A kilenc légzés gyakorlat

Egy tisztító légző gyakorlatot szeretnék megosztani veletek.

Negatív érzések, energiák minden nap keletkeznek bennünk, ezek lerakódnak pszichikus csatornáinkban. Érdemes rendszeres időközönként megtisztítani ezeket a csatornákat Lama Vadzsranatha (John Myrdhyn Reynolds) szerint.

Ez egy nagyon rövid, de hatásos módszer, többek között ezért is szeretem.

Többféle variációja is van, nem tudom miért... én az alábbit használom, igaz még csak rövid ideje, de jónak tűnik. Vannak jóval bonyolultabb változatok is, kezdetnek ez is jó, működik.

A bennünk lévő három energia csatornát használjuk a légzőgyakorlat során. (Ezek pontos leírása megtalálható a gyakorlat leírásában alább.) Napközben általában a két oldalsó csatornába lélegzünk, ha sikerül a középsőt is használni, akkor több spirituális tapasztalatra tehetünk szert (Láma Vadzsranatha szerint).

Ezek az információk nem szerepelnek az alábbi gyakorlat leírásban:

- A gyakorlatot kezdjük egy világos kék színű bölcsesség aura elképzelésével magunk körül, majd vegyünk néhány mély lélegzetet, nyújtózkodhatunk is.  

- A középső csatorna egészen pontosan égszínkék színű.

- A hátunk legyen egyenes, az utolsó három lélegzet kilégzése során előre hajolhatunk, a kilélegzett levegő szürke. 

"9 TISZTÍTÓ LÉGZÉS

Talán már észrevetted hogy mennyi feszültséget hordozol a testedben és hogy a feszültség hogyan hat a légzésre. Amikor valaki akivel nehézségeink vannak belép a szobába, a test feszültté válik és a légzés rövidebb és élesebb (erősebb) lesz. Amikor megijedünk, a légzés gyorssá és sekélyessé (felületessé) válik. Bánat esetén, a légzés gyakran mély és sóhajokkal tűzdelt. És ha valaki őszinte szeretettel és törődéssel lép a szobába, a test ellazul és a lélegzet nyitottá és könnyűvé válik.

Ahelyett hogy várnánk a tapasztalatra ami megváltoztatja a lélegzetet, szándékosan változtatjuk meg a lélegzet, hogy az változtassa meg tapasztalatunkat. A tisztítás 9 lélegzete egy rövid gyakorlat amely világosítja és tisztítja a csatornákat, és ellazítja a tudatot és a testet. Ülj keresztbe tett lábbal meditációs helyzetben. Helyezd kézfejeidet az öledbe tenyérrel felfelé, bal kezed a jobb kezeden pihentetve. Hajtsd a fejed egy kissé előre, hogy kiegyenesedjen a nyak.

Vizualizáld a három energia csatornát a testedben. A középső csatorna kék és egyenesen emelkedik a test közepén (belsején) keresztül; nádszál méretű, és kiszélesedik kissé a szívtől a felső nyílásáig, a fejtetőn lévő korona csakráig. Az oldalsó csatornák ceruza vastagságúak és csatlakoznak a középső csatornához annak alján, kb. négy ujjnyira a köldök alatt. Egyenesen emelkednek a testen keresztül mindkét oldalon a központi csatorna mellett, hátrahajlanak a koponya alatt felfelé, és a koronától lefelé ereszkednek a szemek mögött, és az orrlyukakba nyílnak.

Nőknél:

- a jobb csatorna vörös, a bal fehér.

Férfiaknál: - a jobb csatorna fehér, a bal vörös. (A középső csatorna mindkét nemnél egyaránt kék.)

Az első három lélegzet Férfiaknál:- Emeljük fel jobb kezünket, a hüvelykkel nyomva a gyűrűsujj tövét. Zárjuk be jobb orrlyukunkat a gyűrűsujjal, s lélegezzünk be zöld fényt a bal orrlyukunkon át. Azután bezárjuk a bal orrlyukunkat a jobb gyűrűsujjal, és teljesen kilélegzünk a jobb orrlyukunkon.

