Ima

Egy ima mára:

"Istenem, Uram! Hová vezetnek a Te útjaid?

Minden nyugtalanságomat Néked ajánlom.

Nagyon gyenge, erőtlen vagyok. Minden elől elbújdosó emberféreg. A Te erőddel erősíts, a Te fényességeddel oszlasd el az én homályomat, félelmemet, bizonytalanságomat, hogy úgy tegyek, ahogyan Te akarod, hogy azt az utat kövessem, amelyet kiszabtál számomra. Jóságos Uram, nem akarok külön akarni, nem akarok eltévedni többé a hosszú, fáradságos, meddő útvesztőkben. Könyörgöm, fogadd el az életemet, minden godolatomat, minden érzésemet. Rendelkezz velem. Legyek szolga, csendes, alázatos legutolsó - csak elhagyhassam végre az önzés fájdalmas, céltalan sötétségét.

Maradj velem, Uram, a meredek, keskeny úton!

Mindörökké, ámen."

/Szepes Mária: Szibilla/