Szórakozottságod szabaddá tehet!

A szórakozottságod átvitt értelemben kedvenc tevékenységeddé, hivatásoddá válhat, ha komolyan veszed azt. Paradoxonnak tűnik, de nem az. Néha ne állj ellen, ha elterelődik a figyelmed, inkább gondold végig hogyan és hol tudnád hasznosítani azt.

Szabadok vagyunk. Ezt sokan nem tudják. Azt meg végképp nem, hogy ez mi mindent foglalhat magában. Sok olyan ember van, aki a figyelmét megköti, bebörtönözi. Igazából van rá mód, hogy szabadon gondolj bármit, szabadon figyelhess arra, amire csak szeretnél.

Mi az amire szívesen figyelsz? Figyeld meg merre jár a figyelmed amikor szabadon ereszted! Lehet ez lesz életed célja, mozgatórugója, és akár az is, ami biztosítja megélhetésedet. Tedd szabaddá magad például a figyelmed által, ha van rá lehetőséged! 

"...mi a szórakozottság! Ehhez a témához tartozik az a kérdés is, hogy miért veszítjük el az éberségünket. Mi a szórakozottság, hogy lehet leszokni róla, s a szórakozottság megváltozott tudatállapot-e? E kérdés másik része a következő volt: miért törekszünk arra, hogy hasznosan töltsük az időt, s miért van lelkiismeret-furdalásunk, ha nem így teszünk. Számomra a szórakozottság azt jelenti, hogy valaki azt akarja, tegyek olyat, amit nem akarok. Nem merem megmondani, hogy nem akarom megtenni, de azért azzal foglalkozom, amit valóban csinálni akarok. Tehát nem egy, hanem kettő vagyok, kettéválok. Akkor vagyok szórakozott, amikor a figyelmem ott van, ahol akarom, hogy legyen, de azt is akarom csinálni, amiről valaki azt mondta, hogy csináljam meg, és amit nem akarok megtenni. Mert ha az ember úgy gondolkozik a szórakozottságról, mintha egyfajta agybaj lenne, ami ellen orvosságot kellene szedni, akkor nagy baj van, mert olyankor az ember elmegy az orvoshoz, s az orvosokat rá lehet beszélni, hogy adjanak orvosságot a szórakozottság ellen.

Ha valaki azt mondja, hogy oda akar figyelni valamire, de nem tud, akkor megkérdezem hol jár az esze. Olyankor elmondja, hogy hol jár. Akkor azt mondom, hogy hazudik önmagának. Mert valójában nem oda akar figyelni, ahová mondja, hanem oda, ahol az esze jár. Csak ezt nem meri bevallani magának, s nem mer veszekedni s megvívni azokkal, akik azt akarják, hogy másra figyeljen. Ez arra emlékeztet, hogy szerintem mindannyian nem csak húsból és csontból állunk, van valami más is bennünk. Nemcsak profán dolgok vagyunk, van valami szentség is bennünk. Hogyan tudok magammal bánni úgy, mint egy lelki, vagy spirituális lénnyel? Vedd észre, hogy mire figyelsz akkor, amikor nem "lovagolsz" a figyelmeden, tehát amikor a figyelmedet "legelni" hagyod! Menjen oda a figyelmed, ahová menni akar, tehát ne irányítsd a figyelmedet, s vedd észre, hogy mire figyelsz akkor, amikor arra figyelsz, amire akarsz! Tehát vedd észre, hogy mire figyelsz, s mikor azt már észrevetted, akkor vedd komolyan, amit észreveszel! Szerintem aki ezt a tanácsot megfogadja, az soha nem lesz szórakozott. Egy ilyen ember nem tud szórakozott lenni.

Szerintem mindannyian hamisak vagyunk annyira, amennyire ezt elfelejtettük, amennyire beadtuk a derekunkat mindazoknak a tanároknak, szülőknek vagy másoknak, akik állandóan megmondták nekünk, hogy hová kell figyelnünk.

Volt egy páciensem, egy fiatalember, aki - mikor erről beszélgettünk - azt mondta, "áh, ez nem lehet, ez hülyeség". Megkérdeztem: "miért?". "Mert ha elengedem a figyelmemet, akkor állandóan csak a nőkre figyelek - válaszolta - , állandóan a nőket nézem, a mellüket meg a fenenüket, hát hogy vegyem ezt komolyan?" Mondtam neki, hogy "ha nem hülyéskedsz s a figyelmed állandóan a nők melle és a feneke körül forog, akkor azért van egy-két olyan dolog a világban, aminek szentelheted magad, s akkor majd az egész életedet azzal töltheted, hogy a nők melleit és fenekét nézd." Először nem hitte el, és megkérdezte, hogy vajon mi lehetne az? Mondtam, lehetne fényképész, ruhatervező, nőgyógyász, egész sok dolog van, ami lehetne, ha ez a dolog számára valóban fontos. Nagyon megörült s elgondolkozott ezen. Most ő Kanada egyik legjobb fényképésze.

Egy másik fiatalember, aki nagyon lehangolt volt, amikor erről beszélgettünk, azt mondta, hogy az egyetlen dolog, ami őt érdekli, az a bridzs, a "Duplicate Bridge". Ez az egyetlen dolog, amire szívesen figyelne. Csak kártyázni akar, de a szülei utálják emiatt. Azt mondják neki: "nőj föl, meddig fogsz még kártyázni?" Én azt mondtam neki, hogy ha ez a dolog tényleg annyira érdekli, akkor miért nem veszi magát komolyan? Versenyezhetne, és ha nagyon odafigyel, akkor valószínűleg ő lesz az egyik legjobb a világon, s ha nagyon jó s nyer egy-két nemzetközi versenyt, akkor iskolákat alapíthat s taníthat másokat bridzselni, s abból nagyon jól meg lehet élni. Két éven belül ő képviselte Kanadát egy nemzetközi bridzsversenyen, a világon a második helyezett lett, s elég jó volt ahhoz, hogy most Kanadában majdnem minden nagyvárosban legyen egy ilyen iskolája. Boldogan él, kártyázik, s nem érdekli, hogy a szülei mit gondolnak. Ez két konkrét példa.

Tehát vegyétek komolyan azt, hogy mire szerettek figyelni, amiről azt gondoljátok, hogy abból biztosan nem lehet megélni! Ha az ember ezt nem teszi meg, akkor szerintem kidobja az életét, akkor egy hamis életet él."

/Feldmár András: A Tudatállapotok Szivárványa/

  

Kapcsolódó és a témát tovább tárgyaló link: 
http://www.barthcoaching.hu/szenvedelyem-megtalalasa/