Falbontás speciális meditációval

Ez a bejegyzés buddhista témájú lesz. 

Valószínűleg az egyik leghatékonyabb módszer a "falbontáshoz" a meditáció, illetve én most konkrétan azon típusú meditációkra gondolok, melyeket a buddhisták alkalmaznak a célból, hogy megtapasztalhassák a tudatuk tiszta mivoltát, amit az egonk és a világról alkotott benyomásaink, tapasztalataink elfednek, hiszen ezeken keresztül szemléljük a világot. A meditációval tudunk túllépni ezen.

"A tapasztalatok jók, ha nem rajtuk keresztül szemléljük a világot. A tapasztalatok arra valók, hogy majd egyszer segítsünk velük valakinek.

A meditációban használt formák és mantrák a fogalmi szinten túl dolgoznak a tudatunkban. Általa minden korláton túl tudunk dolgozni. Falakat bontunk (tapasztalatokat, elvárásokat). A fal maga az "én". Hamis biztonságot ad... 

Több ezer éves módszerek ezek a meditációk. Mély szinten kezdünk dolgozni magunkkal, a legmélyebb szinten... Egy fejlődést vagyok képes végig vinni, ami önállóvá tesz... 

A szokásainkat, megszokásainkat, elképzeléseinket mindig visszük magunkkal. A megszokás visz magával bennünket, a címkézés, megítélés... Egyszerűen hangzik, hogy engedd el a benyomásaidat, miután felismerted őket. Azonban ahhoz, hogy erőfeszítés nélkül tudjunk időzni a pillanatban, ebbe hihetetlen sok erőfeszítést kell tennünk, ezek kellenek ahhoz, hogy majd erőfeszítés nélkül tudjunk benne lenni." 

/Máthé Réka. Nem szó szerint vett idézet./

 

Az étel értéke

Belegondoltál már, hogy mennyi munka van abban mire egy ilyen, vagy bármilyen más étel eléd kerül? Mennyi idejébe és energiájába kerül a természetnek (föld, napfény, eső), mire az alapanyagok kifejlődnek egy magocskából, aztán az emberi idő és energia is, mire megtermeli, aztán betakarítja, feldolgozza, szállítja... és végül mire elkészíti... és a pénz amivel megtermeljük és megvásároljuk az megint egy plusz idő és energia tényező...

Jellemző ránk, hogy csak akkor tudunk jobban értékelni valamit, így például az ételt is, ha magunk is részt veszünk az előállítási folyamatának valamely fázisában... és akkor még inkább, ha látunk valakit aki éhezni. :( 

Senkinek sem szabadna éheznie!

Amit ma "láttam"...

Ma érdekes dolgot éreztem egy nem kimondottan meditációnak nevezhető tevékenységem során (bár tulajdonképpen minden tevékenységünk egy meditáció). Ez került valahonnan a fejembe: 

"Egyszer majd eljön az az idő, amikor megérezhetem, megérezhetjük azt, hogy semmi sem választ el bennünket egymástól, se tér, se idő, sem a test, sem szabályok, sem semmiféle korlátok... És akinek csak akarom, bárkinek a szemébe pillantva láthatom majd a boldogságot, örömöt, békét, a mindent... mások pedig az enyémben... ott ahol nincs idő, ahol nem öregszünk, ahol nincs fájdalom... csak szeretet van." 

És ekkor láttam is magam előtt egy képet ahogyan ez megelevenedik. Igazán szép volt és megható. :)

Kapcsolat 4. - Kapcsolat az ember és a Mindenség között

"Kapcsolat az ember és a Mindenség között". Ha így fogalmazok, abban benne van az, hogy elkülönítjük magunkat másoktól. Pedig éppen azt szeretném felétek továbbítani, hogy egyek vagyunk. Inkább mondanám tehát  például azt, hogy "Kapcsolat egymással", vagy valami ilyesmit. Mivel azonban el kell indulnunk valahonnan, hogy az egység érzését megérezhessük, majd gyakorolhassuk, ezt csak önmagunktól kiindulva tudjuk megtenni. Bármit vizsgáljunk ebben a világban, magunkból indulunk ki, a viszonylagosságtól kezdve idővel közelebb jutunk a viszonyítások nélküli abszolút állapot megértéséhez, melyben a nem egyszer szenvedést okozó kettősségek feloldódnak. A "kapcsolat" fogalmán keresztül tudjuk talán a legkönnyebben megérteni az egymással való egységet. Mind kapcsolatban voltunk, vagyunk és mindig is leszünk.

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani nektek egy videót, melyben Thandie Newton színésznő a saját életéről, tapasztalatairól beszél. Meghallgatása garantáltan pozitív érzést von majd maga után.

Ezen a linken hallgathatjátok (illetve nézhetitek) meg:

http://www.ted.com/talks/lang/hu/thandie_newton_embracing_otherness_embracing_myself.html

A beszédből önkényesen kiragadtam a szerintem leglényegesebb gondolatokat az alábbiakban. Egy része ötletet ad az egységérzés megtapasztalásához, gyakorlásához.

"...Egész jogosan hihetnénk azt, hogy az 'én' egy valódi létező valami! De nem az; hanem egy kivetülés, amit az okos agyunk hoz létre, annak érdekében, hogy megóvjon bennünket a halál valóságával szemben! Van azonban valami, ami megadhatja az énnek a végső és végtelen kapcsolódást, és ez pedig az 'egység', ami a lényegünk! Az én küzdelme a hitelesség és definíció megszerzéséért soha nem fog véget érni, hacsak nem kapcsolódik a teremtőjéhez - Önökhöz és hozzám. És ez megvalósulhat tudatosság segítségével, az egység valóságának tudatosításával, és az 'én vagyok' kivetítésének tudatosításával. El lehet kezdeni azzal, hogy végiggondolunk minden olyan alkalmat, amikor elveszítjük önmagunkat. Ez történik akkor, amikor táncolok, amikor színészkedek. Leföldelődöm a lényegemben, és az énem felfüggesztődik. Azokban a pillanatokban mindennel összeköttetésben állok - a talajjal, a levegővel, a hangokkal, a közösség energiáival. Minden érzékszervem éber és él, egészen olyan lehet ez mint ahogyan egy csecsemő érezhet - az az egységérzés...

...És amikor rájöttem, és tényleg megértettem, hogy az énem egy kivetülés, aminek funkciója van, egy furcsa dolog történt. Nem adtam neki többé akkora hatáskört, hatalmat. Csak a saját feladatát. Nagyon jól tisztába kerültem a rosszul működő viselkedésével. De nem szégyenlem többé az énemet. Hanem ellenkezőleg, tisztelem az énemet, a funkciójával együtt. És idővel és gyakorlással megtanultam egyre inkább a lényegemből élni. És ha ezt meg tudjuk tenni, akkor hihetetlen dolgok történnek...

...Mert hát hé, ha mind önmagunkba zárva éljük az életünket, és elrontjuk egy életre, akkor magát az életet értékeljük le és tesszük érzéketlenné! És abban az elkülönült állapotban, hát igen, abban képesek vagyunk arra, hogy ablak nélküli farm gyárakat építsünk, tönkretegyük a tengeri élővilágot, és harci eszközként használjuk a nemi erőszakot! Úgyhogy itt egy üzenet az 'én' számára: repedések keletkeztek megszerkesztett világunkon, és az óceánok továbbra is át fognak csapni a törésvonalak fölött, az olajon, a véren, akár folyónyin. A legfontosabb az, hogy még nem találtuk ki, hogyan éljünk egységben a Földdel, és minden más élőlénnyel. Csak azt próbáljuk örülten kibogozni, hogy egymással hogyan boldoguljunk - sok milliárdnyi egymással. Csakhogy nem élünk együtt; hanem az örült énjeink élnek egymással, és állandósítanak egyfajta járványszerű elkülönülést...

...Bárcsak bejuthatnánk az alá a súlyos 'én' alá és meggyújthatnánk a tudatosság fáklyáját és meglelhetnénk végre a lényegünket, a végtelennel, s minden más élőlénnyel való kapcsolatunkat..."

/Thandie Newton/

Menj, tedd a dolgod, arra koncentrálj amit éppen teszel minden érzékszerveddel. Menj ki az utcára, csak sétálj és érezz minden érzékszerveddel, érezd az embereket, láss úgy, ahogy eddig még nem... halld meg az autók, a szél zúgását, a lépteid zaját. Miért csak a nap melegére vagy a hideg szélre figyelsz fel? Hallod még egyáltalán a madarak énekét? Azt nem nyomja el az autók zaja... Láttad már úgy az épületeket, hogy csak a tetejüket nézed? Ülj fel egy buszra és nézd csak a házak tetejét... egészen más érzés lesz... leginkább ahhoz hasonló, mint amikor megpróbálod elképzelni egy gyermek szemével és szemszögéből látni a világot. Egészen más érzés. Látod az embereket az utcán? Nem kell feltétlenül rájuk nézned, mégis érzed, hogy ők is ugyanúgy örülnek vagy szomorkodnak mint te, pontosan ugyanúgy éreznek, és te érzed őket...  Szoktál figyelni a szagokra? Milyen a levegő szaga? Eső előtt biztosan tudod... és máskor? És milyen a föld ahová lépsz, amelyet megérint a lábad? Milyen érzés kapcsolatban lenni a földdel? 

Szeretettel simogat a fény, a szél, a föld, az állatok, növények, emberek... mind te vagy, mindben ott vagy te is és ők is benned... békében, szeretetben.

Csodálkozz rá a világra amikor csak teheted! :)

Meditáció a boldogság mudrával

Egy egyszerű és hatékony meditációs formáról olvashattok az alábbi oldalon. 
A buddhizmusban is használják.

Szeretettel ajánlom Mindenkinek!

http://ninjutsubudapest.com/2012/04/mokusoho-avagy-a-boldogsag-mudra/

 

Vég és kezdet

Amiben az emberek valaminek a végét látják, én abban valaminek a kezdetét látom. És igyekszem meg is tartani ezt a gondolkodásmódot az életemben. Mivel a lélek örök és minden más mulandó, ezért gondolom, érzem, hogy ez így jó is lesz. 
És amikor esetleg nem így látom, akkor az a korlátaimból, tudati "vakságomból" fakad. Ezekből még van sajnos.
De nem hagyom, hogy bármi hosszú időre elvegye a kedvem, ezek a dolgok is elmúlnak egyszer és különben is az élet szép, ezt már megtanultam drága kicsi angyal teremtmények (emberi lélektársak) által. :) 
Ezt kaptam tőlük, Tőletek. :) Ajándék!

Until the last moment...

A bejegyzés végén szereplő zenét mindenképpen megakartam osztani veletek az elmúlt napokban, mert annyira szépnek találtam, hogy megihletett, tegnap pedig kaptam pontosan hozzá illő hasznos információt is, egy videót, amit szintén szeretnék megosztani veletek.

Szeretettel ajánlom Mindenkinek az alábbi beszélgetést. Nem mondom azt, hogy csak erős idegzetűek hallgassák meg (mert ez így nem lenne helytálló), inkább azt mondom, hogy ha már elkezded nézni, akkor nézd is végig, mert amíg a videóban szereplő hölgy elmeséli a betegségét az nem olyan kellemes, viszont ami utána következik az mindent "felülír" majd. Az elejét azért javaslom meghallgatni, hogy utána jobban megérthesd mi okozta a betegségét és hogyan tudott meggyógyulni belőle 4 nap alatt miután kómába esett és már csak néhány órája volt hátra az életéből.
Nem is mondok többet a videóról... szerintem magáért beszél az egész, úgy ahogy van.

http://www.youtube.com/watch?v=XBiCJ5_pBS0&feature=youtu.be

Te milyen korlátodon dolgozol folyton oly keményen felesleges szenvedést és károkat okozva magadnak? Ahelyett, hogy észrevennéd és ráébrednél végre te is milyen csodás és szeretetteli lény vagy. Számolj le a félelmeiddel, aggodalmaiddal, vizsgáld meg mit miért csinálsz. Azért teszel dolgokat mert te úgy akarod, szeretetből és mert szeretnél boldogabb lenni, jobban érezni magad, jobbá tenni az életed? Vagy csak a mások kedvéért?
A videóban szereplő hölgy, Anita, másként érzékelte a világot miután a testén és annak korlátain kívülről "láthatta" azt. Ő így látta, valószínűleg mi is hasonlóan "látnánk", lehet nem pont így, de hasonlóan. Nem tudhatjuk. Egy dologban azonban biztos vagyok, már nagyon rég óta érzem úgy, hogy az érzékszerveink korlátozottan tükrözik számunkra a minket körülvevő világot, ezért aztán bármi akár létezhet is meg nem is, azt szoktam mondani, hogy 50-50% eséllyel, mivel nem tudhatjuk mi van azon kívül amit nem tudunk érzékelni az érzékszerveinkkel. Talán mindannyian érezzük ezt és azt is hogy azon túl is vannak dolgok amit látunk, hallunk. Amit nem tudunk érzékelni az tényleg talán valami olyasmi lehet, amit Anita elmesél a videóban. Megtapasztalta kik is vagyunk valójában. Mi más lenne erre a legjobb bizonyíték, mint ő maga, az hogy itt van, él, egészséges és boldogabb mint azelőtt volt. 
Azt tanítják a buddhisták, hogy a tudatunk végtelen és határtalan. Egy megvilágosodott tudatú lény tudata számtalan létformában is testet ölthet egyszerre.
A te világodban benne van az egész világ, és az én világomban is benne van az egész. Mert valahol, valahogy össze vagyunk kötve, egyek vagyunk mind. Nincs itt semmi parapszichológia... csak nem látunk túl a szemünkön. Amit nem látunk, nem hallunk, az nekünk elég parapszichológia, de csak azért az, mert nem tudjuk elképzelni. Amit még nem láttunk, nem tapasztaltunk, arról nincs információnk, az számunkra olyan, mintha nem is létezne, mert nincs róla tudomásunk. Attól hogy valamit nem tudunk elképzelni, megtapasztalni attól még nagyon is létezhet. Attól, hogy eddig nem tapasztaltuk meg önmagunkat (nem kell mindenkinek a halálhoz közel jutnia ehhez) még valamilyen módon megérezhetjük, rálelhetünk valódi önmagunkra, arra hogy mi magunk vagyunk a határtalan szeretet, a béke és a nyugalom, és hogy minden jól van... még akkor is amikor néha talán másképp "látjuk" ezt.

Az utolsó pillanatig légy erős...

Az utolsó pillanatig gondoskodj testedről, lelkedről felelősségteljesen...

Az utolsó pillanatig idézd fel magadban a szeretetet...
Az utolsó pillanatig tarts ki önmagad mellett...

Az utolsó pillanatig légy bizakodó, hisz nincs mitől félned... 

Az utolsó pillanatban is felismerheted az igazságot... :) soha sem késő...

Nézz magadba, mi van odabent az elméden túl? Ki van ott? :) Nem tudod?

Te vagy ott, és te Magad vagy a csoda! Találd meg Magad! :)

A hosszú élet titka tömören és röviden

Szeretnék ajánlani nektek egy blogbejegyzést. 

Az egészséges életvitelről tömören, érthetően megfogalmazott, jó hangulatú írást olvashattok az alábbi linken. Szépen összefoglalva megtalálhatóak benne a legfontosabb dolgok. Akkor is érdemes elolvasni, ha valaki egészségesen él, hátha talál benne valami új dolgot, és egyébként nem árt néha emlékeztetni magunkat azokra a dolgokra amikről úgy véljük, hogy már amúgy is tudjuk. Néha időnként át kell ismételni dolgokat.

http://www.ivi.hu/blog-a-hosszu-elet-titka

Az életed egy ajándék

"...A törpék élete nemcsak játék és mese..." mondták nekem viccesen, irónikusan... 

Megállok egy pillanatra, majd egyből ez jut eszembe: "Dehogyisnem az!"

Hiszen az élet egy játék. Ez a hozzáállás nem könnyelműség, vagy elbagatelizálás, egyszerűen csak úgy gondolom, hogy nem lehet, képtelenség máshogyan élni az életet, főleg mostanában. Ez a hozzáállás nem jelenti azt, hogy ne értékeljük azt, ami nagyon is értékes, az életet! Becsüljük hát meg és vigyázzunk rá felelősségteljesen!

Az élet egy izgalmas játék, mert sosem tudni mikor mi történik a következő pillanatban. Nem szabad komolyan venni, mert, ha nem az történik benne, amit elterveztünk, akkor az nem kívánatos érzéseket válthat ki belőlünk és hosszú időre visszavet minket abban, hogy egyáltalán folytatni tudjuk a játékot... nemhogy élvezni tudjuk, de kifejezetten szenvedhetünk tőle. Tervezegethetem én a következő lépéseimet, de nem tudhatom, hogy két-három körrel előrébb mi fog történni a játékban, főleg mostanában. Eszméletlen módon változnak a dolgok körülöttem, bennem és mindenhol. Meghagyom a holnapnak a jövő lehetőségeit. Amennyire csak tehetem nem foglalkozom a holnappal. Ezért hát senki ne kérjen tőlem semmi olyat ami nem a mára vonatkozik. Az emberek a terveikkel arra akarnak néha késztetni, hogy olyasmivel foglalkozzak, ami a holnapra, vagy a későbbi jövőre vonatkozik. Ez engem csak stresszel. Nem foglalkozom senkinek a jövőjével, jövőbeni terveivel, akkor sem, ha az esetleg engem is érintene. Szeretném magam jól érezni MOST, addig amíg lehet. Mivel a jókedv, egészség, öröm, stb. nem tart örökké... ezért hát szeretném addig élvezni ezeket ameddig éppen tartanak anélkül, hogy azon gondolkodnék, vagy amiatt aggódnék mi lesz holnap. Amikor meg éppen hullámvölgy van valami miatt, akkor meg pont nincs szükségem arra, hogy még pluszban a holnap miatt is aggódjak. Talán úgy tűnhet, és tényleg olyan is kicsit ez az érzés, mintha nem érdekelne semmi. Lehet nem olyan tuti ez így, de majd kialakul. Egyébként most tényleg csak az érdekel, hogy jól legyek minden értelemben és hogy a körülöttem lévők is jól legyenek amennyire csak lehetséges ez. A lényeg, hogy most jó így ahogy van, jól vagyok. És ezen az állapoton folyamatosan dolgozom, hogy minél tovább így is maradjon, vagy ha megszakadna igyekszem mihamarabb visszaállítani. És ezen MOST kell dolgoznom, nem érek rá tehát a jövővel foglalkozni, és nem is akarok. Azért csinálom ezt, mert élvezni akarom az életet a magam visszafogott módján és lehetőségein, boldog akarok lenni. Azt hiszem ezt csak így lehet csinálni. (Most így látom.) A MOST-ot most kell élni rossz érzések, lelkiismeretfurdalások, bűntudatok, aggódalmak, félelmek és elvárások nélkül. A tervek mind elvárások a jövő felé. Ne legyenek elvárásaid, engedd, hogy a következő pillanat eléd tárja a várt és nem várt lehetőségeket hogy hogyan lehetnek a dolgok.

