Változás és illúzió

 

"Kétezer évvel ezelőtt dsuang dszi,

a mester, egy lepkére mutatott.

- álmomban - mondta - ez a lepke voltam,
és most egy kicsit zavarban vagyok.

- lepke - mesélte -, igen, lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő dsuang dszi...
és felébredtem... és most nem tudom

most nem tudom - folytatta eltűnődve -,
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy dsuang dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -

én jót nevettem: - ne tréfálj, dsuang dszi!
ki volnál? te vagy: dsuang dszi! te hát! -
ő mosolygott: - az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -

ő mosolygott, én vállat vontam. aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy dsuang dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én."
/Szabó Lőrinc: Dzsuang-Dszi álma/

"Csuang-ce álmában pillangó lett, és Csuang-cérõl semmit nem tudott. Íme, a lét ily könnyen alakul, a változások határtalanok..."
/Li Taj-Po/

Szabó Lőrinc költeménye nem csak a változásról szól, de a valóságról is, arról hogy a tudatunkon kívül minden más csak annak kivetülése, azaz illúzió.