Az életed egy ajándék

"...A törpék élete nemcsak játék és mese..." mondták nekem viccesen, irónikusan... 

Megállok egy pillanatra, majd egyből ez jut eszembe: "Dehogyisnem az!"

Hiszen az élet egy játék. Ez a hozzáállás nem könnyelműség, vagy elbagatelizálás, egyszerűen csak úgy gondolom, hogy nem lehet, képtelenség máshogyan élni az életet, főleg mostanában. Ez a hozzáállás nem jelenti azt, hogy ne értékeljük azt, ami nagyon is értékes, az életet! Becsüljük hát meg és vigyázzunk rá felelősségteljesen!

Az élet egy izgalmas játék, mert sosem tudni mikor mi történik a következő pillanatban. Nem szabad komolyan venni, mert, ha nem az történik benne, amit elterveztünk, akkor az nem kívánatos érzéseket válthat ki belőlünk és hosszú időre visszavet minket abban, hogy egyáltalán folytatni tudjuk a játékot... nemhogy élvezni tudjuk, de kifejezetten szenvedhetünk tőle. Tervezegethetem én a következő lépéseimet, de nem tudhatom, hogy két-három körrel előrébb mi fog történni a játékban, főleg mostanában. Eszméletlen módon változnak a dolgok körülöttem, bennem és mindenhol. Meghagyom a holnapnak a jövő lehetőségeit. Amennyire csak tehetem nem foglalkozom a holnappal. Ezért hát senki ne kérjen tőlem semmi olyat ami nem a mára vonatkozik. Az emberek a terveikkel arra akarnak néha késztetni, hogy olyasmivel foglalkozzak, ami a holnapra, vagy a későbbi jövőre vonatkozik. Ez engem csak stresszel. Nem foglalkozom senkinek a jövőjével, jövőbeni terveivel, akkor sem, ha az esetleg engem is érintene. Szeretném magam jól érezni MOST, addig amíg lehet. Mivel a jókedv, egészség, öröm, stb. nem tart örökké... ezért hát szeretném addig élvezni ezeket ameddig éppen tartanak anélkül, hogy azon gondolkodnék, vagy amiatt aggódnék mi lesz holnap. Amikor meg éppen hullámvölgy van valami miatt, akkor meg pont nincs szükségem arra, hogy még pluszban a holnap miatt is aggódjak. Talán úgy tűnhet, és tényleg olyan is kicsit ez az érzés, mintha nem érdekelne semmi. Lehet nem olyan tuti ez így, de majd kialakul. Egyébként most tényleg csak az érdekel, hogy jól legyek minden értelemben és hogy a körülöttem lévők is jól legyenek amennyire csak lehetséges ez. A lényeg, hogy most jó így ahogy van, jól vagyok. És ezen az állapoton folyamatosan dolgozom, hogy minél tovább így is maradjon, vagy ha megszakadna igyekszem mihamarabb visszaállítani. És ezen MOST kell dolgoznom, nem érek rá tehát a jövővel foglalkozni, és nem is akarok. Azért csinálom ezt, mert élvezni akarom az életet a magam visszafogott módján és lehetőségein, boldog akarok lenni. Azt hiszem ezt csak így lehet csinálni. (Most így látom.) A MOST-ot most kell élni rossz érzések, lelkiismeretfurdalások, bűntudatok, aggódalmak, félelmek és elvárások nélkül. A tervek mind elvárások a jövő felé. Ne legyenek elvárásaid, engedd, hogy a következő pillanat eléd tárja a várt és nem várt lehetőségeket hogy hogyan lehetnek a dolgok.

Az egyéni látásmódomon túl azt hiszem valóban nem a hosszú távon való tervezgetés korát éljük, de ez egyáltalán nem kell, hogy aggódalmat váltson ki belőlünk.

"Igazán szerencsés világban élünk most. Az hogy ma van világítás, fűtés, víz és hogy azon gondolkodol mit eszel majd vacsorára és nem azon, hogy lesz-e mit enni, már abszolút okot ad az örömre."

/?/

Tanuld meg a kis lépések művészetét! Örülj a kis dolgoknak, értékeld őket, légy hálás azért, ha most jól vagy, ha pedig nem vagy jól, akkor pedig azért, hogy nem vagy rosszabbul... Minden attól függ mihez viszonyítjuk. Ha a "jó" felől viszonyítasz minden kicsivel rosszabb már rossznak fog számítani, míg ha a "rossz" felől nézed a dolgokat minden kicsit jobbat már jónak észlelsz. Bármilyen rossz is legyen valami, ne felejtsd el, hogy előbb-utóbb az is el fog múlni, ne felejtsd el, hogy mindig lehetne sokkal rosszabb is, és hálával gondold végig, hogy mennyi mindened megvan... számold össze, nézz a tükörbe, kezd magadon...  Az életed egy ajándék! Hidd el úgy is az, legyen bármilyen is most éppen.

...mennyit tudok okoskodni már...