A bennünk élő oroszlán...

 

Most legfőképp azokhoz az emberekhez szeretnék szólni, akik egy bennük élő (általuk és mások által talán nem kedvelt) részüket elfojtják magukba... és talán nem is tudnak róla, hogy ezt teszik. 

Volt-e már veled olyan, hogy valamit nagyon sokáig nem mondtál ki, csak őrölted magadban? Megmondod az embereknek, ha valami zavar, ha valamit másképp szeretnél, ha valami nem jó úgy neked? Netán olyan ember vagy, aki az embereknek mindig azt tette amit szerettek volna, mindig a kedvükben próbáltál járni és ők meg volt hogy kihasználták ezt?
Mindig magadba folytod ha valamiért neheztelsz valakire, ha valaki iránt rossz érzéseid keletkeznek? Miért fordítod ezt magad ellen? Nemcsak benntartod, de még fel is használod saját magad ellen?
Talán van egy olyan részed, ami nem tud mindig mindenki iránt szeretet érezni, elhanyagolna, netán akaratán kívül bántana is másokat? Hát aztán... mindenkiben van egy ilyen rész... A benned lévő oroszlán megszelidítésének nem ez a módja, hogy magad ellen fordítod. Azt át lehet alakítani, dühét, energiáját le lehet vezetni annak az oroszlánnak. Mikor hagytad ordítani utoljára egy hatalmasat? Mikor volt utoljára, hogy össze tudtál volna törni valamit? Vágtál már földhöz tányért? Nyugodtan lehet ilyet tenni... szabad ilyet tenni (persze csak úgy, hogy másoknak nem okozunk kárt vele). Ez teljesen normális (bizonyos körülmények között, azaz pl. nem minden nap :) és pl. nem úgy, hogy halálra ijesszünk vele valakit). 

Vagy inkább olyan ember vagy, aki nem tudja (mindig), vagy nem is akarja magába folytani dühét, kellemetlen érzéseit, hanem inkább másokra zúdítja azokat megkeserítve ezzel a saját és mások életét is? Lehet, hogy mostanában már kerülnek is az emberek? Sokat panaszkodsz, netán hangosan ordítasz velük, csapkodsz, türelmetlen vagy? Netalántán egy-két pofon is elsült már itt-ott?

Nem jó átlendülni a ló egyik túloldalára sem. Nem jó a bennünk lévő oroszlánt hagyni szabadon, kontroll nélkül garázdálkodni, de teljesen mélyen magunkba folytani, ez sem a jó megoldás.

Az elmúlt néhány év alatt rájöttem egy-két dologra. Legyek bármilyen fáradt, emellett van egy olyan energia bennem amiről igazából eddig nem is nagyon volt tudomásom és amit csak egy módon tudok levezetni, sporttal. Tudod miért szerettem a ninjutsut? Mert ott tudtam legjobban levezetni ezeket az energiákat. Edzés után mindig tele voltam szeretetettel. Hiába voltam nagyon fáradt testileg, mégis úgy éreztem, hogy kaptam valamiféle energiát, azt hiszem átalakítottam a lelki energiáimat. Mert ott ki tudtam adni a dühömet, a bánatomat, a csalódottságomat, főleg amikor a box zsákot vagy a párnát ütögettük. Én soha nem gondoltam volna, hogy bennem ilyen dolgok vannak, és ilyen szinten, hogy nekem ezeket tényleg le is kell vezetni. Én nagyon sokáig egy szelíd ember voltam, aki soha senkinek nem tudott volna ártani. Aztán ahogy felnőtté váltam és felnőtt bennem az oroszlán is, néha elért a düh, amit előfordult, hogy nem tudtam megfelelően kezelni, néha kijött belőlem (főleg ha kiprovokálták belőlem, pl. ha igazságtalanság ért). Aztán ezt észre vettem magamon, nem tetszett és utána már próbáltam visszafolytani amikor valakire vagy valamire dühös voltam, vagy mérges, csalódott, tehetetlen. 

Szelidíthetjük magunkat amennyire csak tudjuk akár életünk végéig is és mindenképpen kell is szelidíteni, de az oroszlán attól még oroszlán marad. 

 
Csak nemrég esett le, hogy nem az oroszlánnal van a baj, hanem azzal, hogy nem hagyjuk élni. Tele van energiával, erővel, élettel, dinamizmussal, nagyon sokat tud nekünk segíteni, ez adja az életerőnket, és talán kicsit az életkedvünket is. A baj azzal van, hogy nem eresztjük néha szabadon ott ahol lehet, ott ahol nem tud megharapni senkit, sem másokat, sem bennünket.

Lehet, hogy más módja is van az oroszlán szabadon eresztésének, nem tudom, én csak a sportot ismerem egyenlőre.

Az oroszlán egy nagyon szelíd állat is tud lenni, nem változik át harapóssá, ha megadjuk neki amit kér, ha törődünk vele, ha elfogadjuk és szeretjük úgy ahogy van.

Köszönöm neked drága Réka, hogy mindezekre rájöhettem a segítségeddel!!! Nagyon szépen köszönöm!!! :)

Az oroszlán természete szerint szabad. Ha nem engeded ki néha, egy idő után nyugtalan lesz, aztán dühöngeni fog, talán kiszabadul a ketrecből és nem a te ellenőrzésed alatt fog műdödni, vagy ha bent is tudod tartani, utána feladja és szomorú nem törődöttségben szép lassan lehet, hogy önmagát kezdi el marcangolni és azt a kalitkát amiben fogva tartod. Ez pedig testi és lelki betegségekhez, akár egy depresszív jellegű lelkiállapothoz is vezethet... arról már nem is beszélve, hogy másokra milyen hatással tud lenni egy ilyen bennünk lévő általunk meg nem ismeret vad lény. Ezért nagyon fontos, hogy megtanuljunk vele bánni...

Az aki a ninjutsu edzéseken a mancsaival a box zsákot még ha erőtlenül is, de önmagához képest mindent beleadva ütögette, aki a túlélést elősegítő testi erőnléti gyakorlatokat csinálta anno, az nem én voltam... az valaki egészen más volt. Az egy olyan valaki volt bennem, egy olyan részem, aki pont abból merítette az erejét, hogy eszméletlen mód kapkod a levegő után, hogy "a túlélésért küzd" ... akárcsak egy oroszlán. A Zumbában is van néha, hogy kapkodok a levegőt után... talán ezért is szeretem a tánc örömén túl. Mindezt lehetne mazochizmusnak is nevezni, de szerintem ez messze nem az, mivel én tényleg mindenféle olyan dolgot kerülök, amiben benne van egy kicsi kockázata is annak, hogy árthat nekem... bárki bármit mondhat, nem érdekel, már senki kedvéért nem csinálok semmi olyat, ami nekem nem jó, amitől félek, vagy ami árthatna, ami veszélyes.

Sosem gondoltam volna, hogy nekem van egy ilyen oldalam, azt hittem csak a férfiakat jellemzi ez és főleg azokat akik amolyan harcos típusok (így utólag visszagondolva már vicces, hogy ezt gondoltam). Pedig mindenkiben, bennünk nőkben is, ugyanúgy megvan ez az oldal. Volt már úgy, hogy nem bírtál megülni a fenekeden és úgy érezted mindenképp ki kell menned a lakásból és most már csinálni valamit? Volt már úgy, hogy annyira szerettél valamit csinálni, hogy nem is érezted a fáradtságot? Volt már úgy, hogy ki kellett állnod valakiért, vagy valamiért, meg kellett védened valakit és erősnek érezted magad, több volt benned az erő mint a félelem? Vagy ha valaki provokált és legszívesebben behúztál volna neki egyet? Volt már úgy, hogy meg kellett küzdened valamiért és te kitartottál? Szültél már gyereket? Voltak már nagy fájdalmaid? Aki ezeket kibírta, az a benned lévő oroszlán volt. Szereted a bőrszerkókat, a vagány ruhadarabokat, amik erős, kemény külsőt kölcsönöznek? Vagy te inkább egy háziasszony vagy akinek a családja mindennél fontosabb? Milyen lennél, ha a családodat kellene megvédeni valamitől? Vagy te vagy az éjszaka vad királynője? Vagy lehet, hogy te egy olyan nő vagy, aki nappal engedelmes, jól nevelt, de néha átváltozik vadmacskává? Volt már úgy, hogy vadmacskának érezted magad? Hosszú körmeid vannak, vagy előfordult már, hogy megnövesztetted őket, netán szívesen belevájtad volna őket valamibe, vagy valakibe, nem bántásból csak úgy?...

Ez mind az oroszlánod megnyilvánulása, ő egy ösztönös lény, nőben és férfiban egyaránt... Néha szabadon engeded te is ugye? Csak úgy, hogy ne bántson senkit...

Igen csak meglepett másokat, amikor anno ninjutsu edzésekre kezdtem el járni. Régen volt úgy, hogy egyes ismerősök törékeny porcelánbabaként tekintettek rám (főleg mivel az arcom és a testfelépítésem is ezt sugallja), és ez engem baromira zavart, degradálónak éreztem. Most is vannak olyanok és bizonyára mindig is lesznek, akik nem szívesen fogadják el a bennem élő oroszlán létét. Talán félnek tőle... nem tudom. Én mindenesetre nagyon is büszke vagyok rá. Jó érzés tudni, hogy bennem is van ilyen. Néha erőt is ad, azonban még jobban meg kell ismerkedjek vele. És most hogy már viszonylag jól tudom kontrollálni, lassacskán megtanulom, hogy hogyan kell bánni vele ahelyett, hogy elnyomnám. Ebben a sportolás már eddig is nagyon sokat segített... itt néha szabadon tudom engedni, még ha ennek közben nem is vagyok tudatában.

Annyit segített már nekem az a 4 hónapnyi alapfokú nöi önvédelmi ninjutsu tanfolyam, nem gondoltam volna... Azontúl, hogy azonnali hatásként segített változtatni az életemen (és nemcsak nekem másoknak is), még így két évvel később is jönnek elő dolgok, amikre rájövök általa. Olyan mintha elültettek volna bennem valami magokat, amik idővel szép lassan kicsíráznak... Köszönettel tartozom ninjutsu oktatóimnak ezért!!!

Többek között ezért is jó dolog ninjutsut tanulni, a másik nagyon fontos, sőt ettől jóval fontosabb motivációja az az önvédelem és a mások életének védelme... Ha bármely szerettünk, férfiak, nők, gyerekek, idősek, akárki egy elkerülhetetlen veszélyhelyzetben találnák magukat, vagy akár mi magunk... az életünk is lehet a tét, sosem tudhatod... de mindig van remény a túlélésre, akár a legeslegutolsó percig is... A bennünk lévő oroszlán lép színre ilyenkor, az ő ereje az ami olyasmire tehet képessé bennünket, amiket máskor, más körülmények között egyébként lehet nem is tudnánk megtenni. Adj több esélyt az oroszlánodnak arra, hogy akár egy ilyen esetben is maximálisan a segítségedre tudjon lenni, KÉPEZD ŐT... 

Itt két legyet is üthetsz egy csapásra, szabadon tudod engedni kontroll alatt és képezheted is:

http://ninjutsubudapest.com/