Az ihlet...

"...Feküdjünk a földre, és tekintsünk fel az égre, enged­jük tudatunkat annak határtalanságába kiterjedni. Hagyjuk, hogy a külső ég eget ébresszen fel a tudatunkban.
Álljunk patakparton, és egyesítsük tuda­tunkat a víz rohanásával; olvadjunk egybe szüntele­nül áradó hangjával. 
Üljünk vízesés mellett, engedjük, hogy gyógyító kacagása megtisztítsa a lelkünket.
Sétáljunk tengerparton, arcunkat teljesen, jólesően fordítsuk a széllel szembe. 
Ünnepeljük a holdfény gyönyörűségét, és segítségével tartsuk egyensúlyban tudatunkat.
Üljünk tóparton, vagy kertben, nyugod­tan lélegezve csöndesedjünk le, ahogy a Hold felsé­gesen és lassan felkél a felhőtlen éjszakában. 

Mindent használhatunk meditálásra való meghí­vásként. Mosolyt, arcot az aluljáróban, a beton járda repedéséből kibúvó kis virágot, egy üzlet kirakatában lévő finom kelmét, ablakpárkányon álló virágcseré­pen a nap csillogását. Vegyük észre a szépség és a báj bármely megjelenését! Ajánljuk fel valamennyi örö­münket, és minden pillanatban halljuk meg „a csöndből érkező híreket."

Lassanként saját üdvösségünk mesterévé válunk, saját örömünk gyógyszerészévé, akinek mindig kéz­nél van a fölemelkedéshez, a félvidításhoz, a megér­téshez, a valamennyi lélegzetünk és mozdulatunk ösztönzéséhez szükséges mindenféle orvosság. Ki a nagyszerű szellemi gyakorló? Az, aki mindig valódi énjének jelenlétében él, valaki, aki megtalálta és fo­lyamatosan használja a mélységes ihlet forrását, ere­detét. 

Ahogy Lewis Thompson, a kortárs angol szer­ző írta: „Krisztus, a legfenségesebb költő, olyan szen­vedélyesen élte az igazságot, hogy minden mozdulata az érzékkel felfoghatatlant megtestesítő tiszta mű­v­észet és a tökéletes jelkép egyszerre". 

Hogy megvalósítsuk az érzékkel felfoghatatlant, azért vagyunk itt."

/Sogyal Rinpoche: Meditáció/

A képek a Rukkel-tónál készültek.