Egy kis szünet...

Jelenleg nincs internetem, ezért átmenetileg szüneteltetnem kell a blogírást, amíg meg nem oldom az internet kérdést... pedig annyi mindent tudnék írni... de majd idővel... türelmes vagyok. :)

Kert építés - gyomlálás, ültetés, virág nevelés

"A magad ültette fűszálak úgy fogynak, ahogy a gaz lepi el a földet." 

/Meiji Tenno Gjoszei/

Az általunk épített kertet rendszeresen gondozni kell, fontos néha gazolni is, főleg amikor sok eső esik odabent a szívben.

A magadba vetett hit, az önbizalom és derűlátás, ha már egyszer megvan, ne engedd el... ha el akarna menni, ragadd meg a végét és húzd vissza magadhoz, és minden mást ami téged akar vissza húzni, ami szomorúvá akar tenni, szeretettel engedd el! Ezek a rossz érzések csak azért vannak, hogy neked segítsenek, hogy emlékeztessenek arra: ne felejts el szeretni!

Csak két dolog van: Félelem vagy Szeretet... te választhatsz és választasz is mindig! 
(Ehhez szeretnék most egy kis biztatást adni kedvenc Meiji verseimmel (végre megoszthatom őket veletek) magamat pedig emlékeztetni mindezek tartalmára.)

Minden pillanatban tudatosnak kell lenned akár "jó", akár "rossz" idők vannak...

"Az evezős, jó időben, rossz időben, egyformán a csónakra koncentrál."

/Meiji Tenno Gjoszei/ 

...és dolgoznod magadon, légy figyelmes tehát az érzéseidre, gondolataidra.

"Ha a virág leveléről nem törlöd le az esőcseppet, megdől a szára."
/Meiji Tenno Gjoszei/  

Képes vagy mindig a Szeretet állapotában lenni, ha úgy akarod!

"Az esőcsepp a sziklába is medret ver, mit mindenki ismer, te is képes leszel arra, amit feladás nélkül, szüntelenül végzel." 
/Meiji Tenno Gjoszei/

Csak tegyél érte, változtasd meg a gondolkodásmódodat és érzéseidet az előtted álló dolgokkal kapcsolatban. Seperd ki napi rendszerességgel a fejedből a negatív gondolatokat (mert képesek visszamászni, nem hagyják, hogy elhanyagold a lelked gondozását) és válaszd a szeretet, hogy legyőzd a félelmet. 

"Ha az opál követ nem tisztítod, annak homályán ugyan miért csodálkozol?"

/Meiji Tenno Gjoszei/

 
Bármi történjék is, képes vagy erre, bármi mást állítana az agyat, az csak kifogás, csak hinned kell magadban... 

"Akármekkora vihar is érje a világot, a fenyves erdők szilárdságát őrizd meg magadban."

/Meiji Tenno Gjoszei/

A boldogság és elégedettség a természetes állapotod... akkor is, ha néha nehézségeket, és szomorúságot érzel, mert hát... 

"A hegyoldalon lévő virágnak is ki kell nyílnia, ha kinyílik, a napfényt eltakarja."

/Meiji Tenno Gjoszei/ 

...de tudod, hogy mindez csak átmeneti, elmúlik, attól, hogy felhők vannak, még tudod, hogy ott van a napfény!!!

Teljesen érthető, ha össze vagy zavarodva, ha nem látod mindig tisztán a dolgokat: 

"Ha saját érzelmeidbe bele tekintesz, akár el is tévedhetsz."

/Meiji Tenno Gjoszei/

... de még ez is lehet vidám kaland, az élet egy játék, s ha így tekintesz rá, ezt is kapod vissza, könnyed dolog lesz, légy hálás a kihívásokért, hiszen a

"A hóesést, szélfúvást átvészelő fenyő az, mely tökéletesre nő."

/Meiji Tenno Gjoszei/

és egyébként is, ha akarod ha nem...

"A tenger hullámai által partra vetve is, nő a virág."

/Meiji Tenno Gjoszei/

Igen, tudom másnak könnyű mondani, de tudd, hogy mindenki cipeli a maga keresztjét és mindenkinek a sajátja a legnehezebb. Nem légből kapott dolgokat írok itt le... magamon "teszteltem" és "tesztelem" folyamatosan ezeket és szem előtt tartom, hogy...

 "Csak azt mond másnak, amit magadban már átgondoltál."

/Meiji Tenno Gjoszei/

Ne takarózz a múltaddal, neveltetéseddel, az is mind csak kifogás, hiszen jól tudod...

"Az ugyanazon földben nevelt virágok, lehetnek még különböző színűek."