Az egyéni látásmódomon túl azt hiszem valóban nem a hosszú távon való tervezgetés korát éljük, de ez egyáltalán nem kell, hogy aggódalmat váltson ki belőlünk.

"Igazán szerencsés világban élünk most. Az hogy ma van világítás, fűtés, víz és hogy azon gondolkodol mit eszel majd vacsorára és nem azon, hogy lesz-e mit enni, már abszolút okot ad az örömre."

/?/

Tanuld meg a kis lépések művészetét! Örülj a kis dolgoknak, értékeld őket, légy hálás azért, ha most jól vagy, ha pedig nem vagy jól, akkor pedig azért, hogy nem vagy rosszabbul... Minden attól függ mihez viszonyítjuk. Ha a "jó" felől viszonyítasz minden kicsivel rosszabb már rossznak fog számítani, míg ha a "rossz" felől nézed a dolgokat minden kicsit jobbat már jónak észlelsz. Bármilyen rossz is legyen valami, ne felejtsd el, hogy előbb-utóbb az is el fog múlni, ne felejtsd el, hogy mindig lehetne sokkal rosszabb is, és hálával gondold végig, hogy mennyi mindened megvan... számold össze, nézz a tükörbe, kezd magadon...  Az életed egy ajándék! Hidd el úgy is az, legyen bármilyen is most éppen.

...mennyit tudok okoskodni már...

szabadIDŐ

Most kicsit többet koncentrálok magamra. Úgy tűnik ez még szükséges lesz egy jó ideig.
Csak addig vagyok ott ahol és addig, ameddig nekem jól esik... (meg persze néha egy kicsit tovább... ahogyan mindenki más). Ha úgy akarom szabad az időm a munkán túl, azt csinálok vele, ami nekem tetszik. Semmi sem kötelező. Ez jó. Ott vagyok és olyan emberrel, emberekkel, ahol és akikkel én szeretnék lenni. Én alkottam ezt az állapotot és azon vagyok, hogy ez a kicsit szabadabb életformám fenn is maradjon. Ez tetszik nekem.

Nemrég hallottam buddhista gyakorlóktól, hogy nem érdemes 6 hónapnál hosszabbra tervezni, mert annyira nem lehet tudni, hogy mikor mi változik... érdekes volt, hogy ez már nem tűnt számomra újnak. Furcsa, régen még teljesen másképp reagáltam volna erre a dologra. Azt mondták 6 hónap... mit nekem 6 hónap... most maximum 1 hétre tervezek előre, de azt is csak akkor, ha nagyon muszáj. Megszoktam ezt az állapotot, és nem zavar (legalábbis mostanában nem), hogy nem tudom mi lesz holnap, holnapután, vagy azután... Régebben frusztrált az idő, és hajtottam magam, merthogy már ennyi éves vagyok és még csak itt tartok ahol... most már nem zavar annyira ez az egész. Sokkal szabadabbnak érzem magam így a lelkemben... nem érdekelnek az idők, az átmeneti állapotok, a jövő. Persze vannak terveim, amik apró ötletecskék, de nem vagyok úgy besózva, hogy akkor ezekből valaminek mindenképp meg kell valósulnia... Most már az a fura, ha megkérdezik, hogy mi lesz így a jövőddel, mi lesz így veled? Az emberek nem ilyesmihez vannak szokva. Az emberek úgy élnek, hogy suli-karrier-egzisztencia-család-nyugdíj-unokák-halál. Napról napra építgetik ezt az élettervet. Azt hiszik ettől vannak biztonságban, hogy ezeket szépen megszerzik és végigjárják és amikor ezekből esetleg valamelyiket elveszítik, akkor lehet sokkal nagyobbat zuhannak, mint kéne, mert azt hiszik az életük múlik rajta, hogy minden szépen meglegyen. Azt hiszik kötelező, hogy így legyen, hogy csak így lehet minden, el sem tudják képzelni, hogy lehet máshogy is. 
Az idős házaspárok attól érzik elégedettnek magukat, ha a megvalósított élettervükre visszagondolnak és tudják, hogy ezek és ezek mind megvoltak, ezeket megteremtették. 
Szóval valamit mindenképpen csinálni kell, hasznossá kell tennünk magunkat, hogy ne érezzük majd elvesztegetettnek az életünket. Az emberek nagy részének csak a kézzel fogható dolgok (gyerekek, ház, betétszámla) tudják megadni ezt az érzést. 
Jó lenne valami maradandót is alkotni tényleg...

Kicsit lenyugodván úgy érzem, hogy most egy dolog motivál igazán... közelebb kerülni és megtapasztalni a tudat valódi természetét... És majd szeretnék valamit alkotni... még nem tudom mit. 

A szerelemről utoljára

2-3 hete írtam az alábbi gondolat részletet. Gondoltam, hogy leírom ide is, aztán meggondoltam magam, végül most mégis megosztom...

"9 év simán elszállhat a ködbe.

Mert a "mindent vagy semmit"... ez a "jelszó", hogy a szép emlék és szeretet helyett mindez fájdalmas keserűséggé váljon.

Kinézvén ablakomon látom a galambokat és arra gondolok milyen egyszerű az életük. Szállnak szabadon. Egymással vagy együtt... úgy tűnik nem ismerik a szívfájdalom fogalmát. A fájdalmat ott a mellkas közepén, mely a szabadságot ízlelgetve sem múlik el. Kivágnám a mellkasom közepéből, ha tehetném...

9 év a ködbe veszhet el. Csak rá kell bólintanom, hogy OK és máris minden eltűnik végérvényesen és hivatalosan mintha soha nem is lett volna. Az ultimátumok is erről szólnak. Te is meg tudnád tenni nem? Ha ilyen módon kérik akkor is. Kitépni minden szépet és jót is azonnal és eltaposni. Pofon egyszerű.

Volt egy álmom. Csak egyetlen egy. Arról szólt, hogy szabadon szerethetek mindenkit valamilyen formában. Az álmaink sajnos nem mindig működhetnek, mert másoknak meg más álmaik vannak: a mindent vagy semmit. Ez a feltétel, a feltétele annak, hogy szerethessek.

Mi végre gondoltad te balga ember, hogy "játszhatsz" a szív dolgaival? Hogy megkísértheted ezeket a hatalmas erőket? Hát nem tudtad milyen veszélyeket rejteget? Naivan azt hitted a szerelem csakis szép dolog lehet, de most két oldalról szorongatja a szívedet... Azt hitted alapból jár neked minden amire vágysz? Te balga, te tudatlan, miképpen gondoltad, hogy téged elkerülhet a fájdalom? Hát nem tudtad, hogy a szerelem a legönzetlenebb és egyben a legönzőbb dolog is a világon? Mert mindent akar. Bárhonnan is közeledjen hozzád, a múltból vagy a jövőből, akár testet öltött már, akár egy "ismeretlen", egy arc képében létezik...

A boldogság ígéretével kecsegtet, mindig... s ha egyszer beengeded a szívedbe, csapdába csal, karmai többé nem eresztenek, s ha mégis mennél fájdalmasan beléd mar... Mind ilyen, minden szerelem legyen bármely fajta és bármely erős is az. S te semmit sem sejtve, semmit sem értve ebből az egészből csak kergetsz és kergetsz egy álomképet ami ott van a fejedben, ami nem a valóság, hiszen meg sem történt, csak te teremtetted a vágyaidból... 

Ez a szerelem. 

Na ezzel szálljon vitába bárki, állok elébe."

Hát mégiscsak leírtam ide ezeket a sorokat... akármilyenek is... akármilyen hatással is legyenek...

Mert ez is én vagyok. Én vagyok az is, aki lényével meg tudja kedveltetni magát, akkor is, ha így akarja és akkor is, ha nem. Végtére is mindenkiben van egy ilyen kis mágneses rész, amivel odavonzz másokat... s végül egymás csapdájába esünk... van ilyen. Az is én vagyok, aki kicsit határozatlan, tétova, aki ha csendben van azért, ha beszél akkor meg azért, de néha óvó aggodalmat vált ki másokból... Én vagyok, aki bár már nem tudatosan, de még mindig sajnáltatja magát... Én vagyok az, aki néha álomvilágban él, de az is én vagyok aki néha mindenki másnál reálisabban lát dolgokat... Sőt az is, aki mélyen együtt tud érezni néha másokkal, aki nem hivalkodik, nem kényszerít senkit semmire, nem csinál törvénytelen dolgokat, elfogad másokat... Ezeket is le kell írni. Jót is és rosszat is. Mind én vagyok. 

Azt hiszed jó vagy, hogy te nem okozhatsz fájdalmat, mert te csak jót akarsz, te csak szeretni akarsz, mert neked azt mondták, hogy ha szeretsz akkor rosszat nem tehetsz? Azt hiszed, hogy jó vagy, mert az akarsz lenni... ez nem így van. 

Illetve nyilván mind jók vagyunk legbelül, de mindannyiunknak vannak hibáink is és bármennyire is törekedsz a jóra és dolgozol magadon, bizony te is okozol néha fájdalmat, talán nem is kicsit... ahogyan mindenki más.

Lassacskán elfogadom magam a hibáimmal együtt, s így fogok tudni majd változtatni rajtuk, remélem. Sajnos nincs ember hiba nélkül. 

Nagyon köszönöm azoknak akik a hibáimmal együtt is szerettek, szeretnek és segítségemre voltak, vannak az Úton!!!

Azt hiszem a szerelem (sok más dologhoz hasonlóan) nem olyan dolog, ami mindig úgy kell megvalósuljon, ahogyan mi azt szeretnék, elképzeljük, ahogyan vélekedünk róla a látottak, hallottak, olvasottak alapján. És ez nem feltétlenül baj. Ha mégis úgy alakul ahogy szeretnénk az jó, adjunk hálát az égnek, ha nem... hát az... az igen fájdalmas... de nem baj.

Csak hát... mást látunk a TV-ben. Azért nem volt mindig TV, meg ennyi TV csatorna, internet, stb. de voltak már régen is magazinok, regények, sőt ifjúsági könyvek, mesekönyvek a szerelemről, amelyek mind máshogy állították be (és állítják be ma is) a világot, mint amilyen. Egyszerűen nem írják le a másik "vég" lehetőségét a mesékben, és ifjúsági regényekben... Gondoltam, hogy egyszer talán írok majd nagyobbacska gyerekeknek olyan meséket, amik nem happy enddel végződnek, amikor a királyfi és a hercegnő nem házasodnak össze... hanem talán egy kis szomorúság és egy kis idő letelte után új életet kezdenek mindketten... mert hogy ilyen is van a világban... nem szabad becsapni a gyerekeket. Ez pont olyan, mint amikor nem hazudsz a gyerekednek, hogy a szuri nem fog fájni, de nem is hangsúlyozod ki a fájdalmat, csak elmondod neki, hogy előfordulhat, hogy picit fájhat... vagy valami ilyesmi... és akkor tudja mire számíthat, nem éri csalódás és nem is lesz neki fájdalmasabb, azért mert valami másra számított...

Lehet, hogy fura ötlet ilyen fajta meséket írni, nem tudom... annál biztos jobb, mint gonosz boszorkákkal és más félelmetes alakokkal riogatni őket.

A szerelem szép dolog egyébként, még mindig így gondolom. Csak hát ismerni kell a természetét. Neki is van két oldala, örömteli és fájdalmas is, és mindkettő elég erős. Az a helyzet, hogy végülis bárki bármit mond, az mindegy, az ember úgy is meg akarja tapasztalni, akármelyik oldalát is mutassa. Meg mint sok minden mással, ezzel is az van, hogy akkor ért meg belőle valamit is igazán az ember, amikor része van benne, amikor belekerül a szerelem folyamba, ami magával sodorja.  

Úgy néz ki, hogy senkinek az álmait sem fogom tudni megvalósítani... (sem édesanyámét... sem senkiét). 

A szerelem témának itt vége.

A háláról

A háláról rengeteg dolgot lehetne írni... most csak pár szót szentelnék neki...

Voltál-e már hálás azért, hogy a nap végére jól elfáradtál? Biztos előfordult már veled is, hogy morogtál miatta... mert hogy neked ezer és ezer dolgod van mindig és... 

