Kert építés 2. - Farkasokkal futó asszonyok

"...Amikor egy nőt közelebb akarok hozni az Élet/Halál/Élet természethez, arra kérem, hogy ápoljon kertet. Legyen ez akár pszichikus, akár sárral, földdel, növényekkel, s minden olyasmivel rendelkező kert, ami körülveheti és segítheti az embert. Jelképezze az ősi pszichét. A kert konkrét kapcsolat az élettel és a halállal. Akár azt is mondhatnánk, hogy van olyasmi, hogy kertvallás, mert alapvető pszichológiai és szellemi tanításra képes. Bármi történik is a kerttel, az megtörténhet a lélekkel és a pszichével - túl sok vagy túl kevés vizet kap, bogarak lehetnek benne, forróság, vihar, árvíz, invázió rongálhatja, csodák, halál, visszatérés, áldás, gyógyítás zajlik benne.

A kert gondozása alatt ezek a nők naplót vezetnek, lejegyzik az életadásnak és az élet elmúlásának jeleit. Minden egyes bekezdés pszichikus levest forral. A kertben gyakoroljuk, hogy hogyan hagyjuk élni és meghalni a gondolatokat, az ötleteket, a kedvezéseket, a vágyakat, még a szeretet is. Ültetünk, gyomlálunk, eltemetünk. Szárítjuk, elvetjük, gondozzuk a magvakat.

A kert meditációs gyakorlat, annak meglátása, hogy mikor kell valaminek meghalnia. A kertben érzékelhető az érés és az elhalás ideje. A kertben az ember a nagy, ősi természet lélegzésével együtt, s nem annak ellenében él.

E meditáció révén felismerjük az Élet/Halál/Élet ciklus természetességét. Megbarátkozunk a Természeti Asszony életadó és halállal bíró természetével, s örökre megszeretjük. Ebben a folyamatban a vadon ciklusaihoz igazodunk. Képessé válunk az energiafelvételre és az élet megerősítésére, s megtanulunk félreállni a halál útjából..."

/Részlet a Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok című könyvének "A tények kiszimatolása: Az intuíció visszaszerzése a beavatás során" című fejezetéből./
 

Nagyon tetszik ez az írás, pedig őszintén szólva nem értem kristálytisztán, hogy miről beszél itt Clarissa P. E. ... Talán mert nincs a szó szoros értelemben vett kertem, mert nem értek a növényekhez... nem tudom. Ebből a szempontból nézve kicsit úgy tűnik mintha hiába nyomtam volna itt annyit a kertépítés-gondozás témát, alig egy részét érintettem és jó ha azt valamelyest megértettem. 

Valójában pedig csak arról van szó, hogy a kertépítést folyamatosan csinálja az ember, újra és újra neki veselkedik, így mindig talál benne valamit ami új, amit eddig nem látott vagy nem értett meg, mindig tanúlhat, építkezhet belőle, egészen élete végéig. Szóval "kertépítésre" és naplóírásra fel!