Tatiosz tanításai - Igazgyöngyök

"Bámulatra méltó, hogy egy olyan egyszerű élőlény, mint a kagyló, olyan csodára képes, mint az igazgyöngy. Az emberek, ha irritálja őket valami, dühöngenek, morognak, csapkodnak. A kagyló egészen mást tesz. Ha idegen testecske kerül a belsejébe és irritálni kezdi, olyan anyagot bocsát ki, ami csökkenti a kellemetlen súrlódást. Bevonja a sebesülést kiváltó testecskét, és csodák csodája, a kibocsátott anyag megszilárdul, és gyönyörűséges gyönggyé változik. Azoknak a kagylóknak, melyeket idegen testecske nem irritál, nincs problémája. Nincs probléma - nincs igazgyöngy."

/M. Dale Baughman/

"Dionüsziosznak a fülébe jutott, hogy Platón kivételes gyöngyöket őriz otthonában. Magához hívatta, és faggatni kezdte:

- Hallottam a gyöngyeidről, szeretném, ha mesélnél róluk. Nagyok? Gömbölyűek? Fénylően ragyogóak? Egymásba kapaszkodnak? Milyenek a te híres gyöngyeid?

- Azt hiszem, királyom, csalódást okoznék neked, ha mesélnék róluk. Egyáltalán nem olyanok, mint amilyennek képzeled őket.

- Olyan szerényen élsz, nem valók neked azok a gyöngyök. Inkább add nekem őket.

- Attól tartok, felség, nem adhatom neked a gyöngyöket, mert nem tudnál velük mit kezdeni.

Dionüszioszt kegyetlen nyugtalanság kerítette hatalmába: szükségem van azokra a gyöngyökre, ezért megszerzem őket, bármi áron is - gondolta magában. Éjszakánként álmatlanul forgolódott ágyában, s azon fondorkodott, hogyan juthatna hozzá Platón híres gyöngyeihez. Kieszelt egy pompásnak tűnő tervet. Összeszedte minden kincsét: aranyat, ezüstöt, rubint, ékszereket, amuletteket, és egy nagy ládába tette valamennyit. Ha meglátja Platón, nem tud majd ellenállni - gondolta -, s mivel az nem ment el hozzá, ő kereste fel a híres tanítót.

- Ezt neked hoztam - mondta a ládára mutatva -, most pedig add ide a gyöngyeidet.

- Mondtam már, nem tehetem. Én is kaptam, ezért továbbadtam.

- És sok aranyat zsákmányoltál érte? - kérdezte a király.

- Arannyal nem mérhető az értékük. Menj el Thoaszhoz, az athéni bölcshöz, talán ő neked adja, én nem tudok rajtad segíteni - mondta Platón a megrökönyödött királynak.

Dionüsziosz eközben bosszút forralt magában: ha most becsapott, kivégeztetem. Előbb börtönbe záratom, ahol nem kap enni és inni, majd kegyetlen kínzások után a tengerbe vettetem. A lényeg, hogy hosszú és fájdalmas legyen a szenvedése...

Hetekig utazott, míg eljutott Athénig. Amint belépett Thoasz házába, rögtön előállt királyi akaratával:

- A gyöngyeidért jöttem, bármit kérhetsz értük. Olyan gazdaggá teszlek, hogy vagyonosabb leszel még nálam is. Csak add ide a gyöngyöket! 

- Rendben - mondta Thoasz. - Akkor hallgasd meg a kéréseimet: akarsz-e jó embereket látni a földön?

- Akarok.

- Te magad is jó ember leszel?

- Az leszek. 

- Tiszteled-e majd az embereket, akiktől mindig ugyanezt várod el?

- Tisztelni fogom - válaszolta nagylelkűen a király, csakhogy mielőbb megkapja a gyöngyöket.

- Tiszta szívvel döntesz emberi sorsok, háború és béke ügye felett?

Dionüsziosz úgy gondolta, mindegy, mit válaszol, csupán a gyöngyök lebegtek a szeme előtt, ezért kimondta, amit Thoasz hallani akart:

- Tiszta szívvel döntök.

- Nagy türelemmel és együttérzéssel fogod országodat kormányozni?

- Úgy lesz.

- Akkor menj, és tartsd be a fogadalmad, a gyöngyök már nálad vannak.

*

Az igaz ember hű önmagához, hogy az lehessen a többiekhez is. Amikor ezt a szót emlegetik: hűség - legtöbbször állhatatosságra, kitartásra, szavatartásra, megbízhatóságra gondolnak. Pedig a hűség sokkal több ezeknél: az ember önmagához való hűsége a hűség. Hűség az úthoz, a feladathoz, a felismeréshez - hűség a hűséghez.

A Szeretet Palotájában az emberek belebonyolódnak a hűség magyarázataiba: kényszerré teszik, olykor teljesíthetetlen kötelességgé, holott lényege éppen természetességében rejlik. Sem kényszer, sem jutalom nem teremtheti meg; olyan tudás, amelyről a szép életet élt ember tudhat igazán - a hűség együtt növekszik az emberrel.

Egyszerű a jelentése: légy az, aki vagy - nem több, de nem is kevesebb. Égethet, ölhet, szabdalhat bármi - önmagadat akkor se hagyd el! Amikor fájdalom nehezedik a szívedre, annál mélyebbre ültesd a hűségedet. Ez a mélység nagyon magasan van - ami a mélyben fogan erős gyökerekkel, csupán az képes az egekig nőni.

Tedd a hűséget legszentebb javaddá."

/Tatiosz: Az élet szép ajándékai/