Az én kutya énem...

Nem nyavalygás következik, csak egy kis önmegfigyelésből származó részfelismerés... ez nem mindig pozitív. Ha az ember figyel, kutakodik, akkor bizony nemcsak kellemes és szép dolgokat talál magában... de fejlődni sajnos csak így lehet, ezeket felismerve.

Azt hiszem kicsit olyan vagyok néha, mint anyukám kutyája. Ha a gazdája nincs otthon, akkor nem nyugodt; bár nagy hanggal ugat, még a légytől is fél; ha megijed reszket és csak a gazdája tudja megnyugtatni. 

Néha csak akkor érzem magam biztonságban, ha a "gazdám" velem van és vigyáz rám, akkor vagyok nyugodt. Olyan vagyok mint egy kutya, kell, hogy tartozzak egy valakihez. Ez szörnyen kiábrándító számomra... nem erre készülök mostanában (szerettem volna függetleníteni magam lelkileg mindenkitől aki hiányzik, de nem tudom mindenkitől sajnos... ez az igazság).

Csak akkor vagyok nyugodt, amikor előjön valami nyavalya, ha a "gazdám" ott van a közelben. Szörnyű mennyire tudok félni néha ilyenkor, volt hogy szinte reszkettem, hogy mi lesz, ha... és hogy majd akkor egyedül leszek. Azt hiszem félek a haláltól, pedig nem akarok. Úgy látszik ez nem akarás kérdése, ezen többet kell dolgozni majd.

Vizsgálatok tömkelege... de csak nagyon ritkán találják meg az okokat ezekkel. Kisgyermekkoromban sem találtak semmit amikor majdnem meghaltam (egy életmentő injekció mentett meg) akkor három hétig vizsgáltak, de nem találták az okot. Talán ezt meg kéne szoknom most már. (Úgy kb. 8 évvel ezelőtt jöttek újra a betegségek.)

Nem akarok félni a betegségektől, a fájdalomtól, azon dolgozom, hogy elfogadjam őket, ha esetleg jönnek, maradjanak csak ameddig akarnak, ameddig jól esik nekik, nem lázadok, nem küzdök ellenük, csak félek, de nem akarok félni... nem akarok félni ilyenkor egyedül lenni, vagy kimenni az utcára. Nem akarok rájuk dühös lenni, hogy mindent felülírnak.

Ilyenkor olyan vagyok, mint anyám kutyája, a "gazdám" nélkül még sokkal jobban félnék, ilyenkor ragaszkodóbb vagyok, valakibe kapaszkodnom kell ilyenkor. Milyen szép lenne ha Isten szeretetébe tudnék inkább kapaszkodni és bízni ilyenkor. Hálával, tisztelettel és nagyrabecsüléssel adózom a páromnak aki képes egy ilyen társ mellett (mint én) élni és kitartani.

Azon dolgozom, hogy amikor jól vagyok akkor mindig vissza tudjak térni a normál kerékvágáshoz, a vidámsághoz, a másokkal való törődéshez, ha ez pár óráig vagy néhány napig, hétig, hónapig tart akkor addig, de addig is vissza kell térni, még ha így nem is lehet előre tervezni, ezt meg kell tanulni az önsajnálkozás helyett, 180 fokot kell fordulni és kész, rá kell magunkra erőszakolni a váltást, mert az élet nem áll meg. Meg kell tanulni, hogy ez része a világnak. Nekem ezt adta a "gép". Másnak meg más van. Ez az élet rendje. Most ez. Erre a hozzáállásra nem igen láttam példát, ezért meg kell magamat tanítanom erre. A környezetemnek is van tanulnivalója, pl. a "ha beteg, hagyd békén" (Clarissa Pinkola Estés) szabályt, amit még az állatok is megtanítanak utódaiknak, csak mi emberek nem kapunk még ennyi alapvető tanítást sem arról, hogy ha valaki beteg akkor begúbózik, pihen, és nem eszik annyit (az állatok ilyenkor egyáltalán nem is esznek, ösztönösen böjtölnek, hogy a gyógyulásra fordíthassák azt a sok energiát amit az emésztés használ fel). 

 

Az Enneagram rendszer

Az Enneagram egy érdekes rendszer, részben személyiség teszt, amibe már többször belebotlottam, de csak most jutottam el odáig, hogy komolyabban is érdekeljen, és kipróbáljam magamon. Az eredmények meglepően elég jól hasonlítanak ahhoz a képhez, amiről azt gondolom, hogy én vagyok, ahhoz is amiről én azt gondolom, hogy mások látnak engem, és ahhoz a rólam alkotott képhez is amilyennek ténylegesen láthatnak mások a visszajelzéseik alapján. A teszt előnye, hogy nem csak önmagunk jobb megismerésére ad lehetőséget, hanem arra is, hogy fejleszteni tudjuk magunkat, hogy egy olyan fejlett személyiségünk alakulhasson ki, aki a gyengeségeivel hatékonyan tud megbirkózni. 

Talán neked is megjött a kedved a teszt kitöltéséhez. Miután kitöltötted, fontos lenne, hogy tudj néhány dolgot arról hogyan kell értelmezni az eredményeket, hogy azok hasznunkra legyen ahelyett, hogy például önigazolásként értelmeznénk az eredményt és beleragadnánk azokba a változás lehetőségét kizárva. Ez okból kérlek, hogy mindenképpen olvasd el az elméleti áttekintést a teszt használatáról és értelmezéséről. (A kis történelmi bevezető kedv csináló, de tartalmaz olyan információkat is, melyek fontosak lehetnek számodra. Átugorható, ha már nagyon be vagy sózva arra, hogy kitöltsd a tesztet :) de a később feltüntetett elméleti részt, mint használati útmutatót mindenképpen javasolt elolvasni mielőtt értelmeznéd az eredményeket.) 

A teszt eredete:

"Az Enneagram jele egy olyan szimbólum, amely a létező világ minden strukturális szintjére igaz törvényeket jeleníti meg. Vannak, akik azt tanítják, hogy ez a szimbólum isten arca. Sok igazság van abban, hogy az általunk ismert világ lényegi törvényei leképződnek ebben az ábrában.  

Az Enneagrammot teljesen megismerni, tudását egységben birtokolni olyan ismeretet jelent, amit csak kevesen bírnának el. Könnyű ezt megérteni annak tudatában, hogy az Enneagram nem más, mint egy metafizika, amely a létezés természetét igyekszik feltárni. Épp olyan ez, mint a ji-king, a kabbala, az asztrológia, vagy éppen a tabula smaragdína. Ôseink megfigyelték a világot, átfogó ismereteket gyűjtöttek az anyagi struktúrák mibenlététől a szellemi régiókig. A világvonalaik által határolt valóságot megpróbálták összefüggő és tömör alapvetésekbe foglalni az egyik eredmény maga az enneagram rendszere.

Éppen ezért ez a rendszer egyidjűleg ölt formát egy:
filozofiában
szimbólumban
törekvőknek szánt tanításban
karakter tipológiában
matamatikai és strukturális alapvetésben
aritmológiai és cikluselméleti rendszerben
hihetelen sürűségben összesítve magában mindazt az igazságot, ami hajdan és ma is mindannyiunkat körülvesz.

Ezen a ponton elérkezünk egy tisztázandó kérdéshez; hogy mennyiben szimbólum, tipológia vagy filozófiai iskola az Enneagram. Úgy tűnik, hogy ebből a kultúrkincsből leginkább a karakter tipológia rész hozzáférhető napjainkban, de maga a rendszer egy komplex metafizika, amelynek része az emberek sajátosságait feltáró személyiség tipológia. 

A lényegi üzenet, hogy az ember mikrokozmosz és magában hordja a teljesség lehetőségét. Az Enneagram arra mutat rá, hogy az egyetemes ember tökéletes ideája milyen torzulásokat szokott szenvedni az egoisztikus én kifejlődésének folyamán. Ezek a torzulások típusos egyensúlyvesztésekhez vezetnek. Úgy kell ezt elképzelnünk, mintha egy középpontból szétáradó energia, amely éltet minket, egy letapogatható utat futna végig az ösztöneink, az érzelmeink, az attitűdünk és tanult viselkedésünkön keresztül a végső felületig, ami világi szerepvállalásunkban manifesztálódik. 

Az Enneagram megosztja az embereket, vannak, akik valamiféle varázseszközt látnak benne, melynek segítségével az emberi viszonylatokban hihetetlen előnyre lehet szert tenni. Mások azt mondják, hogy az embereket nem lehet kategorizálni, és az egész dolog egy humbug. Kategorizálni tényleg óriási hiba lenne, hiszen minden ember egyszeri és megismételhetetlen remekmű. S mint ilyen könnyen belátja, hogy ha megérti valaminek a lényegét és működését, már csak a szándékaitól függ, hogy hiábavalóságokra fecsérli, vagy jobbításra használja tehetségét.

Az Enneagram tudáskincs, amely még soha nem volt annyira közismert, mint napjainkban. Egy olyan titkokkal körülszőtt tanításról van szó, amely több ezer éves. Az idők folyamán hol felbukkant a köztudatban, hol pedig eltűnt. Manapság leginkább egy személyiség tipológiát értünk ezen fogalom alatt, amely rendkívüli plasztikussággal és teljességgel szól korunk emberéhez. 

Manapság az Enneagram felhasználásának sok területéről lehet hallani. A rendszert akár a pszichológiában akár a managementben, a pályaalkalmasságban, a gyermeknevelésben, a párkapcsolatokban, vagy éppen az értékesítési kommunikációban is sikerrel alkalmazzák. A szellemi törekvők pedig komoly segítségre találnak tanításának kutatása során.

Hogyan használható ez a rejtélyes rendszer?

A válasznak két szintje létezik: az Enneagram felfogható egy statikus személyiség tipológiaként, ami az egyének érzelmi természetének kötött vonásait mutatja be. Pl. egy ember legfőbb motivációja mondjuk a biztonság megszerzésére irányul, így törekvéseit ez a késztetés hatja át. Hogy azonban kinek mi a biztonság, már nagyon eltérő lehet. Van, aki az anyagi javak felhalmozásától reméli a biztonságot, más szövetségi rendszereket épít ki társaival, a harmadik mindent megkérdőjelez, és nem adja magát oda semmilyen ügynek csak magában „hisz”. Számtalan viselkedési séma lehetséges, de az egyén belső érzelmi drive-ja mégiscsak ugyanazon érték köré szerveződött, nevezetesen, hogy az életet nem elég biztonságos. Ha sikerül ezt meglátnunk és megértenünk másokon, nyilvánvalóvá válik, hogy milyen hiábavaló lenne egy ilyen embertől önfeledt, relaxált életérzést várnunk hosszabb időn keresztül.

Van azonban egy másik vetülete is ennek a rendszernek. Az emberek, akárcsak a világ változnak. Sokszor tudatosan, néha önkéntelenül alakul át egy-egy rétege személyiség struktúránknak. Gondoljunk csak arra, ahogy idősödünk, és érettebbé válunk. A bölcs emberben tapasztalatok összegződnek és egyszer csak másként kezd megoldani dolgokat, mint annak előtte. A változásoknak, a fejlődésnek is meg van a maga dinamikája és az Enneagram képes feltárni előttünk e folyamatok lépéseit is. Meglepően pontos képet kaphatunk az egyes karakterek, problémakezelési megoldásairól, éppúgy, mint a boldogság, vagy a stressz pillanatainak emocionális ciklusairól is. A rendszer könyörtelen tükröt képes felmutatni tanulási sajátosságainkról. Célzottan mutat rá azokra a pontokra, ahol rendre megakadunk. Az Enneagram képes tehát megtanítani a változásra is. Megmutatja, hogy egy-egy fázisból a dolgok miként lépnek tovább egy újabb lépcsőfokra milyen is a világ a ciklusok szemszögéből nézve legyen szó akár az emberi viselkedés folyamatáról, akár a személy, vagy a társadalom fejlődéséről."

Forrás: www. enneagram.hu

Az enneagram tesztet itt tudod kitölteni:

http://home.sch.bme.hu/~ntamas/eneagram/ 

 

"Az enneagram elmélete:

A 9 fő típus egy körön helyezkedik el, egymástól egyenlő távolságra, és az egyes emberek személyisége valahol a kör vonalán van, két típus között. Ennek alapján mindenki rendelkezik egy főtípussal (amelyik típushoz a legközelebb van), illetve egy színezettel (a második legközelebbi pont).

A típusok 3 csoportba (triászba) oszthatók, aszerint, hogy mi irányítja főképpen az egyes embereket. Vannak ösztön, érzelem és gondolkodás orientált emberek. Mindegyik csoportnak megvan az erénye, gyengéje, félelme, és motivációja. Ezeket a csoport típusai más módszerrel kezelik.

Minden személyiségnek van egy fejlettségi szintje, ami azt mutatja meg, hogy az egyén mennyire teljesíti ki magát, milyen jó az önismerete, mennyire fejlett a (pszichológiai) gondolkodása. Létezik átlagos, leromlott, és fejlett szint. Látnunk kell azonban, hogy ahogyan fejlődünk a megértésben és saját magunk megismerésében, bizonyos játszmákra ráérzünk, és lassan kilépünk belőlük, így a típusnak bizonyos stratégiai játszmái már nem lesznek ránk érvényesek.

Az, hogy ki melyik típusba tartozik, sok mindentől függ. A pszichológia mai nézetei szerint  két alapvető tényező befolyásolja:  a genetika, vagyis az örökletes minták, másrészt .a környezeti hatások: a család, a nevelés, a szociális tanulás.

Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy egyik típus se jobb a másiknál, mindegyiknek megvannak a maga erősségei, gyengéi.

Fontos azt tudni, hogy nem váltunk típust. Stratégiákat átvehetünk bizonyos helyzetekben bizonyos pontoktól, például relaxált vagy stressz helyzetekben, (integráció és dezintegráció iránya) de saját típusunk maradandó. A feladat az, hogy saját típusunk kereteiben fejlődjünk! Ehhez azonban az kell, hogy könyörtelenül őszinték legyünk magunkkal szemben. Fel kell arra készülni, hogy tudatosan lássuk magunkat, és másokat lehetőleg értékelés és ítélkezés nélkül.  Ily módon saját vezetőnk és tanárunk leszünk. Ez ennek a rendszernek a gyönyörűsége.

Az enneagram az önismeret és emberismeret  belső útja, amely megértésre törekszik, és nem ítélkezésre...."

Forrás: http://reiki.timba.biz/az-enneagram-elmelete/

"Mire jó az enneagram?

Megérhetjük belőle, hogy mindegyik típusnak vannak csapdái, melyekbe akaratlanul is beleesnek az ide tartozó emberek, illetve nagyjából lehet tudni, hogy mik azok a dolgok, amik boldoggá tehetik őket. Ha felismertük a típusunkat, az segít meglátni a hibáinkat, és így szembenézhetünk velük, és túlléphetünk rajtuk. Ugyanígy, az enneagram segít megtalálni azt, amihez valóban tehetségünk van. Minden típusú ember egyéni bánásmódot igényel, ezért az enneagram nagy szolgálatot tehet a társas kapcsolatok építésekor is a magánéletben és a munkahelyen is. Vezetők számára nagy segítséget nyújthat beosztottaik motiválásához, a velük való bánásmód területén.

Az enneagram tükröt tart elénk, az önismeret és az emberismeret fejlesztésének egy lehetséges módszere. Lehetőséget kínál arra, hogy megláthassuk, mi motivál minket, és másokat, mi az, ami leginkább stresszt okoz, hogyan működünk valójában. Felismerve azt, hogy mi magunk és környezetünk a különböző típusokban eltérő indítékokkal, motivációkkal, magatartásmintákkal rendelkezünk, lehetőséget ad annak belátására, hogy ugyanazt a feladatot mindenki egy kicsit másképpen végzi el. Ez lehetőséget ad a megbocsátásra: magunknak, szüleinknek, testvéreinknek, gyermekeinknek, barátainknak, munkatársainknak. Lassan abbahagyhatjuk életünk szereplőitől azt követelni, hogy mások legyenek, mint amik. Nem követelhetünk almát a körtefától. A hibáztatás, bűntudat elavulttá válik, és el tudjuk engedni.

Mire nem jó?

Önigazolásra és önámításra, mások meg- és elítélésére. Az enneagram, rossz hozzáállás esetén ártalmas is lehet. Az itt leírt mintázatok felismerése és megtanulása igazolássá válhat. „Ilyen vagyok, és kész! Nem tudok tenni ellene!” felkiáltással ellenállhatunk minden változásnak. Másrészt, ha ítélkezésre, a másik ember beskatulyázására használjuk, akkor nem közelebb hoz, hanem eltávolít.

Hogyan használjuk?

Számos különböző lehetőség kínálkozik arra, hogy dolgozzunk ezzel a rendszerrel. Talán a legalapvetőbb kapcsolatok szintje, ugyanis kapcsolataink jellege határozza meg, hogy a pokolban vagy a mennyben érezzük-e magunkat.
A legtöbb ember elégedetlen kapcsolataival. A legtöbb ember azért csalódik a kapcsolataiban, mert almát vár a körtefától. A rendszer segítségével könnyebben megérthetjük környezetünket, harmonikusabban alakíthatjuk kapcsolatainkat. Megérthetjük, mi az, ami leginkább stresszkeltő a számunkra, és megtanulhatjuk jobban, könnyedébben kezelni azt. Megtanulhatjuk, hogy úgy bánjunk környezetünkkel – családunkkal, barátainkkal, munkatársainkkal – ahogy az nekik és nekünk is a lehető legjobban megfelel.
Talán még fontosabb az önfejlesztés, mely önmagunk megértésén és elfogadásán alapul. Ha megbocsátunk magunknak, akkor a megbocsátás azután kiterjeszthető munkatársainkra, barátainkra, sőt, családunk tagjaira is.
Legmélyebb álmaink akkor válnak valóra, amikor képesek vagyunk kiteljesíteni önmagunkat és magunkhoz ölelni az életet. Hogy végre megtudjuk, mit tapasztalunk, gondolunk, mit érzünk valójában. Jelen kell lennünk a pillanatban, elfogulatlanul, értékelés és ítélkezés nélkül.
„Az élet szép, Tenéked magyarázzam?” "

Forrás: http://reiki.timba.biz/mire-jo-az-enneagram/

Értékelés, az enneagram 9 típusának részletes leírása:

http://reiki.timba.biz/enneagram/

További értelmezési, elemzési lehetőséget és személyiség fejlesztési útmutatót ad az egyes típusokat összekötő vonalak leírása:

http://reiki.timba.biz/dinamika-integracio-dezintegracio/  

Saját eredményeim röviden:

5 típus része a személyiségemnek (1,2,5,6,9), de "Valószínűleg a lojális típusba tartozol, a vizsgálódó színezettel." Azaz a 6-os típusba (Hős) tartozom 5-ös színezettel (A Misztikus Filozófus).

Ezért fontos az önismeret gyakorlása!

Ezért van szükség önismeretre, ezért fontos, hogy elmélkedjünk magunkon:

http://www.harmonet.hu/ezoteria/62209-keddi-kvantumtukor:-miert-nem-mukodik-a-tudatos-teremtes?.html&harmo=180581

Az önismeret, mint játék

Fel kell adjam magam, már látom. Tényleg nagyrészt mindent, ami eddig voltam, fel kell adnom, mert gátat emelek magam köré. Vissza kell menjek az időben legalább 28 évet és meg kell keresnem azt az emberpalántát, személyiség magot, aki akkor voltam. (Most jól jönne, ha legalább a memóriám egy kicsit jobb lenne.:) Ez nyilván nem megy egyik napról a másikra, úgyhogy közben meg tenni kell a dolgomat. Aktívan. Ez is része a "nyomozásnak". Olyan lesz, mint egy kirándulás. :) Mintha világot látnék.

Az önismereti folyamatot Feldmár András szerint úgy kell felfogni, mint egy játékot. Ahogyan a kisállatok játszanak mikor próbálgatják felnőtt szerepeiket. Harcolnak, de nem folyik vér és próbálgatják a szexuális pózokat, de a végén nem születik kismacska. Kb. így kellene hozzáállni az önismerethez és az élethez is. Nem szabad komolyan venni egyiket sem. Hogy ez mennyire fog menni nekem.... ? :) Ez azért kicsit vicces... ismerve magam. :) Mondom, hogy fel kell adjam magam... Minden, mindez ugyanis szöges ellentétben áll velem.

Amit építettem, azt le kell rombolnom. Mindez szomorúnak tűnhet, de nem az. :) Hányan tudják, hogy saját maguk akadályozzák saját magukat? Ez egy játék. Ha nyerek, akkor jó, ha nem úgyis jó. Egyébként itt úgyis csak nyerhetsz végső soron, de ez most teljesen mindegy, mert maga a játék a lényeg. Nem a végeredmény a fontos, hanem a folyamat, az, hogy mivé válok általa, hogy milyen tapasztalatokat szerzek, mit tanulhatok. Ezt kell csak tudni az egészhez. Ez nem egy versengő játék, bár magunkkal is lehet versenyezni (itt mással nem nagyon tudunk), de ne legyen az, mert akkor megint csak a végeredmény érdekelne bennünket. Ez nem az a játék. A kismacskák sem törődnek a végeredménnyel, a játék öröméért játszanak. A játék egy vidám dolog, úgyhogy amikor csak tudom mosollyal az arcomon fogom csinálni. A rossz érzéseknek nem adunk energiát! :) Drámára hajlamos személy vagyok. Elég volt a tragikus drámákból. Némi átmenettel jöhetne a komédia, vagy valami hasonló.

"Az elmélet már megvan, na majd meglátjuk hogy megy a megvalósítás" - mondja kissé kétkedve az elmém. Nem figyelek rá, ha ezt mondja. Amint az eredménnyel kezdenék foglalkozni, komollyá válna ez az egész, elvárásokat gyártanék magammal szemben, amik megint csak szépen beépülnének a kis falba, ahelyett, hogy segítenének lebontani azt. Nem szabad elfelejteni, hogy ez egy játék. Ha komolyan vesszük, akkor az már nem játék. És elvész a lényeg... az, hogy ennek az egésznek nincs tétje, nincs konzekvenciája. Nem  mondja senki, hogy könnyű lesz, de nem szabad adrenalin az egekbe, izmok megfeszülve rágörcsölni... csak lazán. Csak úgy megy, ha nem veszed komolyan.

Szóval a folyamat a lényeg, ami szerencsénkre a "most"-ban "játszódik". A "múltban" történtekből azokat amelyek passzolnak, előszeretettel építjük be abba a képbe, amit magunkról gondolunk, és amikor elemezzük magunkat, az eredményeket is ehhez a már meglévő képhez viszonyítjuk, ami nem lenne olyan nagy baj, ha mindez nem akadályozna minket, ha mindez nem azzal járna együtt, hogy nem adunk elég teret, szabadságot arra, hogy a jövőben akárhogyan megnyilvánulhassunk, alakulhassunk. A jelenben csak úgy tudunk lenni önismeretügyileg is, ha minden pillanatban próbáljuk elfelejteni azt, hogy kik vagyunk (miközben tudatában  is vagyunk annak kik vagyunk, ez jó kis paradoxon) és amit a folyamat során tapasztalunk (akár jónak, akár rossznak ítéljük), tudomásul vesszük, majd folytatjuk a játékot. Egy kicsit azért lehet agyalni rajta (hogy maradjunk a kettősségeknél), és akkor lehet lesz olyan dolog, amit ki tudunk mondani.  ("Amit nem tudunk kimondani, arról nem tudunk gondolkodni." F. A.) Azonban az értelmezésben is nagyon fontos a játék. "Ha játszunk... semmit ne vegyünk komolyan, semmit ne higgyünk el." F. A. És akkor nem leszünk többé áthatolhatatlan falak saját magunk számára.
A lényeg, hogy nem szabad ragaszkodni ahhoz a képhez, amit magunkról hiszünk. Feldmár András említett egy pszichoterapeutát (Wilfred B.), aki szerint egy jó pszichoterapeuta minden alkalommal visszaáll a "nulla" állapotra, amikor a páciens visszamegy hozzá. Ez azt jelenti, hogy elfelejt mindent, amit tanítottak neki, plusz nem terheli a pácienst azzal, hogy olyannak kell lennie, amilyen az előző ülésen volt. "Az elvárása annak, hogy az legyél, aki tegnap voltál, zsarnokság. Konstans az életedben az íz, ami te vagy." F. A. (Erről máskor bővebben.) Mi is nézhetünk úgy magunkra, mint egy jó pszichoterapeuta. Nem oktalan kérés, hiszen tulajdonképpen a világon mindent el kell tudni engedni, az életben minden erről szól (ennek a témának szentelek majd egyszer egy külön bejegyzést), még azt is, akit önmagadnak hiszel. Hagyni kell menni. Hogy hogyan? Talán ahogy Feldmár András mondja. Nem szabad elfelejteni, hogy a játék általában egy aktív, tevékeny folyamat, egy tevékenység, nem gondolatban történik. Az önismereti játék nem fantáziajáték, a való életben kell játszani. Az élet nem kell mindig véresen komoly legyen, lehet játék is. :)
Folyt. köv...

Hogyan tudnám megköszönni, hogy emberek a kis szívüket beleadva őszintén támogatnak, inspirálnak és segítenek nekem mindebben... ??? 
Igen szerencsés ember vagyok! :)

Mikor és hogyan fogok tudni én segíteni ezeknek az embereknek, vagy másoknak???  
Együtt utazunk, tudtad? :) Az egész élet egy nagy utazás, egy szeretet vezérelt utazás. :)

Egom álarcaiból

 

  

Az ego néha láthatatlan, van, hogy sokáig álarcok mögé bújik. Az önismeret része, hogy őt is megismerjük.

