2011. december 22., csütörtök

Az Enneagram rendszer




Az Enneagram egy érdekes rendszer, részben személyiség teszt, amibe már többször belebotlottam, de csak most jutottam el odáig, hogy komolyabban is érdekeljen, és kipróbáljam magamon. Az eredmények meglepően elég jól hasonlítanak ahhoz a képhez, amiről azt gondolom, hogy én vagyok, ahhoz is amiről én azt gondolom, hogy mások látnak engem, és ahhoz a rólam alkotott képhez is amilyennek ténylegesen láthatnak mások a visszajelzéseik alapján. A teszt előnye, hogy nem csak önmagunk jobb megismerésére ad lehetőséget, hanem arra is, hogy fejleszteni tudjuk magunkat, hogy egy olyan fejlett személyiségünk alakulhasson ki, aki a gyengeségeivel hatékonyan tud megbirkózni. 
Talán neked is megjött a kedved a teszt kitöltéséhez. Miután kitöltötted, fontos lenne, hogy tudj néhány dolgot arról hogyan kell értelmezni az eredményeket, hogy azok hasznunkra legyen ahelyett, hogy például önigazolásként értelmeznénk az eredményt és beleragadnánk azokba a változás lehetőségét kizárva. Ez okból kérlek, hogy mindenképpen olvasd el az elméleti áttekintést a teszt használatáról és értelmezéséről. (A kis történelmi bevezető kedv csináló, de tartalmaz olyan információkat is, melyek fontosak lehetnek számodra. Átugorható, ha már nagyon be vagy sózva arra, hogy kitöltsd a tesztet :) de a később feltüntetett elméleti részt, mint használati útmutatót mindenképpen javasolt elolvasni mielőtt értelmeznéd az eredményeket.) 


A teszt eredete:


"Az Enneagram jele egy olyan szimbólum, amely a létező világ minden strukturális szintjére igaz törvényeket jeleníti meg. Vannak, akik azt tanítják, hogy ez a szimbólum isten arca. Sok igazság van abban, hogy az általunk ismert világ lényegi törvényei leképződnek ebben az ábrában.  
Az Enneagrammot teljesen megismerni, tudását egységben birtokolni olyan ismeretet jelent, amit csak kevesen bírnának el. Könnyű ezt megérteni annak tudatában, hogy az Enneagram nem más, mint egy metafizika, amely a létezés természetét igyekszik feltárni. Épp olyan ez, mint a ji-king, a kabbala, az asztrológia, vagy éppen a tabula smaragdína. Ôseink megfigyelték a világot, átfogó ismereteket gyűjtöttek az anyagi struktúrák mibenlététől a szellemi régiókig. A világvonalaik által határolt valóságot megpróbálták összefüggő és tömör alapvetésekbe foglalni az egyik eredmény maga az enneagram rendszere.
Éppen ezért ez a rendszer egyidjűleg ölt formát egy:
filozofiában
szimbólumban
törekvőknek szánt tanításban
karakter tipológiában
matamatikai és strukturális alapvetésben
aritmológiai és cikluselméleti rendszerben
hihetelen sürűségben összesítve magában mindazt az igazságot, ami hajdan és ma is mindannyiunkat körülvesz.
Ezen a ponton elérkezünk egy tisztázandó kérdéshez; hogy mennyiben szimbólum, tipológia vagy filozófiai iskola az Enneagram. Úgy tűnik, hogy ebből a kultúrkincsből leginkább a karakter tipológia rész hozzáférhető napjainkban, de maga a rendszer egy komplex metafizika, amelynek része az emberek sajátosságait feltáró személyiség tipológia. 
A lényegi üzenet, hogy az ember mikrokozmosz és magában hordja a teljesség lehetőségét. Az Enneagram arra mutat rá, hogy az egyetemes ember tökéletes ideája milyen torzulásokat szokott szenvedni az egoisztikus én kifejlődésének folyamán. Ezek a torzulások típusos egyensúlyvesztésekhez vezetnek. Úgy kell ezt elképzelnünk, mintha egy középpontból szétáradó energia, amely éltet minket, egy letapogatható utat futna végig az ösztöneink, az érzelmeink, az attitűdünk és tanult viselkedésünkön keresztül a végső felületig, ami világi szerepvállalásunkban manifesztálódik. 
Az Enneagram megosztja az embereket, vannak, akik valamiféle varázseszközt látnak benne, melynek segítségével az emberi viszonylatokban hihetetlen előnyre lehet szert tenni. Mások azt mondják, hogy az embereket nem lehet kategorizálni, és az egész dolog egy humbug. Kategorizálni tényleg óriási hiba lenne, hiszen minden ember egyszeri és megismételhetetlen remekmű. S mint ilyen könnyen belátja, hogy ha megérti valaminek a lényegét és működését, már csak a szándékaitól függ, hogy hiábavalóságokra fecsérli, vagy jobbításra használja tehetségét.
Az Enneagram tudáskincs, amely még soha nem volt annyira közismert, mint napjainkban. Egy olyan titkokkal körülszőtt tanításról van szó, amely több ezer éves. Az idők folyamán hol felbukkant a köztudatban, hol pedig eltűnt. Manapság leginkább egy személyiség tipológiát értünk ezen fogalom alatt, amely rendkívüli plasztikussággal és teljességgel szól korunk emberéhez. 
Manapság az Enneagram felhasználásának sok területéről lehet hallani. A rendszert akár a pszichológiában akár a managementben, a pályaalkalmasságban, a gyermeknevelésben, a párkapcsolatokban, vagy éppen az értékesítési kommunikációban is sikerrel alkalmazzák. A szellemi törekvők pedig komoly segítségre találnak tanításának kutatása során.

