"Falbontó" vagyok

Hivatalosan is hivatásos "falbontó" vagyok. :) Kijelentem itt és most. :) Később, ha netán véletlen elfelejteném, kéretik rákoppintani az orromra... jó erősen. :) Thx! :)
Nincsen faltörő kosom. És nem, nem vagyok kőműves, sem kőműves segéd vagy ilyesmi. Igaz van a családban egy ilyen szakember... de fizikailag nem igazán nekem való szakma, feladat. Én más fajta falakat kell bontogassak lefele. (Azért lehet megkérem adjon majd néhány tanácsot a tapasztalt róka.)

Ma megint sikerült tennem egy aprócska lépést előre, hogy lebontsam a magam köré emelt falakat. Tudom, ez még nem jelent semmit, és nem szabad elbízni magam, de azért csak szabad egy kicsit örülni ennek is, ugye? :)


"Ha egy hosszú utazáson mindig csak utunk távoli végcélját tartjuk a szemünk előtt, könnyen elcsüggedhetünk a látszólag végtelen út láttán. De ha leülünk pihenni és visszanézünk a már megtett útra, önbizalmat és bátorítást adó látvány tárul a szemünk elé... Ha bőven merítünk a biztatásból, eredményeink felértékelődnek és továbbsegítenek az úton. Ez minden tanulási folyamat szerves része. Képességeink így messze meghaladhatják kezdeti erőfeszítéseinket; mint a jól befektetett tőke, amely busásan kamatozik - ellentétben azzal a pénzzel, amit egyáltalán nem fektettünk be. Bármily kicsinynek is látszik egy-egy megtett lépés, ha mi nagy jelentőséget tulajdonítunk neki, máris óriási eredménnyé válik... Előrehaladásunk felmagasztalása és az előrejutásnak való örvendezés erősíti nyugalmunkat, fokozza megelégedettségünket, és a problémáink lecsillapításához szükséges eszközökkel is ellát minket."
/Thondup Tulku Rinpocse: A tudat gyógyító ereje/

Egészen aprócska lépés, de már látom a következőt, a következő néhány lehetőséget. Vajon melyik lehet/lesz az enyém... 

Na jó, tudom, nem szabad türelmetlennek lenni.
Nem tudhatom mi lesz holnap, de ma úgy cselekedtem, aszerint, ahogyan érzek.

Köszönöm neked Istenem, hogy lehetővé tetted nekem mindezt, és hogy velem vagy minden egyes nap!

Szeretettel ajánlom az alábbi lelkesítő blogbejegyzéseket Minden kedves "falbontó" embertársamnak! :)

http://www.barthcoaching.hu/2011/09/feldmar-andras-es-a-szokokut/?utm_source=blogertesito1&utm_medium=e-mail&utm_content=tartalom&utm_ca

http://www.barthcoaching.hu/2010/11/xxi-ik-szazadi-menedek/

http://www.barthcoaching.hu/2010/08/coaching-peldak/

 

Végezetül csak azt mondhatom Mindenkinek és Neked szívemből szeretettel:

"Ne légy szomorú! Kérlek! Nem szabad szomorúnak lenned! Tudom, néha nem könnyű,  néha különösen nem, vagy valakikkel nem, és nem is lehet mindig mosolyogni.  Én azért (is) vagyok itt, hogy emlékeztesselek arra, hogy semmi másod nincs igazából csak a mosolyod, ami bármikor ott van, hogy segítsen neked, és másoknak is van amikor csak ezt adhatod! Lehet nem is gondolnád, de talán valakinek éppen erre van szüksége, a TE MOSOLYODRA!"

Ez most meg azért kell idekerüljön, mert olyan nagyon lelkesítő: