Tegnap kiderült egy vicces, de igen találó teszt során, hogy bár nem tudatosan, de hányingernek tartom a saját életem. :) "Jellemezd egy szóval: TENGER?" Ez volt az egyik feladat. Erre a "hányinger" szó jutott elsőként az eszembe. A válasz pedig - mint később megtudtam - azt mutatta, hogy a saját életemet hogyan jellemezném.
A hányinger ritkán, de van, hogy tényleg beköszön. Néha rám jön, hogy csipegessek ezt, azt, amazt össze-vissza (csak abból a néhány dologból, amit megehetek és azt a csekély mennyiséget, ami belefér a pici pocimba), csak hát ugye a "sok dudás nem fér meg egy csárdában" és később előfordul, hogy hányingerem lesz. A múltkor egy ilyennél valahogy az villant be, hogy talán saját magamtól van hányingerem. :) Egy kis egészséges önkritika... elég vicces :) még belefér. :) Nem para, szeretem magam! :) Csak hát néha mindenkinél előfordulhat, hogy egy kicsit nehezebben emészt meg dolgokat és felfordul a gyomra! Ennyi az egész.
Kár, hogy nem tudok hányni (sose tudtam szándékosan), pedig akkor talán megkönnyebbülnék ilyen esetekben. :) Melyikhez kell nagyon bátorság: bent tartani a cuccot, vagy kidobni? Eddig úgy gondoltam, hogy az utóbbihoz, de mostanában ez kezd megfordulni bennem. Tehát egyáltalán nem egyértelmű dologról van szó.
Kár, hogy nem tudok hányni (sose tudtam szándékosan), pedig akkor talán megkönnyebbülnék ilyen esetekben. :) Melyikhez kell nagyon bátorság: bent tartani a cuccot, vagy kidobni? Eddig úgy gondoltam, hogy az utóbbihoz, de mostanában ez kezd megfordulni bennem. Tehát egyáltalán nem egyértelmű dologról van szó.
Persze van olyan is, hogy a lelki dolgok tényleg testi tünetekben jelennek meg, ha nem tudnak megnyilvánulni, ha vissza vannak fojtva. Amikor valakinek visszatérő testi tünetei vannak és minden lelete negatív, akkor az mindenképpen gondoljon erre a lehetőségre is, ez is lehet oka.
Baromira okos vagyok itt, miközben én magam is elfojtok néhány dolgot. Például azt is, hogy haragszom kicsit magamra és egy picit azokra is akik a legfontosabbak nekem, mindegyikre valamiért... nem mintha hibásak lennének bármiért is, nem azok. Senki sem hibás, valószínűleg csak az átmeneti tehetetlenségem miatt érzem ezt........
Nem szeretek haragudni! Szeretek mindenkit!
Nem szeretek haragudni! Szeretek mindenkit!
Talán érthetőbb lesz minden, ha megkérdezem, hogy mennyire lenne fair jelen pillanatban, emberekkel szemben, ha én ezt a számot kitenném ide?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése