A naivitásról 2.

Egy orvos, attól, hogy gyógyító még nem biztos, hogy tényleg meg akar gyógyítani, aki azt hiszi, naív... de bízni kell benne, hogy tényleg a gyógyítás szándéka vezérli irányodban.

Egy rendőr, attól még, hogy rendőr még nem biztos, hogy tényleg meg akar védeni, aki azt hiszi, naív... de bízni kell benne, hogy őt valóban érdekli az, hogy te biztonságban legyél.

Egy autószerelő attól még hogy tud autót szerelni, még nem biztos, hogy azt akarja, hogy az autód hosszú távon teljesen működésképes legyen... de bízni kell benne, hogy semmit nem "állított el", nincs más választásod.

Egy ember aki kedves hozzád, attól, hogy kedves még nem biztos, hogy tényleg jót akar neked, aki azt hiszi, naív... de bízni kell benne, hogy őt tényleg csak jó szándék vezérli irántad.

Némely férfiak attól hogy valamit megígérnek, vagy mondanak, attól még nem biztos, hogy az tényleg igaz, van amikor csak azt mondják amit hallani akarsz, azért hogy megfeleljenek az elvárásaidnak, és/vagy azért hogy megszerezzék/megtartsák ami kell nekik. Aki elhiszi feltétlenül amit mondanak, hogy az tényleg úgy is van, vagy lesz, az naív... de attól még bízni kell benne, hogy akkor és ott tényleg szabadon azt mondják amit odabent a szívükben éreznek (ráadásul jó vagy nem jó, ez nem befolyásolja a szeretetet irántuk, az függetlenül létezik mindentől).
Ígérni egyébként sem igazán lehetséges, ezért ők jól megtanítanak arra a törvényszerűségre, hogy amit ma meg tudsz ígérni, azt nem biztos, hogy holnap is meg tudod... egyszerűen a változás miatt. Csak a férfiak sokszor nem emiatt, általában nem tudatosan használják a "nem feltétlenül igaz ígérettevést", plusz nem is fogalmaznak pontosan egyáltalán... némely nők pedig sokszor elkövetik azt a hibát, hogy ígéretnek, igaznak, szívből jövőnek értelmeznek mindent és bármit amit hallanak... továbbá, egyes férfiakhoz hasonlóan sok nő sem számol a változással, azzal, hogy minden és mindenki változik és változhat.
A nők sem mindig mondanak igazat, náluk is ugyanúgy előfordulhatnak a fentebb említettek.

És én magam pedig, például, attól még hogy a szeretetről és társairól, különböző elméletekről, módszerekről írok, még nem biztos hogy ezekre én tényleg mindig törekszem is az életemben, vagy hogy rendszeresen alkalmazom őket, hogy az itt említett könyveket mind el is olvasom, vagy olvastam... aki azt hiszi igen, az naív... de bízni kell benne, hogy így van, így lesz.
Ha jön valami új, egy darabig érdekes számomra, addig foglalkozom vele, aztán elfelejtem, vagy félre rakom mert "még kell" címen... ezért is jó ez a blog, ha ide leírok valamit (akár megosztom akár nem) megmarad, vagy a naplóm... az más kérdés, hogy attól még nincs a tudatomban és ugyanúgy elfelejtődik, nem alkalmazom. Csak írok és okoskodok, de a gyakorlatban vajmit tudok ezekből megvalósítani. 

"Én is csak a szavakkal játszom, amelyek mögött talán ott van a valóság, amiről szintén nem lehet tudni, hogy micsoda."
/Fekete István/

Ne higgy senkinek... a saját tapasztalat az elsődleges. 

Ugyanakkor kell hinni és kell bízni az emberekben. Azt hiszem belénk van kódolva a hit/bizalom és a kétely is egyaránt. A bizalom az alap, aminek erősnek kell lennie, emellett egy egészséges kétely (amelynek nem kell tudatosnak lennie minden pillanatban) a változást szolgálja, segít, hogy számoljunk a változás lehetőségével. A naivitás az, amikor ez a kétely (ami egyfajta megfelelően feldolgozott tapasztalatból, bölcsességből származtatható) hiányzik.
Szerintem.