Jöjjön néhány titok a női gondolkodásmódról, bár ha elolvassátok talán rájöttök, hogy ezek nem ismeretlen dolgok, és lehet nem is minden nőre jellemzőek.
A nő gondolatban (sokszor inkább tudat alatt, vagy más megfogalmazásban) megkérdezi a férfit, s a válasz is így jön majd gondolatban... azt semmiképpen sem a férfitól várja, hanem a saját belső hangjától.
---*---
"Te vagy az "Isten?" A nő gondolatban (sokszor inkább tudat alatt, vagy más megfogalmazásban) megkérdezi a férfit, s a válasz is így jön majd gondolatban... azt semmiképpen sem a férfitól várja, hanem a saját belső hangjától.
Az édesapjától "ideális" esetben van lehetősége ennek az érzésnek egy formáját először megtapasztalni... amit talán nem formálódik szavakká... sem akkor, sem később.
Ez nem szó szerinti kérdés, ez egy keresés. Istent keresi a férfiban, azt a részét, ami Istennel kapcsolatban áll. Ilyenkor más szemmel tekint a férfira, s tudat alatt megkérdi tőle, "te vagy-e a biztonság, a nyugalom szigete, a támasz, az a jóság, aminek vakon neki dölhetek, akinek teljesen át és oda tudom adni magam, mindenem"... s a belső énje válaszol.
S ha a válasz igen, mivel a bizalom számunkra oly értékes, arra az emberre tisztelettel felnézünk, aki képes erre, mintha ő lenne az "Isten", a "Minden"... s persze nem mondjuk ki, de kb. a lábai előtt heverünk.
Azt érezzük valahol mélyen, hogy ez egy kicsit önző dolog talán és reméljük, hogy a férfi nem bánja ezt a "terhet" s mi cserébe tényleg mindent odaadunk (többé-kevésbé, amennyire sikerül).
Volt amikor nem értettem hogyan lehet így felnézni valakire... jobban mint ahogy talán az "jogos" lenne egy külső szemlélő számára, és felmagasztalni őt, hogy az a férfi legyen a Minden... hát így.
Mindez ritkán tudatosul így, néha csak akkor, amikor egy kapcsolat véget ér, és nem egy nő mondja azt ilyenkor: "Ő volt Minden!"... (akármilyen is volt az a kapcsolat).
Azt érezzük valahol mélyen, hogy ez egy kicsit önző dolog talán és reméljük, hogy a férfi nem bánja ezt a "terhet" s mi cserébe tényleg mindent odaadunk (többé-kevésbé, amennyire sikerül).
Volt amikor nem értettem hogyan lehet így felnézni valakire... jobban mint ahogy talán az "jogos" lenne egy külső szemlélő számára, és felmagasztalni őt, hogy az a férfi legyen a Minden... hát így.
Mindez ritkán tudatosul így, néha csak akkor, amikor egy kapcsolat véget ér, és nem egy nő mondja azt ilyenkor: "Ő volt Minden!"... (akármilyen is volt az a kapcsolat).
A nők (nem számolva a változással) mindig ezt szeretnék érezni sokszor ugyanazzal a személlyel kapcsolatban, akivel már megtapasztalták.
Mikor kérdezzük ezt?... Amikor aktuális. És választ mikor adunk magunknak?... Amikor lehetőségeink szerint van értelme, mert előrébb visz.
A férfiaknál vajon hogy van ez?
Szükségünk van egy konkrét, kézzel fogható személyre, egy olyan támaszra, aki nyilván nem tökéletes, mint Isten, de próbál jó ember lenni hozzánk, s így megbízva benne néha kis időre megoszthatjuk vele az életünk nehézségeit, örömeit, csak egy picit... egy férfi minőségre, hogy bátran kinyílhassunk a külvilágnak... és hogy több szeretet áramoljon kettőnk által a világba.
Erő és gyengédség egyszerre. Ezt keresi egy nő a férfiban, és a férfi is a nőben.
A férfi, akiről érezzük, hogy erősebb nálunk, hisz akár egy mozdulattal véget vethetne az életünknek is, de nem teszi, és soha nem is tenné bármi történjék is, erejét jóra használja, s irántunk érzékeny és gyengéd. Tudatában van a saját erejének, de azt nem fitogtatja, a jót választja, a szeretetteljes bánásmódot velünk és másokkal...
Ha ez a gyengéd hozzáállás őszinte, az tiszteli a nőben megbújó erőt és gyengédséget is. (Gyengédség nem létezik tisztelet nélkül.) Azt a férfit keressük, aki támogatja bennünk az erőt, még akkor is ha a sajátjában néha nem biztos eléggé, még akkor is, ha mi magunk nem mindig hiszünk eléggé a sajátunkban. Azt hiszem ez oda-vissza van.
A nők, akik saját mély és megrázó érzéseik mellett sokszor érzik mások gondolatait és érzelmeit is... és mégis képesek ezt túlélni... (néha hatalmas erő kell ehhez), nagy túlélők (egyébként sem tehetik meg, hogy ne azok legyenek, gyerekeiket nem hagyhatják magukra, életük árán sem). Ezt a nőt keresi a férfi, azt hiszem.
A férfi, aki kompetens az életbenmaradáshoz, bölcsességre törekszik, s a jót választja, a nő aki erős tud lenni és hordozza magában a napfényt, a "tűzhely melegét", azaz a szeretetet. Ők a túlélők.
Kéretik nem visszaélni az itt olvasott dolgokkal, csak őszintén önmagunkat adni, szerencsére mindenkinek más jön be! A nők mindig abban reménykednek, hogy amit a férfi mutat magából az legalább megközelíti a valóságot. A nők így is sokszor (ha tudják ha nem) a saját kis álomvilágukban élnek, (hála a mai társadalomnak és szokásainak), ami miatt már eleve néha csalódás nekik a való világ (plusz amiatt amit látnak benne), de ha emellett személyesen tapasztalnak meg őszintétlenséget, durvaságot, az nagyon összetörheti őket.
Még egy pár dolog, ami nagyon elcsépelten hangzik majd, de hogy kerek legyen az egész muszáj ideírnom: a nők azt hiszem egyhangúan azt szeretnék, hogy, bánjanak jól, finoman, tisztelettel, egyenlően velük a férfiak. Ezalatt nem azt a sokszor őszintétlen megnyilvánulást értem, hogy ki kell nyitni az ajtót, hanem pl. azt, hogy a férfi cipelje a nehezebbik csomagot, ne a nő, továbbá az őket érintő dolgokban kérjék ki a véleményüket, néha halgassák meg őket a férfiak, próbáljanak meg picit együttérezni velük (amennyire sikerül), és néha fordítsanak időt rájuk (együtt tölteni valahogyan az időt a szexen kívül értve). Persze leginkább azt érdemes mindebből megvalósítani, amit őszintén sikerül. Vagyunk amilyenek vagyunk.
Minden nő "varázslatos tündér" és minden férfi "csodás lovag" (akik erejüknek köszönhetően "bármit" megtehetnének) képesek arra, hogy életükben mégis a jót, a szeretet válasszák és védelmezzék. Szerintem ez valamiféle "Isteni evolúció".
A férfiaknál vajon hogy van ez?
Szükségünk van egy konkrét, kézzel fogható személyre, egy olyan támaszra, aki nyilván nem tökéletes, mint Isten, de próbál jó ember lenni hozzánk, s így megbízva benne néha kis időre megoszthatjuk vele az életünk nehézségeit, örömeit, csak egy picit... egy férfi minőségre, hogy bátran kinyílhassunk a külvilágnak... és hogy több szeretet áramoljon kettőnk által a világba.
---*---
Erő és gyengédség egyszerre. Ezt keresi egy nő a férfiban, és a férfi is a nőben.
A férfi, akiről érezzük, hogy erősebb nálunk, hisz akár egy mozdulattal véget vethetne az életünknek is, de nem teszi, és soha nem is tenné bármi történjék is, erejét jóra használja, s irántunk érzékeny és gyengéd. Tudatában van a saját erejének, de azt nem fitogtatja, a jót választja, a szeretetteljes bánásmódot velünk és másokkal...
Ha ez a gyengéd hozzáállás őszinte, az tiszteli a nőben megbújó erőt és gyengédséget is. (Gyengédség nem létezik tisztelet nélkül.) Azt a férfit keressük, aki támogatja bennünk az erőt, még akkor is ha a sajátjában néha nem biztos eléggé, még akkor is, ha mi magunk nem mindig hiszünk eléggé a sajátunkban. Azt hiszem ez oda-vissza van.
A nők, akik saját mély és megrázó érzéseik mellett sokszor érzik mások gondolatait és érzelmeit is... és mégis képesek ezt túlélni... (néha hatalmas erő kell ehhez), nagy túlélők (egyébként sem tehetik meg, hogy ne azok legyenek, gyerekeiket nem hagyhatják magukra, életük árán sem). Ezt a nőt keresi a férfi, azt hiszem.
A férfi, aki kompetens az életbenmaradáshoz, bölcsességre törekszik, s a jót választja, a nő aki erős tud lenni és hordozza magában a napfényt, a "tűzhely melegét", azaz a szeretetet. Ők a túlélők.
Az erő mindig belülről jön, és külsődlegesen megnyilvánul valahogyan.
Az erő jó, ha kapcsolódik a férfihoz valamilyen módon, és "leolvasható" tudat alatt. Ez lehet bármi, pl. akinek jó testfelépítést adott az Isten, akkor az (azt tudni kell "viselni"), a szabadidős vagy a hivatalos foglalkozása révén pl. sportoló, üzletember, vagy autószerelő, kőmüves, stb, illetve személyiségbeli jegyek alapján... oly sok lehetőség van, mindegy, lehet bármi amitől úgy tűnik kompetens az életbenmaradáshoz és nem csak úgy teng-leng a világban. Tulajdonképpen van amikor elég csak egy tekintet, vagy egy belső kisugárzás is, amiből a nők a férfiban lévő belső erőt, gyengédséget és ezek lehetőségét kódolják le. Ezek a folyamatok tudat alatt is zajlanak, igen sokrétűek, és több mindentől függenek, bonyolultak. Ezért is felesleges bővebben írnom erről.
Az erő ha (nem a jó védelmében való, elkerülhetetlen) erőszakban mutatkozik meg, akkor átváltozik, elveszti a vonzERŐben játszott szerepét (a legtöbb nőnél). Csak az az erőt viselő férfi vonzó, aki kedves, tiszteletteljes tud lenni és maradni... (és mindezt őszintén).
Aki e kettőt birtokolja és jól, ezen ellentmondásnak tűnő momentumokat a leginkább képes adni, sugározni magából , az a legsikeresebb a nőknél. Ezért vannak oda eszmeileg a nők pl. a segítőkész tűzoltókért, a mesebeli lovagokért, királyfikért, az udvarias munkájukban sikeres férfiakért, a határozott kitartó alázatosnak tűnő udvarolni tudó kaszanovákért...stb. Ők az eszmei világban mindig képviselnek erőt és kedvességet is valamilyen módon.
