Az allergiák egy részének kideríthetetlennek tűnik a hátterük, okuk. Vannak olyan emberek, akik még csak nem is tudják magukról, hogy allergiásak, mert a tüneteik nem specifikus allergiás tünetnek.
Sok dologra tudok allergiás lenni. Sajnos nem vagyok ezzel egyedül. Sőt sokkal rosszabb esettel is találkoztam mint amilyen az enyém. Arra lehet következtetni, hogy a hozzánk hasonló esetek száma nem feltétlenül fog csökkenni a jövőben.
Kevesen tudják elképzelni mivel jár egy ilyen kellemetlen "ajándék". Ezeknek az embereknek bizonytalanná válik az életük. Néha az elviselhetetlenség határát súroló kellemetlen tünetek akadályozzák őket mindennapi alapvető élettevékenységeik ellátásában (táplálkozás, alvás, tisztálkodás, stb.), a családjaikról való gondoskodás feladatát sem tudják kielégítően elvégezni és mivel előfordulhat, hogy munkájuk hatékonysága és eredményessége is kárt szenved, elveszíthetik azt.
Hasonló sorsú embertársaimmal szeretnék egyszer összefogni és egy egymást segítő közösséget alapítani. Egyenlőre még nem látom át teljesen ennek formai és hivatalos hátterét, alapjait. Az biztos, hogy szükség lenne egy alapítványra is, ami anyagilag segítené azokat azokat az allergiás betegeket, akik nem tudják megvenni a sokszor bizony életet is mentő gyógyszereiket, nem tudják kifizetni a drága vizsgálatokat, kezeléseket (amik sokszor nem is mondanak semmit vagy nem segítenek, de hát az ember ilyenkor persze mindent megpróbál), vagy nem tudják megvenni a diétájukhoz szükséges ételeket - amikhez megint csak nem könnyű hozzájutni a világ fejlődése ellenére sem, mert amit a boltoknak nem éri meg tartani, az eltűnik a polcokról :(. Nagyon sok pénzre lenne szükség. :(
A közösség tagjai megosztanák egymással tudásukat, tapasztalataikat, recepteket cserélhetnének, segíthetnének az egészséges élelmiszerek beszerzésében, allergiával foglalkozó szakemberek véleményét és segítségét kérhetnénk közösen. A legfontosabb a tájékoztatás és az információcsere lenne, mert nincs annál rosszabb, amikor az orvosok széttárják a karjukat és nem tudják mit mondjanak, ezért aztán nem is mondanak semmit csak felírják a gyógyszert, ami csak egy darabig segít. Mivel az ok nem lett megszüntetve a páciensen újra és újra jelentkezhetnek a tünetek, aki ettől az egész kilátástalan helyzettől teljesen kétségbe eshet, ha azt hiszi nincs kiút. Mivel minden ilyen páciens végül saját maga lesz kénytelen keresgélni gyógyulásának módját, sokkal egyszerűbb, gyorsabb és hatékonyabb lenne azt együtt csinálni. Lelkileg is sokkal könnyebb, ha az ember tudja, érzi, hogy nincs egyedül, hogy van olyan, aki megérti mit él át. Sorstársaik nem néznék hipochondernek ellentétben az ismerősökkel, családtagokkal (főleg ha nincsenek látható tünetek,) és az orvosokkal (akik pedig nem tudnak mit kezdeni a tünetekkel).
Megismerhetnénk a legújabb gyógymódokat, módszereket, lehetőségeket. Később küzdhetnénk is azért, hogy kevesebb káros anyagok vegyenek körbe bennünket. Például dolgozhatnánk azért, hogy minden élelmiszerre legyen ráírva őszintén és érthető módon az összes összetevő (mert bizony néhányat elfelejtenek feltüntetni, vagy van amire egyáltalán nem is írnak semmit).
A legtöbb allergia a statisztikák szerint általában nem fatális kimenetelű, de soha nem lehet tudni, hogy mikor milyen következményei lesznek. Ez nem játék, komolyan kell venni. És az sem mindegy milyen élete lesz egy ilyen embernek. Az allergia ellehetetlenítheti az ember életét, de meg is lehet tanulni együtt élni vele úgy, hogy megtaláljuk mi a módja annak, hogy ne jöjjenek elő a tünetek (és akár annak is, hogy örökre meggyógyuljunk). Nem mindegy. Mindkettőre meg van a lehetőség. Minden szervezet más és más, mindenki egyénileg reagál a külvilág ingereire. És még ez is változhat idővel. Tehát nem egyszerű nyomozási folyamatra van szükség. Nem csoda, ha az orvosok is megijednek tőle. Amellett, hogy vannak általános, minden allergiás által megfogadható tanácsok, hiszem azt, hogy minden allergiás megtalálhatja az okát annak, hogy az ő szervezete miért viselkedik úgy ahogy, és megtalálhatja a rá jellemző, egyéni módját annak, hogy ne reagáljon allergiával dolgokra.
Én magam is ezen dolgozom. Már nem vagyok az utam elején, sok tapasztalatot szereztem és még rengeteget kell tanuljak. Szerencsére most (már egy jó ideje) jól vagyok. Csak zavar, hogy látom hogy mások is hasonló helyzetben, vagy még rosszabban vannak mint amiben én voltam és teljesen magukra vannak hagyva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése