2013. július 7., vasárnap

A hurrikán szeme - inspirációk a belső béke megtalálásához


Scott Show: Zen-kapu a belső békességhez című kis könyve ma több inspiráló gondolatot tartalmaz számomra mint néhány évvel ezelőtt amikor hozzám került a könyv.
„Scott Show a harcművészetben jártas, elismert író és gyakorló buddhista, számos könyv szerzője. Magyarul eddig a Zen-óra és a Szamuráj Zen jelent meg tőle, a Lunarimpex kiadó gondozásában...
Hogy békére lelj – írja Scott Show –, ki kell fejlesztened magadban a képességet, hogy a hurrikán szemévé válj konfliktusok terhelte világunkban – a nyugalom és csend magjává, a vihar mozdulatlan középpontjává.” /ajánlás a könyv végéről/

A vihar szemévé válni... ez jó ideje foglalkoztat már. Ennek a természetes állapotnak az eléréséhez idézek itt néhány gondolatot a könyvben található 108-ból, onnan, ahol néhányszor kinyílt a könyv, és azon belül is a számomra legérdekesebbek közül (azon túl persze, hogy ez az a könyv, ami a kezembe akadt a könyvespolc előtt állva). Legyenek segítségül mindannyiunknak!

Egy

Mi hozna békét a számodra Itt és Most?

Több pénz?
Kielégítőbb munka?
Új lakás?
Szeretetteljes kapcsolat egy bizonyos személlyel?
Ha tíz évvel fiatalabb volnál?
Vagy szebb, csinosabb, magasabb?
Ha megvilágosodnál?

Semmi, amit jelenleg nem birtokolsz, ami nem vagy éppen most, nem létezik ebben a pillanatban.
Mindaddig míg úgy döntesz, hogy ragaszkodsz a vágyadhoz, hogy a tied legyen valami, amit jelenleg nem birtokolsz, vagy hogy olyan légy, amilyen nem vagy – sosem lesz benned béke.


Ötvenegy

Sok ember úgy dönt, abban hisz, hogy ha az életvitele különbözne, akkor békére lelne.

Egymásra néznek, és azt gondolják: „Milyen békés az a másik!”

Vajon egy gazdag pusztán attól békés, mert sok pénze van?
Vajon egy szerzetes azért él csupán békében, mert kolostorban lakik, és nem kell dolgoznia?

Nem. Mindenki – függetlenül attól, mit csinál, vagy mihez van tehetsége – szembesül a saját problémáival és akadályaival.
Ezek az akadályok, ha nem megvilágosult elmével tekintünk rájuk, igen sok szenvedést okozhatnak.

Éld a saját életedet minél teljesebben. Tedd, amire a túléléshez szükséged van – de tedd békésen.
Ne ess annak az illúziónak a csapdájába, hogy nem birtokolsz máris mindent, amire csak szükséged lehet – Itt és Most.

Ilyen hozzáállással a béke magától rád talál.


Hetvenhat

Mikor békés vagy, tiszta látomásaid támadnak.

Néhányan ezt intuíciónak nevezik.

Hetvenhét

A testednek és az elmédnek szüksége van a koncentrált tevékenységek közötti átmeneti időszakokra.

A modern társadalom arra a hiedelemre programoz minket, hogy folyamatosan pörögnünk kell – tenni, dolgozni, teremteni, megvalósítani, javítani. Sokan, amint végeztek az egyik feladattal, nyomban rátérnek a következőre – anélkül, hogy valaha akár egyetlen másodpercre is megállnának, és jelen lennének életük múló pillanataiban.
Még akkor is, mikor igyekeznek felfrissülni egy zsúfolt, fárasztó nap után, sokan folytatják a rohanást a munkájukból valami másba – nekilátnak vásárolni, filmet nézni; meccsre mennek, interneteznek, kertészkednek, vagy épp takarítanak... A lista a végtelenségig folytatható.

Ez az életvitel fizikai, érzelmi, és szellemi kiégéshez vezet.

A cselekvés mindig cselekvés.
Nem tétlenség, nem nyugalom.

Állj meg az egyes feladataid között.
Éld át, tapasztald meg, milyen érzés volt elérni, teljesíteni őket.
Azután tudatosan haladj tovább.

Mikor valamivel kész vagy, akkor kész vagy.
Engedd el magad és ne cselekedj.


Hetvenkilenc

Az életed a folytonosság egyfajta mintázatát alkotja, amit sok minden tart mozgásban:

család, iskola, munka, üdülés, barátok, és spirituális gyakorlatok.

Mindebből természetes módon kialakul egyfajta ritmus, ami meghatározza a legmegfelelőbb pillanatot a számodra, hogy felkelj, vagy lefeküdj – hogy mikor vagy mentálisan a legtermékenyebb, mikor fog el művészi ihlet, a kreativitás, és mikor vagy fizikailag a legaktívabb.

A folytonosság nem rossz dolog. Egyszerűen az élet mellékterméke.

Abban a pillanatban azonban, ahogy ez az állandó folytonosság megszűnik, a tested és az elméd összezavarodik, mert kibillen az egyensúlyából.

A hosszú repülőutak során tapasztalt idő-eltolódás remek példája ennek a folyamatnak. Ám nem ez az egyetlen dolog, ami kibillenti a biológiai órádat az egyensúlyából. Talán az előző éjjel túl sokáig maradtál fenn egy partin, vagy hogy megnézz egy régi filmet... egy adott probléma ott zakatolt a fejedben, és nem hagyott aludni... valaki, akit szeretsz, elhagyta a fizikai testét... Vagy esetleg szerelembe estél, és az életedben minden kibillent az egyensúlyából.

Az egyensúly csak azért egyensúly, mert folytonos.

A békét ismerned kell az egyensúly és a kibillentség állapotában is – akkor időtlenné, örökké válik.

Nyolcvan

A szerzetesek ismerik az egyensúlyt.

Felébrednek, mosdanak, meditálnak, esznek, elvégzik a mindennapos kolostori tevékenységeiket, újra meditálnak, újra esznek, énekelnek, és lefekszenek – mindezt pontosan meghatározott, előírt időpontokban.

Az egyensúly biztonságos.
Kolostorban élni biztonságos, mert ott izolált vagy – védett a fizikai világ sorscsapásaitól.

Azonban minden ember megtapasztal olyan időket, mikor nincs egyensúly – amikor minden kaotikussá válik. Hogy ilyenkor hogyan reagálsz, az határozza meg a békesség fokát az életedben.

A Káoszban engedd el a Káoszt.
Tekints rá úgy, mint új tapasztalatra, ami egy magasabb Jóhoz vezet.
Fogadd magadba, tedd magadévá a tökéletességét.


Nyolcvanegy

A szanszkrit shanti szó azt jelenti: „béke”.

A káosz közepette gondolatban énekeld:
„Om shanti, om shanti, om shanti, om.”

Mikor békés vagy, hunyd le a szemed, és énekeld:
„Om shanti, om shanti, om shanti, om.”

Mikor éjjel lefekszel az ágyadba, és alváshoz készülődsz, énekeld:
„Om shanti, om shanti, om shanti, om.”


Nyolcvankettő

A Zazen azt jelenti: „Zenben ülni”.

A Zazen gyakorlásához ülj le keresztbe tett lábakkal. Félig lehunyt szemeddel meredj egy pontra a padlón, nagyjából egy méternyire tőled.
Minden belégzésnél gondolatban számolj: „egy”.
Minden kilégzésnél gondolatban számolj: „kettő”.

A Zazen fókuszálja és lecsendesíti az elmét.
A béke a meditatív összpontosításod mellékterméke.


Nyolcvanöt

Mikor úgy érzed, hogy formális gyakorlattal kell átadnod magad a békének, tedd a következőket:

Feküdj hanyatt.
Hunyd le a szemed.
Add át magad a természetes kényelemnek.

Hagyd hogy a lábaid maguktól szétnyíljanak.
Hagyd hogy a karod természetesen, lazán feküdjön az oldaladon.

Minden belégzésnél érezd, hogy a béke aranyló fényként belép a testedbe. Figyeld, ahogy a békének ez az aranyló fénye áthatja a teljes lényedet – a fejedből a testeden át a karodba áramlik, egészen az ujjaid hegyéig – és le a lábaidba, a lábfejedbe, míg végül kilép a lábujjaidon.

Ahogy kilélegzel, figyeld, ahogy a lélegzeted magával viszi
az összes stresszt,
az összes fájdalmat,
az összes szenvedést.

Lélegezd be a béke arany fényét.


Nyolcvanhat

Szeretnél békés lenni?

Vágysz a szabadságra?

Akkor egyszerűen engedd el – ne törődj vele.


Nyolcvanhét

Ha egy pillanatra meg tudsz feledkezni a vágyaidról és az aggodalmaidról, abban a pillanatban elönt a béke.

Csendesítsd le az elméd, engedd el a terheidet:
nincs vágy,
nincs aggódás,
nincs törődés,
nincs fájdalom,
nincs szenvedés.

Engedj el mindent, és megismered a békét.
Ez a Zen esszenciája.


Nyolcvannyolc

A békéhez vezető út a személyes kapcsolatokban:

Soha ne várj el semmit a másiktól.
Nincs rá semmi garancia, hogy megkapod.


Kilencvenegy

Mások kritizálása egyeseket pillanatnyi hatalomérzettel tölt el.

Ne hagyd, hogy mások hamis kritikussága befolyásolja a békédet.
Azok az egyének, akik irigyelnek téged, gyakran sértegetnek, vagy más módon próbálnak csorbítani a becsületeden, és védekezésre kényszeríteni.

A védekező magatartás olyan dolgokat mondat veled, amiket nem is gondolsz komolyan, és olyan tettekre késztet, amiket nem is akartál elkövetni.

Nem számít, mi motiválja ezt a szerencsétlen és méltatlan hozzáállásukat, amennyiben sikerül kibillenteniük a béke egyensúlyából, elérték korlátolt céljukat – az uralmat az érzelmeid felett.

Hogyan maradhatsz elfogulatlan, miközben valaki megvádol?
Ismerd meg önmagad!
Légy önmagad.
Légy büszke arra, aki vagy.
Értsd meg, hogy a legjobb vagy, aki csak lehetsz, és a tőled telhető legjobbat nyújtod.


Kilencvenhárom

Konfliktust látsz, és rögtön harcba szállsz.

Ám, ha küzdeni kezdesz a konfliktussal, legyen harcod látszólag bármilyen szent indíttatású is, az csak újabb konfrontációhoz vezet.

Ha konfliktust tapasztalsz, sokkal jobb, ha hagyod, hadd kövesse a saját útját az isteni tökéletességben, és végül hadd enyésszen el önmagától, a beavatkozásod nélkül.

Egy újabb személy a konfliktusban csak ezerszer nehezebbé teszi a megoldást.


Kilencvennégy

Megmondhatod valakinek, hogy nem keresed a bajt.
Elárulhatod neki, hogy a békét választod.
Váltig állíthatod, hogy spirituális vagy.
Ám, ha az illető még nem kész arra, amit mondasz, süket marad a szavaidra.

Légy, ami és aki vagy, és senki nem tesz fel kérdéseket, mert ami és aki vagy, az nyilvánvaló.


Kilencvenhét

Ha a káosz kellős közepén találod magad,
Állj meg!

Ha egy konfrontáció közepén találod magad,
Állj meg!

Ha azon kapod magad, hogy mérges vagy,
Állj meg !

Ha észreveszed, hogy oda a békéd,
Állj meg!

Mérd fel a korlátaidat.


Kilencvennyolc

A béke mindig ott van benned.

Ez a biztos hely a lényed középpontjában.

Nem nehéz megtalálni, ám könnyű megfeledkezni róla.

Emlékezz rá – gyakran.
Tedd magadévá – tudatosan.


Kilencvenkilenc

A harcművészetek azt tanítják, hogy a legjobb harcos soha nem alkalmaz erőszakot az erőszak ellen, mert az csupán kölcsönös sérüléshez vezet.

Kövesd a legkisebb ellenállás útját!
Soha ne blokkolj közvetlenül semmilyen támadást; inkább tereld el.
Fordítsd a támadó fél energiáját saját maga ellen.

Ha nincs harc – nincs győztes és vesztes.


Száz

Mikor valaki megpróbálja rád erőltetni a negatív érzéseit vagy gondolatait, ne próbáld kioktatni az ostobaságáról.
Ne igyekezz megtanítani neki, hogy téved.
Vonulj félre, térj ki, és egyszerűen hagyd, hogy a negatív energiája elhaladjon melletted.

A tested, elméd és lelked ép marad és sértetlen.
A békéd érintetlen.


Százegy

Néhányan haragszanak a világra. Ők életük minden mozzanatában konfliktust és összetűzést vetítenek ki magukból.
Ez a gondolkodásmód erőszakhoz vezet.

Az ilyen emberek úgy érzik, nincs elég kontrolljuk a saját életük felett. Azon igyekeznek, hogy enyhítsék ezt az érzést, hogy megszabaduljanak tőle – azáltal, hogy a náluk fizikailag vagy szellemileg szemlátomást gyengébbeken uralkodnak, és megpróbálnak másokat is lerángatni a maguk alacsony nívójú érzelmi és tudatossági szintjükre.

A spirituális ösvény sem mentes az effajta személyiségektől.
Lehetsz mérges, ám mit bizonyít ez?
Lehetsz erőszakos, ám előbb vagy utóbb jön valaki, aki erősebb nálad, és legyőz.

Távolodj el az ilyen érzéseidtől, ismerd fel, hogy azok nem te vagy, hanem egyszerűen azon vágyaid kivetülései, hogy a dolgok meghatározott módon menjenek.

Kezeld a haragot, akár a sajátodat is, humorral.
Szállj szembe az erőszakkal úgy, hogy meglátod a nevetségességét és képtelenségét.

Lépj túl a pszichológiai alapú érzéseken, és állj odébb azoktól, akik igyekeznek felzaklatni, kibillenteni téged.
Emelkedj egy megvilágosodott életbe.


Százhárom

Vajon a sereg, amelyik győz a háborúban, jobb sereg?
Az az ember, aki megnyer egy csatát, jobb ember?

Nem.
Talán erősebb.
Ám az erő önmagában nem tesz jobb emberré, mert átmeneti, mulandó dolog.

Minden nagy hadsereg előbb-utóbb legyőzetik.
Minden nagy harcos alulmarad végül.

Ne harcolj és nem győzhetnek le!


Százöt

A béke választás dolga.

A béke választása sok gyakorlást igényel.


Százhat

A mozgás a természet békés ajándéka számodra.

A fizikai tevékenység megszabadítja a testedet a stressztől.

A béke elengedés.

Mozogj tudatosan – add át magad tudatosan a békének.


Százhét

Teljes, feltétlen felelősséget kell vállalnod a békés létezés fenntartásáért. Mikor egy ártó személlyel vagy romboló helyzettel szembesülsz, két választásod van:

Egy: kijöhetsz a sodrodból, elönthet a harag, és elveszítheted a békédet.

Kettő: nevethetsz azon, hogy ez a tökéletes univerzum hogyan tesztelte ismét a nyugalmadat az események ilyen élvezetes alakításával.

Mikor igazán magadba fogadtad a békét, könnyű lesz a választás.”

/Scott Show: Zen-Kapu a belső békességhez/


2013. július 4., csütörtök

Az én kutya énem...

Nem nyavalygás következik, csak egy kis önmegfigyelésből származó részfelismerés... ez nem mindig pozitív. Ha az ember figyel, kutakodik, akkor bizony nemcsak kellemes és szép dolgokat talál magában... de fejlődni sajnos csak így lehet, ezeket felismerve.

Azt hiszem kicsit olyan vagyok néha, mint anyukám kutyája. Ha a gazdája nincs otthon, akkor nem nyugodt; bár nagy hanggal ugat, még a légytől is fél; ha megijed reszket és csak a gazdája tudja megnyugtatni. 
Néha csak akkor érzem magam biztonságban, ha a "gazdám" velem van és vigyáz rám, akkor vagyok nyugodt. Olyan vagyok mint egy kutya, kell, hogy tartozzak egy valakihez. Ez szörnyen kiábrándító számomra... nem erre készülök mostanában (szerettem volna függetleníteni magam lelkileg mindenkitől aki hiányzik, de nem tudom mindenkitől sajnos... ez az igazság).
Csak akkor vagyok nyugodt, amikor előjön valami nyavalya, ha a "gazdám" ott van a közelben. Szörnyű mennyire tudok félni néha ilyenkor, volt hogy szinte reszkettem, hogy mi lesz, ha... és hogy majd akkor egyedül leszek. Azt hiszem félek a haláltól, pedig nem akarok. Úgy látszik ez nem akarás kérdése, ezen többet kell dolgozni majd.
Vizsgálatok tömkelege... de csak nagyon ritkán találják meg az okokat ezekkel. Kisgyermekkoromban sem találtak semmit amikor majdnem meghaltam (egy életmentő injekció mentett meg) akkor három hétig vizsgáltak, de nem találták az okot. Talán ezt meg kéne szoknom most már. (Úgy kb. 8 évvel ezelőtt jöttek újra a betegségek.)
Nem akarok félni a betegségektől, a fájdalomtól, azon dolgozom, hogy elfogadjam őket, ha esetleg jönnek, maradjanak csak ameddig akarnak, ameddig jól esik nekik, nem lázadok, nem küzdök ellenük, csak félek, de nem akarok félni... nem akarok félni ilyenkor egyedül lenni, vagy kimenni az utcára. Nem akarok rájuk dühös lenni, hogy mindent felülírnak.
Ilyenkor olyan vagyok, mint anyám kutyája, a "gazdám" nélkül még sokkal jobban félnék, ilyenkor ragaszkodóbb vagyok, valakibe kapaszkodnom kell ilyenkor. Milyen szép lenne ha Isten szeretetébe tudnék inkább kapaszkodni és bízni ilyenkor. Hálával, tisztelettel és nagyrabecsüléssel adózom a páromnak aki képes egy ilyen társ mellett (mint én) élni és kitartani.
Azon dolgozom, hogy amikor jól vagyok akkor mindig vissza tudjak térni a normál kerékvágáshoz, a vidámsághoz, a másokkal való törődéshez, ha ez pár óráig vagy néhány napig, hétig, hónapig tart akkor addig, de addig is vissza kell térni, még ha így nem is lehet előre tervezni, ezt meg kell tanulni az önsajnálkozás helyett, 180 fokot kell fordulni és kész, rá kell magunkra erőszakolni a váltást, mert az élet nem áll meg. Meg kell tanulni, hogy ez része a világnak. Nekem ezt adta a "gép". Másnak meg más van. Ez az élet rendje. Most ez. Erre a hozzáállásra nem igen láttam példát, ezért meg kell magamat tanítanom erre. A környezetemnek is van tanulnivalója, pl. a "ha beteg, hagyd békén" (Clarissa Pinkola Estés) szabályt, amit még az állatok is megtanítanak utódaiknak, csak mi emberek nem kapunk még ennyi alapvető tanítást sem arról, hogy ha valaki beteg akkor begúbózik, pihen, és nem eszik annyit (az állatok ilyenkor egyáltalán nem is esznek, ösztönösen böjtölnek, hogy a gyógyulásra fordíthassák azt a sok energiát amit az emésztés használ fel). 
 

Ima


Egy ima mára:

"Istenem, Uram! Hová vezetnek a Te útjaid?
Minden nyugtalanságomat Néked ajánlom.
Nagyon gyenge, erőtlen vagyok. Minden elől elbújdosó emberféreg. A Te erőddel erősíts, a Te fényességeddel oszlasd el az én homályomat, félelmemet, bizonytalanságomat, hogy úgy tegyek, ahogyan Te akarod, hogy azt az utat kövessem, amelyet kiszabtál számomra. Jóságos Uram, nem akarok külön akarni, nem akarok eltévedni többé a hosszú, fáradságos, meddő útvesztőkben. Könyörgöm, fogadd el az életemet, minden godolatomat, minden érzésemet. Rendelkezz velem. Legyek szolga, csendes, alázatos legutolsó - csak elhagyhassam végre az önzés fájdalmas, céltalan sötétségét.
Maradj velem, Uram, a meredek, keskeny úton!
Mindörökké, ámen."
/Szepes Mária: Szibilla/

2013. június 24., hétfő

Tatiosz tanításai - A Szem Tanítása



  
Tatiosz tanításai még nem értek véget a legutóbbit közlő bejegyzésemmel (http://nesszi.blogspot.hu/2011/09/tatiosz-tanitasai-tukor-tanitasa.html), melynek utolsó sora így szólt:
"Ez a világ, amelyben élsz, ez a Szeretet Palotája."

Szeretettel ajánlom nektek a folytatást, egy újabb, szimbólumokban gazdag csodás tanítást:


"Mielőtt válaszolnál, elmesélem a lüdiai Gügész történetét.
Szép és bátor férfi volt Gügész, a becsületes Daszkülosz fia. Egy napon, mikor már nem talált örömöt a földi munkában, apja elé állt, hogy elköszönjön tőle:
- Álmomban megjelent egy ember, akinek nagy feladata volt: segíteni, bátorítani igazságot tenni. Amikor felébredtem, már bizonyos voltam benne: ez az ember én vagyok. Most útnak indulok. Szeretnélek téged és a hozzád hasonló jó embereket megváltani a szegénységtől, a betegségtől és a szomorú öregségtől.
- Hogy képzeled ezt? - kérdezte tőle az apja.
- Hajnaltól késő estig a földet műveled. Gerinced megroppant az emberpróbáló munkától, gyakran betegeskedsz. Lassan öreg leszel, s az öregségben semmi örömöt nem találsz majd, hiszen az élet hajlottá és nyomorulttá tett. Elmegyek, és egy üvegben elhozom neked a boldog élet italát. Ha neked használni fog, adunk belőle mindazoknak, akik méltók rá.
A becsületes Daszkülosz mosolyogva búcsúzott el fiától:
- Szegény vagyok, semmit nem adhatok az útra neked. Egyetlen vagyonom ez a kő, amit apámtól kaptam. Vedd magadhoz, mostantól a tiéd.
Gügész megölelte apját. A kék követ a tarisznyájába tette. Az éjszakát a szomszéd város menti erdőben töltötte. Egy fa alatt pihent, továbbálmodta tegnapi édes álmát. Kísérteties zajra ébredt. Emberek poharaztak, kardok csörögtek. Kezébe vette a kék követ. Amint rápillantott, egy szem nézett vissza rá. A szem a távolba látott. Gügész ekkor tanúja lett hat gonosz ember eskütételének: megfogadták, hogy megölik Kandaulosz királyt, kincseit pedig elrabolják.
Gügész elámult a kék kő csodatévő hatalmán: amikor a követ visszatette a tarisznyájába, nem látott és nem hallott semmit; amikor újra elővette, és a kő közepén lévő fekete szemre nézett, rálátott az egész világra. Most már csak ki kellett választania, kiket és mit akar közelebbről szemügyre venni. Látta a jót, és látta a rosszat. Elindult, hogy igazságot tegyen.
Útközben azonban csoda történt: akkor is látott mindent, amikor nem volt kezében a kő. Ő maga lett a szem.
Kandaulosz király szívélyesen fogadta:
- Légy házunk vendége, idegen. Mi szél hozott vidékünkre?
- Azért jöttem, hogy megmentsem az életed. Tudomásomra jutott, hogy meg akarnak ölni, hogy a koronádat és a kincseidet megkaparintsák - válaszolta Gügész.
A király régóta sejtette, hogy nem mennek rendben a birodalom ügyei, azért mégis megdöbbent a hír hallatán. Talán éppen Gügész becsülete keltett ámulatot benne.
- Honnan tudod? - kérdezte.
- Van egy szem, amelyik mindig velem van, de neked is van ilyen. Lehet, hogy te nem tudsz róla, de attól az még van.
A király elcsodálkozott azon, amit az idegen a szemről mondott. Első hallásra képtelennek tűnt a számára, hogy neki is van egy különleges szeme, ugyanakkor ő nem tud róla. Ezért tovább faggatta Gügészt, árulja el, hol van az a szem, amelyik ugyan nem látható, de ő maga mindent lát, és mindenről tud.
- Annyit mondhatok, királyom, hogy mindig veled van. Mivel nem látható, hogyan mutathatnám meg a helyét?
- Igaz - ismerte el Kandaulosz -, akkor menjünk, és járjunk utána, igaz-e, amit mondtál.
A haramiák még most is a aszpendoszi erdőben vigadtak. Kandaulosz kihallgatta őket, így maga is megbizonyosodott arról, hogy Gügész szavai az igazságot fedték fel.
- Csak azt fogadom el, amit látok, és csak abban hiszek, amit hallok - mondta mosolyogva a király, és átkarolta újdonsült barátja vállát. - Te derék ember vagy, ezért megjutalmazlak.
- Hiszel nekem, bízol bennem, számomra ez a legnagyobb jutalom.
- Hinni? - kérdezte Kandaulosz. - A hit nem számít, az igazság számít.
- Ha ezt gondolod, még sokat kell tanulnod - válaszolta Gügész.
Teltek a napok, a hetek s az évek. Kandaulosz tanult, Gügész tanította. Megtanult hinni az emberekben, a barátságban; végül megtanult hinni önmagában. Már azt is tudta, bárkiből lehet nagy ember pompás külsőségek révén és egy kis szerencsével; kiemelkedni, s valóban hatalmasnak lenni viszont csak az az ember képes, aki hű önmagához. Igazsága által nyugalom költözött Lüdiába. Gügész az idők során legfőbb bizalmasa s tanácsadója lett. Tőle kérdezte meg, mit tegyen, ha nem hull eső a földekre, és kevés a termés. Abban is barátja tanácsát kérte ki, mitévő legyen, mert nem született gyermeke. Bő esztendők termését tartalékolta nehezebb időkre, meg is nősült, miként azt Gügész tanácsolta.
Mikor már rendben teltek a birodalom napjai, Gügész ekképpen szólt Kandauloszhoz.
- Már mindent tudsz, királyom, életeddel s az ország ügyeivel magad is boldogulni fogsz. Hazamegyek apámhoz, mert megígértem neki, ha a boldogság italát megtalálom, viszek belőle néhány cseppet.
Daszkülosz a kapuban fogadta fiát:
- Honnan tudtad, hogy jövök? - kérdezte Gügész.
- Neked adtam a követ, hogy általa rátalálj a Szem csodatévő hatalmára. Én már tudtam róla, ezért amikor kellett, bármikor segítségül hívhattam. Most tényleg boldog lehetek: amikor útnak indultál, a boldogság kapuja még csak nyitva állt előtted; most, hogy visszatértél, tudom, hogy beléptél rajta. Valóban elhoztad a boldogság italát nekem, csak nem üvegben, hanem a szívedben. Most pedig menj vissza Kandauloszhoz, a király bajban van.
Gügész a Szemhez fordult. Rögtön látta, hogy Kandaulosz nyugalmát haramiák zavarták meg, s annyi boldog esztendő után kioltották életét. Visszatért a palotába, bár már nem volt kinek tanácsot adnia. Lüdia népe hódolatta fogadta, és megkérték, teremtsen rendet a feldúlt országban.
Gügész a Szem erejével, kard nélkül űzte ki az ellenséget Lüdiából. Nem kellett a követ elővennie, s nem kellett a Szemet megpillantania, elég volt, ha rá gondolt, és az tudatta vele, mit kell tennie.
- Ha a királyt karddal ölték meg, a rendet kard nélkül állítom helyre - mondta, és úgy is tett.
Napnyugtakor felment a domb tetejére, és a Szem segítségét kérte. Néhány perc múlva jégeső és villámcsapás zúdult Lüdiára, majd földcsuszamlás pusztította el az ellenség táborát. Egyetlen porszem sem maradt utánuk. Másnap a tanács Gügész fejére tette Kandaulosz király koronáját:
- A te fényed ragyogó fény; a te szíved igazságos szív; a te szavad rendíthetetlen szó; a te tanácsod igazi jótanács; a te szemed valóban lát; a teremtésed valódi teremtés. Kérünk téged, Gügész, fogadd el tőlünk az igazság fénylő koronáját, amíg mi élünk, senki nem veheti el tőled - mondta a tanács vezetője.

*

Amikor úgy döntöttél, hogy szeretnél belépni a Szeretet Palotájába, tudnod kell, magad akartad így. Ez a fénylő épület kívülről ragyog csupán - belülről olyan lesz, amilyenné alakítod. Előre nem tudhatod, mi vár rád ott. Ismeretlen helyre érkezel, ezért neked kell felderítened. Használhatsz hozzá segítséget. Senki sem kéri tőled, hogy egyedül végezd a palota belső építését és a színezés nagy feladatait. Senki sem kéri tőled, hogy egyedül fesd fehérre a szürke és fekete falakat. Társakkal együtt kell végezned ezt. Amikor társaid magadra hagynak, újabb társakra találsz majd. Amikor ők is elmaradnak, akkor sem leszel védtelen - mert veled van a Szem.
A Szeretet Palotájának kapuja kétfelé nyílik. Ahol beléptél, ugyanott ki kell lépned egyszer, hogy visszatérj oda, ahonnan indultál. Mindazt, amit teremtettél, magad mögött hagyod, de később bármikor visszanézhetsz rá. Amikor visszatekintesz, látni fogod: a Szeretet Palotája fényesebben ragyog a te teremtő fényed által."
/Tatiosz: Az élet szép ajándékai/


Íme a Szem: