Tényleg nyissuk meg magunkat mindig mindenki felé "vakon"?

Azaz hogyan tudunk úgy nyitottnak lenni  feltétel nélküli elfogadással és szeretettel, hogy nem vagyunk mindig mindenkire nyitottak.

(Helyesbítés a "Bízz a gondviselésben!" című bejegyzésemhez.
http://nesszi.blogspot.com/2011/05/bizz-gondviselesben.html)

"Légy sebezhető!
Emberek milliói döntenek úgy, hogy nem lesznek érzékenyek. Vastag bőrt növesztenek maguk körül, hogy senki ne okozhasson nekik fájdalmat. De ennek nagy ára van. Senki sem okozhat nekik fájdalmat, de boldoggá sem teheti őket senki.
...
Amikor elkezdesz kinyílni, mindkét dolog elérhetővé válik: olykor beborul az ég, máskor sütni fog a nap. De ha ott maradsz a barlangodba zárva, akkor nincs felhő, és nincs nap sem. Jó előjönni, táncolni a nappal, és igen, jó olykor elszomorodni a felhőkkel - és néha feltámad a szél is. Ha előjössz a barlangból, minden dolog lehetségessé válik, és közéjük tartozik az is, hogy az emberek fájdalmat okozhatnak neked... de ez csak egy a dolgok közt.
Ne gondolj rá túl sokat, különben megint bezárulsz. Több millió lehetőség vár; gondolj azokra is. Boldogabb leszel; több szeretet lesz benned. Elérhetőbb leszel, és más emberek is elérhetőbbé válnak számodra. Képes leszel nevetni, képes leszel ünnepelni. Ezer és egy lehetőség van. Miért választasz egyetlenegyet, azt, hogy az emberek fájdalmat okozhatnak neked?"
/Osho/

Osho azt mondja "Légy sebezhető!" nyisd ki magad, bármi is legyen a következménye. Ezt számtalan helyen olvashatjuk manapság. A lelki- és tudatfejlődést taglaló médiumok sokszor nem mondják el, hogy ezt csak úgy tehetnénk meg, ha meg tudjuk védeni magunkat, mert amikor kinyílunk nemcsak a jó, de a sötétség felé is megnyithatjuk magunkat és ez nem feltétlen egy olyan valami ami csak úgy, magától elmúlik majd bennünk, hogyha újra „sütni fog a nap” akkor majd újra tiszták és fénnyel teliek leszünk . Hányan tudjátok például, hogy a meditáció előtt és után is "le kell védeni” magunkat?!

Néhány hete találkoztam egy életmentő földi angyallal.
Hála neki egészséges vagyok, erős, kiegyensúlyozott, nyugodt, tiszta.
Többé semmi nem tartja fogva a lelkem, szabad!
Nagyon nagy élmény volt! Nagy hatással volt rám.
Többé már nem lehetek az, aki voltam. Mindent újra kell gondoljak, értelmezzek és közben folyamatosan dolgoznom kell azon, hogy megtarthassam, amit kaptam. Kezd leülepedni bennem mindaz amit már megértettem, de ez egy folytonos munka, úgy érzem nincs vége sosem.

Többször biztattam arra mindenkit, hogy nyissuk ki a szívünket, még annak az árán is, hogy sebezhetőek vagyunk, mert odafönt vigyáznak ránk. Azért mondtam ezt, mert az az alaptermészetünk, hogy nyitottak vagyunk és szeretünk, én is erre vágyom. Tényleg vigyáznak ránk, de amit mostanában megtanultam az az, hogy nekünk is kell vigyázni magunkra. Földi életünkben folytonos harc dúl magunkban az ego és a felsőbbrendű énünk között, az egyénen túl, a világban pedig a sötétség és a fény között. A sötétség az egonkon keresztül, és a negatív érzelmeink segítségével "támad" ránk és másokra. Mindenhol azt hallani hogy nyissuk ki a szemünket, az elménket, és hogy mindennél fontosabb, hogy a szívünket nyissuk ki. Még mindig azt mondom jó kinyitni a szívünket, mert ez az alaptermészetünk, de nem kell mindenáron egyfolytában. Nem mindegy, hogy kinek, hová, mikor és mifelé. Ha tárt karokkal magunkhoz ölelünk egy kaktuszt, azzal nem teszünk jót sem szegény kaktusszal, sem magunkkal (bocsánat, tudom, ez nem a legjobb példa). Attól még feltétel nélkül szeretünk és elfogadunk mindenkit, hogy nem fordítunk energiát mindenkire akire csak tudunk. A szeretet önfeláldozó, igen tényleg az, de szabad akaratból az. Gondolj Jézusra! Őt mennyit bántották, de a sérelmek nem tudták elgyengíteni igazán, hitének és hatalmas energiájának köszönhetően mindvégig erős tudott maradni, az, hogy meghalt a saját akaratából történt.  Az egészen más dolog, ha mi is saját akaratunkból áldozzuk fel magunkat valakikért vagy valamiért, mintha úgy történik mindez, hogy nem is tudunk róla, nem vagyunk tudatában, azaz nem szabad akaratunkból történik. Nem azt mondom, hogy ne legyünk sebezhetőek, mert szívfájdalmat, csalódottságot és más negatív érzelmeket így is úgy is fogunk érezni, és kell is, hogy tanuljunk belőle, csak az nem mindegy, hogy mennyit és meddig. Néha hiába mondod egy embernek, hogy gondolkodjon pozitívan, mert ha folyton negatív energiák érik mások irányából, és az illető nem tudja ezektől függetleníteni (megvédeni) magát, akkor lehet sosem keveredik ki a pesszimizmusából, elkeseredettségéből és előbb-utóbb lehet bele is betegszik.

Nem nyitogathatjuk ki a szívünket és önmagunkat kontrollálatlanul, figyelem és védelem nélkül mindenfelé. Olyan idők vannak, és lehetnek, hogy ezzel most akár kárt is okozhatunk magunknak. Kinyitni a szívünket mindennek az egy nagyon szép és jó dolog, de nem most. Jobban kell vigyázni magunkra. A sötétség mindenütt jelen lehet, túl sok helyen találkozhatunk vele. Van akinek az élete is múlhat azon, hogy ezt megérti-e. Van aki csak negatívan gondolkodik, folyton mindent megkérdőjelez, vagy fáradt, gyenge a mindennapokban, esetleg beteg, van aki depressziós, önbizalom hiányban szenved, vagy agresszív önmagával, másokkal, stb. A saját és a körülöttünk élők testi-lelki egészsége a tét. Jobban oda kell figyelnünk arra, hogy ki, miért, milyen szándékkal kéri azt, hogy nyissuk ki magunkat. A sötétség néha a jó álarcában is közelít hozzánk. Ha nem vagyunk elég erősek, nem ismerjük fel mivel van dolgunk. Nem mindenki közeledik rossz szándékkal, van aki nem is tud róla, hogy a gondolataival, szavaival, viselkedésével kárt okoz nekünk. Mindez lehet kicsit ijesztően hangzik, de nem félelmet akarok kelteni (mert az is a sötétséget vonzza be), hanem azt szeretném, hogy erősítsétek meg magatokat.
Az erőt, az igazságot nem kívül kell keresnünk, hanem a szívünkben. Az igazság vallási tanokban, filozófiákban az elmével való keresése mind a tudat kíváncsiságából adódnak. A tudat által vezérelt kíváncsiság azonban nem mindig jó. Ha a tudat keres, akkor az elme fog vezérelni, ami pedig félrevihet. Biztonságosabb a szív útját követni. Az elme feladata, hogy fordít, értelmezi a szív "szavait", csak ennyire képes, ezért nem szabad, hogy vezessen is. „Jól csak a szívével lát az ember.” /A. S. E./ 

"Egy cseppnyi őszinte szeretet nemesebb tengernyi tudománynál."
/Assisi Szent Ferenc/

„Your thoughts are just that - thoughts. Mental constructions, "made up" creations of your mind. But your feelings - they are real. Feelings are the language of the soul. And your soul is your truth.”
/Neale Donald Walsh/ 

