A naivitásról 2.

Egy orvos, attól, hogy gyógyító még nem biztos, hogy tényleg meg akar gyógyítani, aki azt hiszi, naív... de bízni kell benne, hogy tényleg a gyógyítás szándéka vezérli irányodban.

Egy rendőr, attól még, hogy rendőr még nem biztos, hogy tényleg meg akar védeni, aki azt hiszi, naív... de bízni kell benne, hogy őt valóban érdekli az, hogy te biztonságban legyél.

Egy autószerelő attól még hogy tud autót szerelni, még nem biztos, hogy azt akarja, hogy az autód hosszú távon teljesen működésképes legyen... de bízni kell benne, hogy semmit nem "állított el", nincs más választásod.

Egy ember aki kedves hozzád, attól, hogy kedves még nem biztos, hogy tényleg jót akar neked, aki azt hiszi, naív... de bízni kell benne, hogy őt tényleg csak jó szándék vezérli irántad.

Némely férfiak attól hogy valamit megígérnek, vagy mondanak, attól még nem biztos, hogy az tényleg igaz, van amikor csak azt mondják amit hallani akarsz, azért hogy megfeleljenek az elvárásaidnak, és/vagy azért hogy megszerezzék/megtartsák ami kell nekik. Aki elhiszi feltétlenül amit mondanak, hogy az tényleg úgy is van, vagy lesz, az naív... de attól még bízni kell benne, hogy akkor és ott tényleg szabadon azt mondják amit odabent a szívükben éreznek (ráadásul jó vagy nem jó, ez nem befolyásolja a szeretetet irántuk, az függetlenül létezik mindentől).
Ígérni egyébként sem igazán lehetséges, ezért ők jól megtanítanak arra a törvényszerűségre, hogy amit ma meg tudsz ígérni, azt nem biztos, hogy holnap is meg tudod... egyszerűen a változás miatt. Csak a férfiak sokszor nem emiatt, általában nem tudatosan használják a "nem feltétlenül igaz ígérettevést", plusz nem is fogalmaznak pontosan egyáltalán... némely nők pedig sokszor elkövetik azt a hibát, hogy ígéretnek, igaznak, szívből jövőnek értelmeznek mindent és bármit amit hallanak... továbbá, egyes férfiakhoz hasonlóan sok nő sem számol a változással, azzal, hogy minden és mindenki változik és változhat.
A nők sem mindig mondanak igazat, náluk is ugyanúgy előfordulhatnak a fentebb említettek.

És én magam pedig, például, attól még hogy a szeretetről és társairól, különböző elméletekről, módszerekről írok, még nem biztos hogy ezekre én tényleg mindig törekszem is az életemben, vagy hogy rendszeresen alkalmazom őket, hogy az itt említett könyveket mind el is olvasom, vagy olvastam... aki azt hiszi igen, az naív... de bízni kell benne, hogy így van, így lesz.
Ha jön valami új, egy darabig érdekes számomra, addig foglalkozom vele, aztán elfelejtem, vagy félre rakom mert "még kell" címen... ezért is jó ez a blog, ha ide leírok valamit (akár megosztom akár nem) megmarad, vagy a naplóm... az más kérdés, hogy attól még nincs a tudatomban és ugyanúgy elfelejtődik, nem alkalmazom. Csak írok és okoskodok, de a gyakorlatban vajmit tudok ezekből megvalósítani. 

"Én is csak a szavakkal játszom, amelyek mögött talán ott van a valóság, amiről szintén nem lehet tudni, hogy micsoda."
/Fekete István/

Ne higgy senkinek... a saját tapasztalat az elsődleges. 

Ugyanakkor kell hinni és kell bízni az emberekben. Azt hiszem belénk van kódolva a hit/bizalom és a kétely is egyaránt. A bizalom az alap, aminek erősnek kell lennie, emellett egy egészséges kétely (amelynek nem kell tudatosnak lennie minden pillanatban) a változást szolgálja, segít, hogy számoljunk a változás lehetőségével. A naivitás az, amikor ez a kétely (ami egyfajta megfelelően feldolgozott tapasztalatból, bölcsességből származtatható) hiányzik.
Szerintem.

Mit mond nekem Isten?

Az évek múlásával picivel többet és többet érzek abból és jobban bízom abban az érzésben, hogy "Istenem rád bízom magam, legyen úgy, ahogyan te akarod" - foglaljon magába bármit is ez a név, hogy Isten. Hiszen egyedül ő az, aki képes átlátni ezt az egész szövevényes kapcsolatrendszert ami az érző lényeket időben és térben összekapcsolja. Azt is mondják, hogy jót akar nekünk, mert szeret bennünket. 

Most olyan, mintha ezzel a mondatommal azt sugallnám, hogy ebben én magam nem vagyok biztos, de ez nem így van. Ha szeret bennünket, akkor nem kétség, hogy jót akar nekünk. És ő szeret bennünket.

Álmodtam egy álmot, amelyben éreztem egy olyanfajta csodálatos szeretetet, amit még azelőtt nem éreztem, nem láttam, sehogyan sem tapasztaltam. Azóta is igyekszem nem elfelejteni... :) Ez a szeretet jött valahonnan, ami nem emberi... nem tudom szavakkal leírni, nem is akarom körülírni, a szavakkal csak bekorlátoznám ezt a határtalan dolgot valami skatulyába, amit mind igyekeznénk leutánozni, általa elvárásokat állítanánk magunk elé. Pedig erre nincs szükség, az igazság az, hogy álmomban rajtunk embereken keresztül nyilvánult meg ez a szeretet. 

És most lehet innentől gondolnátok azt hogy kissé talán hibbant vagyok, hogy akkor Istent is beleveszem ebbe az egész álom dologba. Ez érthető lenne, hiszen az élmény, a tapasztalat az mindig egyedi, személyes, a hatása csak közvetett tud lenni másokra. Egyszerűen nem tudom elmagyarázni, hogy miért érzem azt, hogy Istentől, valamilyen felsőbbtől származó. Van amit az ember csak tud és kész. Akárhogy is, biztos vagyok benne, hogy megvan bennünk is ez a fajta szeretet (az már egy más kérdés, hogy mennyire tud rajtunk keresztül itt megnyilvánulni az egyéni és környezeti tényezők befolyása közepette).

Isten, illetve az amit képvisel e név, ha néha rajtunk keresztül is szól... ettől még nem biztos, hogy biztosan fogom tudni melyik az ő hangja. A szeretetet adta ehhez segítségnek... ezen kívül támpontnak, mindent vezérlő elvnek, útnak, módnak, célnak... Ezzel még lehet nem tudok élni, mert mégis még mindig felmerül bennem a kérdés makacsul:

Hogyan hallhatnám, hogy Isten mit mond nekem?

A szeretetet adta nekünk lámpásként, hogy az utunkon ne kelljen sötétben tapogatóznunk, ettől még engem frusztrálni fog, hogy időről-időre nem mindig tudom merre kell menjek, hogy mi a célja velem. 

Talán többet kellene kérdeznem?...hogy válaszolhasson?

És talán nem fogja mindig megmondani hogy mikor mitévő legyek... Senki sem fogja megmondani, nekem kell kitalálni minden egyes pillanatban. Azért én szeretném tudni, hogy Isten mit szeretne, hogy mindent ezzel összhangban tehessek. Ez része minden pillanatban a tudatos választásnak. Minden pillanatban kapcsolatban kell legyünk a legfelsőbbel is.

A saját tapasztalatok mindenkinek a neki pont megfelelőek és mind nagyon fontosak. Fontos a pillanatban élni, és néha megállni összegezni, ha kell útmutatást kérni...

Kapcsolat 11. - Az ember, mint kapocs

Pár héttel ezelőtt ez a gondolatmenet ötlött belém:

"Olyanok vagyunk mint egy fa. Először gyökeret kell vernünk, hogy tudjunk lombot növeszteni az ég felé. Majd tovább erősítjük gyökereinket, és fenntartjuk, tápláljuk őket, hogy segíthessenek az ég fele növekedésben, biztos alapot adnak. Életünk során pedig más élőlényekkel összhangban, azokat segítve létezünk mi is akárcsak a fa. Annyi a különbség mindössze, hogy másképp néz ki a fizikai testünk, az érzékszerveink, másképp érzékeljük talán a világot, de attól még a lényeg nem változik, az ami bennünk és a fákban elsősorban és kétségtelenül közös...bár elsőre nekünk városi embereknek nem nyilvánvaló."

Keresd a 'földi és égi' összekötésében segítő "varázs eszközöket".
Például ott van a meditáció, ami az égivel való kapcsolatot segíti, míg egyes különleges ásványok (pl. a karneol, a jáspis, vagy a macskaszem) a földivel teszik ugyanezt, ez utóbbiak még védelmet is nyújtanak. Ezért is jó ilyen gyógyhatású kövel meditálni, egyrészt védelmet ad, másrészt a gyógykövek és a meditáció együttes alkalmazásával könnyebben megvalósul a földi és az égi összeköttetése, és egyfajta változás, mozgás, áramlás ezek között (egy kör mentén benned amiről majd fogok írni később), a jin és yang energiák egyensúlyba kerülnek... Mi vagyunk az összekötők... a testünk, lelkünk, szellemünk egyaránt részt vesz ebben a folyamatban.
(A gyógyító kövek közül például a türkiz önmagában is képes megtestesíteni ezt az összeköttetést.)
Léteznek "mozgásos" módszerek is, mint például a japán gerincterápiás jóga. Azért írom pont ezt a fajta jógát példának, mert ez az amit ismerek és pozitív tapasztalatokról tudok csak nyilatkozni róla. Ez a jógafajta biztosan képes összekötni a földit az égivel, tehát nem csak egy gerincet gyógyító és karbantartó jóga, attól messzemenően jóval több.
(Itt olvashatsz is erről bővebben: http://zendoin.com/a-zendoin-japan-gerincterapias-joga-filozofiaja-eletrol-es-halalrol/) 
A taoista jóga is egy lehetőség.
(Bővebben: http://bhaktikutir.hu/taoista-joga-es-kinai-belso-alkimia-egy-gyors-tortenelmi-attekintes/)
Mivel a tai chi is kiegyensúlyozza a jin és yang energiákat, így gondolom ez is képes a földi és az égi közötti kapcsolat megteremtésére. (Magam a taoista tai chi-ról szereztem némi tapasztalatot.)
Azután ott van a Chí Kung - Tai Chi ami nagyszerű élményeket ad nekem e kapcsolat megteremtésére fejlesztésére. (Bővebben: http://fejmasszazs.hu/content/mi-az)

Szerencsére nagyon sok más módszer létezik még, esetleg olyanok is, amelyekről nem is gondolnánk, hogy ilyen hatással vannak, mint a fent említettek.

Egyenlőre nem vagyok elég tájékozott ebben a témában, azt viszont biztosan tudom, hogy nem szabad elbagatelizálni a jelentőségét, ezért mindenképpen szükségét láttam annak, hogy felhívjam rá a figyelmet. Ma már a földivel is elvesztettük a kapcsolatot, nemhogy az égivel... és hogy még a kettőt össze is kössük... 
Mi magunk vagyunk a KAPCSOLAT!
A földdel való kapcsolatunkat stabilizálni kell és az égi felé törekedni. E kettő együtt működik... most még. (Hacsak nem tudsz fénnyel táplálkozni, hacsak nem vagy gyakorlott aszkéta aki elvonultan meditálva él egy barlangban... ha ez lennél, akkor ezt most nem valószínű hogy olvasnád :) ). 

Mennyire vagy jó segítség másoknak?

Te milyen segítség vagy másoknak? 

Hogy mennyire jó segítség valaki másoknak, az valamelyest meghatározza azt, hogy az ember mennyire hasznos tagja a közvetlen környezetének és a társadalomnak.

Megvan benned a szándék arra, hogy segíts másoknak, úgy ahogyan ők szeretnék, ahogyan nekik jó, ahogyan ők kérik?

Ez néha nem olyan egyszerű. Ha te tényleg úgy tudsz segíteni másoknak, hogy az valóban segítség legyen nekik, az nagyon nagy dolog.

Ha valamiért nem tudsz segíteni, vagy túl sokan akarják a segítségedet (nem kell tökéletesnek lenned)..., akkor csak egy pillanatig jusson eszedbe, hogy milyen lenne, ha senki nem kérné a segítségedet... ha nem lenne senki, akinek szüksége lenne rád...  És máris hálásabb tudsz lenni a nehézségekért.