Puzzle

Mindig szerettem a puzzle játékokat. Ha túl komplex a kép, amit ki kell rakni, van, hogy beletörik a bicskám, de nem adom fel. Alszok rá egyet és másnap újra megpróbálom. Ha lassan is, ha segítséggel, de megoldom amennyire csak tudom. 

Az élet olyan, mint egy kirakós játék. Mindenkinek. Aki próbálja tudatosan élni annak még inkább.

Minden olyan dolog, ami előrébb visz bennünket egy puzzle darabka.

Életünk során a magunk puzzle darabkáit próbáljuk megtalálni. És mindig találunk is egy újabb darabot. Van, aki tudatosan keresi is őket.

Amint megvan egy új darab próbáljuk megtalálni a helyét az egészben, és a már meglévőkhöz illeszteni. Nem baj, ha nem tudjuk egyből a helyét, vagy még nincs meg a helye (nem tudjuk mihez hozzáilleszteni), esetleg rossz helyre tesszük. Előbb-utóbb úgyis minden a helyére kerül majd. A lényeg, hogy megvan.

Jó dolog ilyen darabokat keresgélni, és találni, főleg ha folyamatában egymáshoz illő darabokat talál az ember és így mindig több és több részlet rajzolódik ki a képből. Izgalmas, érdekes elfoglaltság. Minél több mindent értünk meg annál élvezetesebb az egész, annál tudatosabbak leszünk. És minél tudatosabbak vagyunk talán annál könnyebb lesz megérteni a  már hosszabb ideje meglévő, régebbi darabkákat, és az összefüggéseket. Ez önmagát gerjesztő folyamat.

Minden darabka ugyanannak a képnek a része, csak egy kicsit más szögből láttatja ugyanazt, a lényeget. Valamilyen szinten magában foglalja az egészet.

Nem hiszem, hogy a képet valaha is be lehetne fejezni. Mindig lehet hozzátenni. Ha minden jól alakul életünk egy pontján ez egy olyan kép lesz, ami kicsiben is teljes, de mindig lehet majd belőle nagyobbat készíteni, bővíteni.

Minél több darabkánk van, annál több munkánk is önmagunkkal. Nemcsak a megértés nehéz, hanem hogy folyton fejben kell tartani az összes megtalált és értelmezett darabkát. Sőt a gyakorlatban, a mindennapokban is fel kell tudni őket használni. 
Különben soha nem fogjuk meglátni teljes egészében a képet, hiába illesszük össze a darabokat, csak különálló részek lesznek. Vagy, ha egész is lesz, lehet homályos marad a kép. 
Így nem lesz értelme a "gyűjtögetésnek". Ha valaki talál "eszközöket" ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabb, boldogabb életet élhessen, de nem használja fel őket, csak beteszi a "vitrinbe", akkor értelmetlenül elvesztegette a lehetőségeit. Az igazán bölcs ember az, aki az elveket a gyakorlatban alkalmazni is tudja! 
Aki csak hangoztatja a bölcsességeit, de saját maga nem tud élni velük, az  egy olyan ember lesz, mint aki bort iszik, de vizet prédikál. Azaz nem hiteles. 

Az elveket megvalósítani egyáltalán nem olyan egyszerű! Ez a legnehezebb része a kirakós játéknak!