Úgy nyílj meg, ha meg is tudod védeni magad. És tanuld meg megvédeni magad, mert bezárkózva élni ugyanúgy lényünk ellen való, ahogyan Osho fenti idézetében is olvasható. Mindig azt mondtam higgy a csodákban, de ehhez az kell, hogy tényleg higgy, hogy bízz a szerető feljebbvalóban (bárhogyan is nevezd). Próbáld ki, hogy hiszel akár vakon is. Az elmével nem fog menni, mivel Isten az értelemmel úgyis teljesen felfoghatatlan. A szíveddel érezni fogod az igazságot, de ehhez előbb bíznod kell. Először adnod kell ahhoz, hogy kaphass. Erősítsd meg a hited hogy erős legyél! Ha elég erős vagy a hitedben, akkor megtalálod a módját, hogy tudj vigyázni magadra, és tudsz segíteni másokon. Ha nem vagy elég erős, akkor talán csak félrevezeted őket akaratodon kívül. Találd meg és tartsd fent a kapcsolatot a szerető feljebbvalóval és a sötétség nem férkőzhet a közeledbe! A sötétség bárhol ott lehet. Ne gondold, hogy például a vallási vezetők csak azért mert azok amik, mindannyian makulátlanul „tiszták”. Tudod, hogy például sok olyan ember gyógyít aki maga is beteg. A megoldás: megerősíteni szívünkben a kapcsolatot Istennel, imádkozni, keresni a fényt, ami kiűzi belőlünk a sötétséget! Kapcsolatunk legyen folytonos a fénnyel, Istennel, minden nap, minden pillanatban, hogy erősek maradjunk. Ez az első lépés. Közben oda kell figyelni arra, hogy kinek nyitjuk meg magunkat és ügyelni kell az energia háztartásunkra! Fel kell emelni a rezgés szintünket. Ezt mihamarabb el kell kezdeni. Mert olyan idők vannak, hogy sok a hamis, az érdek vezérelt és romboló dolog.

Az imák mantrák, erejük van. Teljesen mindegy, hogy vallásosak vagyunk-e vagy sem, vagy ha igen, milyen vallást gyakorolunk, csak imádkozzunk!
Ha jól belegondolok abból még sosem származott baj, ha valaki imádkozott!

Többen járnak úgy a sötétségben, hogy még csak nem is tudnak róla.
Ha már elég erős vagy, és meg tudod védeni magad, talán fel tudod ismerni kinek mennyire nyílhatsz meg, addig lehet hasznosabb, ha kétszer jobban figyelő nyitott szemmel és füllel jársz. Az a jó, ha csak a jót látod az emberben, az isteni természetét, de közben légy tudatában annak, hogy az ember még az útja elején jár, néha megbotlik és néha akarattal és akaratán kívül is tesz kárt. Csak Istennek nyílhatsz meg vakon. Nem azt mondom, hogy paranoiásnak kell lenni, tudom nincs fény árnyék nélkül, csak kérlek vigyázz magadra, légy figyelmesebb, figyelmesebb magadra!
Ne higgy nekem sem feltétel nélkül, bár szeretet és jó szándék vezérel, de még  én is nagyon az elején járok az útnak. Csak a szívednek higgy! Ez itt mind az én meglátásom, amit máshol olvasol, az a másokéi. Mind igaz valahol, meg nem is. Mivel szerintem az abszolút igazságot teljes egészében egy ember önmaga nem ismerheti meg, csak ha összerakjuk mindenkiét, mert mindannyian része vagyunk a nagy egésznek, csak más-más része.

Nemrég még azt gondoltam, hogy bárkinek adhatok magamból „megosztom magam" akkor is, ha fájdalmat okoznak nekem, vagy megbetegszek. Már nem csinálom ezt. Hiányzik hogy csak úgy mindenféle óvintézkedés nélkül szabadon megnyithassam magam, de tudom ez így nem volt jó. Ezzel nem segítettem senkin, nem segítettem másokon sem és magamon sem.

Nem arról van szó, hogy átesek most egy ló túloldalára, csak szeretnék „túlélni”... jöjjön bármi. És szeretném, ha nektek is segítene valahogyan mindez amit leírtam.

Vigyázzatok magatokra és egymásra!

Szeretettel:

Szilvi

„Mindannyiunkban két akarat van.
Az egyik az ego, a másik a Felsőbbrendű Én akarata,
Az egyik azt mondja: „Egyszer élsz ! Használd ki gyorsan !”
A másik azt mondja: „Szellemi lény vagy, örök úton jársz ! Tedd azt, ami üdvös és jó!”
Akit a vak önakarat hajt, az az életét éli.
Akit igazi Valója, az a sorsát.
A két akarat kivétel nélkül mindenkiben állandó összeütközésben van. Ez nyugtalanságunk, feszültségünk, zaklatottságunk, boldogtalanságunk, sokféle lelki és testi betegségünk alapvető oka.
A Szui azt mondja: „Kövesd magadban a Magasrendűt! Az istenit. A szellemit!”
Néha ezt egyszerűen csak így mondják: „Hallgass a jobbik énedre!”
Aki ezt megteszi, annak lényében megszűnik minden feszültség.”

/Müller Péter/