Ősz van...

Itt az ősz, de nagyon itt van... újra. Sajnos szinte senki nem érti meg, hogy én ilyenkor már fázom. Még nem is álltam át erre az időjárásra, a téli ruháim még messze tőlem pihennek zsákokban. De hiába is öltöznék fel bármibe, ha kint hideg van, akkor én fázom. Ez van.

Még mindig érdekes dolgokat álmodom néha félálomban.

Tegnap például ez csengett a fülembe kristály tisztán:

"Az emberek többsége egyáltalán nem ott van, ahol lennie kellene."

Az álmom többi részére nem emlékszem, csak erre az egy mondatra, mert ez ébresztett fel.

Valaki azt mondta nekem, hogy nem élem meg igazán, rendesen az érzelmeimet. Valahol igaza van és régóta tudok róla magam is. Ennek a dolognak vannak szándékos és nem szándékos okai is, meg előnyei és hátrányai. Azért még nekem is meglepő, mert tulajdonképpen már annyira jól megy néha, hogy magamra sem ismerek! Hozzá lehet szokni dolgokhoz, a rejtőzködés meg amúgy is viszonylag jól megy nekem. Néha az ember elrejti az érzéseit mások elől, megtartja magának őket, a jókat is rosszakat is. Nem akarom mindig ezt csinálni, de azért mostanság még néha bizony jól jön ez! 
Ez a kedves ismerősöm azt is mondta, hogy teljesen elnyomom az ösztöneimet. Lehet tényleg elnyomok, hárítok... érzéseket, szerepeket... De hát a felnőttek mind ezt csinálják nem? Én azt hittem (részben) attól leszek felnőtt, hogy megtanulom kordában tartani az érzelmeimet és önmagam "mindenki" érdekében (kissé lázadó természetem miatt persze képtelen lennék teljesen feladni önmagam). Osho mintha egészen mást mondana a felnőttségről:
 "Légy az, aki vagy. Sose akarj más lenni, és akkor érett leszel. Az érettség nem más, mint hogy elfogadod az önmagaddá válással járó felelősséget, bármi legyen is az ára. Mindent kockára teszel, csak, hogy önmagad lehess erről szól az érettség." /Osho/

Na puff, akkor most...?

Ezek szerint én magam (önmagam) most leginkább csak a "papíron" létezem (akkor amikor írok), a való életben nem. 
Gyávaságból szőtt álarcom ahogy egyszer felkerült, le is hullik majd... mert nem ez a természetem, és egyébként sincs jó hatással az egészségemre... meg ha a szeretet vezérli az embert, akkor nem hord ilyeneket ugyebár. :( 

Van olyan ember a világon, aki soha életében, egy percre sem bújt még el például a mosoly álarca mögé?

Nem bírom sokáig elviselni magamon az álarcomat, néha le kell vegyem, irritálja a bőrömet, mint a sok rétegű téli ruhák, a sapka, a sál, a karóra és társai.

Éljen a tavasz, ami a szívünkben lakozik!

Ezt a számot ma nem tudom kiverni a fejemből!