király koronáját:
- A te fényed ragyogó fény; a te szíved igazságos szív; a te szavad rendíthetetlen szó; a te tanácsod igazi jótanács; a te szemed valóban lát; a teremtésed valódi teremtés. Kérünk téged, Gügész, fogadd el tőlünk az igazság fénylő koronáját, amíg mi élünk, senki nem veheti el tőled - mondta a tanács vezetője.
*
Amikor úgy döntöttél, hogy szeretnél belépni a Szeretet Palotájába, tudnod kell, magad akartad így. Ez a fénylő épület kívülről ragyog csupán - belülről olyan lesz, amilyenné alakítod. Előre nem tudhatod, mi vár rád ott. Ismeretlen helyre érkezel, ezért neked kell felderítened. Használhatsz hozzá segítséget. Senki sem kéri tőled, hogy egyedül végezd a palota belső építését és a színezés nagy feladatait. Senki sem kéri tőled, hogy egyedül fesd fehérre a szürke és fekete falakat. Társakkal együtt kell végezned ezt. Amikor társaid magadra hagynak, újabb társakra találsz majd. Amikor ők is elmaradnak, akkor sem leszel védtelen - mert veled van a Szem.
A Szeretet Palotájának kapuja kétfelé nyílik. Ahol beléptél, ugyanott ki kell lépned egyszer, hogy visszatérj oda, ahonnan indultál. Mindazt, amit teremtettél, magad mögött hagyod, de később bármikor visszanézhetsz rá. Amikor visszatekintesz, látni fogod: a Szeretet Palotája fényesebben ragyog a te teremtő fényed által."
/Tatiosz: Az élet szép ajándékai/
Íme a Szem:
