Vadzsraszattva meditáció

Gyémánt Tudat, Vadzsra Tudat, Vadzsraszattva, vagy más néven Dordzse Szempa gyakorlatának tisztító hatása erőteljes, rendszeres gyakorlása megtisztít betegségeinktől, valamint a gonosz szellemektől és ami az egyik legfontosabb, hogy a negatív tetteink következményeitől, tudatunk elhomályosulásaitól (zavarodottságaitól, hibáinktól, botlásainktól, fogadalomszegéseinktől) is. Úgy tudom, hogy több buddhista irányzat alapgyakorlatai között is szerepel. A karma kagyü hagyományvonalban egyedüli buddhaformaként jelenik meg. A szakja hagyományvonalban ő, mint „Apa” az „Anyával”, Vadzsragarvi-val egyesülve megjelenő formájában szerepel a meditációban. (Más hagyományvonalak nem tudom milyen formában jelenítik meg.)

Vadzsraszattváról bővebb információ itt olvasható:
http://hooroszlan.hupont.hu/15/vadzsraszattvaA meditáció önmagában is használható és hatásos bármilyen előképzettség nélkül... a buddhista hagyományok javaslata szerint azonban érdemes az első alapgyakorlattal kezdeni a munkát, a leborulásokkal, melyek a durvább fizikai szinteken hatnak tisztítólag, majd folytatni a tisztító folyamatot a Vadzsraszattva gyakorlattal már a finomabb fizikai szinteken, amennyiben valaki komolyabban is szeretne megismerkedni és foglalkozni a buddhizmussal. Persze Vadzsraszattva gyakorlatát végezni bármikor bárkinek egy áldás akármit is csinált vagy nem csinált előtte. 

Elsőre nem tűnik egyszerűnek a Vadszraszattva meditáció, de nem is bonyolult. Ettől jóval összetettebb meditációk vannak, gyakorlással, idővel ez is egyszerűnek fog tűnni. Maga a vizualizáció nem bonyolult egyáltalán, sokkal inkább arról van szó, hogy időt kell rá szánni, mivel a mantra száz szótagból áll. Én többször gyakoroltam úgy eleinte, hogy egy alkalommal nem 108x, hanem csak 54x, vagy 27x mondtam el a mantrát, és inkább többször ültem le rövidebb időre meditálni, mint hogy egy alkalommal hosszú időre. Persze az a legideálisabb, ha egy kört végig tudunk mantrázni, azaz 108x. Eleinte javaslom csak a mantrának a megtanulását, majd ha ez már megy akkor elkezdeni a meditációt is gyakorolni.

A mantrának önmagában is van tisztító hatása. A 2012-es nyári becskei kurzuson a 17. Karmapa által adott beavatások előtt 1-2-3 órán keresztül Vadzsraszattva 100 szótagú mantráját recitáltuk a beavatások előtt komoly tisztító ereje okán. Minden este elalvás előtt érdemes legalább 3x elmondani, ha valami miatt csak 1x tudjuk, akkor mondjuk el 1x, még ez is többet használ, mintha egyáltalán nem mondanánk. A mantrát 111.111x (más forrás szerint 100.000x) javasolt elismételni úgy összességében...

„...Mint minden mantrának, a százszótagú mantrának is számos különböző értelmezési szintje van, és ezek más-más jelentéssel rendelkeznek. Egyik fordítást vagy értelmezést sem tekinthetjük végső megfejtésnek, így nehéz azt mondani, hogy ez vagy az a mantra megoldása. Például ennek a mantrának mindegyik szótagja, reprezentálja a testünkben székelő Száz Békés és Haragvó Istenség egyikét, akikkel találkozunk a Bardó állapotában halálunk után. Ha nyitott tudattal gyakorlunk, a mantra mélyebb jelentései is felmerülnek majd.

A mantra szövegének hozzávetőleges (egyik) fordítása a következő:

„Te, Vadzsraszattva, (vadzsra szanszkrittül gyémántot jelent, tibetiül ez a bendza, szattva: tudat) megalkottad a szent tudatot (a bodhicittát azaz a megvilágosodás lehetőségét, ami mindenki tudatában benne van) fogadalmadnak megfelelően (samaya a szent kötelezettség). A Te szent tudatodat gazdagítják az egyidejűleg, a szamszárába való újjászületéstől megszabaduló lények szent cselekedetei. ( a körforgás, a szenvedés összetevői) Akármi történjék is az életemben, boldogság vagy szenvedés, jó vagy rossz, elégedett szent elmével, soha fel nem adva, kérlek, vezess engem. Kérlek, tarts fenn az összes boldogságot, a felsőbb birodalmakkal egyetemben, valósíts meg minden cselekedetet, fennkölt és hétköznapi felismerést, és kérlek, helyezd a szívembe és tartsd ott az öt bölcsesség ragyogását.”

/Mantra Magyarországi Buddhista Egyház/

Egy másik fordítási lehetőség alább lesz olvasható majd a későbbiekben.

A Gyémánt út központokban használt Vadzsraszattva meditációt fogom itt megosztani, mert magam jobbára ezt használtam, ezt ismerem jobban.

Ajánlom ezt a meditációt elsősorban azoknak, akik már meditáltak együtt valamilyen buddhista közösséggel, vagy legalább ismernek már valamilyen buddhista meditációs gyakorlatot.

További magyarázathoz egy buddhista közösség és tanító vagy a megfelelő irodalmak segítségével lehet hozzájutni, illetve itt is fel lehet tenni kérdéseket.

A Gyémánt Út Központokban kapható füzet mely a Vadzsraszattva meditációt tartalmazza (amelyet most megosztok itt) Láma Ole bevezetője után két formában ismerteti a meditációt, mindkettő szerepelni fog itt... először olvassátok végig az alábbiakat, majd a második, "modern" változatot javaslom gyakorlásra. A füzet tartalmazza az eredeti tibeti szöveget is, ha valakinek arra lenne szüksége.

(Kapcsolódó bejegyzések:
http://nesszi.blogspot.hu/2012/09/gyogyito-buddha-meditacio.html)

Köszönetemet és hálámat szeretném kifejezni testvéremnek és barátomnak, Harangozó Viktor Szengének a segítségéért, és tanácsaiért! Szarvamangalam Testvérem! :)

---------*---------

 "Gyémánt Tudat
meditáció 

 A Négy Alapgyakorlat
Második gyakorlat

  A jármű a kiválóak útjához
napi gyakorlatok sorozata,
melyek a karma kamcang hagyomány
tökéletes tanításai közül valók.

Egy tibeti meditációs szöveg fordítása,
melynek szerzője
a 9. Gyalva Karmapa, Vangcsuk Dordzse (1555-1603).

Kedves Barátaim!

Lehetetlen túlbecsülni Gyémánt Tudat (tib. Dordzse Szempa, szkr. Vadzsraszattva) jelentőségét. Amikor minden buddha egyesíti elpusztíthatatlan bölcsességét és tisztító erejét, megjelenik egyedül; öt vagy száz kisugárzásban; partnernőjével, Nyimával egyesülésben; erőteljesen inspiráló formában, három hónapos borostával, a Legmagasabb Öröm kék buddhájaként (tib. Demcsok, szkr. Csakraszamvara); mint Gyémánt Tőr (tib. Dordzse Purba, szkr. Vadzsrakilaja) vagy vad védelmezőként, mint Dharmaradzsa (szkr.). A felülmúlhatatlan Maha Anuttara tantrák szerint a mi történelmi buddhánk, Sakjamuni Gyémánt Tudat egyesülésben lévő formáját használta a végső megvilágosodás eléréséhez.

A meditáció, melyet ebben a füzetben találhattok, a Gyémánt Út Buddhizmus Négy Alapgyakorlatának (tib. Ngöndro) része. Jelen esetben Gyémánt Tudat egyedül és békés formájában jelenik meg. A gyakorlat főként a haragot, a gyűlöletet és a rosszindulatot veszi célba, tükörszerű bölcsességgé alakítva át őket. A régi szövegek azt ígérik, hogy a százszótagú mantra 111 111-szeri elismétlésekor a tudatunkban lévő legerősebb negatív benyomások is feloldódnak – még akkor is, ha ezek sok-sok életen át terheltek minket.

Kérlek, vegyetek részt vezetett meditáción (tib. Gom-lung) a helyi Gyémánt Út-központban, és kérjetek magyarázatot az ottaniaktól. További magyarázatokat az Alapgyakorlatok című könyvben találhattok. Érdemes továbbá – amint lehetőség adódik rá – beavatást (tib. Vang), engedélyt (tib. Lung) és magyarázatot (tib. Tri) kérni egy olyan kagyü lámától, akiben bíztok. Persze mint mindig, érdeklődjetek utána, hogy részetekről jár-e ez bármiféle elkötelezettséggel (szamajával).

E füzet a Gyémánt Tudat-meditáció két változatát kínálja. A tibeti szöveg fordítása tartalmazza a lung-ot, míg az ezt követő részletesebb meditációs szöveg a tri-t.

A legjobbakat,

Láma Ole

Ui: Általánosságban elmondhatjuk, hogy az Alapgyakorlatok hatása mélyebb, ha saját nyelvünkön végezzük őket. A százszótagú tisztító mantrát – bár jelentése friss és lendületes, mint egy győzelemre törő harcos dala – mégis eredeti formájában ismételjük, mivel a szanszkrit szótagok magától Buddhától származnak, és különleges erővel bírnak. Hatásukat csak fokozza rezgésük, és az a határtalan energiamező, amit megidéznek.

Bárcsak minden felmerülő nehézséget úgy tapasztalnátok, mint ami ténylegesen elhagy benneteket, és ily módon a legjobb eredményt kapnátok!"

---------*---------

Második különleges előkészítő

Gyémánt Tudat

meditáció

(Az eredeti tibeti szöveg fordítása)

Használhatjuk a négy alapgondolatot, a menedékvételt és a megvilágosodott hozzáállás kifejlesztését a meditáció másik változatából (17. oldal), vagy a hagyományos szöveget az első gyakorlatból, a Menedékvétel és a megvilágosodott hozzáállás kifejlesztéséből (első füzet, 7-8. oldal).

Gyémánt Tudat

meditáció

mely megtisztít a negatív cselekedetektől és az elhomályosulásoktól.

Felépítő szakasz

Fejem tetején ül Láma Gyémánt Tudat egy lótuszvirágon nyugvó holdkorongon. Fehér színű és ékszerek díszítik. Egy arca és két karja van. Jobb kezében dordzsét, a balban pedig csengőt tart. Meditációs helyzetben ül, jobb lábát kissé előrenyújtja.

Képzeljük el, hogy szívéből fénysugarak áradnak ki, melyek meghívják bölcsességaspektusait. Ők beleolvadnak, így Gyémánt Tudat mindannyiuk lényegiségét egyesíti.

