"Szép az élet". Nem hallottam még mantraként emlegetni ezt a kifejezést. Úgy használom, mint egy mantrát. Biztosan mással is előfordult már, hogy mondogatott magában valami hasonlót, hogy jobb kedve legyen. Leginkább csak akkor szoktam ezt hallani emberektől, ha boldogok, amikor pedig éppen elkeseredettek, teljesen megfeledkeznek róla. Pedig nem változik át attól azt egész világ, hogy valaki éppen az adott pillanatban tök sötétnek látja. Szóval szép az élet. Ezt kell mondogatni akkor is - és legfőképp akkor - ha nem így érzed. A szavakat felcserélheted, ahogy jól esik, vagy mondhatsz más hasonló jelentésű kifejezést is, ami hozzád közel áll. Nekem ebben a formában volt jó.
Biztosan érezted már magad elkeseredve, vagy féltél, magányosnak érezted magad, netán valamilyen depresszív hangvételű gondolataid támadtak. Talán azt is tudod milyen ezeknek az érzéseknek a rabja lenni, amikor átveszik feletted az irányítást és az elkeseredettségi folyamat egyre csak csak rosszabb és rosszabb lesz. Talán fel is merül benned a kérdés, hogy vajon meddig lehet még merülni az érzéseid, önsajnálatod pocsolyájában? Lehet odáig is eljutsz, hogy azt mondd ennél rosszabb már nem lehet.
Ha nem akarod, hogy idáig szaladjon veled a ló, ha inkább te szeretnéd irányítani az érzéseidet és nem fordítva, akkor még van lehetőség visszafordítani a folyamatot.
A következőket lehet ilyenkor tenni:
- Ismerd fel a negatív érzéseket és gondolatokat, tudatosítsd őket magadban.
- Határozd el, hogy elengeded őket és ezt mondd is ki határozottan gondolatban. Ettől még nem lesz jobb feltétlenül, de ezzel már megszakítottad azt a folyamatot ami ahhoz vezetne, hogy még rosszabbul érezd magad, megtorpan a gondolkodásmódod, hozzájutsz egy rövidebb-hosszabb lélegzetvételnyi szünethez, ezt kihasználva pedig mindenképpen folytatni kell a következő lépéssel.
- Gondold végig mi az ami most jó az életedben ebben a pillanatban is. Ezer százalék, hogy van ilyen.
- Nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni, a lényeg, hogy minden pozitív apróságot észrevegyél, számításba vegyél és felnagyíts. Például, hogy éppen nem fázol, vagy olyan helyről jössz, ahol kedves emberek között lehettél, vagy milyen szépek az utcán a karácsonyi fények, van fedél a fejed felett, van mit enned... stb. Bármi történt is veled akár most akár a múltban (mindezzel most nem foglalkozunk), csak gondold végig biztosan van olyan dolog az életedben amiért hálás lehetsz.
- Gondold végig milyen kedves emberek vannak az életedben. Biztosan vannak, akkor is ha csak egy-kettő jut eszedbe. Ezután tudatosítsd magadban, hogy bár lehetsz egyedül, de magányos soha nem leszel. (Annál kevesebbet leszel egyedül minél több szeretet adsz, hiszen akkor annak többszörösét fogod visszakapni az emberektől. Lehet nem pont olyan formában ahogyan várod és elképzeled, de megkapod ha akarod ha nem.)
- És légy tudatában annak, hogy a rossz érzések is elmúlnak egyszer, mint ahogy minden más ezen a világon, hiszen semmi sem örök.
- Tehát akkor tulajdonképpen minden rendben is van.
- Utolsó előtti előtti lépés: Mondogasd magadban a "SZÉP AZ ÉLET!" mantrát ameddig csak szükségét érzed.
- Azért egy-két mosoly most már csak ki tud kúszni az arcodra. :) Ha mégsem, az sem baj, akkor mondogasd még egy kicsit a mantrát.
- Utsó lépés (haladóknak): Próbálj meg kedves lenni néhány emberhez, csak úgy, anélkül, hogy viszonzást várnál.