Hogyan használható ez a rejtélyes rendszer?

A válasznak két szintje létezik: az Enneagram felfogható egy statikus személyiség tipológiaként, ami az egyének érzelmi természetének kötött vonásait mutatja be. Pl. egy ember legfőbb motivációja mondjuk a biztonság megszerzésére irányul, így törekvéseit ez a késztetés hatja át. Hogy azonban kinek mi a biztonság, már nagyon eltérő lehet. Van, aki az anyagi javak felhalmozásától reméli a biztonságot, más szövetségi rendszereket épít ki társaival, a harmadik mindent megkérdőjelez, és nem adja magát oda semmilyen ügynek csak magában „hisz”. Számtalan viselkedési séma lehetséges, de az egyén belső érzelmi drive-ja mégiscsak ugyanazon érték köré szerveződött, nevezetesen, hogy az életet nem elég biztonságos. Ha sikerül ezt meglátnunk és megértenünk másokon, nyilvánvalóvá válik, hogy milyen hiábavaló lenne egy ilyen embertől önfeledt, relaxált életérzést várnunk hosszabb időn keresztül.

Van azonban egy másik vetülete is ennek a rendszernek. Az emberek, akárcsak a világ változnak. Sokszor tudatosan, néha önkéntelenül alakul át egy-egy rétege személyiség struktúránknak. Gondoljunk csak arra, ahogy idősödünk, és érettebbé válunk. A bölcs emberben tapasztalatok összegződnek és egyszer csak másként kezd megoldani dolgokat, mint annak előtte. A változásoknak, a fejlődésnek is meg van a maga dinamikája és az Enneagram képes feltárni előttünk e folyamatok lépéseit is. Meglepően pontos képet kaphatunk az egyes karakterek, problémakezelési megoldásairól, éppúgy, mint a boldogság, vagy a stressz pillanatainak emocionális ciklusairól is. A rendszer könyörtelen tükröt képes felmutatni tanulási sajátosságainkról. Célzottan mutat rá azokra a pontokra, ahol rendre megakadunk. Az Enneagram képes tehát megtanítani a változásra is. Megmutatja, hogy egy-egy fázisból a dolgok miként lépnek tovább egy újabb lépcsőfokra milyen is a világ a ciklusok szemszögéből nézve legyen szó akár az emberi viselkedés folyamatáról, akár a személy, vagy a társadalom fejlődéséről."
Forrás: www. enneagram.hu



