2011. december 2., péntek

Önfeledten örülni...


Annyi mindent lehet tanulni a gyerekektől. 
Amikor egy kicsi gyerek közelében vagy azon veszed észre magad, hogy akaratlanul is azon dolgozol, hogy boldognak lásd, vagy legalább elcsípj egy huncut kis mosolyt.
Nincs ahhoz fogható amikor egy kicsi gyerek nem törődve senkivel és semmivel őszintén és önfeledten tud örülni ott abban a pillanatban amikor fizikailag és érzelmileg biztonságban érzi magát. :) Amikor igazán örül, testestől-lelkestől örül minden pici porcikájában akár kontrollálatlanul is. :) Ő még tudja hogyan kell.
Az ember ilyenkor csak ámul és bámul, elcsodálkozik, hogy ilyen édes, bájos határtalan boldogságot láthat, úgy érzi abban a pillanatban, hogy akkor most minden jól van. És közben egy kicsit össze is szorul a szíve, azt szeretné bár sose kellene találkoznia a boldog kis tündérnek az élet árny oldalaival, és persze tudod, hogy ez lehetetlen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése