2011. december 28., szerda

Adalékok falbontáshoz...


"Be kell menned a sötétbe ahhoz, hogy előhozhasd a saját fényedet."
/Debbie Ford/
Van bátorságod ahhoz, hogy lemenj lelked legmélyebb bugyraiba? Nekem ez úgy megy, hogy ha akarom ha nem akkor is... (Meg tudom bonyolítani az életem magamtól is, ebben profi vagyok. :)
Ok. Ez megvolt. Aztán?
"A gyerekkorból hozott „tanult tehetetlenség” csak abban az esetben változtatható meg, ha a személy elhiszi magáról, hogy képes a változásra, és van ereje új megküzdési mechanizmusok tanulására."
/?/

Akkor már csak plusz erőt kell vadásszak valahonnan... 


Ez nem könnyű, mégis törekedj rá és arra is, hogy legyen tartásod,
mert a mások szánalma mindennél rosszabb...


2011. december 27., kedd

Minden összefügg mindennel...

Előre szólok, ez most egy kicsit káoszos lesz más szemével olvasva... nekem az elmúlt, kissé megrázó órák terméke...


Van úgy, hogy tudnék tenni, változtatni, segíteni dolgokon, embereken... tudom mit kéne tennem, de nem teszem, mert nincs hozzá erőm. Nincs elég erőm ahhoz, hogy végtelen türelmet teremtsek magamban, de ha lenne is kevés lenne néha, van aki akkor sem hallaná meg amit mondok... és nincs elég erőm ahhoz, hogy végig nézzem miként jön rá valaki más arra, hogy éppen abban a pillanatban teszem tönkre az életét amikor megszólalok, látni ahogyan csalódik bennem és aztán megrendül a bizalma az emberekben. Szóval néha nem teszem meg amit kéne (pedig még néha rá is jövök mit kéne), mert nincs erőm a drámákhoz. Valamikor biztos volt, de mostanra elaprózódott és ami maradt azt arra tartogatom, hogy elkerüljem a súlyos drámákat. Az egyik ember miatt már nincs erőm a drámákhoz és elkerülöm azokat, s így a másikkal való kapcsolatomat elhibáztam, nem tudtam kimondani dolgokat... olyan egyszerűeket sem, hogy pl. egy kicsit több térre volna szükségem. Honnan is tudhatta volna ezt a másik, senki sem gondolat olvasó... Szóval ezt is elcsesztem...

Van aki olyan dolgokat vár el tőlem, amiket nem tudok megtenni. Bennem szerette volna látni megvalósulni minden álomképét, ami ő nem lehetett, amit ő nem tudott megvalósítani, s most hogy ennek harmadát sem valósítottam be, egy csőd tömegnek lát, de mivel ezt nem engedi szó szerint kimondania az irántam érzett szeretete és lelkiismerete, ezért inkább, leginkább saját magát és egész életét látja csődtömegnek. Elvárásai vannak, amiket én nem tudok teljesíteni. És minél többet vár el tőlem, annál inkább nem tudok neki megfelelni. A dolgok úgy jönnek le nekem, hogy folyton beleszól az életembe, meg akarja mondani mit tegyek és amikor csak teheti cseszeget, hogy miért nem úgy csinálom a dolgokat ahogyan kéne. A folytonos cseszegetésről nem tudom leszoktatni, kerülöm a kontaktust, a kapcsolat megromlik, hideggé válik. Mindketten boldogtalanok leszünk ettől, s ő még magányos is, mert csak én vagyok neki. Csak a külsőségek számítanak neki. Nem számít számára, hogy én milyen emberré lettem, mivé fejlődtem, csakis az számít amit nem tudok felmutatni az emberek előtt. Míg végül felmerül benne a kérdés: „Hogyan lehetnél boldog, ha segéd munkás lennél?” Én pedig nem értem, miért is ne lehetne boldog egy segédmunkás... teljesen érthetetlen számomra ez a kérdés. Nem értjük egymást, ő engem nem, én meg őt nem. Olyanokat vár el tőlem, amikre nem vagyok képes. Nem érti miért nem csinálom a dolgokat, azért nem érti, mert nem tudja, hogy nincs erőm. Ha megmondom, hogy nincs erőm, akkor félő, hogy erre még jól rá is kontrázik majd, ahogyan szokta is, azon van hogy megerősítsen engem a gyengeségeimben. Nem tudom miért, biztosan ennek is megvan az oka. Egyébként magában is csak a gyengeségeit erősíti. Nem felelek meg az elvárásainak, mások sem felelnek meg az elvárásainak, de legesleginkább saját maga nem felel meg a saját elvárásainak, és ez a legnagyobb szívfájdalom számára... Csakis a külsőségek számítanak neki, ezt nevelték belé, s ez örökös elégedetlenségének, boldogtalanságának forrása.

A folytonos harc... most újra itt egy remény, hogy véget vethetnék ennek, hogy segíthetnék rajta, rajtam, rajtunk... de nincs erőm hozzá, tudom, hogy kb. 99,9%, hogy csak egy falra hányt borsó lenne amit mondok, s én sokat vesztenék megint, az erőmből.

A folytonos harc miatt nem ismerem fel a problémáimat, az igényeimet, és hallgatok róluk. Mert nincs elég erőm. A sok szélmalom harcban elfogyott. Most már tudatosan is hallgatok... néha másokkal szemben is sajnos (egy ideig). Ezért nem tudok sokszor problémamentes kapcsolatot kialakítani, vagy a hozzám közelállókon segíteni. Mindenkinek a saját gondjaival a legnehezebb megbirkóznia (miközben lehet simán megoldja másokét, amiben nem érintett)... még egy pszichológusnak is. Ahogyan hallgatok, várom örökké a megfelelő pillanatot amikor nem kell tovább hallgassak, ami majd talán szét fog rombolni mindent és darabokra hullik minden... De végül is tulajdonképpen nem mindegy hogy lassan hullik szét, vagy gyorsan? Fogalmam sincs, hogy most megint mitévő legyek... Hallgatás-stop...? De mennyire? Még ennek is vannak fokozatai...

Baráti kapcsolataimban néha hideg vagyok mint a jégcsap... még mindig. Hideg és tartózkodó. Én azt hiszem magamról, hogy jó barát vagyok, erre törekszem, de valahol érzem, hogy valójában alig tudom igazán közel engedni magamhoz őket. Tartok valamiféle távolságot (egy ideig). Megtanultam, hogy hidegnek kell lenni, úgy túl lehet élni... kevés erővel is... az erőim másra kellettek, egy helyre koncentráltam őket. A megszabadítóm olvasztott fel, ő volt a mindenem. Mindenem neki adtam, de vele szemben is hallgattam. Azt hittem velem van baj, ha valamit másképp szeretnék. Mindig azt csináltam, amit mások mondtak. Nagyon sokáig. És amikor már nem azt csináltam, akkor is azt csináltam, csak tudat alatt. És nem tudtam, hogy lehet beszélnem anélkül hogy dráma legyen belőle, anélkül, hogy minden darabokra hulljon... S amikor végre szóltam (már évekkel ezelőtt is) abban nem volt elég erő. S végül már alig adok neki valamit, miközben én mindent megkapok. Ami történt az én hibám, legnagyobb részt.

Most bármerre is nézek, bármerre is fordulnék, erő kell(ene) mindenhez... Mikor tudok majd kilépni magamból?

Emberek egymástól függenek. Attól, hogy minden pillanatban ki mit dönt, mondd. Értitek már miért nem szeretem, ha bárkinek is tőlem függ a sorsa? Hiszen a fentiek egynémely súlyos részeire csak most jöttem rá... hiába hiszem magam tudatos gondolkodásúnak... hosszú még az út... És minden kapcsolatban van mindennel. :(


Még valami, légy szíves szóljatok rám mindig, ha rosszul gondolkodom, szóljatok rám, ha valaha is a külsőségeket tartanám fontosnak!!! Please!!!


2011. december 24., szombat

Kapcsolat 3 - kapcsolat állat és állat között

Az alábbi videó talán meglepőnek tűnhet, pedig különböző fajok között is simán kialakulhat bensőséges kapcsolat... nemcsak ember és állat között, de állat és állat között is. A titok, a szeretet. :)


Az ünnep...


"Kívánom, hogy sikerüljön ünnepi állapotba hozni a lelkedet.
Ma ez nem könnyű, de meg kell tenned.
Másoknak is szüksége van a fényedre."
/Müller Péter/
Egy kis segítség ehhez:
http://www.life.hu/sztarszerzok/20111219-utravalo-karacsonyra-muller-petertol.html
http://www.life.hu/szepulj/20111221-terez-anya-mindenki-menjen-haza-es-szeresse-a-csaladjat-.html
 

Nagyon hiányoznak az állatok...

Rettentően hiányoznak az állatok az életemből! :(
Hiába mondaná bárki is, hogy menjek el az állatkertbe, vagy ilyesmi... a velük való kapcsolat hiányzik. Vagy hiába mondanák, hogy menjek egy állatmenhelyre önkéntesnek (mondjuk nem rossz ötlet, hasznos is lenne), de attól még hiányozna a minden napi kontaktus, amiben ki lehet alakítani és ápolni egy kapcsolatot.

Az alábbi oldalon van néhány nagyon aranyos videó is :)


 No comment :D

2011. december 22., csütörtök

Az Enneagram rendszer




Az Enneagram egy érdekes rendszer, részben személyiség teszt, amibe már többször belebotlottam, de csak most jutottam el odáig, hogy komolyabban is érdekeljen, és kipróbáljam magamon. Az eredmények meglepően elég jól hasonlítanak ahhoz a képhez, amiről azt gondolom, hogy én vagyok, ahhoz is amiről én azt gondolom, hogy mások látnak engem, és ahhoz a rólam alkotott képhez is amilyennek ténylegesen láthatnak mások a visszajelzéseik alapján. A teszt előnye, hogy nem csak önmagunk jobb megismerésére ad lehetőséget, hanem arra is, hogy fejleszteni tudjuk magunkat, hogy egy olyan fejlett személyiségünk alakulhasson ki, aki a gyengeségeivel hatékonyan tud megbirkózni. 
Talán neked is megjött a kedved a teszt kitöltéséhez. Miután kitöltötted, fontos lenne, hogy tudj néhány dolgot arról hogyan kell értelmezni az eredményeket, hogy azok hasznunkra legyen ahelyett, hogy például önigazolásként értelmeznénk az eredményt és beleragadnánk azokba a változás lehetőségét kizárva. Ez okból kérlek, hogy mindenképpen olvasd el az elméleti áttekintést a teszt használatáról és értelmezéséről. (A kis történelmi bevezető kedv csináló, de tartalmaz olyan információkat is, melyek fontosak lehetnek számodra. Átugorható, ha már nagyon be vagy sózva arra, hogy kitöltsd a tesztet :) de a később feltüntetett elméleti részt, mint használati útmutatót mindenképpen javasolt elolvasni mielőtt értelmeznéd az eredményeket.) 


A teszt eredete:


"Az Enneagram jele egy olyan szimbólum, amely a létező világ minden strukturális szintjére igaz törvényeket jeleníti meg. Vannak, akik azt tanítják, hogy ez a szimbólum isten arca. Sok igazság van abban, hogy az általunk ismert világ lényegi törvényei leképződnek ebben az ábrában.  
Az Enneagrammot teljesen megismerni, tudását egységben birtokolni olyan ismeretet jelent, amit csak kevesen bírnának el. Könnyű ezt megérteni annak tudatában, hogy az Enneagram nem más, mint egy metafizika, amely a létezés természetét igyekszik feltárni. Épp olyan ez, mint a ji-king, a kabbala, az asztrológia, vagy éppen a tabula smaragdína. Ôseink megfigyelték a világot, átfogó ismereteket gyűjtöttek az anyagi struktúrák mibenlététől a szellemi régiókig. A világvonalaik által határolt valóságot megpróbálták összefüggő és tömör alapvetésekbe foglalni az egyik eredmény maga az enneagram rendszere.
Éppen ezért ez a rendszer egyidjűleg ölt formát egy:
filozofiában
szimbólumban
törekvőknek szánt tanításban
karakter tipológiában
matamatikai és strukturális alapvetésben
aritmológiai és cikluselméleti rendszerben
hihetelen sürűségben összesítve magában mindazt az igazságot, ami hajdan és ma is mindannyiunkat körülvesz.
Ezen a ponton elérkezünk egy tisztázandó kérdéshez; hogy mennyiben szimbólum, tipológia vagy filozófiai iskola az Enneagram. Úgy tűnik, hogy ebből a kultúrkincsből leginkább a karakter tipológia rész hozzáférhető napjainkban, de maga a rendszer egy komplex metafizika, amelynek része az emberek sajátosságait feltáró személyiség tipológia. 
A lényegi üzenet, hogy az ember mikrokozmosz és magában hordja a teljesség lehetőségét. Az Enneagram arra mutat rá, hogy az egyetemes ember tökéletes ideája milyen torzulásokat szokott szenvedni az egoisztikus én kifejlődésének folyamán. Ezek a torzulások típusos egyensúlyvesztésekhez vezetnek. Úgy kell ezt elképzelnünk, mintha egy középpontból szétáradó energia, amely éltet minket, egy letapogatható utat futna végig az ösztöneink, az érzelmeink, az attitűdünk és tanult viselkedésünkön keresztül a végső felületig, ami világi szerepvállalásunkban manifesztálódik. 
Az Enneagram megosztja az embereket, vannak, akik valamiféle varázseszközt látnak benne, melynek segítségével az emberi viszonylatokban hihetetlen előnyre lehet szert tenni. Mások azt mondják, hogy az embereket nem lehet kategorizálni, és az egész dolog egy humbug. Kategorizálni tényleg óriási hiba lenne, hiszen minden ember egyszeri és megismételhetetlen remekmű. S mint ilyen könnyen belátja, hogy ha megérti valaminek a lényegét és működését, már csak a szándékaitól függ, hogy hiábavalóságokra fecsérli, vagy jobbításra használja tehetségét.
Az Enneagram tudáskincs, amely még soha nem volt annyira közismert, mint napjainkban. Egy olyan titkokkal körülszőtt tanításról van szó, amely több ezer éves. Az idők folyamán hol felbukkant a köztudatban, hol pedig eltűnt. Manapság leginkább egy személyiség tipológiát értünk ezen fogalom alatt, amely rendkívüli plasztikussággal és teljességgel szól korunk emberéhez. 
Manapság az Enneagram felhasználásának sok területéről lehet hallani. A rendszert akár a pszichológiában akár a managementben, a pályaalkalmasságban, a gyermeknevelésben, a párkapcsolatokban, vagy éppen az értékesítési kommunikációban is sikerrel alkalmazzák. A szellemi törekvők pedig komoly segítségre találnak tanításának kutatása során.

Hogyan használható ez a rejtélyes rendszer?

A válasznak két szintje létezik: az Enneagram felfogható egy statikus személyiség tipológiaként, ami az egyének érzelmi természetének kötött vonásait mutatja be. Pl. egy ember legfőbb motivációja mondjuk a biztonság megszerzésére irányul, így törekvéseit ez a késztetés hatja át. Hogy azonban kinek mi a biztonság, már nagyon eltérő lehet. Van, aki az anyagi javak felhalmozásától reméli a biztonságot, más szövetségi rendszereket épít ki társaival, a harmadik mindent megkérdőjelez, és nem adja magát oda semmilyen ügynek csak magában „hisz”. Számtalan viselkedési séma lehetséges, de az egyén belső érzelmi drive-ja mégiscsak ugyanazon érték köré szerveződött, nevezetesen, hogy az életet nem elég biztonságos. Ha sikerül ezt meglátnunk és megértenünk másokon, nyilvánvalóvá válik, hogy milyen hiábavaló lenne egy ilyen embertől önfeledt, relaxált életérzést várnunk hosszabb időn keresztül.

Van azonban egy másik vetülete is ennek a rendszernek. Az emberek, akárcsak a világ változnak. Sokszor tudatosan, néha önkéntelenül alakul át egy-egy rétege személyiség struktúránknak. Gondoljunk csak arra, ahogy idősödünk, és érettebbé válunk. A bölcs emberben tapasztalatok összegződnek és egyszer csak másként kezd megoldani dolgokat, mint annak előtte. A változásoknak, a fejlődésnek is meg van a maga dinamikája és az Enneagram képes feltárni előttünk e folyamatok lépéseit is. Meglepően pontos képet kaphatunk az egyes karakterek, problémakezelési megoldásairól, éppúgy, mint a boldogság, vagy a stressz pillanatainak emocionális ciklusairól is. A rendszer könyörtelen tükröt képes felmutatni tanulási sajátosságainkról. Célzottan mutat rá azokra a pontokra, ahol rendre megakadunk. Az Enneagram képes tehát megtanítani a változásra is. Megmutatja, hogy egy-egy fázisból a dolgok miként lépnek tovább egy újabb lépcsőfokra milyen is a világ a ciklusok szemszögéből nézve legyen szó akár az emberi viselkedés folyamatáról, akár a személy, vagy a társadalom fejlődéséről."
Forrás: www. enneagram.hu



Az enneagram tesztet itt tudod kitölteni:
 

"Az enneagram elmélete:

A 9 fő típus egy körön helyezkedik el, egymástól egyenlő távolságra, és az egyes emberek személyisége valahol a kör vonalán van, két típus között. Ennek alapján mindenki rendelkezik egy főtípussal (amelyik típushoz a legközelebb van), illetve egy színezettel (a második legközelebbi pont).
A típusok 3 csoportba (triászba) oszthatók, aszerint, hogy mi irányítja főképpen az egyes embereket. Vannak ösztön, érzelem és gondolkodás orientált emberek. Mindegyik csoportnak megvan az erénye, gyengéje, félelme, és motivációja. Ezeket a csoport típusai más módszerrel kezelik.

Minden személyiségnek van egy fejlettségi szintje, ami azt mutatja meg, hogy az egyén mennyire teljesíti ki magát, milyen jó az önismerete, mennyire fejlett a (pszichológiai) gondolkodása. Létezik átlagos, leromlott, és fejlett szint. Látnunk kell azonban, hogy ahogyan fejlődünk a megértésben és saját magunk megismerésében, bizonyos játszmákra ráérzünk, és lassan kilépünk belőlük, így a típusnak bizonyos stratégiai játszmái már nem lesznek ránk érvényesek.

Az, hogy ki melyik típusba tartozik, sok mindentől függ. A pszichológia mai nézetei szerint  két alapvető tényező befolyásolja:  a genetika, vagyis az örökletes minták, másrészt .a környezeti hatások: a család, a nevelés, a szociális tanulás.

Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy egyik típus se jobb a másiknál, mindegyiknek megvannak a maga erősségei, gyengéi.

Fontos azt tudni, hogy nem váltunk típust. Stratégiákat átvehetünk bizonyos helyzetekben bizonyos pontoktól, például relaxált vagy stressz helyzetekben, (integráció és dezintegráció iránya) de saját típusunk maradandó. A feladat az, hogy saját típusunk kereteiben fejlődjünk! Ehhez azonban az kell, hogy könyörtelenül őszinték legyünk magunkkal szemben. Fel kell arra készülni, hogy tudatosan lássuk magunkat, és másokat lehetőleg értékelés és ítélkezés nélkül.  Ily módon saját vezetőnk és tanárunk leszünk. Ez ennek a rendszernek a gyönyörűsége.

Az enneagram az önismeret és emberismeret  belső útja, amely megértésre törekszik, és nem ítélkezésre...."
Forrás: http://reiki.timba.biz/az-enneagram-elmelete/

"Mire jó az enneagram?
Megérhetjük belőle, hogy mindegyik típusnak vannak csapdái, melyekbe akaratlanul is beleesnek az ide tartozó emberek, illetve nagyjából lehet tudni, hogy mik azok a dolgok, amik boldoggá tehetik őket. Ha felismertük a típusunkat, az segít meglátni a hibáinkat, és így szembenézhetünk velük, és túlléphetünk rajtuk. Ugyanígy, az enneagram segít megtalálni azt, amihez valóban tehetségünk van. Minden típusú ember egyéni bánásmódot igényel, ezért az enneagram nagy szolgálatot tehet a társas kapcsolatok építésekor is a magánéletben és a munkahelyen is. Vezetők számára nagy segítséget nyújthat beosztottaik motiválásához, a velük való bánásmód területén.
Az enneagram tükröt tart elénk, az önismeret és az emberismeret fejlesztésének egy lehetséges módszere. Lehetőséget kínál arra, hogy megláthassuk, mi motivál minket, és másokat, mi az, ami leginkább stresszt okoz, hogyan működünk valójában. Felismerve azt, hogy mi magunk és környezetünk a különböző típusokban eltérő indítékokkal, motivációkkal, magatartásmintákkal rendelkezünk, lehetőséget ad annak belátására, hogy ugyanazt a feladatot mindenki egy kicsit másképpen végzi el. Ez lehetőséget ad a megbocsátásra: magunknak, szüleinknek, testvéreinknek, gyermekeinknek, barátainknak, munkatársainknak. Lassan abbahagyhatjuk életünk szereplőitől azt követelni, hogy mások legyenek, mint amik. Nem követelhetünk almát a körtefától. A hibáztatás, bűntudat elavulttá válik, és el tudjuk engedni.
Mire nem jó?
Önigazolásra és önámításra, mások meg- és elítélésére. Az enneagram, rossz hozzáállás esetén ártalmas is lehet. Az itt leírt mintázatok felismerése és megtanulása igazolássá válhat. „Ilyen vagyok, és kész! Nem tudok tenni ellene!” felkiáltással ellenállhatunk minden változásnak. Másrészt, ha ítélkezésre, a másik ember beskatulyázására használjuk, akkor nem közelebb hoz, hanem eltávolít.
Hogyan használjuk?
Számos különböző lehetőség kínálkozik arra, hogy dolgozzunk ezzel a rendszerrel. Talán a legalapvetőbb kapcsolatok szintje, ugyanis kapcsolataink jellege határozza meg, hogy a pokolban vagy a mennyben érezzük-e magunkat.
A legtöbb ember elégedetlen kapcsolataival. A legtöbb ember azért csalódik a kapcsolataiban, mert almát vár a körtefától. A rendszer segítségével könnyebben megérthetjük környezetünket, harmonikusabban alakíthatjuk kapcsolatainkat. Megérthetjük, mi az, ami leginkább stresszkeltő a számunkra, és megtanulhatjuk jobban, könnyedébben kezelni azt. Megtanulhatjuk, hogy úgy bánjunk környezetünkkel – családunkkal, barátainkkal, munkatársainkkal – ahogy az nekik és nekünk is a lehető legjobban megfelel.
Talán még fontosabb az önfejlesztés, mely önmagunk megértésén és elfogadásán alapul. Ha megbocsátunk magunknak, akkor a megbocsátás azután kiterjeszthető munkatársainkra, barátainkra, sőt, családunk tagjaira is.
Legmélyebb álmaink akkor válnak valóra, amikor képesek vagyunk kiteljesíteni önmagunkat és magunkhoz ölelni az életet. Hogy végre megtudjuk, mit tapasztalunk, gondolunk, mit érzünk valójában. Jelen kell lennünk a pillanatban, elfogulatlanul, értékelés és ítélkezés nélkül.
„Az élet szép, Tenéked magyarázzam?” "
Forrás: http://reiki.timba.biz/mire-jo-az-enneagram/


Értékelés, az enneagram 9 típusának részletes leírása:
http://reiki.timba.biz/enneagram/

További értelmezési, elemzési lehetőséget és személyiség fejlesztési útmutatót ad az egyes típusokat összekötő vonalak leírása:

http://reiki.timba.biz/dinamika-integracio-dezintegracio/  


Saját eredményeim röviden:
5 típus része a személyiségemnek (1,2,5,6,9), de "Valószínűleg a lojális típusba tartozol, a vizsgálódó színezettel." Azaz a 6-os típusba (Hős) tartozom 5-ös színezettel (A Misztikus Filozófus).


2011. december 20., kedd

Függőség - Gondolkodás függőség

A túl sok agyalásnak megvan az a veszélye, hogy bekorlátoz és tévútra visz... úgy hogy ha önismeretünk érdekében a szükségesnél nem többet már elmélkedtünk, akkor itt az ideje leállítani a gondolkodásunkat.
Az alábbi videó a gondolkodás függőség kezelésére egy módszer (még nem próbáltam):


Ezért fontos az önismeret gyakorlása!


Ezért van szükség önismeretre, ezért fontos, hogy elmélkedjünk magunkon:

http://www.harmonet.hu/ezoteria/62209-keddi-kvantumtukor:-miert-nem-mukodik-a-tudatos-teremtes?.html&harmo=180581

Függőség - Szeretetfüggőség



Tulajdonképpen bármi csodásat tapasztalok az életben, ahhoz ragaszkodom, nem akarom elveszíteni! Mintha begyűjtögetném ezeket, mindenkit és mindent, ami jó, embereket, barátokat, könyveket, információkat, zenéket, stb.... tudatosan és nem tudatosan egyaránt. Tudom értékelni a jó dolgokat, olyannyira, hogy nem akarom elveszíteni őket. Néhány éve elkezdődött az életem, jöttek jó emberek, jó dolgok. Végre találtam csodás embert/embereket, akik szeretnek, akiket szerethetek én is, és attól boldogok ők is meg én is... Nemcsak szeretetben, de abban is, hogy én szerethessek igazán... azelőtt nem túl sok részem és lehetőségem volt. Mintha attól félnék, hogy egyszer majd csak megint nem jönnek ezek... Hát persze, hogy a jó dolgokat szeretném az életemben, ahogy mindenki más is.
Mert hát azért nem mindenkinek van jó élete. Aki már megvilágosodott valamilyen szinten, azt nyilván nem zavarja a külső környezete, de aki még nem szabad...
Nem csak hit kérdése, hogy mit hoz az élet, hanem pl. a karmáé is.
Te megtudnád tenni azt, hogy például gondolsz egyet és másnap ott hagysz mindenkit és mindent, jót és rosszat egyaránt, hogy a világ másik végén elkezdj egy teljesen új életet? ... Megcsinálnál egy ilyen extrém dolgot? Te is ragaszkodnál ahhoz amitől kaptál valami jót, nem? A jó miatt.

Szóval ezeket mondja az elmém, közben meg tudom, hogy amit nem tudok elengedni, amihez görcsösen ragaszkodom, az könnyen visszatartó erővé válhat a fejlődésemben, ha nem veszem észre a kétségbeesett belekapaszkodás miatt a lehetőségeket, ráadásul így sem lehet örökké részem benne bármit is tennék ezért.

Néha úgy érzem nem tudok anélkül élni, hogy ne szeressen valaki teljes szívéből és hogy én ne szerethessek valakit ugyanígy. (Már az, hogy állatok nélkül kell élnem is nehéz nekem.) Néha a fejembe ötlik, hogy lehet egyszer ez lesz majd a vesztem. Hülyeség ilyen gondolatnak figyelmet szentelni, tudom, ezért nem is tudom mit jelent ez, konkrétan nem merültem bele.
Az biztos, hogy amikor még nem tudtam milyen egy kedves, normális, szerető férfi karjai által átölelve lenni, jól megvoltam egyedül is (bár zárkózottabb, magányosabb volt a személyiségem)... most már, hogy tudom milyen... most már nem tudok enélkül az érzés nélkül meglenni. :( Kell, hogy valaki szeressen akit én is viszont szerethetek!

Ez már függőség? Megmagyarázhatom, ha akarom, úgy, hogy ez egy természetes emberi szükséglet, vagy azzal, hogy nő és férfi csak egymás által tapasztalhatja meg az egységet, stb. stb..., de ezen nem változtat az, hogy bármennyit fejlődtem is mostanáig, sosem tudtam elszakadni attól, miután tartós kapcsolatom lett, hogy valaki (főleg egy valaki) általi viszonyban is ne határoztam volna meg magamat. Ez valahol érthető, mert minden embert részben a másokkal való viszonya határoz meg, azt hogy kicsoda ő. Tehát ez nem feltétlenül rossz, csak itt is a határok a kérdésesek... hiszen szó szerint függeni... egyik félnek sem jó.

Egy társfüggőségi teszten elért eredményem:
"A társfüggőség rengeteg gyötrelem és boldogtalanság forrása. A társfüggőség oka az életünk első hat hónapjában történt eseményekben keresendő, és a szüleinkhez, elsősorban az édesanyjához való biztonságos kötődés kialakulásával áll összefüggésben. A te esetedben a kötődés sérülése egészen kicsi lehetett, ezért kis mértékben vagy hajlamos társfüggő kapcsolatot keresni. Képes vagy autonóm (önálló), egyenrangú párkapcsolatban élni, de megvan benned a vágy arra is, hogy „egyek” legyetek a pároddal. Még nem döntötted el, hogy a saját szabad akaratod vagy inkább a társad szabad akarata szerint való élet a kielégítőbb a számodra. Ha viszonylag szabadnak érzed magad, akkor boldognak ítéled a párkapcsolatodat. Ha nem figyelsz, akkor könnyen belecsúszhatsz egy társfüggő kapcsolatba, mert először nagyon csábító tud lenni a másik fél gondoskodása, kényelmes, ha döntenek helyettünk, és azzal, ahogyan a párunkra odafigyelünk, ahogy kitaláljuk a gondolatát, megéljük a saját ügyességünket, nagyszerűségünket is. Éld az életedet tudatosan, gondolkodj okosan, és elkerülheted a társfüggőség csapdáját."
http://www.lelkititkaink.hu/tarsfuggoseg_teszt.html

"a saját szabad akaratod, vagy inkább a társad szabad akarata szerint..." Nem lehet mindkettő egy kapcsolatban? Miért nem?
Lehet ezt társfüggőségnek is nevezni (mármint saját esetemet)... én talán inkább szeretetfüggőségnek gondolnám. (Valamikor biztos volt ez társfüggőség is valamilyen szinten, és az is nyilvánvaló, ha valaki belegondol, hogy ennek oka mire vezethető vissza a múltamban.) Úgy érzem van némi különbség a társfüggőség és szeretetfüggőség között. A köldökzsinórt amikor kellett gond nélkül el tudtam vágni eddig is az életemben... csak hát emellett azért ott van az, hogy mindig "kell" legyen valaki, akit igazán közel tudhatok magamhoz.

"Boldog életre vágyik minden ember. Ha élni akarsz, hagyj másokat is élni. Boldogságodat soha ne tedd függővé másoktól, így nem állod útját sem mások, sem a magad boldogságának."  
/Tatiosz/

Ezt megértem és egyetértek vele, mégsem tudom igazán elképzelni a gyakorlatban... ha egyszer minden ember szeretni vágyik és arra, hogy szeressék... mindez teljesen másoktól függ, mert ha mások nem akarnák, hogy szeresd, vagy nem akarnának téged szeretni, akkor nem mutathatnád ki a szeretetedet senki felé, plusz nem szeretne téged senki és baromira nem lennél boldog szerintem... maximum, ha aszkéta lennél, de a legtöbbünk még egyenlőre messze áll ettől az emelkedett állapottól, szóval szerintem egyenlőre még függünk másoktól valamilyen szinten.
Szeretni és szeretve lenni... erre vágyik mindenki azt hiszem.

"...Add, hogy inkább én szerethessek, 
mint hogy engem szeressenek...!"
/Assziszi Szent Ferenc imája/

Amit az ima mond, teljesen egyértelmű... és nem szól arról, hogy ne vágyj arra, hogy mások szeressenek, hanem azt mondja, szeress jobban annál, mint amennyire mások szeretetére vágysz!

"Egyedül az átható szeretet és a bizalom tud hatástalanítani ... függőségi viszonyokat, melyek erősen korlátozzák a lények potencialitását, a félelem és a remény állapotaiba kényszerítik őket, s így a jövőben és a múltban élik le az életüket."
/Láma Ole Nydahl/

Na ezt magyarázza el nekem valaki... hogy a szeretet és bizalom mi által, hogyan hatástalanítja a függőségi viszonyokat? 
Ha jól értelmezem az idézetet, akkor az alábbinál lyukadok ki:

"Nos tehát, ti: szülők, házastársak, szeretők és szeretettek, ne arra törekedjetek, hogy ragasztót csináljatok a szeretetetekből, legyen az inkább mágnes, mely először vonz, aztán megfordul, és taszít.
Felszabadítja mindazokat, akiket vonzottál, és akik már kezdték azt hinni, hogy az életben maradásuk érdekében hozzád vannak láncolva. Semmi nem áll távolabb az igazságtól: mert ez a legkártékonyabb másokra nézve.
Hagyd, hogy a szereteted előrelendítse őket a világba, és annak a teljes megtapasztalásába, hogy Kik Valójában.
Ebben a szándékban mutatkozik meg igazán a szeretet."
/Forrás: Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel/

Alapjában véve ezt is értem, csak egy dolgot nem: ha például két ember szereti egymást, akkor miért akarná taszítani egyikük a másikat és fordítva? Hogyan kell ezt érteni és elképzelni egy párkapcsolatban? Hogyan kell úgy szeretni egymást, hogy ne legyünk függőek egymástól?

A buddhizmus szerint minden a függőség viszonylatában áll ebben az anyagi világban és ezt lenne jó feloldanunk, hogy szabadok lehessünk. Mikao Usui szenszei (http://usui.usuireikiryoho.hu/index.php) amikor a megvilágosodást szerette volna elérni, ez volt életcélja: "Szellemed legyen a teljes béke állapotában, tudván mit kell tenned az életeddel, semmi által sem megzavarva." Zen mestere segítségét kérve az alábbi tanácsot kapta: "Halj meg egyszer." Ez a javaslat a böjt irányába motiválta őt, hogy abban meghaljon vagy megvilágosodjon. Ő végül elérte a megvilágosodást, 21 nap alatt.
Nem azt mondom, hogy akkor most azonnal én is meg akarok világosodni, viszont néha úgy érzem akkor haladnék jó irányba, ha "meghalnék" bizonyos értelemben... nem szó szerint, hanem le kell bontanom azt az énem, akinek hiszem magam, hogy valaki más lehessek, egy olyan ember, aminek a lehetősége bennem van (mindenkiben van egy ilyen "lehetőség" ember). Ez iszonyúan fájdalmas dolog... nekem legalábbis. Amikor megérzem a sugallatát, már az is kb. olyan, mintha kést forgatnék a saját szívemben... Valószínűleg ez az érzés csak egy illúzió (mint egy csomó minden más), de valóságosnak érzem, emiatt pedig nehéznek tűnik.
Usui szenszeinek úgy sikerült a függőségektől mentesülnie, hogy egész életében folyamatosan rengeteget dolgozott ezért, gyakorolt, kicsi gyerek kora óta elsajátított egy csomó olyan technikát, ami ebben előrevitte... és 57 évesen végül sikerült neki...
Eleve egy jó alappal indult, és rengeteg energiát, időt fektetett bele, így volt elég neki 21 nap amikor is konkrétan rágyúrt erre. 
Magától nem jön sült galamb módjára, az biztos.

Függök a szeretettől, gondolatoktól, a vágyaimtól, az érzéseimtől, az ételektől is (még mindig sajnos), az időtől, a múlttól, sokszor a történésektől is, a függőségektől való megszabadulás iránti vágyaimtól, és még ki tudja mitől...
Mit is nem tudok inkább elengedni, azt hogy én szerethessek valakit, vagy azt, hogy engem szeressenek... hát nem tudom megmondani... Igazán kemény dió ez!

"Végül elértem - 
nincs többé határ, kötés,
nincs már függőség.
Mily nyugodt az óceán!
Mily szép a végtelenség!
Teszo: Megvilágosodás"
/Forrás: Gyémánt és lótusz. Zen tanmesék és versek/

Vajon meddig tart amíg ennek a szabadságnak legalább egy aprócska fuvallatát megérezhetem :( hogy szellemem a béke teljes állapotában lehessen, tudván mit kell tennem az életemmel, semmi által sem megzavarva...?


2011. december 18., vasárnap

Az igazi szeretet


"Az igazi Mester nem az, akinek a legtöbb tanítványa van, hanem az, aki mellől Mesterek kelnek útra.

Az igazi vezető nem az, akinek a legtöbb követője van, hanem aki a legtöbb vezetőt bocsátja szárnyra.

Az igazi király nem az, akinek a legtöbb alattvalója van, hanem az, aki közülük a legtöbbet vezeti el a királysághoz.

Nem az az igazi tanító, akinek a legnagyobb a tudása, hanem az, aki a legtöbb tanítványát teszi tudóssá.
És az igazi Isten nem az, aki előtt a legtöbb szolga hajlong, hanem az, aki a legtöbbet szolgálja, és így tesz Istenné mindenki mást.

Mert ez Isten célja és dicsősége: hogy ne legyen többé alattvalója, és hogy mindannyian tudják, hogy Isten nem elérhetetlen, hanem elkerülhetetlen. Örülnék, ha ezt megértenéd. A boldogság elkerülhetetlen. Nem tudsz nem "megmentett" lenni. Nincs pokol - feltéve, ha tudod ezt.
Nos tehát, ti: szülők, házastársak, szeretők és szeretettek, ne arra törekedjetek, hogy ragasztót csináljatok a szeretetetekből, legyen az inkább mágnes, mely először vonz, aztán megfordul, és taszít.

Felszabadítja mindazokat, akiket vonzottál, és akik már kezdték azt hinni, hogy az életben maradásuk érdekében hozzád vannak láncolva. Semmi nem áll távolabb az igazságtól: mert ez a legkártékonyabb másokra nézve.

Hagyd, hogy a szereteted előrelendítse őket a világba, és annak a teljes megtapasztalásába, hogy Kik Valójában.

Ebben a szándékban mutatkozik meg igazán a szeretet."

/Forrás: Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel/


Még ezek után mondja nekem valaki, hogy könnyű az élet... 


Hol végződik az "én" és hol kezdődik a "mi"?

 
"Aki szeret: nem fogja elvárni tőled, hogy úgy viselkedj, ahogy ő akarja, hanem mosolyog, amikor látja, hogy egyedi vagy. Aki szeret, nem fogja elvárni, hogy úgy élj, ahogy ő jónak gondolja, hanem örömmel látja, ahogyan élsz. Aki szeret, nem akarja elvenni a szabadságodat, hanem örül annak, aminek te is örülsz. Aki szeret, nem akar ujjal mutogatni rád,hogy te rontottad el az életét, hanem megköszöni, hogy mellette vagy .Aki szeret, átölel bármikor, tiszta szívvel, minden ok nélkül-mert szeret!!!"
/?/
Vajon képes vagyok én ilyen formán szeretni? Most, később, vagy akármikor?
És meg lehet ezt valósítani teljesen? Összeegyeztethető ez a párkapcsolattal? Úgy értem, ha nem úgy élünk ahogyan a párunk jónak gondolja (vagy fordítva) akkor hogyan éljünk együtt a párunkkal? Nem nézheti kívülről hogy én hogyan élek, ha egyszer együtt éljük azt az életet... Ha már van én és te, azaz mi, akkor már nincs az, hogy én hogyan élem az életem, és te hogyan éled... vagy mégis? Ahogy egyikünk él, az mindenképpen befolyással van a másikra is. Például hiába szeretnék én valahol lakni, ha a párom nem ott szeretne, vagy hiába akar a párom gyereket, ha én nem akarok, stb... és ha ilyen esetben úgy él az egyik ahogyan szeretne, akkor az azt vonja maga után, hogy a másik nem úgy fog... Vagy ha szeretek valakit akkor azt is megteszem amit nem szeretnék, azért mert szeretem? Akkor szeretem igazán, ha megteszem, ha meg tudom tenni? De ha ő is csak akkor boldog, ha nekem jó, és nekem az nem jó ami neki jó, akkor végső soron neki sem lesz majd jó, nem igaz? Vagy bízni kell abban, hogy majd nekem is jó lesz ha neki jó lesz? Nem lehet azt előre tudni. És azért az olyan komoly kérdésekben, mint például a gyermekvállalás elég kockázatos játszadozni ezzel... Az időről meg nem is beszélve... ami megy, elfele... ezért kell mérlegelni mit és meddig, és hol a határ...
Hol végződik az "én" és "hol" kezdődik a mi, illetve hol végződik a "mi" és hol kezdődik az "én"? Vagy kinek hol és akkor egyén függő?
Az örök kérdés számomra. Szóval akkor ezt az egészet még mindig nem értem kristály tisztán.
Bármikor, bárkivel kapcsolatban felmerülhet ez a kérdés, bárkinél. Valaki biztos tudja a választ. Lehet, hogy sokkal egyszerűbb ez az egész mint gondolom. Ha valaki meg tudná nekem magyarázni azt nagyon megköszönném!

 

"Érdekes" karácsonyi ajándék ötletek... :)


Néhány "érdekes" karácsonyi ajándékötlet (melyeket biztos nem választanék) egy kis iróniával fűszerezve... :)

Fenék implantátum. :)
Műmellel már rendelkező célszemélyeknek különösen javasolt... csak mert már a mell implantátum annyira alapnak számít. Most a műfenék a trendi.:)

Gyilkosság a vacsorán. 
Hát tényleg érdekes ajándék... Azoknak, akik úgy vélik számukra nem elég izgalmas maga az élet...
http://www.feldobox.hu/szolgaltatas/?szolgaltatas[content][recordid]=614

Halpedikür. 
Uhh, nem túl gusztusos. :) Lusta célszemélyeknek való...
http://www.akcion.hu/akciok/257-a-termeszetes-labapolas-hatekony-es-kimeletes-modja-30-perces-halpedikur-apolo-labradirral?a_aid=qponverzum&a_cid=ea476feb&utm_source=Qponverzum&utm_medium=Qponverzum&utm_campaign=Qponverzum

Molekuláris málnalevegő.  :)
Ha a célszemélynek egy hagyományos süti már nem is elég jó...
http://desszert.eu/malnalevego

Faltetoválás. 
Azoknak, akiknek a lakásuk kinézete minden másnál fontosabb...
http://www.byhome.hu/faltetovalasok?page=1

Giccses díszek és berendezési tárgyak. 
Azoknak, akik nagyon szeretnek port törölgetni... :)

Ledes csillár. 
Azoknak, akik szeretik másoknak mutogatni a különc kütyüiket...
http://www.csodafeny.net/index.php?route=common/home

Egy új hátvakaró, vagy egy kolgét necsöröl vájtening fogkrém. :)))
Ha se pénzed, se időd, de még fantáziád sincs...

.
.
.

Karácsony ide vagy oda, nálam most kardinális kérdés, hogy magam készítsek, vagy vásároljak, azaz az időmmel, vagy a pénzemmel takarékoskodjak inkább... csak mert most egyikből sincs túl sok... 
Az idő pénz, a pénz idő... A karácsonynak mi köze van ezekhez tulajdonképpen? Sem az idő, sem a pénz nem érdekli... mégis sokan elképzelhetetlennek tartják ezek nélkül...
Ezek hiányában hogyan lehet karácsonyi hangulatot teremteni? Nem befolyásolom senki kreativitását. Ez a házi feladat... hogy rájöjj... :)

2011. december 17., szombat

Az egyedüllétről... és arról miért írom ide amiket írok...


A tegnap esti szokásos rövid meditációm során tudatosult bennem, hogy miért is akarok én annyi mindent magamról ide leírni. Mert az, hogy "hátha másnak is vannak hasonló gondolatai és akkor nem kell egyedül érezze magát velük" és az, hogy a "tapasztalataim hátha tanulságosak másoknak is", ezek nem mindent magyaráznak meg. Igazából az nekem is jó, ha ide leírom a gondolataimat, érzéseimet, mert...

Éveket töltöttem el úgy, hogy egy "üvegburában" nőttem fel és éltem... ehhez jellegéből adódóan sötét és tudatlan üresség társult... (nem tudom ezt másképp megfogalmazni).
Ennek ellenére szeretek egyedül lenni, elvonulni néha, mert akkor tudok "agyalni", gondolkodni magamról és más dolgokról. Tudom, hogy nem jó sokat agyalni, de nálam ez tényleg jó hatású, engem ez húzott ki a sötétségből, így tudtam idáig eljutni ahol most vagyok. Szóval szeretek egyedül lenni, ugyanakkor eszem ágában sincs teljesen egyedül maradni önmagammal, legalábbis olyan formában nem ahogyan az régen volt... Most már mindent el akarok mondani, mindent le akarok írni. És szükségem van arra, hogy bizonyos időnként találjak valami felismerést a világról vagy önmagamról (amik mindig előbbre visznek, szerencsére néha jönnek maguktól is, de vadászni is kell őket), hogy soha többé ne kelljen abban a szörnyű ürességben élnem, a semmiben. Erre néha sok időm megy el... de sajnos semmiképpen sem tudnék úgy élni, hogy nap mint nap csináljam a dolgaimat reggeltől estig és közben ne keressek új felismeréseket a világban és ne agyaljak legalább egy kicsit. Mindezt úgy csinálom, én úgy vagyok egyedül, hogy közben sosem vagyok igazán egyedül, mert bármikor felhívhatok valakit, bármikor bekapcsolhatom a TV-t (fogalmam sincs mi megy benne, csak szól, hangja van)... vagy például a Facebookon is bármikor szólhatok valakihez ha akarok, stb... és akkor így úgy érezhetem, hogy sosem kell már többé olyan magányosnak lennem, mint ahogyan felnőttem.
Persze könnyen előfordulhat, sőt valószínűleg az van, hogy már nem lenne olyan sötét, tudatlan és magányos az az üresség, az a semmi, a gondolataim, vagy mások gondolatai nélkül. :) 
Mindenesetre nekem ilyen formában jól megy az egyedüllét, a gondolataimmal tulajdonképpen folyton egyedül vagyok. (És szívesebben vagyok egyedül, vagy kettesben valakivel, mint nagyobb társaságban.) Valószínűleg az én egyedüllétem azért nem igazi egyedüllét (amire néha talán szükség lenne). Ezt az is mutatja, hogy általában nem szeretem a csendet. (Ehhez hozzá kell tenni, hogy a természetes közegekben valójában egyáltalán nincs is csend, tehát ez nem feltétlenül baj.) Este például TV mellett alszom el (leveszem a hangját annyira, hogy már ne értsem a beszédet, de még szóljon). Ez asszem két dolog miatt van, egyrészt azért, hogy tudjam akkor is folytatódik tovább az élet és a jó dolgok is (akármilyen illuzórikus is a TV-ben lévő világ, élet van benne), ezek nem szűnnek meg miután én elalszom, mintha ez vezetne át a holnapba... vagy valami ilyesmi, egyfajta folytonosságot szimbolizál. A másik, hogy azt az érzetet kelti a fénye és a hangja által, mintha lenne mellettem valaki amikor elalszom, valaki, aki nem alszik el velem együtt (az nem baj, ha utánam elalszik miután én már elaludtam) és így nincs teljesen sötét és csend, amíg el nem alszom. (Ez a TV-re elalvás csak néhány éve van, egy bizonyos történés óta.) Lehet, hogy egy kicsit gáz ez... Gondolkodtam már azon milyen lenne ha a természetben alhatnék el tücsök ciripelés és a hold fénye mellett... :) Két kollégiumban laktam a fősulin és az egyetemen. Az egyikben a szobatársammal átrendeztük a szobát, ágyainkat az ablak alá toltuk. Hatalmas ablakunk volt az ötödik emeleten. :) Este mielőtt becsuktam a szemem láthattam a holdat és a csillagokat. :) És a fényük bevilágította a szobát. :))) Annyira békés volt olyankor minden! :) Igazán jókat aludtam akkor. Ahol most alszom, sajnos olyan elhelyezkedésű a szoba, hogy még a nap sem süt be, nem hogy a hold. A függönyt is muszáj behúzni nehogy belássanak, ha kint már sötét van. Télen pedig az ablakokat is be kell csukni a hideg miatt, és így nem hallhatom a környezet hangjait. Pedig még az autók zaja is teljesen jó lenne nekem... 
Ha a természetben lehetnék egyedül, az valószínűleg egészen más érzés lenne... (persze ha össze lennék barátkozva a természettel).
Szóval ez így nem igazi egyedüllét a fent említett formában, azt én is érzem, de így is rengeteget segített abban, hogy megtudjam ki vagyok.


Tudom, hogy nem egyszerű efféle dolgokat olvasni. Nem is bírja mindenki. De mint mondtam, "mindent" le kell írjak. Ez segített abban, hogy most itt tartok, ahol. És amióta ide írok le dolgokat... az még többet segít.
És ha valaki már ettől besokall, akkor lassan itt lesz az ideje megírnom egy másik bejegyzést is, amúgy is már jó ideje a terveim között szerepel :) 
A "normálisról" fog szólni, arról, hogy ki és mi számít normálisnak. 
Ennél kevésbé elvont bejegyzésemért is mondták már, hogy talán el kéne gondolkozzak azon, mennyire normális az amit itt csinálok... úgy hogy akkor ezért a bejegyzésért már tutira kijárna ez a tanács megint. :) Igazából meg tudom érteni. Más szeméből nézve biztosan fura lehet néha amiket írok.


A "mindent le akarok írni" dolgot javaslom másoknak is, de nyilvános formában nem mindenkinek!!! A túl sok agyalással is jó óvatosnak lenni, nem tesz jót mindenkinek.


2011. december 10., szombat

Asztali áldások


Semmi sem lehetetlen!!! :) 
Például meggyógyulni sem!
Gyógyító Buddha Mantra Mindenkinek Szeretettel!

Ez a bejegyzés is régóta készül már! :)
Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, azok vagyunk, amit megeszünk. Ha ez nem is egyből látszódik rajtunk, előbb-utóbb biztosan fog valamilyen formában, efelől ne legyenek kétségeink. Próbáljunk meg egészségesen, a testünk jelzéseire hallgatva (a kettőt együtt figyelembe véve) kiválasztani táplálékunkat, hogy testünk, lelkünk és szellemünk épülését szolgálhassa ételünk! Ha a választás nem mindig megoldható, vagy nem mindig sikerül jól, akkor se legyen lelkiismeret furdalásunk vagy rossz érzésünk, amilyen ételt magunkhoz veszünk, azt fogadjuk hálával! Legyünk hálásak, hogy van mit ennünk, bármi is az amit eszünk! Megosztom veletek két kedvenc asztali áldásomat, melyek elmondása után garantáltan sokkal jobb érzés elfogyasztani az ételeket. Biztos van aki ismeri közületek Masaru Emoto munkásságát, mely arról szól, hogy a szavainknak (érzéseinknek, gondolatainknak) hatása van... a vízre, így az ételeinkre és testünk molekuláira is...

“Az imádságnak nincs ” tudományos” értelme. De ez a tudomány szegénysége, nem az imáé. Az igazán nagy tudósok jól ismerik az ima jelentőségét.” 
(Müller Péter: Jóskönyv) 

"Ajánlás: áldj meg ma mindent és mindenkit, amivel, és akivel találkozol! Minden néma vagy hangosan kimondott áldásoddal a másikat az isteni fénybe juttatod, legyen az a barátod, ellenséged vagy egy teljesen ismeretlen ember. Ez által a szeretet megérint majd Téged, és segít, hogy megnyisd szívedet. Áldd meg a táplálékod, a vizet, az állatokat, a Tudás Fáit, hogy ezzel fényt gyújts a világban! És ne feledd: Minden, amit TE adsz megsokszorozódva tér vissza hozzád!" /?/

Szóval kedvenc asztali áldásaim a következők. Lehet, hogy nem pont így vannak az egyes vallásokban (némelyik szerepel bennük), de szerintem nem kell szó szerint venni, az a lényeg, hogy szívből mondjuk magunkban vagy fennhangon. Kicsit módosítottam a másodikon. Általában mindkettőt használom, többes számban, vagy egyes számban attól függően, hogy többen eszünk, vagy csak én egyedül.

Édes Jézus, légy vendégünk,
áldd meg, amit adtál nékünk.
Adjad Uram, hogy jól essék,
Jézus neve dicsértessék!
Ámen

Hálát adunk a Teremtő Erőknek,
amelyek megteremtették ezt az ételt.
Hálát adunk a Földnek,
mely táplálta és gyarapította,
a Napnak, amely érlelte,
és hálát adunk mindazoknak,
akik elősegítették azt, hogy elfogyaszthassuk.
Szolgáljon épülésére, javulására, csakis gyógyulására testünknek,
Lelkünknek és Szellemünknek.
Oda épüljön be, ahol a legnagyobb szükség van rá.
Ámen.


És itt van még néhány áldás, hogy legyen miből választani, ha valakinek a fentiek nem szimpatikusak.


Székely asztali áldás

Ki asztalt terítesz az égi madárnak,
Teríts asztalt, teríts szegénynek s árvának.
Nyújtsd ki Atyánk, nyújtsd ki jóságos kezedet,
Adj a koldusnak is tápláló kenyeret.
Ételben, italban legyen bőven részünk,
Gondviselő Atyánk, könyörögve kérünk.
Ámen.


Atyánk, szenteld meg, áldd meg ételünk,
S add, hogy általa mi is áldottak legyünk!
Segíts, hogy szolgálja testünk, lelkünk tisztulását,
S szellemünk fényének gyarapodását.
Ámen.


Édes Jézus, légy vendégünk,
áldd meg, amit adtál nékünk.
Adjad Uram, hogy jól essék,
Jézus neve dicsértessék!
Ámen.


II. Rákóczi Ferenc imája

Milyen nagy a jóságod, ő, mennyei Atya!
Csak a mindennapi kenyeret kértem tőled
és te nekem ennyi fogást méltóztattál adni.
Tekints törékenységemre és add,
hogy ne legyen a torkosság szennyévé az,
aminek a test táplálékának kell lennie!

Ó, Élő Kenyér, ki az égből szálltál alá,
légy lelkem tápláléka,
miként ezek az elém tett ételek
testem táplálékai lesznek!
Add, hogy ezeket mértékletesen ízlelve
szüntelenül téged éhezzelek!
Ámen.


Kérlek, Uram, jöjj és áldd meg ezt az ételt!
Add, hogy erőt merítsünk belőle a Te szolgálatodra!
Adj kenyeret az éhezőknek,
és nekünk, akiknek mindenük megvan,
éhséget és szomjúságot az igazságra!
Ámen.


Testi, lelki és szellemi egészséget kívánok Mindenkinek!