Tatiosz következő tanítása a Szem tanítása után (http://nesszi.blogspot.hu/2013/06/tatiosz-tanitasai-szem-tanitasa.html) a Szeretet palotájának működéséről szól. Nem biztos, hogy olyan egyszerű megérteni ezeket az elgondolkodtató írásokat mint első olvasásra gondolnánk. Szeretettel ajánlom mindenkinek!
"Gügész belépett a Szeretet Palotájába. Amikor elérkezett az idő, bölcsen kormányozta Lüdiát.
Egyszer a kiváló harcos hírében álló Klütiosz kereste fel Lüdia nagy királyát a szomszédos városállamból. Panaszkodott, hogy egyre kevesebb ellenfelet tud lemészárolni a csatatéren.
- Mit csinálsz, amikor megfújják a csatakürtöt? - kérdezte a király.
- Rohanok, és levágom a fejét annak, aki elém kerül - válaszolta Klütiosz.
- És utána mit csinálsz?
A katona, bár legyőzhetetlennek tartotta magát, most megtorpant, mivel erre a kérdésre nem tudott válaszolni.
- Úgy gondolom, ha levágtad, vissza is tudod ragasztani - mondta az uralkodó.
- Visszaragasztani! - kiáltotta elképedve Klütiosz. - Ugyan minek ragasztanám vissza, amikor épp most vágtam le?
- Ha majd vissza tudod ragasztani, akkor gyere el hozzám, hogy tovább beszélgessünk - mondta Gügész.
- Ez képtelenség - utasította el a katona, és sarkon fordult.
Nem jutott messzire. Furdalta a kíváncsiság, hogyan lehet visszaragasztani egy emberi fejet a törzsre, amit épp az imént vágott le. Visszament Gügészhez.
- Ha olyan okos vagy, tőled kérdezem: te vissza tudod ragasztani?
- Én sem tudom visszaragasztani, ezért nem is vágom le. Soha nem teszek olyat, amit később nem lehet helyrehozni, vagy meggyógyítani.
- Hogy éred ezt el? - kérdezte a királytól Klütiosz.
- Mielőtt megtenném, gondolkodom.
*
Egy asszony pénz ügyében kért tanácsot Gügésztől. Elpanaszolta a királynak, hogy minden pénze elfogyott, és ebbe nem tud belenyugodni.
- Mit kezdenél a pénzzel, ha egy jótevő bőséggel árasztana el?
- Elajándékoznám - vágta rá az asszony gondolkodás nélkül.
- Miért?
- Mert csak adni szeretek, számomra ez a legfontosabb.
- És kinek adnád?
- A fiamnak és a lányomnak. Nekem nem kell, nincs semmire szükségem.
- Hogyne volna - mondta a bölcs király -, neked szeretetre van szükséged. Azt hiszed, megvásárolhatod a szeretetüket?
- Nem hiszek semmi ilyesmit, kérlek, ne gondolj rosszat a gyerekeimről - mondta az asszony -, csak pénzt akarok adni nekik.
- A szeretet vagy van, vagy nincs. Azt neked kell felismerned, szeretnek-e a gyerekeid. A szeretetet pénzzel megvásárolni nem lehet, ahogy akarattal sem tudod megszerezni mások szeretetét. Menj, és szeresd őket. Nekik nincs szükségük a pénzedre, annál nagyobb szükségük van a szeretetedre.
*
Másnap egy csúnya asszony kért bebocsátást a palotába. Hekalé azzal állt Gügész elé, hogy a férfi, akit szeret, elhagyta. Kérte a nagy királyt, irányítsa vissza hozzá. Amikor megismerte, könnyűszerrel magához édesgette egy kis kedvességgel, mert értett a varázslattal bódítás tudományához. Elhitette vele, ő többet tud adni neki bárki másnál. A férfi pedig hitt a mézes-mázos szavaknak, és elhagyta feleségét, a szépséges Helénét és fiát, a bátor Miltiádészt. Akasztosz (így hívták a hűtlent) még a disznókat is otthagyta egy kis időre Hekalé kedvéért, pedig ez már nagy áldozat volt a részéről. Az sem zavarta, hogy Hekalénak semmi nem jutott Aphrodité bájaiból. Évek teltek el édes-mézességben. Gyakran meglátogatta az asszonyt, és megölelte. Egy idő után Hekalé már a sokat is kevesellte, ezért így szólt Akasztoszhoz:
- Semmi a kedves szó, semmi a futó ölelés, többet akarok.
A férfi nem válaszolt. Ettől fogva együttlétük minden perce akarattá változott.
Hekalé megkérte a nagy királyt parancsolja meg Akasztosznak, hogy térjen vissza hozzá.
- Miért akarod erőszakkal magadnál tartani? - kérdezte tőle Gügész -, hiszen ő ezt nem akarja.
- Dehogynem! - vágta rá az asszony kegyetlen keménységgel. - Tudom, hogy akarja, csak még nem tud róla. Neked kell erről felvilágosítanod.
- A lélek szabad - mondta a bölcs Gügész -, engedd útjára. Ha valóban hozzád tartozik, vissza fog térni; ha pedig nem, megbizonyosodhatsz arról, hogy tévedtél.
- Nem tévedtem - makacskodott a csúnya nő -, vissza akarom kapni!
- Nem segíthetek rajtad... Nem is értem, miért jöttél hozzám, mikor mindent jobban tudsz nálam - válaszolta a király, és intett kezével, hogy távozzon.
- Te okos vagy, és igazságos - ütötte tovább a vasat Hekalé -, jó király hírében állsz, aki mindig tudja, mire van szüksége az alattvalóinak. Gondoltam, megérted, mennyire szeretem, és segítesz őt visszakapnom.
- Szereted? Ha tényleg szeretnéd, elengednéd, és most nem lennél itt.
- Megható történet, te nem úgy találod? - vonta kérdőre a királyt Hekalé. - Ráadásul nekem van igazam. Ezért kell, hogy segíts: utasítsd, hogy jöjjön vissza hozzám a gyalázatos.
- Akarattal embereket összetartani nem lehet - mondta Gügész, és ismét intett a kezével.
A nő azonban nem tágított:
- Azt várom tőled, hogy igazságot tégy.
- Elvárással embereket összetartani nem lehet, hiszen az elvárás sem több egy önző akaratnál. Ha a két szívet nem köti össze a fénylő ezüstszál, a két lélek továbbra is kettő marad. A te szereteted inkább gyűlölet.
- Szeretet és gyűlölet nem ugyanannak az apának gyermekei? - vonta kérdőre a királyt a csúnya asszony. - Nem te mondtad régebben, hogy dobjuk ki a gyűlöletet a szívünkből, és adjunk helyet a szeretetnek?
- Valóban ezt mondtam - mosolygott Gügész, és már nem bánta, hogy az asszony maradt. - Erről szívesen beszélgetek veled.
- Te csak ne beszélgess, tégy igazságot, hiszen király vagy, ez a dolgod, nem pedig a beszélgetés.
- Távozz - váltott hangot Gügész -, ha nem akarod, hogy kidobassalak.
Hekalé másnap visszament a palotához. Mivel nem engedték be, harmadnap, negyednap ugyanígy tett. Mikor a kapu elől is elkergették, a palota mögötti dombon ácsorgott naphosszat, hátha megpillantja a királyt kerti sétáján. Gügészt sem hagyta nyugodni a dolog, talán mégis tud segíteni a szerencsétlen asszonynak.
- Látod, mennyit ér az akarat? Legyőzött még téged is, pedig te hatalmas vagy - vágott oda Hekalé gúnyosan a királynak, mikor az magához engedte. - Ez bizony megint engem, és nem téged igazol.
A király nem válaszolt.
- Hallgatsz? - kérdezte szemrehányóan az asszony. - Akkor ismét nekem engedelmeskedsz. Hát nem azt mondtam néhány napja, hogy ne beszélgess, inkább cselekedj? Félig már meg is volnánk. Már csak meg kell tenned, amit kértem tőled: tégy igazságot.
Az asszony addig szónokolt, míg végül szóra bírta a királyt:
- Meghallgatom Akasztoszt, mert annyira vágyol rá. Csak előbb felelj egyetlen kérdésemre, ez a feltétele minden továbbinak. Ha válaszolni tudsz, idehívom, ha nem, menj Isten hírével.
- Mire vagy kíváncsi? - ragyogott fel Hekalé gonosz arca.
- Milyen nap van ma? - hangzott Gügész kérdése királyi nyugalommal.
- Kit érdekel! - csattant fel az asszony -, ki törődik a napokkal, mikor a szerelem a tét!
- Menj, és élj! Felejtsd el, hogy valaha is ismertél! Az igazgyöngyöt senkitől sem veheted el, ha magától oda nem adja.
Az asszony azonban kitartott, és a király nem szabadult meg tőle.
- Nem ismered Kadmosz és Harmónia történetét? - kérdezte Gügész.
- Nem ismerem. Ha elmondod, esetleg meghallgatom - gúnyolódott Hekalé sátáni hangon, gondolván, most jól megleckézteti a királyt, bármit mesél, a maga hasznára fordítja azt.
- Harmónia, a szépség Istennőjének leánya a thébai királyhoz, Kadmoszhoz ment feleségül - kezdett történetébe Gügész. - Szép élet előtt álltak, így akarták az istenek. Fényes lakodalmukon velük együtt ünnepelték a kivételes pár boldogságát. Amikor Kadmosz társaival Théba vára felé tartott, egy tűzokádó kígyó állta útjukat az erdőben. Lángnyelve mérföldekig elért. Kadmosz társait mind bekebelezte, a királyt azonban sértetlenül hagyta. Ekkor Kadmosz véres bosszút állt a kígyón: fejét levágta, testét miszlikekre szabdalta, maradványait a tengerbe dobta.
- És mi köze ennek az én bajomhoz? - ripakodott a királyra az asszony.
Gügész végtelen nyugalommal folytatta tovább:
- Kadmoszt és Harmóniát sok csapás érte egymásután. Napjaik bánatban és szenvedésben teltek: előbb unokájukat, Aktaiónt vették el az istenek, majd két lányukat, Szemelét és Iónt is elveszítették. Árvíz sújtotta Thébát, tűzvész pusztította falait, földrengés döntötte porba Kadmosz egész birodalmát. Ekkor gondolkodni kezdett a király: vajon miért sújtják őt és családját az istenek ennyi sorscsapással? Ekkor eszébe jutott a kígyó, akin bosszút állt társai elvesztése miatt. Így fohászkodott az istenekhez: "Inkább változzam kígyóvá, csak ne érje ennyi szenvedés a családomat és a népemet." Abban a pillanatban kígyóvá változott. Harmónia nagyon szerette férjét, látva átváltozását, rémülten kiáltott fel: "Inkább velem tegyétek ezt, csak az ő életét kíméljétek meg!"
Kis szünetet tartott Gügész, majd megkérdezte Hekalétól:
- Szerinted mit tettek Harmóniával az istenek?
Hekalé, aki egyébként kiválóan szórakozott a tragédián, most acsarkodva vágta rá:
- Teljesítették a kérését, és az asszony visszakapta szerelmét... Te akarsz engem tanítani, mikor az istenek sokkal igazságosabbak nálad!
*
Ne felejtsd el, hogy a Szeretet Palotájának kapujában állsz. Amikor belépsz az épületbe, rajtad múlik: boldog napokat, vagy szenvedést találsz-e ott. Ebben a palotában a Szeretet Törvényei szerint kell élned. Amikor bekopogtattál, még tudtál erről. Idővel megkoptak az emlékeid, és új törvényeket alkottál magadnak. Ebben befolyásolt mindaz, amit a többiektől láttál, s amit magad megtapasztaltál.
Ahogy teltek az évek, új jelentést kaptak számodra a Szeretet Tanításai. Saját törvényeket alkottál, mert azt láttad, a világnak és az abban élő embereknek is megvannak a saját törvényei. Ekkor létrehoztad az ént és annak törvényeit. Akarat került szembe akarattal - csakhogy ezeknek már semmi közük nem volt a Szeretet Tanításaihoz.
Amit adni tudsz, azt add jószívvel; amit adnak, fogadd megértő kedvességgel; ne kérj, és ne követelj többet. Ha adsz, ne várj hálát érte, mert annak, aki kapta, semmit nem fog érni; és te, aki adtad, keserves árat fizetsz érte.
Nagy titokba avatlak be: csak azt add másnak, aminek te is örülnél, ha kapnád. Ugye nem akarsz ártani magadnak? Vagy még nem gondolkodtál el ezen? Amit mással teszel, valójában önmagaddal teszed - egy napon veled is meg fog történni. Nem hallottál a legfőbb Isten lányáról, Thallóról, aki a virágok úrnőjének képzelte magát? Oly sokáig hitette el magával boldogságát, hogy a végén nem tudta elfogadni, mikor a káprázat véget ért."
/Tatiosz: Az élet szép ajándékai/
Hát ezért érdemes a Szeretet Törvényei szerint próbálni megtanulni élni inkább (és nem a magunk által alkotottak alapján)...
Ennek tükrében érdemes olvasgatni a fenti példákat. Szerintem.