/Meiji Tenno Gjoszei/

Nincs olyan, hogy lehetetlen, mert:

"A magas felhőkbe bújt hegyre, ha felmászol, utat találsz."

/Meiji Tenno Gjoszei/

Tudd, hogy...

"Amikor valamit nehéznek érzel, és ezért nem cselekszel, a világon semmi sem halad előre számodra."

...ráadásul, ha...

"A dolgokat nehéznek képzeled, tévedéseidet növeled."

/Meiji Tenno Gjoszei/

Én csak azt tudom mondani, hogy hallgass a szívedre, arra a megérzésre, amit a szíved súg:

"Akármi is vegyen körül, ha a saját utadat ismered, bajod nem lehet."

/Meiji Tenno Gjoszei/

...ezt már pedig ismered, ott súg belül, csak kérdezd meg őt, ha nem hallod. Eközben ne feledd:

"A folyó sodrásával együtt sodródó ladik könnyedén halad, az evező rudat mégis tartani kell"

/Meiji Tenno Gjoszei/

és 

"Ha a dolgok úgy is haladnak, ahogy képzeled, elbizakodott mégsem lehetsz."

/Meiji Tenno Gjoszei/

És nem baj, ha nem látod a jövendőt...

"A ladikot hajtó evező rúd, a tájból sokat eltakar, mégsem tolhatod a rudat gyorsabban."

/Meiji Tenno Gjoszei/

Légy tehát türelmes és ezt tartsd szem előtt:

"Amikor a megrakott taligát nyugodtan, és lassan húzod, elbukástól nem kell tartanod."

/Meiji Tenno Gjoszei/

...ez nem azt jelenti, hogy húzd az időt, hiszen...

"Az idő oly gyorsan halad, mint a kilőtt nyílvessző, ha nem sietsz, tovaszáll."

/Meiji Tenno Gjoszei/

... ugyanakkor ne is kapkodj, mert... 

"Amikor tudod mely úton kell haladnod, de az időzítést rosszul választod meg, rossz úton fogsz tovább haladni."

/Meiji Tenno Gjoszei/ 

...pusztán csak arról van szó, hogy... 

"Gondolkodj cselekvő emberként, és cselekedj gondolkodó emberként."  

/Henri Bergson/

Tehát ne agyban akard megoldani a dolgokat, de ne is légy meggondolatlan!

Mindennek megvan a maga legmegfelelőbb ideje. 

Ne félj, hogy elveszítesz el valamit, hiszen...

"Az amúgy is figyelemmel nevelt virágot, ha még jobban vigyázod, örökké növő."

/Meiji Tenno Gjoszei/

Alap állapotod a boldogság, neveld azt is figyelemmel! Ott van benned ehhez az erő! Tarts ki önmagad mellett, légy hűséges magadhoz, mert... 

"A földre hulló hópehely, azonnal elolvad, de a fa legkeskenyebb ágán, egyre csak megmarad."

/Meiji Tenno Gjoszei/

Ha ezek újnak hatottak most neked és emiatt kicsinek és esendőnek éreznéd magad, akkor tudd, hogy a nagyság relatív fogalom, attól függ, mihez viszonyítjuk. Mindannyian kicsinek érezzük magunkat néha, máskor meg nagynak, mert ilyenek vagyunk, emberek vagyunk... előnyünkre váljék, hogy van szívünk.

"Amikor Istent érzed, és elszégyelled magad, tévedhetetlenül emberséges vagy."

/Meiji Tenno Gjoszei/

Amellett, hogy emberek vagyunk, tudjuk, hogy Istentől származunk, tehát ne a körülményekhez viszonyítsd magad, ne a történtek tekintetében határozd meg magad!!! 

Nem szeretnék anya lenni 2.

Nem szeretnék anya lenni... még akkor sem, ha esetleg 15 év múlva ezt megbánnám. Ha később megbánnám, akkor az csakis nekem fájna, de ha így, most szülnék gyereket, akkor azzal talán a gyerekemnek okoznék kárt. Tagadhatatlanul az első néhány év a legmeghatározóbb egy ember számára, és ha én most nem akarom őt eléggé, akkor mégis hogyan tudnék jó anyja lenni? Amíg nem érzem úgy, hogy mindennél jobban szeretnék gyereket, addig nem szülhetek, csak azért, mert később megbánhatom, hogy lemondtam erről. Ez igen önző dolog lenne (többek között)!

Erről a témáról igencsak megoszlanak a vélemények a környezetemben. Akik szerint az utódok létrehozása adja az életünk értelmét, nem értenek egyet velem, akik szerint pedig más is értelmet adhat az életnek, ők ugyanazt gondolják, amit én.