Az erő jó, ha kapcsolódik a férfihoz valamilyen módon, és "leolvasható" tudat alatt. Ez lehet bármi, pl. akinek jó testfelépítést adott az Isten, akkor az (azt tudni kell "viselni"), a szabadidős vagy a hivatalos foglalkozása révén pl. sportoló, üzletember, vagy autószerelő, kőmüves, stb, illetve személyiségbeli jegyek alapján... oly sok lehetőség van, mindegy, lehet bármi amitől úgy tűnik kompetens az életbenmaradáshoz és nem csak úgy teng-leng a világban. Tulajdonképpen van amikor elég csak egy tekintet, vagy egy belső kisugárzás is, amiből a nők a férfiban lévő belső erőt, gyengédséget és ezek lehetőségét kódolják le. Ezek a folyamatok tudat alatt is zajlanak, igen sokrétűek, és több mindentől függenek, bonyolultak. Ezért is felesleges bővebben írnom erről.
Az erő ha (nem a jó védelmében való, elkerülhetetlen) erőszakban mutatkozik meg, akkor átváltozik, elveszti a vonzERŐben játszott szerepét (a legtöbb nőnél). Csak az az erőt viselő férfi vonzó, aki kedves, tiszteletteljes tud lenni és maradni... (és mindezt őszintén).
Aki e kettőt birtokolja és jól, ezen ellentmondásnak tűnő momentumokat a leginkább képes adni, sugározni magából , az a legsikeresebb a nőknél. Ezért vannak oda eszmeileg a nők pl. a segítőkész tűzoltókért, a mesebeli lovagokért, királyfikért, az udvarias munkájukban sikeres férfiakért, a határozott kitartó alázatosnak tűnő udvarolni tudó kaszanovákért...stb. Ők az eszmei világban mindig képviselnek erőt és kedvességet is valamilyen módon.
---*---
Kéretik nem visszaélni az itt olvasott dolgokkal, csak őszintén önmagunkat adni, szerencsére mindenkinek más jön be! A nők mindig abban reménykednek, hogy amit a férfi mutat magából az legalább megközelíti a valóságot. A nők így is sokszor (ha tudják ha nem) a saját kis álomvilágukban élnek, (hála a mai társadalomnak és szokásainak), ami miatt már eleve néha csalódás nekik a való világ (plusz amiatt amit látnak benne), de ha emellett személyesen tapasztalnak meg őszintétlenséget, durvaságot, az nagyon összetörheti őket.
---*---
Fontos cél "a legjobbat kihozni egymásból." Talán több férfi is így gondolja.
Szerintem ehhez egy nagyon jól működő, összehangolt kapcsolat kell, néha nem csak közös erények vagy hibák, hanem egyéni tényezők is befolyással vannak (pl. egészségi állapot).
Hát most ennyit a női gondolkodásról. Persze sok volt, de csak ennyi. Szerintem ehhez egy nagyon jól működő, összehangolt kapcsolat kell, néha nem csak közös erények vagy hibák, hanem egyéni tényezők is befolyással vannak (pl. egészségi állapot).
Még egy pár dolog, ami nagyon elcsépelten hangzik majd, de hogy kerek legyen az egész muszáj ideírnom: a nők azt hiszem egyhangúan azt szeretnék, hogy, bánjanak jól, finoman, tisztelettel, egyenlően velük a férfiak. Ezalatt nem azt a sokszor őszintétlen megnyilvánulást értem, hogy ki kell nyitni az ajtót, hanem pl. azt, hogy a férfi cipelje a nehezebbik csomagot, ne a nő, továbbá az őket érintő dolgokban kérjék ki a véleményüket, néha halgassák meg őket a férfiak, próbáljanak meg picit együttérezni velük (amennyire sikerül), és néha fordítsanak időt rájuk (együtt tölteni valahogyan az időt a szexen kívül értve). Persze leginkább azt érdemes mindebből megvalósítani, amit őszintén sikerül. Vagyunk amilyenek vagyunk.
Minden nő "varázslatos tündér" és minden férfi "csodás lovag" (akik erejüknek köszönhetően "bármit" megtehetnének) képesek arra, hogy életükben mégis a jót, a szeretet válasszák és védelmezzék. Szerintem ez valamiféle "Isteni evolúció".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése