Puzzle

Mindig szerettem a puzzle játékokat. Ha túl komplex a kép, amit ki kell rakni, van, hogy beletörik a bicskám, de nem adom fel. Alszok rá egyet és másnap újra megpróbálom. Ha lassan is, ha segítséggel, de megoldom amennyire csak tudom. 

Az élet olyan, mint egy kirakós játék. Mindenkinek. Aki próbálja tudatosan élni annak még inkább.

Minden olyan dolog, ami előrébb visz bennünket egy puzzle darabka.

Életünk során a magunk puzzle darabkáit próbáljuk megtalálni. És mindig találunk is egy újabb darabot. Van, aki tudatosan keresi is őket.

Amint megvan egy új darab próbáljuk megtalálni a helyét az egészben, és a már meglévőkhöz illeszteni. Nem baj, ha nem tudjuk egyből a helyét, vagy még nincs meg a helye (nem tudjuk mihez hozzáilleszteni), esetleg rossz helyre tesszük. Előbb-utóbb úgyis minden a helyére kerül majd. A lényeg, hogy megvan.

Jó dolog ilyen darabokat keresgélni, és találni, főleg ha folyamatában egymáshoz illő darabokat talál az ember és így mindig több és több részlet rajzolódik ki a képből. Izgalmas, érdekes elfoglaltság. Minél több mindent értünk meg annál élvezetesebb az egész, annál tudatosabbak leszünk. És minél tudatosabbak vagyunk talán annál könnyebb lesz megérteni a  már hosszabb ideje meglévő, régebbi darabkákat, és az összefüggéseket. Ez önmagát gerjesztő folyamat.

Minden darabka ugyanannak a képnek a része, csak egy kicsit más szögből láttatja ugyanazt, a lényeget. Valamilyen szinten magában foglalja az egészet.

Nem hiszem, hogy a képet valaha is be lehetne fejezni. Mindig lehet hozzátenni. Ha minden jól alakul életünk egy pontján ez egy olyan kép lesz, ami kicsiben is teljes, de mindig lehet majd belőle nagyobbat készíteni, bővíteni.

Minél több darabkánk van, annál több munkánk is önmagunkkal. Nemcsak a megértés nehéz, hanem hogy folyton fejben kell tartani az összes megtalált és értelmezett darabkát. Sőt a gyakorlatban, a mindennapokban is fel kell tudni őket használni. 
Különben soha nem fogjuk meglátni teljes egészében a képet, hiába illesszük össze a darabokat, csak különálló részek lesznek. Vagy, ha egész is lesz, lehet homályos marad a kép. 
Így nem lesz értelme a "gyűjtögetésnek". Ha valaki talál "eszközöket" ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabb, boldogabb életet élhessen, de nem használja fel őket, csak beteszi a "vitrinbe", akkor értelmetlenül elvesztegette a lehetőségeit. Az igazán bölcs ember az, aki az elveket a gyakorlatban alkalmazni is tudja! 
Aki csak hangoztatja a bölcsességeit, de saját maga nem tud élni velük, az  egy olyan ember lesz, mint aki bort iszik, de vizet prédikál. Azaz nem hiteles. 

Az elveket megvalósítani egyáltalán nem olyan egyszerű! Ez a legnehezebb része a kirakós játéknak!

Légy szerény!

Édesanyám mindig erre próbált tanítani engem, tőle kaptam ezt az idézetet réges-régen:

"Légy szerény, s ha érdemed van,
Ne emlegesd azt soha,
Az ibolyát sötétben is
Elárulja illata."

/?/ 

 

♥ Köszönöm drága anyukám!!! ♥

Szórakozottságod szabaddá tehet!

A szórakozottságod átvitt értelemben kedvenc tevékenységeddé, hivatásoddá válhat, ha komolyan veszed azt. Paradoxonnak tűnik, de nem az. Néha ne állj ellen, ha elterelődik a figyelmed, inkább gondold végig hogyan és hol tudnád hasznosítani azt.

Szabadok vagyunk. Ezt sokan nem tudják. Azt meg végképp nem, hogy ez mi mindent foglalhat magában. Sok olyan ember van, aki a figyelmét megköti, bebörtönözi. Igazából van rá mód, hogy szabadon gondolj bármit, szabadon figyelhess arra, amire csak szeretnél.

Mi az amire szívesen figyelsz? Figyeld meg merre jár a figyelmed amikor szabadon ereszted! Lehet ez lesz életed célja, mozgatórugója, és akár az is, ami biztosítja megélhetésedet. Tedd szabaddá magad például a figyelmed által, ha van rá lehetőséged! 

"...mi a szórakozottság! Ehhez a témához tartozik az a kérdés is, hogy miért veszítjük el az éberségünket. Mi a szórakozottság, hogy lehet leszokni róla, s a szórakozottság megváltozott tudatállapot-e? E kérdés másik része a következő volt: miért törekszünk arra, hogy hasznosan töltsük az időt, s miért van lelkiismeret-furdalásunk, ha nem így teszünk. Számomra a szórakozottság azt jelenti, hogy valaki azt akarja, tegyek olyat, amit nem akarok. Nem merem megmondani, hogy nem akarom megtenni, de azért azzal foglalkozom, amit valóban csinálni akarok. Tehát nem egy, hanem kettő vagyok, kettéválok. Akkor vagyok szórakozott, amikor a figyelmem ott van, ahol akarom, hogy legyen, de azt is akarom csinálni, amiről valaki azt mondta, hogy csináljam meg, és amit nem akarok megtenni. Mert ha az ember úgy gondolkozik a szórakozottságról, mintha egyfajta agybaj lenne, ami ellen orvosságot kellene szedni, akkor nagy baj van, mert olyankor az ember elmegy az orvoshoz, s az orvosokat rá lehet beszélni, hogy adjanak orvosságot a szórakozottság ellen.

Ha valaki azt mondja, hogy oda akar figyelni valamire, de nem tud, akkor megkérdezem hol jár az esze. Olyankor elmondja, hogy hol jár. Akkor azt mondom, hogy hazudik önmagának. Mert valójában nem oda akar figyelni, ahová mondja, hanem oda, ahol az esze jár. Csak ezt nem meri bevallani magának, s nem mer veszekedni s megvívni azokkal, akik azt akarják, hogy másra figyeljen. Ez arra emlékeztet, hogy szerintem mindannyian nem csak húsból és csontból állunk, van valami más is bennünk. Nemcsak profán dolgok vagyunk, van valami szentség is bennünk. Hogyan tudok magammal bánni úgy, mint egy lelki, vagy spirituális lénnyel? Vedd észre, hogy mire figyelsz akkor, amikor nem "lovagolsz" a figyelmeden, tehát amikor a figyelmedet "legelni" hagyod! Menjen oda a figyelmed, ahová menni akar, tehát ne irányítsd a figyelmedet, s vedd észre, hogy mire figyelsz akkor, amikor arra figyelsz, amire akarsz! Tehát vedd észre, hogy mire figyelsz, s mikor azt már észrevetted, akkor vedd komolyan, amit észreveszel! Szerintem aki ezt a tanácsot megfogadja, az soha nem lesz szórakozott. Egy ilyen ember nem tud szórakozott lenni.

Szerintem mindannyian hamisak vagyunk annyira, amennyire ezt elfelejtettük, amennyire beadtuk a derekunkat mindazoknak a tanároknak, szülőknek vagy másoknak, akik állandóan megmondták nekünk, hogy hová kell figyelnünk.

Volt egy páciensem, egy fiatalember, aki - mikor erről beszélgettünk - azt mondta, "áh, ez nem lehet, ez hülyeség". Megkérdeztem: "miért?". "Mert ha elengedem a figyelmemet, akkor állandóan csak a nőkre figyelek - válaszolta - , állandóan a nőket nézem, a mellüket meg a fenenüket, hát hogy vegyem ezt komolyan?" Mondtam neki, hogy "ha nem hülyéskedsz s a figyelmed állandóan a nők melle és a feneke körül forog, akkor azért van egy-két olyan dolog a világban, aminek szentelheted magad, s akkor majd az egész életedet azzal töltheted, hogy a nők melleit és fenekét nézd." Először nem hitte el, és megkérdezte, hogy vajon mi lehetne az? Mondtam, lehetne fényképész, ruhatervező, nőgyógyász, egész sok dolog van, ami lehetne, ha ez a dolog számára valóban fontos. Nagyon megörült s elgondolkozott ezen. Most ő Kanada egyik legjobb fényképésze.

Egy másik fiatalember, aki nagyon lehangolt volt, amikor erről beszélgettünk, azt mondta, hogy az egyetlen dolog, ami őt érdekli, az a bridzs, a "Duplicate Bridge". Ez az egyetlen dolog, amire szívesen figyelne. Csak kártyázni akar, de a szülei utálják emiatt. Azt mondják neki: "nőj föl, meddig fogsz még kártyázni?" Én azt mondtam neki, hogy ha ez a dolog tényleg annyira érdekli, akkor miért nem veszi magát komolyan? Versenyezhetne, és ha nagyon odafigyel, akkor valószínűleg ő lesz az egyik legjobb a világon, s ha nagyon jó s nyer egy-két nemzetközi versenyt, akkor iskolákat alapíthat s taníthat másokat bridzselni, s abból nagyon jól meg lehet élni. Két éven belül ő képviselte Kanadát egy nemzetközi bridzsversenyen, a világon a második helyezett lett, s elég jó volt ahhoz, hogy most Kanadában majdnem minden nagyvárosban legyen egy ilyen iskolája. Boldogan él, kártyázik, s nem érdekli, hogy a szülei mit gondolnak. Ez két konkrét példa.

Tehát vegyétek komolyan azt, hogy mire szerettek figyelni, amiről azt gondoljátok, hogy abból biztosan nem lehet megélni! Ha az ember ezt nem teszi meg, akkor szerintem kidobja az életét, akkor egy hamis életet él."

/Feldmár András: A Tudatállapotok Szivárványa/

  

Kapcsolódó és a témát tovább tárgyaló link: 
http://www.barthcoaching.hu/szenvedelyem-megtalalasa/

A bátorság taója

 Az élet nagy viharait nem tudod elkerülni. Félelem nélkül fogadd el bármi jön. 
A gyenge, ki félelem nélkül és alázattal fogad minden élettörténést életképesebb, mint az erős, ki testi erejét használva szembe száll. Paradoxon.

"Az élet nem hallgat a te logikádra; zavartalanul járja a saját útját. Neked kell hallgatnod az életre; az élet nem követi a te logikádat, nem törődik a te logikáddal.

Az életben járva mit veszel észre? Jön egy hatalmas vihar, és kidőlnek a nagy fák. Charles Darwin szerint életben kellene maradniuk, hiszen ők a legmasszívabbak, a legerősebbek, a leghatalmasabbak. Nézz meg egy ősöreg, száz méter magas, háromezer éves fát. Már ránézésre is erőt sugároz, az erő és a hatalom érzését. Gyökerek milliói hatolnak a földbe, lenyúlnak a mélybe, és a fa erőteljesen tör az ég felé. Persze harcol - nem akar engedni, nem akarja megadni magát -, de a vihar után kidőlve fekszik, holtan, nincs benne többé élet, és minden ereje odavan. A vihar túl erős volt - a vihar mindig túl erős, mert a teljessség része, a fa pedig csak egy individuum.

Mellette pedig ott vannak a kisebb növények és a közönséges füvek - amikor vihar jön, a fű meghajlik, és nem esik semmi bántódása. A legtöbb, amit a szél tehet vele, hogy alaposan megtisztítja, ez minden; lemos róla minden felgyülemlett piszkot. A vihar kitűnő fürdővel ajándékozza meg, és amikor véget ér, a kis növények a füvek újra vidáman táncolnak. A fűnek alig van gyökere, egy kisgyermek is képes kihúzni a földből, de a viharral szemben győzedelmeskedik. Hogyan lehetséges ez? 

A fű a tao útját követi, Lao-ce útját, a nagy fa pedig Charles Darwinét. A nagy fa logikusan gondolkodik: megpróbál ellenállni, megpróbálja fitogtatni az erejét. Ha az erőddel próbálsz kérkedni, le fognak győzni. Minden Hitler, minden Napóleon, minden Nagy Sándor nagy és erős fa. Az ilyenek mindig vereséget szenvednek. Lao-ce olyan, mint a kis növények: senki sem győzheti le őket, mert mindig hajlandóak engedelmeskedni. Hogyan győzedelmeskedhetnél olyasvalaki felett, aki megadja magát, aki azt mondja: "Vesztettem. Élvezze a győzelmét, uram, ne csináljon belőle gondot. Megadom magam...
Hogyan kényszeríthetnéd bármire azt, aki nem fél a haláltól?
A félelmed tesz rabszolgává - a te félelmed. Ha nincs benned félelem, nem vagy többé rabszolga; valójában éppen a félelmeid kényszerítenek arra, hogy szolgaságra vess másokat, még mielőtt ők próbálnának uralkodni feletted.
Akiben nincsen félelem, az nem tart senkitől, és másokban sem kelt riadalmat. A félelem nyomtalanul eltűnik."

/Osho: BÁTORSÁG. A félelemnélküliség művészete/