Nőknél:

- Emeljük fel bal kezünket, a hüvelykkel nyomva a gyűrűsujj tövét. Zárjuk be bal orrlyukunkat a gyűrűsujjal, s lélegezzünk be zöld fényt a jobb orrlyukunkon át. Azután bezárjuk a jobb orrlyukunkat a bal gyűrűsujjal, és teljesen kilélegzünk a bal orrlyukunkon.

Ismételjük ezt három be- és kilégzésen át.

Minden kilégzésnél képzeljük el, hogy a férfi potenciához kapcsolódó öszes akadályt világoskék levegő formájában kilélegzünk a fehér csatornából.

Ezek magukba foglalják a szelekkel (prána) kapcsolatos betegségeket, valamint a múlttal kapcsolatos akadályokat és elhomályosulásokat.

A második három lélegzet Férfiak és nők:- Cseréljük meg a kezeket és az orrlyukakat és ismételjük meg a három be- és kilégzést. Minden kilégzésre képzeljük el, hogy a női potenciáoz kapcsolódó összes akadályt világos rózsaszín levegő formájában kilélegzünk a vörös csatorából.

Ezek magukba foglalják az epével kapcsolatos betegségeket, valamint a jövővel kapcsolatos akadályokat és elhomályosulásokat.

Ismételjük ezt három be- és kilégzésen át.

A harmadik három lélegzet Férfiak és nők:- Helyezzük a bal kézünket a jobbra az ölünkben, tenyerekkel felfelé. Lélegezzünk be zöld gyógyító fényt mindkét orrlyukon. Vizualizáljuk, hogy a zöld fény lemegy a két oldalsó csatornán a főcsatornával való találkozásukig, négyujjnyival a köldök alá. Kilégzésnél vizualizáljuk, hogy az energia felemelkedik a középső csatornán, és kiáramlik a fej tetején.

Teljesítsük a három be- és kilégzést.

Minden kilégzésnél képzeljük el, hogy az ellenséges szellemekkel kapcsolatos összes betegség fekete füst formájában kilökődik a fej tetején. Emellett kilökjük magunkból a nyákkal (nyálkával) kapcsolatos betegségeket, valamint a jelennel kapcsolatos minden akadályt és elhomályosulást."

/Forrás: http://hu.scribd.com/doc/2989998/Shine-9TISZTITO-LEGZES-BON/

A tisztánlátásról

 

Azt hiszem egy kicsit tényleg naiv vagyok. Többek között például ezt is nagyon rossz beismerni magamnak.

Az emberek sokszor nem olyanok, amilyennek én látom őket. Illetve az is bennük van, a potencialitásuk a jóra, ami sokszor meg is nyilvánul, csak hát amellett még vannak más dolgok is, mert hát mégiscsak emberek vagyunk és próbálgatjuk itt magunkat. Kaptunk érzéseket, lehetőséget arra, hogy érezzünk, és hogy szabadon „játszadozzunk” ezzel, tegyünk dolgokat, amiket csak így lehet, emberként. Próbálgatjuk magunkat. Néha úgy érzem, hogy nem akarok érezni semmit... néha úgy tud fájni a létezés... Az élet adta azt az ajándékot, hogy tudok érezni jót, rosszat, kellemeset, kellemetlen, néha elég intenzíven is. Én akartam ezt, én akartam tudni milyen ez, de már nem akarom sokszor. És most néha képtelen vagyok elfogadni ezeket a dolgokat, nem tudok elfogadni bizonyos érzéseket... és azt sem, hogy nem vagyok olyan jó, mint szeretnék lenni, hogy én is csak egy gyarló ember vagyok valahol. Hadakozok ezek ellen. Én ahhoz a másik, a feltétlenül jobbik felemhez szeretnék inkább hasonlítani, ahhoz igyekszem közeledni... akinek nincsenek bizonyos emberi érzései, és tartok attól, hogy ez nem mindig sikerül. Ezért is kerülök bizonyos szituációkat, helyzeteket. Az emberi részemet szeretném távol tartani másoktól, és magamtól is néha... embernek lenni fáj, érezni fáj.

