Egom álarcaiból

 

  

Az ego néha láthatatlan, van, hogy sokáig álarcok mögé bújik. Az önismeret része, hogy őt is megismerjük.

*

Úgy gondolod, hogy általában önzetlen vagy és jó? Mások is általában ezt hiszik rólad? Közben meg kiderül, hogy valójában olyan nézőpontból éled az életed és látod a világot, mintha "körülötted forogna az egész világ"? Emiatt aztán mondasz egy csomó hülyeséget. 

Tatiosz szerint "Amikor a csillagok útján jársz, minden rólad szól, és érted  történik". 

Valószínűleg ez tényleg így van. De mivel mindenki mással is (az ő életének szemszögéből nézve) ugyanez a helyzet, tehát amennyire rólad szól valami, ugyanannyira szól mindig valaki másról, vagy másokról is, akikkel valamilyen módon összefüggésben, kapcsolatban vagy. 

Azt mondhatod, nézőpont kérdése...

Tatiosz szerint "...úgy maradj belül a saját életedben, hogy kívül is vagy." Össze kell egyeztetni valahogy ezt a kettőt. Nem teheted meg, hogy csak egy nézőpontot veszel figyelembe. Nehéz megállni, hogy az ember hiányos információk mellett ne bocsátkozzon feltételezésekbe akkor sem, ha minden jel arra mutat, amit valószínűnek gondol. Az amit te gondolsz, az csak egy gondolat, egy lehetséges valóság. Persze akár úgyis történhetnek a dolgok, de azért mindig fenn kell tartani más nézőpontokat is (saját szemszögünkből nézve egy egészséges kételyt) amíg meg nem bizonyosodunk a való helyzetről. Vagy hülyeségeket csinálsz és hülyeségeket mondasz...

Ez tök egyértelműnek tűnik, de nem az, hidd el... tudat alatt másképp működnek a dolgok.

**

Ha elég időm van kigondolni a választ, akkor szinte mindenre tudok magyarázatot. 

Az egom mindig talál mentségeket.

Például arra, ha néha naív vagyok. Erre még igazolást is találtam, nem is kell magyaráznom:

"A rosszat csupán akkor ismerheted, ha magad már éltél vele." - mondja Tatiosz.

Hát jó, akkor marad a gondolkodás. Mert "Aki gondolkodik, egy kicsit előre lát." /Tatiosz/

Ha nem gondolkodsz, arra nincs mentség! Hát akkor ennyit a mentségeimről...

***

Azt hiszed bátor vagy például, mert kiállsz a véleményed mellett? Azt hiszed az már bártorság? Nem lehet, hogy az, amit  valójában bátorságnak gondolsz csak dacból és dühből táplálkozó elméletben létező valami, mert ha tettekről van szó lehet nem tudnál igazából cselekedni? Ha arról lenne szó, hogy fel kéne áldoznod az életed valami oknál fogva, meg tudnád tenni? Biztos tudnál most olyan esetet mondani amikor igen. De valóban meg is tudnád tenni? Ez az igazi bátorság legmagasabb mércéje!

 ****

"Az vagy, amit gondolsz." /Tatiosz/  Ha én most tényleg azt gondolom magamról, teljes lényemből, hogy bátor vagyok és önzetlen, akkor tényleg az leszek? Hát akkor lássuk...

Akkor végre megtanulhatom a cselekvés bátorságát és a türés erényét, amit Tatiosz szerint meg kell tanuljunk. És a választást is ezek közül. Merthogy minden pillanatban választunk e kettő közül, csak van amikor ez nem tudatosul bennünk. Pedig néha jó lenne tudatosan is gyakorolni, hogy jól tudjuk csináljuk az életünket.

Kár, hogy minden ennyire lassan esik le!!! 

Az ember rájön néha dolgokra. De ez mindig csak az első lépés. Mikor lesz az, amikor ezek alapján tudja élni az életét? Hogy nem felejti el ezeket? ... Ezért jó, ha van hová leírnod... vagy szedjél Cavintont...

És ne bújj el az álarcod mögé! 

Hát persze, hogy néha elbújok. Mindig minden változásban van. Holnapra minden más lehet, már lehet másként fogom gondolni, vagy más okból veszti érvényét az, amit ma gondoltam, mondtam, biztosnak hittem. Visszagondolva látja csak az ember, hogy mennyi gyerekes dolgot, hülyeséget tud mondani és csinálni...