Mindezek után lehet olyan dolgokat tenni, amiket szeretsz csinálni, ha olyan helyen vagy, hogy megteheted és van egy kis időd is rá éppen. Ha nem, akkor elhalasztod későbbre. Eszedbe ne jusson káros szenvedélyt okozó anyagokhoz nyúlni! Több kárt csinál, mint hasznot.
Már az is nagyon jó, ha a 4. lépéssel bezárólag eljutsz.
Be kell csapni az agyat. Az érzéseid követni fogják a gondolataidat. Az érzelmek pedig visszahatnak a gondolatokra.
A buddhizmus ezt mondja a karmáról:
"Minden tett tapasztaláshoz vezet, mely lehet kellemetlen vagy kellemes - az az érdekes, nincs különbség, sokan a kellemetlent is újra és újra szeretik átélni, ismétlik ugyanazt a formulát és közben azt gondolják, ezt nem akarják - de a tudat vagy asztráltest élvezi azt a rezgést, a dühöt, felháborodást, sértettséget és aki nem uralja az érzelmeit, abban újra és újra ezen érzelmek fellángolnak. Van, akinél gondolatban jön ez elő már csak, és aki sokat gyakorol, gondolatban sem.
Így lehet kioltani a karmát - ott a helyzet, benne vagyok, megfigyelem, felismerem, és nem mozdulok rá. Amikor egy helyzetben ezt megélem, az a karma kioltódott bennem. Nincs már vágyam az újra tapasztalására. S ezek a helyzetek ha mégis újra megjelennek, nem jelentenek semmilyen problémát már számomra, nem reagálok érzelmi kitöréssel."
Így lehet kioltani a karmát - ott a helyzet, benne vagyok, megfigyelem, felismerem, és nem mozdulok rá. Amikor egy helyzetben ezt megélem, az a karma kioltódott bennem. Nincs már vágyam az újra tapasztalására. S ezek a helyzetek ha mégis újra megjelennek, nem jelentenek semmilyen problémát már számomra, nem reagálok érzelmi kitöréssel."
/Forrás: Fodor György. www.usuireikiryoho.hu/
Hogy is jött most ide a buddhizmus és a karma ehhez az egészhez?
Vajon miért reagálsz úgy dolgokra ahogy? Miért reagál egyik ember jobban, másik rosszabbul ugyanarra a helyzetre? Milyen reakciókat láttál és (így) tanultál otthon gyerekkorodban a szüleidtől? Mit látsz most a téged körülvevő emberektől? Muszáj neked őket követni? Muszáj neked úgy reagálni a dolgokra, ahogyan mások teszik?
Van lehetőséged másképp csinálni, mint ők!
Ha megváltoztatod a hibás gondolatmintáidat, akkor nem csak hogy jobban fogod magad érezni és nem szenvedsz (ha nem muszáj), hanem még a karmádon is javíthatsz. Akárhonnan is nézed megéri dolgozni rajta! :)
Nem mondom, hogy sokféle helyzetben teszteltem volna már ezt a dolgot, de amikor próbálgattam, akkor segített. Nyilván számít, hogy milyen történésekről, milyen fájdalmakról van szó, de azt gondolom, hogy tudatos gyakorlással egyre rosszabb helyzeteken is felül tudunk kerekedni.
Az élet (és történései) valamilyen szinten független attól, hogy te vagy én mit gondolunk róla, mivel a világ nélküled vagy nélkülem is zajlana tovább ahogy eddig, olyan mint egy folyó, amibe ha beleugrasz visz magával, de ha kimászol belőle, akkor ugyanúgy fog folyni tovább. Ugyanakkor mégis függ a gondolatainktól, mert hogy neked milyen lesz az élet, az attól függ hogyan gondolkodsz róla, hogyan viszonyulsz hozzá, hogyan reagálod le a történéseit... minden egyes pillanatban. Vedd észre a hibás gondolatmintáidat akkor és ott, és programozd át őket!
