A gyógyulás útján

 

Nem egy olyan betegség van, ami megmagyarázhatatlannak, kezelhetetlennek, ismeretlennek tűnik. Az időben egymás után következő problémák, tünetek különböző betegségekként kezelése általános gyakorlat az orvostudományban, mint ahogy az is, hogy csak a tüneteket kezelik. Az ok ettől függetlenül viszont még megmaradhat és később mindenféle hatással lehet a szervezet egészének működésére, mivel testi szinten is érvényes a minden összefügg mindennel elv. Ha valahol felbomlik valami egyensúly, és ez hosszabb időn át fennáll változó intenzitással, akkor az ennek megfelelően hol egyik, hol másik szervrendszerre, szervre lesz kihatással. A tünetek pedig sokszor nem is szembeötlőek annyira, hogy az ember figyelmét felkeltsék, azonban előbb vagy utóbb jön egy-egy konkrétabb figyelmeztetés a szervezettől, amivel már nem tehetjük meg hogy nem foglalkozunk. Mondjuk ezért jó a megelőzés. Ha megelőzzük a bajt, akkor nem kell nyomozgatni ki tudja meddig, hogy mi a kezdeti fő ok, és nem kell a dominó jelenségtől tartani (ami azt jelenti, hogy egyik tünetegyüttes után következik a másik és azután a többi...)

Egy már fennálló és esetleg rejtetten szunnyadó, vagy időnként más és más tünetegyüttesekben felerősödő problémával szemben azonban a megelőzés nem segít. Itt az okot kell megtalálni. A probléma gyökerét. És amikor az ember talál valamit, akkor még arról sem biztos 100%-ban, hogy az az ilyen-olyan tüneteinek gyökere, lehet az is csak valaminek a következménye...

Ha egy ember életében nagyobb változás történik, pl. egy nagyobb városba költözik, ahol egészen más hatások érik (több kémiai anyaggal kerül kapcsolatba és több az inger) és még a levegő is más, akkor előfordulhatnak bizonyos egyensúly megbillenések az arra hajlamos egyéneknél ebben a vegyszerekkel teli világban. Én minden embernek időnként javasolnám, hogy ellenőriztesse pl. a hormon szintjeit. Ez soha senkinek nem jut eszébe, pedig alapvető fontosságú lenne, ugyanannyira mint egy vércukor vizsgálat. Szerintem. Olyan tünetegyüttesek mögött is állhatnak hormon problémák, amelyeknek látszólag semmi közük a hormonokhoz. Csakhogy a vizsgálat sem olyan egyszerű mivel a hormonok szintje teljes biztonsággal csak a nyálból állapítható meg (a vérben fehérjéhez kötötten keringenek a hormonok, ezért nem pontos a vérből való vizsgálatuk), és egy ilyen vizsgálat bizony nem két forintba kerül, a TB nem finanszírozza. Szóval, igen, sajnos kell pénz az egészséghez némely embereknek. Akinek soha semmi baja nincs, annak lehet, hogy nem kell. :)

Azt hiszem rájöttem, hogy mi okozza a kb. 8-10 éve újra és újra megjelenő ilyen-olyan betegségeimet. Olyan biokémiai okokat feltételezek a háttérben, amelyekre soha egy általam jelenleg ismert orvos nem gondolna. Még van egy-két tisztázatlan részlet, de a lényeg már megvan... Nagy erőkkel belevetettem magam néhány vizsgálatba, amik eltartanak egy ideig. És van lehetőség a végleges gyógyulásra is, ami várhatóan egy-két hónapnál több lesz.

Úgy érzem, hogy szerencsés vagyok, hogy ezekre rájöttem, és hogy van lehetőségem meggyógyulni. Megkapom ehhez a segítséget innen-onnan, és még ha minden pénzem most erre is költöm, megéri, hiszen jó esély van rá, hogy meglesz az „ok”. Addig keresgéltem, és addig agyaltam (mi mást is tehettem volna), hogy végül összeállt a kép ennyi év után... Az információ nagyon nagy hatalom, életeket menthet!

Ilyen információkat senki sem hallgathat el, vagy tarthat magában, főleg ha másoknak is segítségére lehet, de addig nem oszthatom meg itt mindezeket, amíg nem bizonyosodik be teljesen az elméletem. Általánosságban azonban most is el tudom mondani azt amit eddig is, hogy jó kerülni a felesleges kémiai anyagokat, egészségesen táplálkozni, sportolni, meditálni és az energiaáramlást a meridiánjainkban rendben tartani (pl. Do-in önmasszázzsal)!

Mindenféle hatások vannak, lehetnek, és ezek felerősödhetnek. Ahogy a világban, úgy bennünk, a lelkünkben és a testünkben is vannak „fent”-ek és „lent”-ek. Amikor nagyon rosszul érzi magát az ember, akkor kell a legerősebbnek lenni, ugyanis mindenre van megoldás, ami előbb-utóbb megtalál minket, csak ki kell tartani amíg egy kicsit jobb lesz (azt a pár napot vagy hetet), aztán lehet tovább élni az életet, vissza lehet kapcsolódni a munkába, a teendőkbe, folytatni amit az ember elkezdett. Addig pedig és utána is lehet ezerrel dolgozni a gyógyuláson. Mindenféle módszerek vannak már, amikkel lehet javítani a szervezet állapotán és lehet segíteni azon, hogy hamarabb kijöjjön egy ilyen fizikai hullámvölgyből. Ezek a különböző rezgésszint emelő gyakorlatok, módszerek (különféle meditációk, reiki, hangterápia, EFT, do-in, stb.)

És rendkívül fontos a megfelelő hozzáállás, mondhatni elengedhetetlen:

„Tökéletesre vagyok szabva, Isteni erőm van megalkotni a világomat... Köszönöm a gyógyulást!”

/A titok című film/

Fontos, hogy miután tudatosítottuk a tüneteket (azaz nem elnyomtuk és figyelmen kívül hagytuk) és elgondolkodtunk az üzeneteiken (vagy rájövünk vagy nem, sajnos nem mindig) utána már ne a tünetekre és a betegségre koncentráljunk, ne az ezekkel kapcsolatos dolgoknak adjunk figyelmet, hanem sokkal inkább örülni és hálálkodni akarjunk. Így máris tudunk emelni a rezgésszintünkön, ahol már sokkal könnyebb lesz a testünknek is megbirkózni a kialakult problémákkal. Tehát amint elfogadtuk hogy kaptunk valamilyen üzenetet a testünktől és magát az üzenetet amennyire tudtuk megértettük, engedjük el és legyünk türelemmel. Sokszor van olyan üzenet is, hogy valamit valamin változtatnunk kell magunkban, a gondolkodásunkban és/vagy a hozzáállásunkban. Fontos, hogy minden aggodalmat kiváltó tényezőt csökkentsünk le, a stressz felboríthatja a hormonális egyensúlyt. Ilyenkor időnként az egyébként nem stresszelő mindennapi dolgok is tudnak aggodalmat kiváltani az emberből. Érdekes, hogy ilyen esetekben, mostanában az ilyen mindennapi kis bosszantó dolgoknál az „és akkor mi van...”, „pont lesza..m”, kifejezések tudnak nekem segíteni, amiket egyébként soha máskor nem használok.

És nagyon fontos a vidámság. Ott belül szinte mindig lehet találni azt a valamit azt a részt, ami bennünk vidám, aminek tudunk örülni, amiért hálásak tudunk lenni... meg kell keresni. Azzal foglalkozzunk ami van és ne azzal ami nincs, azt dicsőítsük ami van és ne azért sírjunk ami nincs. Ez a hozzáállás ilyenkor a legfontosabb. „Boldogabb gondolatok, boldogabb biokémia, egészségesebb test.” /A titok című film/. Ha az önzetlen szeretet keressük, és találjuk meg odabent magunkban, az mindig segít. Én is ezt igyekszem követni, hogy amint tudok újra belevethessem magam az életbe, bízom abban, hogy a betegségek fogságából szabadon... már alig várom... annyi jó dolog vár még...

Ha az emberben tettvágy van, és inkább már csinálna ezt-azt, sportolna, stb... nagyon fontos a mozgás is tényleg, viszont van amikor ez nem tesz jót, a pihenésnek van itt az ideje... és ezt meg kell adni a testnek. Ez az időszak az építő jellegű önmagunkra figyelésnek, azaz az öngyógyításnak az időszaka...

Na hát ezért is felesleges biztosra megtervezni a napokat... főleg annak aki hasonló cipőben jár mint én... az értheti csak meg ezt, meg ezt az egészet.