ÖnBizalom

Mostanában egy újabb kérdés vált igen aktuálissá, a saját életemben és a környezetemben is. Az ÖnBizalom. Némely embertársamnak talán egyszerű ezt körülírni, míg másoknak nehezebb.

Ezt (is) tanulgatom mostanában... (ez az, ami újszerűnek hat nekem). 

Azt írom le, hogy nekem most mit jelent.

Valahogy úgy tudom körülírni, hogy hiszek magamban, hiszem, hogy a megérzéseim jók, és mivel jók, ezért bízom magamban, abban, hogy mindig úgy döntök, ahogyan abban a pillanatban úgy érzem, hogy jó... tudom, érzem, hogy én is lehetek boldog akár itt és most, nem számít a jövő, a múlt nem kell beárnyékolja az életem...stb. legfőképp azt jelenti, hogy bízom a megérzéseimben akárki akármit is mondjon. A megérzés arra vonatkozik, hogy én magam (és leginkább én) érzem és tudom, hogy mit szeretnék és azt, hogy mire van szükségem. (E kettő nem feltétlenül fedi egymást.) Ekkor vállalom a felelősséget önmagamért, az életemért. A hit önmagamból jön, valahonnan belülről. Találtam odabent valamit, van ott valami, aminek köze van az ÖnBizalom nevű jelenséghez :). Megéreztem az erejét, nagy része talán még felfedezésre vár... nem tudom mi van még ott ezzel kapcsolatban. :) 

Eddig folyton visszaigazolást (megerősítést vagy cáfolatot) kerestem azzal kapcsolatban, hogy a megérzéseim jók-e vagy sem. Többen segítettek felismernem, hogy én magam is érzem, hogy számomra mi a jó, hogy nem kell másoktól várjam a választ a kérdéseimre, hiszen én magam is érzem őket. Meghallgathatom és meg is hallgatom mások véleményét, és azokon elgondolkodhatok... Segíthetnek, vagy gátolhatnak engem... ezt nem feltétlen lehet felismerni egyből, igazából amikor gátoltak akkor is segítettek eddig... azon, hogy megtanuljak végre a szívemre hallgatni. Szóval a lényeg az, hogy bárki bármit mond is, úgy döntök, ahogyan én magam belül érzek, nem úgy ahogyan egyik-másik ember számomra jónak gondolja. Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz az amit mások mondanak és, hogy én most már mindig mindent tudni fogok biztosan. Előfordulhat ezután is, hogy tanácstalan leszek, hogy nem tudom, vagy félek meghallani mit súg a szívem (mert mondjuk még tartok attól, ki mit gondol róla). Többet kell "beszélgessek" a szívemmel, többször kell megkérdeznem a véleményét. :)

Nem hittem a megérzéseimben eléggé addig amíg nem kaptam némi visszaigazolást, de most már tudom, nincs szükségem visszaigazolásra, mert anélkül is működnek, és úgy érzem talán mindenkinél ugyanígy működnek. Nem mondom, hogy mindig értem mit mondanak, vagy hogy nem keverem össze a félelmeimmel meg a világról alkotott elképzeléseimmel...

Most más szemszögből nézve, amit Feldmár András mondott arról, hogy "Hallgass a szívedre!", kezdem jobban megérteni mit is jelent ez. Hallgass a megérzéseidre! Erről is szól.
Nemcsak ezt "kell" róla tudjam, hogy : Ha eddig nem hallgattál arra mit mond szíved, netán nem figyeltél oda rá (mert azt tetted amit mások akartak, vagy mert csak úgy voltál a világban), lehet nem fog azonnal válaszolni, de ki lehet engesztelni, meg kell neki mondani, hogy mostantól minden nap jövök és megkérdezlek, hanem ezt is: Lehet vele kapcsolatot építeni. :)

Müller Péter nagyon szépen megfogalmazta mit is jelent ez valójában. 

"Ugye tudod, hogy a hitben is hinni kell?!"

Ez nagy titok. Az első pillanatban nem is érthető. Nem a vallásos hitről beszélek, hanem az önmagadba vetett hitről. A terveid megvalósulásába vetett hitről, arról, mely megelőlegezi - vagy megidézi? - a jövődet.

Nos, figyelj jól. A hitet éppúgy fel kell nevelni, mint egy gyereket. Először gyengécske még. Mint egy pici, izzó parázs: fújni kell, hogy lángot kapjon. Nem megy könnyen. Kifogy a levegőd. Pislákol a tűz, már-már elalszik.

De fújd! Fújd, kitartóan, türelmesen. Először még nem megy. Hiába. Már-már föladod, de mivel hiszel a Hitedben, mégsem hagyod annyiban. Fújod tovább.

Egyszer csak az élet visszaigazol. Elkezd pislákolni egy lángocska, és egyre magasabbra tör. Akkor eltölt az öröm: "Jé, hát ez működik!" Igen. Az első sikerélményed azt üzeni: érdemes hinni tovább. De jön egy szélfúvás, és eloltja a tüzet. Itt a kudarc. Nem sikerült! Mégsem sikerült. Vége.

De mivel "hiszel a Hitben", elkezded fújni a hamut, és azt veszed észre, hogy a fehéres szürke pernye alól kivillan mégis egy varázsszemecske, és egyre nagyobbra nő. Még jobban fújod, teli tüdőből, szinte alig veszel levegőt, csak fújod, fújod... És fellobban a tűz!

Te csináltad. Valóra vált a hited. Most már ég, lobogva lángol a tábortűz. Melegedni tudsz körülötte. Mások is odajönnek, mert ahol meleg van, odagyűlnek az emberek.

Hideg világ van, és mindenkit vonz az élő tűz melege - melyet te teremtettél. Látod, társaid is lettek egyszerre. A hitedből. Amelyben - minden csőd és kudarc és nehézség ellenére - hittél. A sok "nem megy" után - ha hiszel a Hitben - egyszer csak menni fog!"

/Müller Péter, http://www.life.hu/sztarszerzok/20120130-heti-utravalo-muller-petertol-7-resz.html/

Nem állítom, hogy minden ezzel kapcsolatos dolgot teljesen értek már és eszerint tudom élni az életem, néhány ezzel kapcsolatos dolgot még az agyammal jobban "érzek":
Az önmagunkba vetett hit, bizalom mindannyiunkban ott van, akkor is, ha nem mertük eddig elhinni, akkor is, ha még nem találkoztunk igazán vele. Az élet nem mindig igazolja vissza, hogy helyesek a megérzéseink, és akkor is csak utólag, de attól még ott vannak... :)  Miután tudom, hogy a megérzéseimre hallgathatok, így bármi történjen is, a hitemet nem veszítem el önmagamban, abban, hogy érzem mikor és mit kell tennem... És akkor képes vagyok olyan, új helyzetekben is a tőlem telhető módon helyt állni, amelyekben azelőtt még sosem volt részem. Az erő tehát bennünk van... És amikor ennek tudatában vagyok, akkor már (tudatosan) nem félek attól, hogy érhetnek csalódások és fájdalmak az életben. Elfogadom, hogy lehetnek ilyenek. Ez az ÖnBizalomból származó erő táplálja a MagaTartás-unk! :) ...kapcsolódik a MagaBiztossághoz is.

"...It's time to start believing... Believe in who you are: You are a shining star..."