Ez a bejegyzés buddhista témájú lesz.
Valószínűleg az egyik leghatékonyabb módszer a "falbontáshoz" a meditáció, illetve én most konkrétan azon típusú meditációkra gondolok, melyeket a buddhisták alkalmaznak a célból, hogy megtapasztalhassák a tudatuk tiszta mivoltát, amit az egonk és a világról alkotott benyomásaink, tapasztalataink elfednek, hiszen ezeken keresztül szemléljük a világot. A meditációval tudunk túllépni ezen.
"A tapasztalatok jók, ha nem rajtuk keresztül szemléljük a világot. A tapasztalatok arra valók, hogy majd egyszer segítsünk velük valakinek.
A meditációban használt formák és mantrák a fogalmi szinten túl dolgoznak a tudatunkban. Általa minden korláton túl tudunk dolgozni. Falakat bontunk (tapasztalatokat, elvárásokat). A fal maga az "én". Hamis biztonságot ad...
Több ezer éves módszerek ezek a meditációk. Mély szinten kezdünk dolgozni magunkkal, a legmélyebb szinten... Egy fejlődést vagyok képes végig vinni, ami önállóvá tesz...
A szokásainkat, megszokásainkat, elképzeléseinket mindig visszük magunkkal. A megszokás visz magával bennünket, a címkézés, megítélés... Egyszerűen hangzik, hogy engedd el a benyomásaidat, miután felismerted őket. Azonban ahhoz, hogy erőfeszítés nélkül tudjunk időzni a pillanatban, ebbe hihetetlen sok erőfeszítést kell tennünk, ezek kellenek ahhoz, hogy majd erőfeszítés nélkül tudjunk benne lenni."
/Máthé Réka. Nem szó szerint vett idézet./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése