2015. május 18., hétfő

Ajánló - Elaine N. Aron: Szuperérzékeny vagyok?


A szuperérzékenység kifejezés nem ismert széles körben nálunk, így fontos hogy most körülírjam. Nem jelent introverziót, félénkséget, gátlásosságot, sem pedig taptintatos, megértő, befogadó, körültekintő tulajdonságot. A szuperérzénység egy veleszületetten érzékeny idegrendszert jelöl, amely egy normális jelenség, egy semleges személyiségvonás a maga előnyeivel (pl. sokkal érzékenyebben reagál az illető a környezet finom részleteire) és hátrányaival (pl. könnyebben kerül az idegrendszere fokozott izgalmi állapotba ha túltelítődik ingerekkel).
E méltánytalanul hátrányba került, okkal létező vonás jelentőségére lehet kitérek majd egy másik írásban, most álljon itt a magyar előszó e témában meghatározó műből "Elaine N. Aron: Szuperérzékeny vagyok? Harmóniát hozó megoldások harsány világunkban" című könyvéből. Talán érdekes lehet elolvasni az alábbi pár sort azoknak is akiknek a téma kívül esik az érdeklődési körén, F. Várkonyi Zsuzsa olyan szemléletes képet fest mai világunkról, amelyen megéri elgondolkodni.

"Elaine Aron nevét nálunk is sokan emlegetik majd nagy hálával: munkássága felszabadította a lakosság 20%-át az alól a nyomás alól, amellyel születésük óta küszködnek! A mi kultúránk ugyanis - tehát az európai és észak-amerikai kultúra - nem sokra becsüli a szuperérzékeny embert. Aron azonban több évtizede foglalkozik az erős érzékenységgel, és mind kutatásai, mind terápiás eredményei azt bizonyítják, hogy egy igen értékes és népes csoportról van szó. Minden ötödik ember ide tartozik - és szó sincs róla, hogy csak nők! Ők azok, akiknek bátorságával és küzdőszellemével már a pólyában is elégedetlenek voltak szüleik. Nem értették, miért engedi csemetéjük akár egy kisebbnek is, hogy játékát elvegye, mért nem bízik a csúszdában, miért nem mondja meg az óvónőnek, hogy már tud olvasni, és miért keseredik el mindeközben olyan "fölösleges" dolgok miatt, mint például más emberek érzései vagy reakciói.
Ha a kedves Olvasó máris felismerte önmagát a fenti leírásban, akkor ezt a könyvet neki is érdemes megismernie. A szuperérzékenység ugyanis alkati adottság: finom idegrendszert és intenzív belső megélésmódot feltételez, és ahogyan az alkati adottságoknál általában, úgy itt is kevés az esély ennek megváltoztatására. Az érzékenység leplezése persze megtanulható, a többség talán meg is tanulja, hiszen környezetünk nagy nyomás alatt tartja a szuperérzékenyeket. Ők kezdettől azt az üzenetet kapják, hogy velük van valami baj, velük "nem stimmel valami". Holott működésmódjukat több más - toleráns, spirituálisan gondolkodó - kultúrában a legnagyobb tisztelet övezné. 
Ez a nyomás okozza azután, hogy idegennek érzik magukat ebben a versengő-küzdő-hatalomközpontú világban. Pedig az idegenségből fakadó zártság nem is feltétlenül része a szuperérzékenységnek (sok extrovertált tartozik ebbe a csoportba), ez inkább csak válaszként alakulhat ki a környezet folyamatos elutasítására. Emiatt azonosítja - tévesen - jó néhány, tipológiával foglalkozó pszichológiai iskola az érzékenységet az introverzióval. Valóban vannak erősen zárt személyiségek ebben a csoportban, akiket környezetük "magának valónak" is nevezhet, de léteznek olyanok is, akik megszállottan "önzetlenül" szolgálnak szép, magasrendű ügyeket - közös vonásuk, hogy mindkét altípus gondosan kikerüli a földi acsarkodások színtereit.
Aron több önismereti kérdőívet is kidolgozott, amellyel ki-ki lemérheti saját érzékenységi fokát. Aki az ott szereplő állítások többségében felismeri saját működésmódját, biztosan a szuperérzékenyek közé tartozik. És a szerző annak szenteli könyvét, hogy olvasói lépésről lépésre megtanulják becsülni és saját javukra fordítani ezt az adottságukat. Azért gondolom ezt a könyvet sors-fordítónak az érzékeny ember számára, mert ebben a megvilágításban talán először láthatja alkatát nyereségesnek, és először kaphat jóvátételt korábbi, igazságtalanul lepontozott bizonyítványáért. 
A mi környezetünk százötven éve haladás-mániás, bő száz éve teljesítmény-központú, azaz hajszoló és sürgető, és jó ötven éve olyan mértékig versengő, hogy áldozatok már nemcsak a vesztes oldalon születnek, hanem egészség-romboló és lélek-ölő hatásával a nyertesek között is. Ebben a harsány világban végső soron minden az ego győzelméről vagy versengéséről szól. Főszerepet a nagy hang, az egyéni, kézbe fogható és kirakatba tehető jutalmak kapnak. Márpedig az ezekért folytatott tülekedésben a szuperérzékeny ember szinte törvényszerűen a peremre sodródik. Az ő erőssége ugyanis a történések belső megélése, az ő jutalma az ideáloknak való megfelelés, az ő egyensúlya a nyugalom. Mert mércéjét saját lelkiismerete adja, nem pedig a külső megerősítések.
Elaine Aron, aki maga is a szuperérzékeny csoportba tartozik, egész munkásságát annak szenteli, hogy rehabilitálja ezt a típust. Négy könyvet adott ki e témában, és évek óta folyóiratot jelentet meg a szuperérzékenyek számára. Ír többek között az érzékenység és szerelem kapcsolatáról, valamint az érzékenység és önismeret összefüggéseiről is.
Reméljük, hogy Magyarországon is hamarosan ismert lesz valamennyi könyve, és hogy nálunk is kialakul a szuperérzékenyek hálózata, akik éppen az által képesek segíteni egymás boldogulását, hogy "egy nyelvet beszélnek", és ökölvívás helyett sportként egymás felemelését és a természeti elemekkel való összekapcsolódást részesítik előnyben. Ezeket igyekeznek tömegsporttá tenni e kiadvány és e mozgalom magyar kezdeményezői is."
/Elaine N. Aron: Szuperérzékeny vagyok? F. Várkonyi Zsuzsa: Előszó a magyar kiadáshoz/

A szuperérzékenységgel foglalkozó magyar honlap címe: 
http://www.szupererzekenyek.hu/

Neked szól a honlap, ha szeretnéd tudni, hogy szuperérzékeny vagy-e, illetve hogy a gyermeked vagy más hozzád közel álló személy szuperérzékeny-e. 
Neked szól a könyv ha szeretnéd tudni miként lehet kezelni és használni ezt a személyiségvonást egy harmónikusabb életforma kialakítása céljából, míg a szuperérzékenyekkel kapcsolatban állók pedig információt kaphatnak a szuperérzékenyekkel való kapcsolatépítésről, a velük való együttműködésről.

"Irányt mutatunk a professzionális segítő szakmáknak a szuperérzékenyek felismerésében és segítésében. Hisszük, hogy mindezek által több harmónia, egyensúly, boldogság jön létre a Világban."
/http://www.szupererzekenyek.hu/informaciok/kuldetesunk//