Láma Gyémánt Tudat! Kérlek, tisztítsd meg és távolítsd el az ártó cselekedeteket, az elhomályosulásokat, a hibákat és a fogadalomszegéseket belőlem és minden lényből, kiknek száma végtelen, mint a tér!

E kívánságot követően, Gyémánt Tudat szívében egy holdkorong és egy HUNG szótag jelenik meg, melyet a százszótagú mantra vesz körbe. Ezekből nektár kezd áramlani. Alázuhog testéből, és a fejem tetején beáramlik. Ahogy a nektár megtölti testemet, megtisztít az összes ártó cselekedettől, elhomályosulástól, hibától és fogadalomszegéstől.

Mantraismétlés:

om bendzaszato* szamaja /

manupalaja /

bendzaszato* tenopa

titta drido me bava /

szutokajo me bava /

szupokajo me bava /

anurakto me bava /

szarvasziddi mem trajaca /

szarvakarmaszuca me citam srija /

kuru hung ha ha ha ha ho bagaven /

szarvatatagatabendza* ma me munca

benzibava mahaszamajaszato ah /

Ez a százszótagú mantra. Ismételd annyiszor, ahányszor csak tudod!

om bendza*szato hung

Ismételd ahányszor csak tudod! Végül kezeidet szívednél összetéve mondd:

* A füzetben a „bendza” benza-ként helytelenül szerepel, itt már kijavítva olvasható.

Védelmező! Tudatlanságból és a tisztánlátás hiányából fakadóan fogadalmaim ellen cselekedtem, így megszegtem őket. Védelmező Láma, kérlek adj menedéket! Gyémánt birtokosa, megtestesült nagy együttérzés, lények vezére, menedéket veszek benned!

Bánom a testtel, a beszéddel és a tudattal kapcsolatos fő- és másodlagos fogadalmak megszegését. Add áldásod, hogy megtisztulhassak az ártó cselekedetek, az elhomályosulások, a hibák és a fogadalomszegések minden tisztátalanságától!

Beteljesítő szakasz

Gyémánt Tudat elfogadja kérésemet. Fénnyé válik, és belém olvad, így minden elválasztás megszűnik közöttünk.

A jó benyomások felajánlása

A módszer és a bölcsesség egyesítésével minden lény képes szert tenni arra a nem változó tapasztalatra, hogy tudata elpusztíthatatlan, időtlen és örömteli. Ezért minden jó benyomást annak ajánlok, hogy a lények a Nagy Pecséten keresztül felismerve tudatuk gyémántszerű természetét, érjék el a buddhák állapotát!

Az így megjelent jó által valósítsam meg mihamarabb a Nagy Pecsétet, és segítsek kivétel nélkül minden lényt ehhez az állapothoz!

Teljesüljenek be e kívánságok a három állapotot megvalósított Buddha áldásán, a nem változó, igaz tanítások áldásán, és a megosztatlan közösség (szangha) áldásán keresztül!

Ez is mondjuk

Függelék

A régi kiadás függeléke

E meditációs szöveg egy szemelvény a Nagy Pecsét – az eredendő egység – instrukcióinak magyarázata című műből, melynek szerzője a tiszteletreméltó Vangcsuk Dordzse (9. Karmapa). A készítéséből eredő jó benyomásokon keresztül minden lény, aki látja, hallja vagy érinti e szöveget, szülessen újra a Nagy Öröm tisztaföldjén!

Terjedjenek el a boldogságot és örömöt hozó karma kagyü-tanítások mind a tíz irányban és váljanak a világ ékévé!

Lezáró kívánságok

Karmapa, három idő győzedelmeseinek csodálatos kincse, ki mindig a nagy öröm lakomaszertartását élvezed, maradj a tanító-tanítvány átadási vonallal együtt még sok-sok világkorszakon át a feltételekhez kötött lét óceánjában!

A tanulás és a meditáció áradjon szét mindenfelé a mély és titkos tanítások meghallgatásán, átgondolásán és főként a ratjuk való meditáción keresztül, akár a folyó az esős évszakban!

Éljenek a lámák sokáig, legyen minden lény boldog és gondtalan! A felhalmozásokat beteljesítve és a fátylakat eltávolítva, érjük el mihamarabb a buddhák állapotát!

A rumteki kiadás függeléke

A dharma eme ajándéka a hiteles tanítások hatalmas napja, ajtó azoknak, akik megszabadulásra áhítoznak, az egyetlen barát, aki Buddha tanításainak lótuszvirágkertjét kivirágoztatja, a mű rumteki kiadása minden buddha megtestesülése, Rigpe Dordzse aktivitásának köszönhető. A belőle fakadó jó benyomásokon keresztül az összes lény, aki alámerült a létforgatag óceánjába, érje el gyorsan az igazságállapot szárazföldjét, a megvilágosodást a Kiválóak útjának járművére támaszkodva.

Az egyes szakaszok elnevezéseit az eredeti tibeti szöveg nem tartalmaű. Ezek utólagosan kerültek a szövegbe, hogy érthetőbbé tegyék azt.

A mantra fordítása

OM, Gyémánt Tudat, tégy eleget az ígéretednek,

Gyémánt Tudat, maradj velem,

tégy rendíthetetlenné, tégy elégedetté,

tedd lehetővé, hogy kibontakozzon bennem az öröm

és az üresség bölcsessége, tégy együttérzővé,

ajándékozz meg a különleges kvalitásokkal,

tedd lehetővé, hogy örömömet leljem a jó tettekben,

HUNG HA HA HA HA HO,

nemes tatagaták gyémántja, ne hagyj el,

tégy a gyémánt birtokosává, nagy ígéret ura, AH.

Ne ezt ismételjük a mantra helyett – csupán a jelentés megértésében segít!

---------*---------

A Négy Alapgyakorlat

Gyémánt Tudat

meditáció

(A Gyémánt Út-központokban használt modern változat)

Gyémánt Tudat

meditáció

Érezzük a formátlan levegő áramlását orrunk hegyénél, s hagyjuk, hogy a gondolatok és az érzések jöjjenek-menjenek anélkül, hogy megítélnénk őket.

A négy alapgondolat

Ezután a négy alapgondolatra összpontosítunk, melyek tudatunkat a megszabadulás és a megvilágosodás felé fordítják:

• Felismerjük jelen életünk értékes lehetőségét, hogy egy buddha módszereit használva számtalan lény javára válhatunk. Csak kevesen találkoznak a Gyémánt Út-tanításokkal, s még kevesebben képesek használni ezeket.
• Emlékezzünk arra, hogy minden, ami összetett, mulandó. Egyedül a tudat korlátlan, tudatos tere maradandó, s bizonytalan, mennyi ideig állnak rendelkezésünkre a feltételek, hogy felismerjük ezt.
• Megértjük az ok és okozat összefüggését. Csak tőlünk függ, hogy mi történik velünk. Korábbi gondolatok, szavak, cselekedetek váltak jelenlegi állapotunkká, s most ültetjük el jövőnk magjait.
• Végül megnézzük, miért is dolgozunk a tudattal: egyrészt azért, mert a megvilágosodás a legmagasabb szitnű időtlen öröm, másrészt pedig azért, mert nem válhatunk mások hasznára, amíg magunk is zavarodottak vagyunk és szenvedünk.

Ezért most megnyílunk azok felé, akik taníthatnak bennünket.

Menedék

Minden lény javára menedéket veszünk:

• a Buddhában, a tudat teljesen kibontakozott állapotában;
• a tanításaiban, melyek ehhez az állapothoz vezetnek;
• a szanghában;
• és legfőképp a Lámában, aki elengedhetetlen gyors fejlődésünkhöz. Ő magában egyesíti az áldást, a módszereket és a védelmet. Itt tisztító formájában, Gyémánt Tudatként jelenik meg.

Felépítő szakasz

Karnyújtásnyira fejünk felett megjelenik egy teljesen nyitott lótuszvirág, amely áttetsző és enyhén szivárványszínű. Benne a tudat ébersége egy lapos, fekvő holdkorong formájában jelenik meg. Ezen ül Gyémánt Tudat, aki ugyanabba az irányba néz, mint mi. Tiszta szemei látnak minden lényt, és gyengéd mosolyával minden jót kíván. Áttetsző fényteste a bódhiszattvák örömállapotát kifejező ékszereket viseli. Jobb kezében, szíve előtt függőlegesen aranydordzsét, bal kezében, csípőjénél, szájával felfelé fordított ezüstcsengőt tart. Jobb lábát – a holdkorongon és a lótuszon túl – fejünk teteje felé előrenyújtja.

Megértjük, hogy a lényeket az ártó benyomások választják el a megvilágosodástól, mivel ezek elhomályosítják a tudatot. E fátylakat most teljesen el akarjuk távolítani. Gyémánt Tudat ismeri kívánságunkat. Felettünk lévő testéből fény ragyog ki, mely megérinti a teret betöltő buddhákat. Női vagy férfi, békés vagy védelmező, egyedüli vagy egyesülésben lévő buddhák – most mindannyian egy szempillantás alatt Gyémánt Tudat formáivá válnak. Hatalmasak, mint a hegyek, és parányiak, mint a porszemek. Minden irányból beleolvadnak, így Gyémánt Tudat most minden idő és irány egyesült tisztító erejévé válik.

Most felkeltjük együttérzését

„Láma Gyémánt Tudat, kérlek, tisztíts meg és távolíts el minden ártó dolgot, amit kezdetnélküli idők óta tettünk, mondtunk vagy gondoltunk; a negativitást, amit másokban keltettünk, vagy ha örültünk annak, amikor ez bárkinél megnyilvánult!”

Irántunk érzett szeretete jeleként, felettünk lévő kristályteste középpontjában, a szív szintjénél megjelenik egy kis, fekvő holdkorong. Ennek közepén egy fehér HUNG szótag áll, mely leheletfinom, mintha egyetlen hajszállal festették volna. Ebből – az óramutató járásával ellentétes irányban – a százszótagú mantra fehér fényspirálja gyűrűzik ki. Két és félszer kerüli meg a HUNG-ot, míg eléri a holdkorong szélét. Amikor ismételni kezdjük a százszótagú mantrát, Gyémánt Tudat megáld minket. Óriási mennyiségű fehér nektár árad ki a szívközpontjában lévő HUNG-ból és a mantraspirálból. A spirál az óramutató járásával megegyező irányban forog, és minden irányba szétszórja a nektárt. A ragyogó folyadék teljesen megtölti áttetsző testét. Ahogy a spirál továbbra is forog, folyamatosan még több fehér nektár jelenik meg.

Most jobb lábának nagyujjából, melyet a holdkorongon és a lótuszon túl felénk nyújt, a nektár a fejünk tetején található nyíláson keresztül erőteljesen belénk áramlik. Nagy erővel áthatol testünk közepén, és minden irányba szétterjed. Minden ártó dolgot kiprésel testünkből, beszédünkből és tudatunkból tinta és korom formájában. A lappangó betegségeket genny és vér formájában mossa ki szerveinkből. Ezek mind elhagyják testünket bőrünk pórusain, talpunkon és végbélnyílásunkon keresztül. Mialatt Gyémánt Tudat áldása testünkön kívül és belül folyamatosan áramlik, a föld alattunk megnyílik és elnyeli a tisztító folyadékot.

Annyiszor ismételjük a százszótagú mantrát, ahányszor csak lehetséges. Eközben összpontosíthatunk Gyémánt Tudat fénytestére, a HUNG szótagra, vagy a holdkorongon forgó mantraspirálra. Figyelmünk irányulhat kedves arcára, tiszta szemeire, az aranydordzséra és az ezüstcsengőre. Tapasztalhatjuk a rajtunk átáramló nektár érzetét, vagy élvezhetjük azt a mély felszabadulást, hogy minden feszültség, zavaró és fájdalmas dolog most igazán eltűnik belőlünk.

Ha úgy érezzük, hogy külső erők zavarnak minket, elképzelhetjük őket az alattunk megnyílt földben. Feléjük irányítva a tisztító nektárt, visszafizetjük karmikus adósságainkat és minden rossz kapcsolat eltűnik. Mivel a tisztító folyadék áldást hordoz, jobb újraszületéshez segíti őket.

Annyiszor ismétljük a mantrát, ahányszor csak szeretnénk, anélkül, hogy egyetlen szótagot is kihagynánk.

om bendzaszato* szamaja /

manupalaja /

bendzaszato* tenopa

titta drido me bava /

szutokajo me bava /

szupokajo me bava /

anurakto me bava /

szarvasziddi mem trajaca /

szarvakarmaszuca me citam srija /

kuru hung ha ha ha ha ho bagaven /

szarvatatagatabendza* ma me munca

benzibava mahaszamajaszato ah /

Testünk most áttetsző és tiszta, pórusai összehúzódnak, és a föld bezárul alattunk. Ezután az OM BENDZASZATO HUNG rövid mantrát ismételjük egy körön keresztül (108-szor). A nektár eközben folyamatosan áramlik belénk. Megtölt minket, ahogy egy kristályváza telik meg tejjel. Végül egy kis nektár kinyomódik fejünk tetején és megérinti Gyémánt Tudat lábát.

om bendzaszato* hung

* A füzetben a „bendza” benza-ként helytelenül szerepel, itt már kijavítva olvasható.

„Drága Gyémánt Tudat! Bárcsak minden ártó dolog igazán eltűnne minden lényből és belőlünk!”

Felettünk a kristály buddha elmosolyodik, és így felel:

„Együttérző család kedves lányai és fiai! Most minden negativitástól ti és minden lény teljesen megtisztultatok. Ezt megígérem nektek.”

Beteljesítő szakasz

Most Gyémánt Tudat fénnyé válik és belénk olvad. Ahogy víz vegyül a vízzel, lényege úgy válik eggyé velünk. Kívül minden az ő tisztaföldje, és a lények kivétel nélkül elválaszthatatlanok természetétől.

Szünet

Elhatározzuk, hogy ezt a megértést az élet minden helyzetében megtartjuk, és azt kívánjuk, hogy minden jó benyomás, ami megjelent, váljon határtalanná és vezessen minden lényt a maradandó örömhöz, a tudat megismeréséhez.”

/Forrás: A Gyémánt Út Buddhista Közösség "Gyémánt Tudat meditáció - A négy alapgyakorlat. Második gyakorlat" című füzete/

Életfeladat

Mindig szerettem volna megtudni, hogy mi az amiért itt vagyok, itt és most ebben a formában.. hogy mi a feladatom ebben az életben. Egy ideje minden nap imádkozom azért, hogy megtudhassam.

Sokáig az foglalkoztatott, hogy mi az a dolog amit én tudok a legjobban csinálni, mert valószínűleg akkor azt kell csinálnom. De a másokkal való összehasonlítgatás nem vezetett el a válaszhoz, sőt szerintem nem is tesz túl jót az embernek.

Ezután másképp fogalmazódott meg bennem ez a kérdés, az kezdett el érdekelni, hogy mi az amit (más is, de én is) igazán jól tudok csinálni. Egyenlőre ilyet sem igazán találtam.

Nemrég az ugrott be valahonnan, hogy mi van ha nincs is "semmi különös", ha "csak" arról van szó, hogy megpróbáljak minél jobb embernek lenni és minél több szeretet adni... Ez már önmagában is bőven sok, ettől nehezebb és szebb feladat talán nem is kell egy embernek. Ha esetleg van még valami más is, akkor az majd úgyis meg fog találni engem (szerintem ha akarom ha nem).

Nem kell mindenkinek "világmegváltónak" lenni, csak ez a világ súlykolja belénk a teljesítményorientáltságot, hogy ki kell tűnnöd valamivel, és várja el azt hogy legyél "Valaki" és hogy csak így lehetsz "Valaki", ha valamit jobban tudsz mint más. De nem kell az embernek ilyesmin görcsölnie, az ember már így is az Aki, most jelen pillanatban (és az Akinek a lehetőségei benne vannak, és az Akivé igyekszik alakítani magát) de nem kell mindenképpen "Valakinek" lennie. Mindenki valaki, már így is ahogy most van... attól, hogy egyedi és megismételhetetlen, és ez az, amitől különleges. 

(Bárcsak mindig így tudnám ezt felfogni, nemcsak egy-egy ilyen kiegyensúlyozott napomon!)

Kapcsolódó bejegyzések:

http://nesszi.blogspot.hu/2012/06/mindenki-tud-valamit.html

Ajánló - "Szepes Mária: Szibilla"... és az álmok

Szepes Máriáról már régebben is hallottam, néhány gondolatait olvastam, hallottam, amelyeket szimpatikusnak találtam, és ő maga, a lénye, kisugárzása is az volt a monitoron keresztül, de igazából nem ismertem, vajmi keveset tudtam eddig róla. Évekkel ezelőtt egy könyvesboltban megpillantottam a könyveit... kissé idegennek tűntek, ugyanakkor azt is éreztem, hogy talán egyszer majd el fogom olvasni őket, amikor annak eljön az ideje. Idegenek voltak számomra, mégis éreztem valami "vonzódást" irántuk, és akkor rátaláltam az írónő naplójára, ami Szibilla néven könyvbe lett öntve... és arra gondoltam, hogy akkor jó, megveszem ezt, legalább így megismerem, hogy ki volt ő, miféle ember, hogy tényleg érdekel-e, nekem is szól-e az amivel ő foglalkozott... és egyébként is mi lehet annál érdekesebb, mint egy napló, egy lelki békéjét elért bölcs ember élete és gondolatai. Szóval megvettem ezt a könyvet, de nem tudtam elolvasni. Képtelen voltam rá. Valahogy annyira szomorúnak tűnt itt-ott... (két világháborút is megélt, több szerettét is elveszítette az írónő, és úgy tudom maga is volt nagyon beteg), hiába fogtam bele az olvasásba többször is, egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy én ezt a könyvet olvassam. Azután most pár hete újra elővettem és most teljesen más érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Most nem értem, hogy miért találtam annyira szomorúnak, persze nem egy megnevettetős történetről van szó, de nem is feltétlenül olyan szomorú mint ahogyan eddig éreztem... Szóval most elkezdtem olvasni, és annyira érdekfeszítőnek, tanúlságosnak és elgondolkodtatónak találom, hogy "le sem tudom tenni". Alig várom, hogy egy-egy újabb bejegyzést elolvassak belőle, ugyanakkor nem akarok gyorsan sem haladni vele, nehogy túl gyorsan a végére érjek. :) Némely gondolatát még mindig távolinak érzem, némelyeket viszont olyan ismerősnek, mintha az én fejemből pattantak volna ki.

Szepes Máriának az élete bővelkedett mindenféle történésekben, bőven volt tapasztalata a világ dolgairól, így sokat tanulhat tőle minden olyan ember, akihez közel áll az ő gondolatvilága. Az életrajza nem semmi, a wikipédiás leírásból egy rész, ahogyan megmenekültek, igencsak csodálatra méltó számomra:

"...A háborút Viktor bátyjával leányfalui nyaralójukban vészelte át. Ide is csak úgy tudtak lekerülni, hogy bátyja, aki jógagyakorlatainak köszönhetően irányítani tudta szívműködését, „rosszul lett”, és azután kalandos körülmények között egy mentőautón menekültek vidéki elszigeteltségükbe..."

/http://hu.wikipedia.org/wiki/Szepes_M%C3%A1ria/

Rengeteg érdekes gondolatot találtam Szepes Mária naplójában amit nagyon szeretnék leírnék ide, és lehet fogok is még idézni belőle, most egyenlőre csak az alábbi bejegyzést választottam, amit 46 éves korában írt naplójába:

"1954. szeptember 20.

...Évek óta egyre erősebb meggyőződésem és élményem, hogy minden jelentősebb mozzanatot, levelet, fordulatot egy-két nappal előbb biztosan megálmodok! És ez alól most már nincs is kivétel. Tudom, hogy amíg nem jelez valamit az álom, nem történik semmi. Persze a rengeteg "megálmodás" között - amikor valóban levelet, ajánlatot, szerződést kaptam, könyvsikerem volt - a legtöbbje csak mozzanatot, és nem beteljesedést vagy teljes sikert jelentett. A levelet, szerződést, megbízást megkaptam az álom szerint: napra. De végül nem lett belőle semmi. Gürcöltem és becsaptak. Vagy révetegen lekonyult a dolog. Hála Szaturnusz apónak. Gondolom a többi bolygó is utálja a képletemben. Egyik sem tart fenn vele kapcsolatot. Magányosan trónol jeges barlangjában. Anyám, Sahibka is ilyen "álmodós" volt. Akkor jöttünk rá, hogy a bennünk élő hűséges álomkrónikás néha csak gépiesen jelzi a felénk tartó dolgokat, s azok nem is jelentenek többet önmaguknál. Berlinben például megálmodta, hogy levelet fog kapni, sorsjeggyel bélelve. A sorsjegy számát is látta álmában. A sorsjegy valóban megérkezett két nap múlva, s a szám is egyezett. Nagy izgalommal fogadtuk, de egy vasat se nyertünk vele. S ha jól meggondoltuk, semmi okunk vagy jogunk nem volt csalódást érezni, hiszen az álom nem nyereményről, csak érkező sorsjegyről szólt."

Szepes Mária olyan ember volt, aki rendszeresen előre megálmodott bizonyos dolgokat. Tudom, az emberek nagy része nem rendelkezik ezzel a "szokással", én sem (igaz voltam már különös álmaim). Amiért mégis érdekesnek találom ezt a napló bejegyzést az az, hogy szerintem a mondanivalója, végkövetkeztetése nemcsak a szó szerint vett álomra, álmodásra értelmezhető. Azt mondja el nekem, hogy hogyan lenne jó nézni az életet, a jelent és a jövőt. 

Bármilyen megérzésünk, ötletünk, sugallatunk, vágyunk vagy álmunk van, az a jelenről szól elsősorban és nem vagy nem feltétlenül a végkimenetelről is. Hiszen a jövő még nyitott és végtelen. Habár (ha hiszünk a karmikus törvényekben akkor) vannak a karmánk által meghatározott történések, életünk alakulásai (a nincsenek véletlenek című rész, vagy a magunk által előre megírt forgatókönyvek, vagy mindegy hogy hívjuk) azonban ezek is csak "támpontok", állomások az életünkben és akkor érünk oda egyik-másikhoz és nyilvánulnak meg, amikor a feltételek úgy állnak össze, ettől eltekintve a történések másik része végtelen számú lehetőséget és végkimenetelt tartogat. Ez azt "tanítja" nekem, hogy ha van egy álmom, és nagyon szeretném hogy megvalósuljon, akkor annak megtörténésének módjába, eredményébe ne éljem bele magam nagyon, hiszen nagyjából alig van olyan dolog az életben ami tényleg szinte pont ugyanúgy történik ahogyan azt mi elképzeljük, lejátszuk magunkban. Tehát ne legyenek irreális elvárásaink... ilyen értelemben ugyanis minden elvárás irreális, tehát az lenne az ideális, ha egyáltalán nem lennének elvárásaink. Csak csináljuk amit kell és hogy az élet mit hoz minduntalan az egymást követő pillanatokban azt figyeljük, azt sosem nem tudni előre, meglepetés... ez benne a szép és izgalmas...

Ugyanakkor azt is eszembe juttatja a naplóbejegyzés hogy legyenek bizonyos "kézzel fogható", konkrét, határozott elképzeléseink, álmaink a jövőről, mégpedig csakis általunk ( azaz minden addigi tudásunk szerint) jónak vélt és pontos elképzelések... hiszen végülis amit kértem azt megkaptam az élettől. Nem tudom igazán jól visszakövetni az életem elmúlt történéseit (főleg azért is mivel valamilyen oknál fogva nem igazán jó a memóriám) de azt bizton tudom, hogy néhányszor "megcsapott" annak a ráeszmélésnek a szele, hogy "tényleg... ezt én akartam és megkaptam"... igaz hogy sokszor nem úgy, nem olyan formában ahogyan én azt "kértem" vagy szerettem volna, de megkaptam. "Ezt kérted, akkor tessék, itt van." Ez a tapasztalat azt "tanítja" számomra, hogy valamilyen szinten tényleg valahogyan van valami az "az vagy amit gondolsz" és "a gondolataiddal teremtesz" című teóriákban, amik a legkülönfélébb vallási, filozófiai és más alapokon nyugvó világnézeti irányzatokban egyaránt fellelhetőek (lásd pl. a buddhista Dalai láma és az alap buddhista tanok, a filozófus Tatiosz,"a titok" stb. elméleteiben).

Az első ilyen ráeszmélés, amire konkrétan vissza tudok emlékezni az életemben, még azt hiszem nagyobbacska általános iskolás, vagy középiskolás koromban történt, amikor is valami miatt dühös voltam valakire, akinek hosszú idő után megelégeltem a velem való rossz bánásmódját és azt kívántam, miközben segítettem neki egy asztalt cipelni, hogy bárcsak lenne valami baja a kezemnek, talán tudat alatt éreztem, hogy ezáltal büntetném az illetőt, hiszen rossz lenne neki, ha én beteg lennék, meg igazából a fene se tudja hogy valójában miért csináltam, azt tudom csak biztosan, hogy dühös voltam és elkeseredett, és befelé fordítottam az aggressziót. És rá néhány napra sínbe tett kézzel mentem haza egy ártatlan kis "pattanó ujj"-nak nevezett problémával. Manapság már nem csinálok ilyet (bár persze ki tudja, hogy a tudatalattiban milyen programok futnak)... ha ilyesmire való hajlamot vennék észre magamon, akkor azt még időben leállítom, még azelőtt mielőtt a gondolat megszületne a fejemben és megpróbálom másképp levezetni a dühöt, a csalódottságot, elkeseredettséget. Lehet másnak meg más "hülyesége" van, ami ugyanígy a gondolatok teremtő erején nyugszik, és nem hasznos... akkor azt le kell építeni, vagy át kell alakítani valahogy. A lényeg hogy vigyázzunk kinek és mit kívánunk, mondunk, gondolunk... az mind egyfajta "kérés"-nek méltóztatik lenni, ami ha elég energiát kap és/vagy a feltételek úgy állnak össze, akkor meg is képes nyilvánulni valamilyen formában. Önmagaddal szemben is figyelni kell erre, azt meg nem is kell mondjam, hogy másokkal kapcsolatban mennyire óvatosnak kell lennünk, hogy milyen felelősségünk van ebben. Ezért is fontos a gondolataink rendben tartása, időnkénti kitakarítása a "szemétnek", a nem hasznos dolgoknak, valamilyen jó hatású módszerrel, hogy még véletlenül se forduljon elő, hogy nem vagyunk tudatosak valamely gondolatunkról és főleg arról amit beszélünk.

Akárhogyan is szemléljük az életünket, a jelen, a múlt, vagy a jövő tükréből, csakis a jelennel tudunk foglalkozni, mindig ide lyukadunk ki. Habár a jelen előrevetíthet egyfatja jövőt, de mivel a jelen folyamatosan változik, így a jövő is végtelen lehetőségeket tartogat, amit ha megpróbálnánk megfogni, bejósolni, az megint egy plusz befolyásoló tényező lehet benne (lásd pl. önbeteljesító jóslat). Csak a folyamatos jelent lehet alakítani. A múltról pedig az jut eszembe, hogy bármi is történt, már megtörtént, ha akartuk, ha nem... ha jó, ha nem... ezért kár neki bővebb energiát és időt szentelni, amennyiben általa valami módon nem tudunk a jelenben hatákonyabban JELEN lenni.

Mennyit tudok okoskodni erről, pedig én most is úgy élem az életem, hogy nekem megállt az idő, nem a következő pillanatot várom folyamatosan, hogy vajon milyen érdekesség várhat rám pillanatról pillanatra, hanem itt ülök, írom ezt és aztán csinálom a dolgom, mert muszáj, mert rávettem magam, hogy csináljak valamit aminek értelme van... mosok, teregetek, vasalok. Csak egy picit, már három hónapja nem vasaltam (mosni mostam :) nem para...), aztán ráveszem magam valahogy, hogy csináljak valamit ebéd gyanánt, mert enni kell, azt muszáj. És dolgozni is kell majd, mert van most munka, icipicike, de van... még mindig jobb mint amikor csak nézek ki a fejemből és agyalok mindenféle dolgokon, vagy a monitort bámulom... Nem akarod te is így élni az életed ugye? Akkor változtass most! Én is azon igyekszem amúgy, bár kívülről nem látszik talán. Megállt az idő, közben meg érzem hogy ott zakatol el mellettem. Hangosan csattog, hogy emlékeztessen arra, hogy ő bizony soha nem áll meg, nem teheti, egy percre sem, s hív ha akarok menjek vele, menjünk együtt, csak rajtam áll, de nekem kell menni, ő nem jön vissza értem, visszafele nem jöhet. És én nem áramlok vele, csak néha, rövid időre... mindig pörögni kell valamin, egy percre sem lehet megállni, annyi minden van amivel foglalkozni kell, ha csak a körülöttem lévő és a velem kapcsolatos dolgokat akarom elrendezni már azzal is elmegy az életem nagy része... és akkor még nem csináltam semmi olyat aminek igazán lenne értelme... Olyan mint egy futószalag, vagy egy óriás körhinta. Félek a körhintától és mindentől ami velem együtt mozog. Régen féltem a mozgólépcsőtől is. Egyiket sem lehet megállítani, nem amikor én akarom. Akkor hogy jövök le róla ha le akarok, vagy ha baj van? Ha nem figyelek eléggé leeshetek vagy beszorulhat egy ruhadarabom és... Nem lehet mindig figyelni megállás nélkül, vagy igen? Néha meg kell állítsam az időt magamban, főként olyankor amikor megbetegszem (olyankor aztán tényleg mindent meg kell állítsak, hogy át tudjam vészelni). Talán ezt nem kéne, vagy legalábbis nem kellene mindig. Igen, már látom. 

Néha ki kell "kapcsolni", pl. mint a meditációnál amikor arra figyelünk, hogy "nem figyelünk semmire". Szóval néha "meg lehet állítani az időt" (bár ez nem a szó szerinti "megállítás", azért tűnik úgy hogy áll, mert "együtt megyünk"), csak én már nagyon megállítottam, odabent valahol magamban, szó szerint, azaz én álltam meg, egy részem... és ez közel sem olyan mint egy meditáció sajnos, mint egy folyamatos meditáció (merthogy lehetne ilyen is az életem, ha a jelenben lennék, akkor az egy folyamatos változás lenne).

Szegény Bonsai-om is az időre emlékeztet. Lehullatta már a leveleit nagyon régen (még jóval az ősz előtt, nem tudom miért, talán kevés itt neki a fény, nem tudok már másra gondolni), azt sem tudom él-e még amúgy... és furcsa, figyelgettem és néhány ágacskája még mindig megmaradt rajta elszáradtan a levelekkel együtt és nem akarja, vagy nem tudja eldobni őket azóta sem (kit pici ágacska, nagyon elbújva)... mintha neki is megállt volna az idő. :) 

(Talán nekem kéne levágnom, vissza kéne metszenem, akkor kihajtana újra... bakker ennyire nem értek a növényekhez. Azt hiszem tényleg vissza kéne metszeni, vagy már kellett is volna... csak én nem szívesen vagdosom a növényeket, bár azt mondják ebben is a szándék a lényeg, hogy ha én jót akarok neki és azért csinálom, akkor én ezzel nem bántom, hanem épp ellenkezőleg, jót teszek vele... akkor már csak kell valami amivel le tudom vágni ami már nem kell neki.)

Nagyon sajnálom, ha úgy tűnik, hogy kicsit szomorkás lett most itt a vége, nem vagyok szomorú. Ígérem el fogok jutni oda, hogy nem "nyavalygok" többet... itt és most teszek egy ilyen komoly ígéretet... egyszer el fogok jutni idáig. Most még muszáj néha tudatosítani magamban néhány dolgot, hogy tudjak változtatni rajta. Az ember sok mindent képes megszokni és arról nem tudatossá válni. Észre sem veszi aztán már, csak mások mondják, és amikor már többen is mondják... akkor már nem azt hiszi az ember, hogy kötekednek vele (azok akik amúgy tényleg elégedetlenek vele), hanem most azért mondják mert valamit tényleg látnak, amit az ember maga már nem... csak akkor kezd már el tényleg figyelni hogy mi van... és az van, hogy az ember úgy megszokta az adott, "nem hasznos", "nem jó" dolgot, hogy észre sem veszi annyira beépült már az életébe.