Én sem vagyok olyan és mások sem amilyennek én látom... és ez fáj nekem. Azért, mert ha én másnak látom az embereket, mint amik akkor nem azt kapom tőlük, amit gondolok, amit logikusnak tartok, hogy reagálni fognak és akkor csalódott leszek. És ez nem az emberek hibája, hanem az enyém. És azért is fáj, mert nem tudok úgy reagálni dolgokra, ahogyan mások elvárnák, és ahogy tényleg kellene itt, és ahogy én magam elvárnám magamtól. Én valami egész más világban élek szerintem. Talán még mindig nem élem igazán az életem, csak hagyom hogy megtörténjenek a dolgok... próbálok több befolyással lenni rájuk, de úgy látom, ez még mindig édes kevés ahogy ez most megy nekem.

Egyszerre kellene látni az emberekben a potencialitásukat, az isteni természetüket és az emberi természetüket... és akkor ugyanúgy lehet őket szeretni ahogy eddig. Ez biztosan menni fog. Aztán magamhoz is valahogy így kéne viszonyulni...

Nyár végén drága reiki mesterem néhányszor adott nekem teljes testkezelést. Kellemes meditatív állapotba kerültem minden alkalommal. Az első alkalommal egy igen csodálatos élményben volt részem. Végig fehér színű fényben áramlott a testem, másként mozgott és hajlott mint a megszokott, és szinte folytonos lágy mozgásban volt, mintha táncolt volna. Nagyon érdekes volt. Amikor a fájós hátam következett soron, "láttam" ahogy felettünk megnyílik egy másik valamiféle térszerűség, egy vastag fehér átláthatatlan fal felett egy másik világ látszódott. Voltak ott valakik, akik élték a mindennapjaikat... nem tudtam kivenni pontosan a részleteket, nem lehetett. Ott is minden fehér színű volt és kellemes érzés áradt onnan. Aztán a következőkben azt láttam hogy a mesteremnek fehér szárnyai vannak majd azt, hogy nekem nincsenek, mert elvesztettem őket. Voltak valamikor, de most csak a helyük van meg, és valahonnan az „jött”, hogy azért fáj a hátam, mert hiányzik onnan egy testrészem. Majd azt láttam hogy abból a fenti világból jövő valamiféle közvetítés és felhatalmazás által a mesterem gyógyítja a hátamon a hegeket és ideiglenes szárnyakat ad nekem. Nagyon kellemes érzés volt! :)

Gondolom milyen furcsán hangzik ez a történet... :) nem is nagyon mondtam eddig senkinek. Amiért most mégis leírtam ide az az, hogy végül még egy megérzés jött akkor ennek az élménynek a végefelé, még pedig az, hogy mindenki akinek fáj a háta, azért fáj, mert elvesztette a szárnyait.

Most nem azt mondom, hogy minden ember angyal volt (bár ki tudja... akár mindannyiunk lehetett már egy angyal is egy előző életében (a buddhizmus szerint pl. ők is még a szamszára részei)), de valamikor volt szárnyunk, az tuti, és nem volt semmi ami leragasszon, akadályozzon, visszafogjon minket. Lehet ezt az egészet szimbólikusan is értelmezni. Valami leköt, visszafog minket és nem vagyunk szabadok.

Én még mindig hiszek az emberekben, és nem is tudok másképp viszonyulni hozzájuk, akár naivság ez, akár nem. Persze megpróbálom látni emberi arcukat még inkább és ezek tudatában bölcsen szeretni őket. Ezt pedig csak úgy lehet Müller Péter szerint, ha az ember résztvevőként IS és egy bizonyos távolságról IS megnézi őket és a világot, sőt saját helyzeteinek szereplőit is. Mint egy drámában. Átérzem a szereplők életét, érzéseit, gondolatait, de ha én lennék az író látnám az egészet kívülről is. A figyelem mindig egótlan. Néha személytelenül, előítélet mentesen meg kell nézni a dolgokat, úgy mintha nem velünk történne. Vajon ugyanúgy látod a dolgokat amik veled történnek, mintha úgy szemlélnéd, hogy azok más valakivel történnek? Ehhez az kell, hogy ne azonosulj semmivel, csak figyeld meg, kint és bent.

"Buddha reinkarnációját (Avalokiteshvara) úgy hívták: KUAN JIN. Azt jelenti: "FIGYELI A HANGOT." A meditáció - tanította - semmi egyéb, mint figyelni a külső-belső hangot.... Figyelem a lélegzetemet. Figyelem az energiák áramlását. Figyelem a gondolataimat. Figyelem a lelkemet. Figyelem az életemet...

... a tisztánlátás azt jelenti, hogy nem vagy belekeveredve a világba. Nem azonosulsz semmivel: csak látod. Nézed, mint magasról egy tájat, mint utazásod térképét. Látod, hol vannak az ösvények, hol az akadályok, fölismered sorsod rejtett összefüggéseit, s innentől kezdve nem fordulhat elő, hogy azt mondod majd: „Bocsáss meg, Uram, nem tudtam, mit cselekszem!”

/Müller Péter/

Egy ideig megy is ez a látásmód, aztán végül mindig "belevonódok", feljönnek újra a szemüvegek.

„...Mindig valamilyen „szemüvegen” át nézünk. Önzésünk, vágyaink, reményeink, félelmeink, gátlásaink, elvárásaink, szubjektív előítéleteink, de főleg hazugságaink, önáltatásaink „szemüvegén”... Lásd önmagadat, másokat és sorsod alakulását úgy, ahogy valóban van – nézz úgy, mintha Isten szemével látnál... A tisztánlátó ember... jó úton jár... „Belülről” néz, s ez a tekintet nemcsak tiszta, de roppan erős is. Nem gyengíti semmiféle önző érzelem vagy gondolat. Bárkire néz: látja a gyengéit is.” /Müller Péter/

(Aki tisztán lát, EGYSZERRE látja a másik gyengéit és erősségeit is.)

Azt hittem pikk-pakk meg lehet oldani ezt a szemüveg kérdést, pedig nem. Szeretném, ha bármikor le tudnám venni ezeket a szemüvegeket, hogy bármikor meg tudjam szemlélni a dolgokat a maguk valójában is. Jó lenne ha ezek a szemüvegek nem élnének bennem önálló életet...

"Egy életproblémán rendszeresen dolgozni kell! Mindennap csak egy kicsit kell győzni. Egészen kicsit, szinte észrevehetetlenül. A gond is idővel állt elő-csakis idővel lehet legyőzni."

/Müller Péter/ 

 

Talán az a megoldás, hogy belülről kell látni mindent, onnan ahol a „vihar szeme” van, csak ott is kéne tudni maradni...

„Ha ránézel egy kiszáradt folyómederre, döbbenten látod, hogy a víz valaha miféle köveken, sziklákon... fatönkök és karmos ágak fölött és között száguldott végig, anélkül, hogy ez gátolta vagy „lehangolta” volna – anélkül, hogy bármivel „azonosult” volna!... Ne engedd, hogy eluraljon az a tudat, hogy itt bármi is a tiéd – se a fájdalom, se a baj, se a félelem..., de a csalóka remény és a reszkető elvárás sem a „tiéd”! „Belül szabad vagyok!” - ez a Víz titka... Légy víz! Szeretettel, lágysággal teli – és legyőzhetetlen.” /Müller Péter/

Sokat kérdezem mostanában a Ji-kinget (Müller Péter: Jóskönyvét). Valahogy mindig tudja, hogy éppen mire van szükségem, amikor én még nem tudom, ő már akkor is tudja... ez valami eszméletlen dolog... Nagyszerűen lehet általa beszélgetni a felsőbb énünkkel (persze csak a megfelelő előkészítés - tiszta tudatállapot, védelem felépítése - után). Eddig még mindig előrébb vitt.

A bennünk élő oroszlán...

 

Most legfőképp azokhoz az emberekhez szeretnék szólni, akik egy bennük élő (általuk és mások által talán nem kedvelt) részüket elfojtják magukba... és talán nem is tudnak róla, hogy ezt teszik. 

Volt-e már veled olyan, hogy valamit nagyon sokáig nem mondtál ki, csak őrölted magadban? Megmondod az embereknek, ha valami zavar, ha valamit másképp szeretnél, ha valami nem jó úgy neked? Netán olyan ember vagy, aki az embereknek mindig azt tette amit szerettek volna, mindig a kedvükben próbáltál járni és ők meg volt hogy kihasználták ezt?
Mindig magadba folytod ha valamiért neheztelsz valakire, ha valaki iránt rossz érzéseid keletkeznek? Miért fordítod ezt magad ellen? Nemcsak benntartod, de még fel is használod saját magad ellen?
Talán van egy olyan részed, ami nem tud mindig mindenki iránt szeretet érezni, elhanyagolna, netán akaratán kívül bántana is másokat? Hát aztán... mindenkiben van egy ilyen rész... A benned lévő oroszlán megszelidítésének nem ez a módja, hogy magad ellen fordítod. Azt át lehet alakítani, dühét, energiáját le lehet vezetni annak az oroszlánnak. Mikor hagytad ordítani utoljára egy hatalmasat? Mikor volt utoljára, hogy össze tudtál volna törni valamit? Vágtál már földhöz tányért? Nyugodtan lehet ilyet tenni... szabad ilyet tenni (persze csak úgy, hogy másoknak nem okozunk kárt vele). Ez teljesen normális (bizonyos körülmények között, azaz pl. nem minden nap :) és pl. nem úgy, hogy halálra ijesszünk vele valakit). 

Vagy inkább olyan ember vagy, aki nem tudja (mindig), vagy nem is akarja magába folytani dühét, kellemetlen érzéseit, hanem inkább másokra zúdítja azokat megkeserítve ezzel a saját és mások életét is? Lehet, hogy mostanában már kerülnek is az emberek? Sokat panaszkodsz, netán hangosan ordítasz velük, csapkodsz, türelmetlen vagy? Netalántán egy-két pofon is elsült már itt-ott?

Nem jó átlendülni a ló egyik túloldalára sem. Nem jó a bennünk lévő oroszlánt hagyni szabadon, kontroll nélkül garázdálkodni, de teljesen mélyen magunkba folytani, ez sem a jó megoldás.

Az elmúlt néhány év alatt rájöttem egy-két dologra. Legyek bármilyen fáradt, emellett van egy olyan energia bennem amiről igazából eddig nem is nagyon volt tudomásom és amit csak egy módon tudok levezetni, sporttal. Tudod miért szerettem a ninjutsut? Mert ott tudtam legjobban levezetni ezeket az energiákat. Edzés után mindig tele voltam szeretetettel. Hiába voltam nagyon fáradt testileg, mégis úgy éreztem, hogy kaptam valamiféle energiát, azt hiszem átalakítottam a lelki energiáimat. Mert ott ki tudtam adni a dühömet, a bánatomat, a csalódottságomat, főleg amikor a box zsákot vagy a párnát ütögettük. Én soha nem gondoltam volna, hogy bennem ilyen dolgok vannak, és ilyen szinten, hogy nekem ezeket tényleg le is kell vezetni. Én nagyon sokáig egy szelíd ember voltam, aki soha senkinek nem tudott volna ártani. Aztán ahogy felnőtté váltam és felnőtt bennem az oroszlán is, néha elért a düh, amit előfordult, hogy nem tudtam megfelelően kezelni, néha kijött belőlem (főleg ha kiprovokálták belőlem, pl. ha igazságtalanság ért). Aztán ezt észre vettem magamon, nem tetszett és utána már próbáltam visszafolytani amikor valakire vagy valamire dühös voltam, vagy mérges, csalódott, tehetetlen. 

Szelidíthetjük magunkat amennyire csak tudjuk akár életünk végéig is és mindenképpen kell is szelidíteni, de az oroszlán attól még oroszlán marad. 

 
Csak nemrég esett le, hogy nem az oroszlánnal van a baj, hanem azzal, hogy nem hagyjuk élni. Tele van energiával, erővel, élettel, dinamizmussal, nagyon sokat tud nekünk segíteni, ez adja az életerőnket, és talán kicsit az életkedvünket is. A baj azzal van, hogy nem eresztjük néha szabadon ott ahol lehet, ott ahol nem tud megharapni senkit, sem másokat, sem bennünket.

Lehet, hogy más módja is van az oroszlán szabadon eresztésének, nem tudom, én csak a sportot ismerem egyenlőre.

Az oroszlán egy nagyon szelíd állat is tud lenni, nem változik át harapóssá, ha megadjuk neki amit kér, ha törődünk vele, ha elfogadjuk és szeretjük úgy ahogy van.

Köszönöm neked drága Réka, hogy mindezekre rájöhettem a segítségeddel!!! Nagyon szépen köszönöm!!! :)

Az oroszlán természete szerint szabad. Ha nem engeded ki néha, egy idő után nyugtalan lesz, aztán dühöngeni fog, talán kiszabadul a ketrecből és nem a te ellenőrzésed alatt fog műdödni, vagy ha bent is tudod tartani, utána feladja és szomorú nem törődöttségben szép lassan lehet, hogy önmagát kezdi el marcangolni és azt a kalitkát amiben fogva tartod. Ez pedig testi és lelki betegségekhez, akár egy depresszív jellegű lelkiállapothoz is vezethet... arról már nem is beszélve, hogy másokra milyen hatással tud lenni egy ilyen bennünk lévő általunk meg nem ismeret vad lény. Ezért nagyon fontos, hogy megtanuljunk vele bánni...

Az aki a ninjutsu edzéseken a mancsaival a box zsákot még ha erőtlenül is, de önmagához képest mindent beleadva ütögette, aki a túlélést elősegítő testi erőnléti gyakorlatokat csinálta anno, az nem én voltam... az valaki egészen más volt. Az egy olyan valaki volt bennem, egy olyan részem, aki pont abból merítette az erejét, hogy eszméletlen mód kapkod a levegő után, hogy "a túlélésért küzd" ... akárcsak egy oroszlán. A Zumbában is van néha, hogy kapkodok a levegőt után... talán ezért is szeretem a tánc örömén túl. Mindezt lehetne mazochizmusnak is nevezni, de szerintem ez messze nem az, mivel én tényleg mindenféle olyan dolgot kerülök, amiben benne van egy kicsi kockázata is annak, hogy árthat nekem... bárki bármit mondhat, nem érdekel, már senki kedvéért nem csinálok semmi olyat, ami nekem nem jó, amitől félek, vagy ami árthatna, ami veszélyes.

Sosem gondoltam volna, hogy nekem van egy ilyen oldalam, azt hittem csak a férfiakat jellemzi ez és főleg azokat akik amolyan harcos típusok (így utólag visszagondolva már vicces, hogy ezt gondoltam). Pedig mindenkiben, bennünk nőkben is, ugyanúgy megvan ez az oldal. Volt már úgy, hogy nem bírtál megülni a fenekeden és úgy érezted mindenképp ki kell menned a lakásból és most már csinálni valamit? Volt már úgy, hogy annyira szerettél valamit csinálni, hogy nem is érezted a fáradtságot? Volt már úgy, hogy ki kellett állnod valakiért, vagy valamiért, meg kellett védened valakit és erősnek érezted magad, több volt benned az erő mint a félelem? Vagy ha valaki provokált és legszívesebben behúztál volna neki egyet? Volt már úgy, hogy meg kellett küzdened valamiért és te kitartottál? Szültél már gyereket? Voltak már nagy fájdalmaid? Aki ezeket kibírta, az a benned lévő oroszlán volt. Szereted a bőrszerkókat, a vagány ruhadarabokat, amik erős, kemény külsőt kölcsönöznek? Vagy te inkább egy háziasszony vagy akinek a családja mindennél fontosabb? Milyen lennél, ha a családodat kellene megvédeni valamitől? Vagy te vagy az éjszaka vad királynője? Vagy lehet, hogy te egy olyan nő vagy, aki nappal engedelmes, jól nevelt, de néha átváltozik vadmacskává? Volt már úgy, hogy vadmacskának érezted magad? Hosszú körmeid vannak, vagy előfordult már, hogy megnövesztetted őket, netán szívesen belevájtad volna őket valamibe, vagy valakibe, nem bántásból csak úgy?...

Ez mind az oroszlánod megnyilvánulása, ő egy ösztönös lény, nőben és férfiban egyaránt... Néha szabadon engeded te is ugye? Csak úgy, hogy ne bántson senkit...

Igen csak meglepett másokat, amikor anno ninjutsu edzésekre kezdtem el járni. Régen volt úgy, hogy egyes ismerősök törékeny porcelánbabaként tekintettek rám (főleg mivel az arcom és a testfelépítésem is ezt sugallja), és ez engem baromira zavart, degradálónak éreztem. Most is vannak olyanok és bizonyára mindig is lesznek, akik nem szívesen fogadják el a bennem élő oroszlán létét. Talán félnek tőle... nem tudom. Én mindenesetre nagyon is büszke vagyok rá. Jó érzés tudni, hogy bennem is van ilyen. Néha erőt is ad, azonban még jobban meg kell ismerkedjek vele. És most hogy már viszonylag jól tudom kontrollálni, lassacskán megtanulom, hogy hogyan kell bánni vele ahelyett, hogy elnyomnám. Ebben a sportolás már eddig is nagyon sokat segített... itt néha szabadon tudom engedni, még ha ennek közben nem is vagyok tudatában.

Annyit segített már nekem az a 4 hónapnyi alapfokú nöi önvédelmi ninjutsu tanfolyam, nem gondoltam volna... Azontúl, hogy azonnali hatásként segített változtatni az életemen (és nemcsak nekem másoknak is), még így két évvel később is jönnek elő dolgok, amikre rájövök általa. Olyan mintha elültettek volna bennem valami magokat, amik idővel szép lassan kicsíráznak... Köszönettel tartozom ninjutsu oktatóimnak ezért!!!

Többek között ezért is jó dolog ninjutsut tanulni, a másik nagyon fontos, sőt ettől jóval fontosabb motivációja az az önvédelem és a mások életének védelme... Ha bármely szerettünk, férfiak, nők, gyerekek, idősek, akárki egy elkerülhetetlen veszélyhelyzetben találnák magukat, vagy akár mi magunk... az életünk is lehet a tét, sosem tudhatod... de mindig van remény a túlélésre, akár a legeslegutolsó percig is... A bennünk lévő oroszlán lép színre ilyenkor, az ő ereje az ami olyasmire tehet képessé bennünket, amiket máskor, más körülmények között egyébként lehet nem is tudnánk megtenni. Adj több esélyt az oroszlánodnak arra, hogy akár egy ilyen esetben is maximálisan a segítségedre tudjon lenni, KÉPEZD ŐT... 

Itt két legyet is üthetsz egy csapásra, szabadon tudod engedni kontroll alatt és képezheted is:

http://ninjutsubudapest.com/