Az enneagram tesztet itt tudod kitölteni:
 

"Az enneagram elmélete:

A 9 fő típus egy körön helyezkedik el, egymástól egyenlő távolságra, és az egyes emberek személyisége valahol a kör vonalán van, két típus között. Ennek alapján mindenki rendelkezik egy főtípussal (amelyik típushoz a legközelebb van), illetve egy színezettel (a második legközelebbi pont).
A típusok 3 csoportba (triászba) oszthatók, aszerint, hogy mi irányítja főképpen az egyes embereket. Vannak ösztön, érzelem és gondolkodás orientált emberek. Mindegyik csoportnak megvan az erénye, gyengéje, félelme, és motivációja. Ezeket a csoport típusai más módszerrel kezelik.

Minden személyiségnek van egy fejlettségi szintje, ami azt mutatja meg, hogy az egyén mennyire teljesíti ki magát, milyen jó az önismerete, mennyire fejlett a (pszichológiai) gondolkodása. Létezik átlagos, leromlott, és fejlett szint. Látnunk kell azonban, hogy ahogyan fejlődünk a megértésben és saját magunk megismerésében, bizonyos játszmákra ráérzünk, és lassan kilépünk belőlük, így a típusnak bizonyos stratégiai játszmái már nem lesznek ránk érvényesek.

Az, hogy ki melyik típusba tartozik, sok mindentől függ. A pszichológia mai nézetei szerint  két alapvető tényező befolyásolja:  a genetika, vagyis az örökletes minták, másrészt .a környezeti hatások: a család, a nevelés, a szociális tanulás.

Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy egyik típus se jobb a másiknál, mindegyiknek megvannak a maga erősségei, gyengéi.

Fontos azt tudni, hogy nem váltunk típust. Stratégiákat átvehetünk bizonyos helyzetekben bizonyos pontoktól, például relaxált vagy stressz helyzetekben, (integráció és dezintegráció iránya) de saját típusunk maradandó. A feladat az, hogy saját típusunk kereteiben fejlődjünk! Ehhez azonban az kell, hogy könyörtelenül őszinték legyünk magunkkal szemben. Fel kell arra készülni, hogy tudatosan lássuk magunkat, és másokat lehetőleg értékelés és ítélkezés nélkül.  Ily módon saját vezetőnk és tanárunk leszünk. Ez ennek a rendszernek a gyönyörűsége.

Az enneagram az önismeret és emberismeret  belső útja, amely megértésre törekszik, és nem ítélkezésre...."
Forrás: http://reiki.timba.biz/az-enneagram-elmelete/

"Mire jó az enneagram?
Megérhetjük belőle, hogy mindegyik típusnak vannak csapdái, melyekbe akaratlanul is beleesnek az ide tartozó emberek, illetve nagyjából lehet tudni, hogy mik azok a dolgok, amik boldoggá tehetik őket. Ha felismertük a típusunkat, az segít meglátni a hibáinkat, és így szembenézhetünk velük, és túlléphetünk rajtuk. Ugyanígy, az enneagram segít megtalálni azt, amihez valóban tehetségünk van. Minden típusú ember egyéni bánásmódot igényel, ezért az enneagram nagy szolgálatot tehet a társas kapcsolatok építésekor is a magánéletben és a munkahelyen is. Vezetők számára nagy segítséget nyújthat beosztottaik motiválásához, a velük való bánásmód területén.
Az enneagram tükröt tart elénk, az önismeret és az emberismeret fejlesztésének egy lehetséges módszere. Lehetőséget kínál arra, hogy megláthassuk, mi motivál minket, és másokat, mi az, ami leginkább stresszt okoz, hogyan működünk valójában. Felismerve azt, hogy mi magunk és környezetünk a különböző típusokban eltérő indítékokkal, motivációkkal, magatartásmintákkal rendelkezünk, lehetőséget ad annak belátására, hogy ugyanazt a feladatot mindenki egy kicsit másképpen végzi el. Ez lehetőséget ad a megbocsátásra: magunknak, szüleinknek, testvéreinknek, gyermekeinknek, barátainknak, munkatársainknak. Lassan abbahagyhatjuk életünk szereplőitől azt követelni, hogy mások legyenek, mint amik. Nem követelhetünk almát a körtefától. A hibáztatás, bűntudat elavulttá válik, és el tudjuk engedni.
Mire nem jó?
Önigazolásra és önámításra, mások meg- és elítélésére. Az enneagram, rossz hozzáállás esetén ártalmas is lehet. Az itt leírt mintázatok felismerése és megtanulása igazolássá válhat. „Ilyen vagyok, és kész! Nem tudok tenni ellene!” felkiáltással ellenállhatunk minden változásnak. Másrészt, ha ítélkezésre, a másik ember beskatulyázására használjuk, akkor nem közelebb hoz, hanem eltávolít.
Hogyan használjuk?
Számos különböző lehetőség kínálkozik arra, hogy dolgozzunk ezzel a rendszerrel. Talán a legalapvetőbb kapcsolatok szintje, ugyanis kapcsolataink jellege határozza meg, hogy a pokolban vagy a mennyben érezzük-e magunkat.
A legtöbb ember elégedetlen kapcsolataival. A legtöbb ember azért csalódik a kapcsolataiban, mert almát vár a körtefától. A rendszer segítségével könnyebben megérthetjük környezetünket, harmonikusabban alakíthatjuk kapcsolatainkat. Megérthetjük, mi az, ami leginkább stresszkeltő a számunkra, és megtanulhatjuk jobban, könnyedébben kezelni azt. Megtanulhatjuk, hogy úgy bánjunk környezetünkkel – családunkkal, barátainkkal, munkatársainkkal – ahogy az nekik és nekünk is a lehető legjobban megfelel.
Talán még fontosabb az önfejlesztés, mely önmagunk megértésén és elfogadásán alapul. Ha megbocsátunk magunknak, akkor a megbocsátás azután kiterjeszthető munkatársainkra, barátainkra, sőt, családunk tagjaira is.
Legmélyebb álmaink akkor válnak valóra, amikor képesek vagyunk kiteljesíteni önmagunkat és magunkhoz ölelni az életet. Hogy végre megtudjuk, mit tapasztalunk, gondolunk, mit érzünk valójában. Jelen kell lennünk a pillanatban, elfogulatlanul, értékelés és ítélkezés nélkül.
„Az élet szép, Tenéked magyarázzam?” "
Forrás: http://reiki.timba.biz/mire-jo-az-enneagram/


Értékelés, az enneagram 9 típusának részletes leírása:
http://reiki.timba.biz/enneagram/

További értelmezési, elemzési lehetőséget és személyiség fejlesztési útmutatót ad az egyes típusokat összekötő vonalak leírása:

http://reiki.timba.biz/dinamika-integracio-dezintegracio/  


Saját eredményeim röviden:
5 típus része a személyiségemnek (1,2,5,6,9), de "Valószínűleg a lojális típusba tartozol, a vizsgálódó színezettel." Azaz a 6-os típusba (Hős) tartozom 5-ös színezettel (A Misztikus Filozófus).


2011. december 20., kedd

Függőség - Gondolkodás függőség

A túl sok agyalásnak megvan az a veszélye, hogy bekorlátoz és tévútra visz... úgy hogy ha önismeretünk érdekében a szükségesnél nem többet már elmélkedtünk, akkor itt az ideje leállítani a gondolkodásunkat.
Az alábbi videó a gondolkodás függőség kezelésére egy módszer (még nem próbáltam):


Ezért fontos az önismeret gyakorlása!


Ezért van szükség önismeretre, ezért fontos, hogy elmélkedjünk magunkon:

http://www.harmonet.hu/ezoteria/62209-keddi-kvantumtukor:-miert-nem-mukodik-a-tudatos-teremtes?.html&harmo=180581

Függőség - Szeretetfüggőség



Tulajdonképpen bármi csodásat tapasztalok az életben, ahhoz ragaszkodom, nem akarom elveszíteni! Mintha begyűjtögetném ezeket, mindenkit és mindent, ami jó, embereket, barátokat, könyveket, információkat, zenéket, stb.... tudatosan és nem tudatosan egyaránt. Tudom értékelni a jó dolgokat, olyannyira, hogy nem akarom elveszíteni őket. Néhány éve elkezdődött az életem, jöttek jó emberek, jó dolgok. Végre találtam csodás embert/embereket, akik szeretnek, akiket szerethetek én is, és attól boldogok ők is meg én is... Nemcsak szeretetben, de abban is, hogy én szerethessek igazán... azelőtt nem túl sok részem és lehetőségem volt. Mintha attól félnék, hogy egyszer majd csak megint nem jönnek ezek... Hát persze, hogy a jó dolgokat szeretném az életemben, ahogy mindenki más is.
Mert hát azért nem mindenkinek van jó élete. Aki már megvilágosodott valamilyen szinten, azt nyilván nem zavarja a külső környezete, de aki még nem szabad...
Nem csak hit kérdése, hogy mit hoz az élet, hanem pl. a karmáé is.
Te megtudnád tenni azt, hogy például gondolsz egyet és másnap ott hagysz mindenkit és mindent, jót és rosszat egyaránt, hogy a világ másik végén elkezdj egy teljesen új életet? ... Megcsinálnál egy ilyen extrém dolgot? Te is ragaszkodnál ahhoz amitől kaptál valami jót, nem? A jó miatt.

Szóval ezeket mondja az elmém, közben meg tudom, hogy amit nem tudok elengedni, amihez görcsösen ragaszkodom, az könnyen visszatartó erővé válhat a fejlődésemben, ha nem veszem észre a kétségbeesett belekapaszkodás miatt a lehetőségeket, ráadásul így sem lehet örökké részem benne bármit is tennék ezért.

Néha úgy érzem nem tudok anélkül élni, hogy ne szeressen valaki teljes szívéből és hogy én ne szerethessek valakit ugyanígy. (Már az, hogy állatok nélkül kell élnem is nehéz nekem.) Néha a fejembe ötlik, hogy lehet egyszer ez lesz majd a vesztem. Hülyeség ilyen gondolatnak figyelmet szentelni, tudom, ezért nem is tudom mit jelent ez, konkrétan nem merültem bele.
Az biztos, hogy amikor még nem tudtam milyen egy kedves, normális, szerető férfi karjai által átölelve lenni, jól megvoltam egyedül is (bár zárkózottabb, magányosabb volt a személyiségem)... most már, hogy tudom milyen... most már nem tudok enélkül az érzés nélkül meglenni. :( Kell, hogy valaki szeressen akit én is viszont szerethetek!

Ez már függőség? Megmagyarázhatom, ha akarom, úgy, hogy ez egy természetes emberi szükséglet, vagy azzal, hogy nő és férfi csak egymás által tapasztalhatja meg az egységet, stb. stb..., de ezen nem változtat az, hogy bármennyit fejlődtem is mostanáig, sosem tudtam elszakadni attól, miután tartós kapcsolatom lett, hogy valaki (főleg egy valaki) általi viszonyban is ne határoztam volna meg magamat. Ez valahol érthető, mert minden embert részben a másokkal való viszonya határoz meg, azt hogy kicsoda ő. Tehát ez nem feltétlenül rossz, csak itt is a határok a kérdésesek... hiszen szó szerint függeni... egyik félnek sem jó.