*

Úgy gondolod, hogy általában önzetlen vagy és jó? Mások is általában ezt hiszik rólad? Közben meg kiderül, hogy valójában olyan nézőpontból éled az életed és látod a világot, mintha "körülötted forogna az egész világ"? Emiatt aztán mondasz egy csomó hülyeséget. 

Tatiosz szerint "Amikor a csillagok útján jársz, minden rólad szól, és érted  történik". 

Valószínűleg ez tényleg így van. De mivel mindenki mással is (az ő életének szemszögéből nézve) ugyanez a helyzet, tehát amennyire rólad szól valami, ugyanannyira szól mindig valaki másról, vagy másokról is, akikkel valamilyen módon összefüggésben, kapcsolatban vagy. 

Azt mondhatod, nézőpont kérdése...

Tatiosz szerint "...úgy maradj belül a saját életedben, hogy kívül is vagy." Össze kell egyeztetni valahogy ezt a kettőt. Nem teheted meg, hogy csak egy nézőpontot veszel figyelembe. Nehéz megállni, hogy az ember hiányos információk mellett ne bocsátkozzon feltételezésekbe akkor sem, ha minden jel arra mutat, amit valószínűnek gondol. Az amit te gondolsz, az csak egy gondolat, egy lehetséges valóság. Persze akár úgyis történhetnek a dolgok, de azért mindig fenn kell tartani más nézőpontokat is (saját szemszögünkből nézve egy egészséges kételyt) amíg meg nem bizonyosodunk a való helyzetről. Vagy hülyeségeket csinálsz és hülyeségeket mondasz...

Ez tök egyértelműnek tűnik, de nem az, hidd el... tudat alatt másképp működnek a dolgok.

**

Ha elég időm van kigondolni a választ, akkor szinte mindenre tudok magyarázatot. 

Az egom mindig talál mentségeket.

Például arra, ha néha naív vagyok. Erre még igazolást is találtam, nem is kell magyaráznom:

"A rosszat csupán akkor ismerheted, ha magad már éltél vele." - mondja Tatiosz.

Hát jó, akkor marad a gondolkodás. Mert "Aki gondolkodik, egy kicsit előre lát." /Tatiosz/

Ha nem gondolkodsz, arra nincs mentség! Hát akkor ennyit a mentségeimről...

***

Azt hiszed bátor vagy például, mert kiállsz a véleményed mellett? Azt hiszed az már bártorság? Nem lehet, hogy az, amit  valójában bátorságnak gondolsz csak dacból és dühből táplálkozó elméletben létező valami, mert ha tettekről van szó lehet nem tudnál igazából cselekedni? Ha arról lenne szó, hogy fel kéne áldoznod az életed valami oknál fogva, meg tudnád tenni? Biztos tudnál most olyan esetet mondani amikor igen. De valóban meg is tudnád tenni? Ez az igazi bátorság legmagasabb mércéje!

 ****

"Az vagy, amit gondolsz." /Tatiosz/  Ha én most tényleg azt gondolom magamról, teljes lényemből, hogy bátor vagyok és önzetlen, akkor tényleg az leszek? Hát akkor lássuk...

Akkor végre megtanulhatom a cselekvés bátorságát és a türés erényét, amit Tatiosz szerint meg kell tanuljunk. És a választást is ezek közül. Merthogy minden pillanatban választunk e kettő közül, csak van amikor ez nem tudatosul bennünk. Pedig néha jó lenne tudatosan is gyakorolni, hogy jól tudjuk csináljuk az életünket.

Kár, hogy minden ennyire lassan esik le!!! 

Az ember rájön néha dolgokra. De ez mindig csak az első lépés. Mikor lesz az, amikor ezek alapján tudja élni az életét? Hogy nem felejti el ezeket? ... Ezért jó, ha van hová leírnod... vagy szedjél Cavintont...

És ne bújj el az álarcod mögé! 

Hát persze, hogy néha elbújok. Mindig minden változásban van. Holnapra minden más lehet, már lehet másként fogom gondolni, vagy más okból veszti érvényét az, amit ma gondoltam, mondtam, biztosnak hittem. Visszagondolva látja csak az ember, hogy mennyi gyerekes dolgot, hülyeséget tud mondani és csinálni...