A bátorság taója

 Az élet nagy viharait nem tudod elkerülni. Félelem nélkül fogadd el bármi jön. 
A gyenge, ki félelem nélkül és alázattal fogad minden élettörténést életképesebb, mint az erős, ki testi erejét használva szembe száll. Paradoxon.

"Az élet nem hallgat a te logikádra; zavartalanul járja a saját útját. Neked kell hallgatnod az életre; az élet nem követi a te logikádat, nem törődik a te logikáddal.

Az életben járva mit veszel észre? Jön egy hatalmas vihar, és kidőlnek a nagy fák. Charles Darwin szerint életben kellene maradniuk, hiszen ők a legmasszívabbak, a legerősebbek, a leghatalmasabbak. Nézz meg egy ősöreg, száz méter magas, háromezer éves fát. Már ránézésre is erőt sugároz, az erő és a hatalom érzését. Gyökerek milliói hatolnak a földbe, lenyúlnak a mélybe, és a fa erőteljesen tör az ég felé. Persze harcol - nem akar engedni, nem akarja megadni magát -, de a vihar után kidőlve fekszik, holtan, nincs benne többé élet, és minden ereje odavan. A vihar túl erős volt - a vihar mindig túl erős, mert a teljessség része, a fa pedig csak egy individuum.

Mellette pedig ott vannak a kisebb növények és a közönséges füvek - amikor vihar jön, a fű meghajlik, és nem esik semmi bántódása. A legtöbb, amit a szél tehet vele, hogy alaposan megtisztítja, ez minden; lemos róla minden felgyülemlett piszkot. A vihar kitűnő fürdővel ajándékozza meg, és amikor véget ér, a kis növények a füvek újra vidáman táncolnak. A fűnek alig van gyökere, egy kisgyermek is képes kihúzni a földből, de a viharral szemben győzedelmeskedik. Hogyan lehetséges ez? 

A fű a tao útját követi, Lao-ce útját, a nagy fa pedig Charles Darwinét. A nagy fa logikusan gondolkodik: megpróbál ellenállni, megpróbálja fitogtatni az erejét. Ha az erőddel próbálsz kérkedni, le fognak győzni. Minden Hitler, minden Napóleon, minden Nagy Sándor nagy és erős fa. Az ilyenek mindig vereséget szenvednek. Lao-ce olyan, mint a kis növények: senki sem győzheti le őket, mert mindig hajlandóak engedelmeskedni. Hogyan győzedelmeskedhetnél olyasvalaki felett, aki megadja magát, aki azt mondja: "Vesztettem. Élvezze a győzelmét, uram, ne csináljon belőle gondot. Megadom magam...
Hogyan kényszeríthetnéd bármire azt, aki nem fél a haláltól?
A félelmed tesz rabszolgává - a te félelmed. Ha nincs benned félelem, nem vagy többé rabszolga; valójában éppen a félelmeid kényszerítenek arra, hogy szolgaságra vess másokat, még mielőtt ők próbálnának uralkodni feletted.
Akiben nincsen félelem, az nem tart senkitől, és másokban sem kelt riadalmat. A félelem nyomtalanul eltűnik."

/Osho: BÁTORSÁG. A félelemnélküliség művészete/