De mi lenne, ha ezekből semmit sem tudnál elvégezni, vagy csak alig néhányat? Gondoltál már arra, hogy amikor estére elfáradsz az tulajdonképpen azt jelenti, hogy volt erőd és energiád, hogy azt a sok mindent aznap megcsináld? Ez nagyon sok energia, rengeteg, és neked ez mind megvolt arra a napra. Most emlékezz vissza milyen érzés volt amikor beteg voltál, amikor eltört a karod, vagy ágynak döntött valami és gyenge voltál. Egy darabig jó volt talán, hogy kiszakadtál a hétköznapokból, de egy idő után már alig vártad, hogy újra olyan jól legyél, hogy ki tudj lépni az utcára, hogy főzhess magadnak valamit, hogy újra dolgozhass, hogy eljárhass edzeni, hogy elmehess a haverokkal ide-oda, hogy azt tehesd amit szeretnél, vagy hogy egyszerűen legalább csak azt megcsinálhasd amit minden normális ember, aki teszi a dolgát. 

A mozgás az élet, az élet a mozgás... ezt te is tudod ott belül, csak lehet, hogy egy mókuskerék, ami túl sokat akar belőled, elfelejtette veled... azt, hogy tulajdonképpen milyen jó is tenni-venni, csinálni a dolgaidat nap mint nap. Bizony jó érzés az, ha rendben vannak körülötted a dolgaid. És ehhez is mozogni kell. Légy hálás azért, ha ki tudod takarítani a lakást, hogy el tudsz menni a boltba, hogy bevásárolhass...! Ugye mennyivel megkönnyítik ezek a dolgok az életünket? Sőt, mondhatni szükségesek hozzá. Nem mindenki teheti meg ezeket az egyszerű dolgokat.

Azt mondták nekem nemrég, hogy az ember az ilyen dolgokért nem igazán tud hálás lenni, mert úgy érzi alapból jár neki, mint például az, hogy legyen neki két lába... 

(Igen, mindez tényleg jár alapból, ezért is van az, hogy meditációban nem ezt a fajta hálát javasolt érezni, hanem például egy olyan mélyen megmaradt élményt, amikor valamire igazán rácsodálkoztunk, amely élményre részletesen vissza tudunk emlékezni és boldogok voltunk.) Azért még lehetünk hálásak azokért a dolgokért is amik az embereknek általában maguktól értetődőek. 

Egyszerű dolgokért is lehet hálásnak lenni, mert amikor nem lehet részünk bennük, akkor bizony nagy dolgokká tudnak válni, akkor tudjuk csak őket igazán értékelni. Nem azt mondom, hogy most minden nap foglald imáidba, hogy milyen boldog vagy, mert mozoghatsz (bár nyilvánvalóan ezt is megteheted), csak gondolkozz el rajta, hogy mit is jelent mindez... azt jelenti, hogy egészséges vagy! Hát adj hálát azért, hogy egészséges vagy!

Egészségnek nevezett állapot sok aprónak tűnő dologból áll össze. Tanuld meg értékelni az élet apró jeleit, megnyilvánulásait (ne akkor figyelj csak rájuk amikor éppen hiányoznak)! Miért? Hogy egészséges maradhass!

Kérlek, amennyire csak tudsz vigyázz az egészségedre! Ha te nem vigyázol, nem vigyáz rá senki! 

Nyilván sok minden attól is függ honnan viszonyít az ember, hogy a kérdéses dolog melyik végén áll éppen. Szerencsére egyenlőre nem tartozom a mókuskerekesek közé... azért el tudom képzelni (onnan is ahol én most éppen vagyok), hogy milyen kényszer helyzetet jelenthet ez az állapot, hiszen az ember belét is kihajtják sokszor és néha kénytelen ezt elviselni az ember, ha nem akar az utcára kerülni. Ilyenkor talán az egészség ami a legkevésbé kerül szóba... de sosem szabad feladni a reményt, bármikor, akár most is jöhet egy lehetőség amivel ki lehet lépni belőle, hogy emberhez méltó életet lehessen élni... ehhez pedig igen is hozzátartozik az is, hogy jusson elég energiád és időt magadra, önmagad (testi, lelki szükségleteire) és a körülötted lévő dolgok rendben tartására, mert ez végül is egy nagyon jó dolog. :) A szuverenitást befolyásoló tényező.

Szóval igen is legyen fontos az egészség, a saját egészséged!!! Mert sem a csökkent mozgásképesség, sem a mókuskerék nem jó!