Ha nagyon vágynék egy gyerekre, akkor sem szülnék csak azért, mert nagyon szeretnék... csakis akkor vállalkoznék rá, ha minden feltétel ideális hozzá és én magam is elég érett vagyok, ha biztos vagyok benne, hogy maradéktalanul boldoggá tudom majd tenni. És más dolgokkal is így vagyok az életben. Ha mindennél jobban vágyom is valamire, addig nem közeledhetek az elérése felé, amíg a feltételek legalább nagyrészt nem adottak. Akkor sem, ha örökre elveszítem annak a valaminek a lehetőségét a halasztás miatt. Ezt diktálja a lelkiismeretem, nem szeretnék fájdalmat, bonyodalmat okozni amiatt, hogy még kicsit le vagyok maradva az életben bizonyos dolgokban. Önzőnek érezném, ha másképp cselekednék. (Ez nem jelenti azt, hogy ez ténylegesen, minden esetben így jó nekem, vagy másoknak, és nem mondom, hogy mindig így fogom ezt gondolni... mindez csak azt jelenti, hogy most ebben a pillanatban én ezt érzem helyesnek, jónak.)
Ennek ellenére az is lehet, hogy némely dolgokra talán az alábbi lenne inkább a jó megoldás?

„Ne várakozz. Az idõ soha nem lesz pont megfelelõ."

(Napoleon Hill )

Semmiképpen sem szeretnék a saját elveim rabja lenni...

Az érzelmek vezérelte tiszteletlen beszéd általánosításhoz, előítélethez vezethet...

Úgy hiszem nem vagyok álszent, és bár próbálom elkerülni, de én is szoktam néha csúnyán beszélni. Ezt úgy teszem, hogy amennyire csak lehet megpróbálok nem bántani vele másokat.

Az eléggé zavar, ha valaki úgy beszél csúnyán valamiről, vagy valakiről, hogy ítélkező, tiszteletlen közben és netalántán még általánosít is, holott az információi hiányosak. (Az ilyen csúnya beszédeknek általában egyfajta tudatlanság áll a hátterében.) Férfiak, nők egyaránt szeretnek csúnyán beszélni amikor rossz tapasztalatokat szereznek a másik nemről: "a férfiak ilyenek..., a nők olyanok..." Ez valahol érthető is, ugyanakkor néha átmegy ez tiszteletlen pocskondiázásba, vagy nem tudom mibe (nem is tudom jól kifejezni). Pl. legutóbb azt hallottam, hogy "a nők fa..ról fa..ra járnak át". Pontosan ilyen szörnyűséges megfogalmazásban. Talán még ezzel sincs olyan nagy baj, ha egy olyan ember mondja ezt, akit tényleg komolyabb sérelmek értek, amikor a barátnő nemcsak leváltotta az illetőt egy másik férfira, de míg együtt voltak meg is csalta többször. A gond azzal van, amikor ez tovább adódik ismerősöknek, barátoknak és ők is kezdik mondogatni, s ilyenformán könnyen szólásmondássá válhat az egyébként hasonló élményben nem részesülök körében is, hogy "a nők..." ...nem írom le még egyszer. :(

Szóval vigyázzunk mit mondunk, kitől milyen szavakat és mondatokat veszünk át...

Egyébként biztos nem könnyű megérteni a férfiaknak (főleg, hogy sokan nincsenek is tudatában, még a nők sem), hogy a nőket mi motiválja, hiszen ők férfinak születtek. Ez fordítva is így van. A nők sokszor akkor hagyják csak el tönkrement kapcsolatukban a párjukat, amikor adódik egy másik biztos jelölt, és ennek evolúciós oka van. Ez a jelenség nem véletlenül figyelhető meg általánosságban a nőknél, hiszen a nőknek gyermekeik sorsát kellett és kell ma is mindenekelőtt szem előtt tartaniuk. Akkor is, ha nincs gyerekük, hiszen az ösztöneikbe ez van beépülve. A monogámia is azért alakult ki valószínűleg, mert a koponya térfogat növekedésével az utódainkat egyre hamarabb kellett világra hozni. A megszületett gyermek sokkal védtelenebb formában kellett megszülessen, s az anyának egyre hosszabb ideig kellett nevelnie, a teljesen magatehetetlen gyermek mellett pedig nem volt elég lehetősége és ideje arra, hogy magát és gyermekét is tudja táplálni, azaz, hogy vadásszon (egy védtelen gyerekkel), továbbá magát még csak meg tudta volna védelmezni, de egy teljesen magatehetetlen gyermekkel a karján ez már nem ment olyan egyszerűen... szóval szükség volt az apára, egy tartós párkapcsolatra, legalább addig, amíg a gyermek fel nem nő. A természet szépen megoldotta, hogy ezek a késztetések a génjeinkben el legyenek tárolva és ösztöneinken keresztül is befolyással vannak döntéseinkre, választásainkra... még azon nőkére is, akik meg is csalták párjukat azontúl, hogy párjuk leváltása után egyből találtak egy másik férfit maguknak. Ezt is látni kell, amikor valakiről véleményt alkotunk... Nekem fura, hogy másnak ez alapból nem jut eszébe. Ezt az egészet most csak azért írtam le, mert az, hogy "a nők..." amögött ez az evolúciós ok áll fenn, még akkor is, ha a sérelmeket elszenvedett férfi élményeinek talán nem ezek voltak a vezető okai (mert hát nyilván más okok is lehettek, amikről azonban hiányosak az információink).

Kicsit el kéne gondolkodni néha azon amit hallunk... Pl. nem tudhatjuk, hogy ami mással történt miért volt úgy ahogy, mik történhettek abban a kapcsolatban, ezért nem kéne ítélkezni, és általánosítani. Továbbá meg kéne gondolni, hogy érdemes-e tényleg a saját életünkbe bevonni a más tapasztalatát úgy mint általános igazságot.

Persze lehet, hogy egyáltalán nem kéne ezzel foglalkoznom, és azzal, hogy ki miről mit gondol... ?

Louise L. Hay: Éld az életed! - Film ajánló

Szeretettel ajánlom mindenkinek a Louise L. Hay munkásságáról szóló Éld az életed című filmet! :)
Én is úgy kaptam valakitől. :) Köszönöm Erika! :)

Biztosan találsz benne te is olyat, ami a hasznodra válik.

Itt tudod megnézni:

http://vimeo.com/23910636

ÖnBizalom

Mostanában egy újabb kérdés vált igen aktuálissá, a saját életemben és a környezetemben is. Az ÖnBizalom. Némely embertársamnak talán egyszerű ezt körülírni, míg másoknak nehezebb.

Ezt (is) tanulgatom mostanában... (ez az, ami újszerűnek hat nekem). 

Azt írom le, hogy nekem most mit jelent.

Valahogy úgy tudom körülírni, hogy hiszek magamban, hiszem, hogy a megérzéseim jók, és mivel jók, ezért bízom magamban, abban, hogy mindig úgy döntök, ahogyan abban a pillanatban úgy érzem, hogy jó... tudom, érzem, hogy én is lehetek boldog akár itt és most, nem számít a jövő, a múlt nem kell beárnyékolja az életem...stb. legfőképp azt jelenti, hogy bízom a megérzéseimben akárki akármit is mondjon. A megérzés arra vonatkozik, hogy én magam (és leginkább én) érzem és tudom, hogy mit szeretnék és azt, hogy mire van szükségem. (E kettő nem feltétlenül fedi egymást.) Ekkor vállalom a felelősséget önmagamért, az életemért. A hit önmagamból jön, valahonnan belülről. Találtam odabent valamit, van ott valami, aminek köze van az ÖnBizalom nevű jelenséghez :). Megéreztem az erejét, nagy része talán még felfedezésre vár... nem tudom mi van még ott ezzel kapcsolatban. :) 

Eddig folyton visszaigazolást (megerősítést vagy cáfolatot) kerestem azzal kapcsolatban, hogy a megérzéseim jók-e vagy sem. Többen segítettek felismernem, hogy én magam is érzem, hogy számomra mi a jó, hogy nem kell másoktól várjam a választ a kérdéseimre, hiszen én magam is érzem őket. Meghallgathatom és meg is hallgatom mások véleményét, és azokon elgondolkodhatok... Segíthetnek, vagy gátolhatnak engem... ezt nem feltétlen lehet felismerni egyből, igazából amikor gátoltak akkor is segítettek eddig... azon, hogy megtanuljak végre a szívemre hallgatni. Szóval a lényeg az, hogy bárki bármit mond is, úgy döntök, ahogyan én magam belül érzek, nem úgy ahogyan egyik-másik ember számomra jónak gondolja. Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz az amit mások mondanak és, hogy én most már mindig mindent tudni fogok biztosan. Előfordulhat ezután is, hogy tanácstalan leszek, hogy nem tudom, vagy félek meghallani mit súg a szívem (mert mondjuk még tartok attól, ki mit gondol róla). Többet kell "beszélgessek" a szívemmel, többször kell megkérdeznem a véleményét. :)

Nem hittem a megérzéseimben eléggé addig amíg nem kaptam némi visszaigazolást, de most már tudom, nincs szükségem visszaigazolásra, mert anélkül is működnek, és úgy érzem talán mindenkinél ugyanígy működnek. Nem mondom, hogy mindig értem mit mondanak, vagy hogy nem keverem össze a félelmeimmel meg a világról alkotott elképzeléseimmel...

Most más szemszögből nézve, amit Feldmár András mondott arról, hogy "Hallgass a szívedre!", kezdem jobban megérteni mit is jelent ez. Hallgass a megérzéseidre! Erről is szól.
Nemcsak ezt "kell" róla tudjam, hogy : Ha eddig nem hallgattál arra mit mond szíved, netán nem figyeltél oda rá (mert azt tetted amit mások akartak, vagy mert csak úgy voltál a világban), lehet nem fog azonnal válaszolni, de ki lehet engesztelni, meg kell neki mondani, hogy mostantól minden nap jövök és megkérdezlek, hanem ezt is: Lehet vele kapcsolatot építeni. :)

Müller Péter nagyon szépen megfogalmazta mit is jelent ez valójában. 

"Ugye tudod, hogy a hitben is hinni kell?!"

Ez nagy titok. Az első pillanatban nem is érthető. Nem a vallásos hitről beszélek, hanem az önmagadba vetett hitről. A terveid megvalósulásába vetett hitről, arról, mely megelőlegezi - vagy megidézi? - a jövődet.

Nos, figyelj jól. A hitet éppúgy fel kell nevelni, mint egy gyereket. Először gyengécske még. Mint egy pici, izzó parázs: fújni kell, hogy lángot kapjon. Nem megy könnyen. Kifogy a levegőd. Pislákol a tűz, már-már elalszik.

De fújd! Fújd, kitartóan, türelmesen. Először még nem megy. Hiába. Már-már föladod, de mivel hiszel a Hitedben, mégsem hagyod annyiban. Fújod tovább.

Egyszer csak az élet visszaigazol. Elkezd pislákolni egy lángocska, és egyre magasabbra tör. Akkor eltölt az öröm: "Jé, hát ez működik!" Igen. Az első sikerélményed azt üzeni: érdemes hinni tovább. De jön egy szélfúvás, és eloltja a tüzet. Itt a kudarc. Nem sikerült! Mégsem sikerült. Vége.

De mivel "hiszel a Hitben", elkezded fújni a hamut, és azt veszed észre, hogy a fehéres szürke pernye alól kivillan mégis egy varázsszemecske, és egyre nagyobbra nő. Még jobban fújod, teli tüdőből, szinte alig veszel levegőt, csak fújod, fújod... És fellobban a tűz!

Te csináltad. Valóra vált a hited. Most már ég, lobogva lángol a tábortűz. Melegedni tudsz körülötte. Mások is odajönnek, mert ahol meleg van, odagyűlnek az emberek.

Hideg világ van, és mindenkit vonz az élő tűz melege - melyet te teremtettél. Látod, társaid is lettek egyszerre. A hitedből. Amelyben - minden csőd és kudarc és nehézség ellenére - hittél. A sok "nem megy" után - ha hiszel a Hitben - egyszer csak menni fog!"

/Müller Péter, http://www.life.hu/sztarszerzok/20120130-heti-utravalo-muller-petertol-7-resz.html/

Nem állítom, hogy minden ezzel kapcsolatos dolgot teljesen értek már és eszerint tudom élni az életem, néhány ezzel kapcsolatos dolgot még az agyammal jobban "érzek":
Az önmagunkba vetett hit, bizalom mindannyiunkban ott van, akkor is, ha nem mertük eddig elhinni, akkor is, ha még nem találkoztunk igazán vele. Az élet nem mindig igazolja vissza, hogy helyesek a megérzéseink, és akkor is csak utólag, de attól még ott vannak... :)  Miután tudom, hogy a megérzéseimre hallgathatok, így bármi történjen is, a hitemet nem veszítem el önmagamban, abban, hogy érzem mikor és mit kell tennem... És akkor képes vagyok olyan, új helyzetekben is a tőlem telhető módon helyt állni, amelyekben azelőtt még sosem volt részem. Az erő tehát bennünk van... És amikor ennek tudatában vagyok, akkor már (tudatosan) nem félek attól, hogy érhetnek csalódások és fájdalmak az életben. Elfogadom, hogy lehetnek ilyenek. Ez az ÖnBizalomból származó erő táplálja a MagaTartás-unk! :) ...kapcsolódik a MagaBiztossághoz is.

"...It's time to start believing... Believe in who you are: You are a shining star..."