Egy társfüggőségi teszten elért eredményem:
"A társfüggőség rengeteg gyötrelem és boldogtalanság forrása. A társfüggőség oka az életünk első hat hónapjában történt eseményekben keresendő, és a szüleinkhez, elsősorban az édesanyjához való biztonságos kötődés kialakulásával áll összefüggésben. A te esetedben a kötődés sérülése egészen kicsi lehetett, ezért kis mértékben vagy hajlamos társfüggő kapcsolatot keresni. Képes vagy autonóm (önálló), egyenrangú párkapcsolatban élni, de megvan benned a vágy arra is, hogy „egyek” legyetek a pároddal. Még nem döntötted el, hogy a saját szabad akaratod vagy inkább a társad szabad akarata szerint való élet a kielégítőbb a számodra. Ha viszonylag szabadnak érzed magad, akkor boldognak ítéled a párkapcsolatodat. Ha nem figyelsz, akkor könnyen belecsúszhatsz egy társfüggő kapcsolatba, mert először nagyon csábító tud lenni a másik fél gondoskodása, kényelmes, ha döntenek helyettünk, és azzal, ahogyan a párunkra odafigyelünk, ahogy kitaláljuk a gondolatát, megéljük a saját ügyességünket, nagyszerűségünket is. Éld az életedet tudatosan, gondolkodj okosan, és elkerülheted a társfüggőség csapdáját."
http://www.lelkititkaink.hu/tarsfuggoseg_teszt.html

"a saját szabad akaratod, vagy inkább a társad szabad akarata szerint..." Nem lehet mindkettő egy kapcsolatban? Miért nem?
Lehet ezt társfüggőségnek is nevezni (mármint saját esetemet)... én talán inkább szeretetfüggőségnek gondolnám. (Valamikor biztos volt ez társfüggőség is valamilyen szinten, és az is nyilvánvaló, ha valaki belegondol, hogy ennek oka mire vezethető vissza a múltamban.) Úgy érzem van némi különbség a társfüggőség és szeretetfüggőség között. A köldökzsinórt amikor kellett gond nélkül el tudtam vágni eddig is az életemben... csak hát emellett azért ott van az, hogy mindig "kell" legyen valaki, akit igazán közel tudhatok magamhoz.

"Boldog életre vágyik minden ember. Ha élni akarsz, hagyj másokat is élni. Boldogságodat soha ne tedd függővé másoktól, így nem állod útját sem mások, sem a magad boldogságának."  
/Tatiosz/

Ezt megértem és egyetértek vele, mégsem tudom igazán elképzelni a gyakorlatban... ha egyszer minden ember szeretni vágyik és arra, hogy szeressék... mindez teljesen másoktól függ, mert ha mások nem akarnák, hogy szeresd, vagy nem akarnának téged szeretni, akkor nem mutathatnád ki a szeretetedet senki felé, plusz nem szeretne téged senki és baromira nem lennél boldog szerintem... maximum, ha aszkéta lennél, de a legtöbbünk még egyenlőre messze áll ettől az emelkedett állapottól, szóval szerintem egyenlőre még függünk másoktól valamilyen szinten.
Szeretni és szeretve lenni... erre vágyik mindenki azt hiszem.

"...Add, hogy inkább én szerethessek, 
mint hogy engem szeressenek...!"
/Assziszi Szent Ferenc imája/

Amit az ima mond, teljesen egyértelmű... és nem szól arról, hogy ne vágyj arra, hogy mások szeressenek, hanem azt mondja, szeress jobban annál, mint amennyire mások szeretetére vágysz!

"Egyedül az átható szeretet és a bizalom tud hatástalanítani ... függőségi viszonyokat, melyek erősen korlátozzák a lények potencialitását, a félelem és a remény állapotaiba kényszerítik őket, s így a jövőben és a múltban élik le az életüket."
/Láma Ole Nydahl/

Na ezt magyarázza el nekem valaki... hogy a szeretet és bizalom mi által, hogyan hatástalanítja a függőségi viszonyokat? 
Ha jól értelmezem az idézetet, akkor az alábbinál lyukadok ki:

"Nos tehát, ti: szülők, házastársak, szeretők és szeretettek, ne arra törekedjetek, hogy ragasztót csináljatok a szeretetetekből, legyen az inkább mágnes, mely először vonz, aztán megfordul, és taszít.
Felszabadítja mindazokat, akiket vonzottál, és akik már kezdték azt hinni, hogy az életben maradásuk érdekében hozzád vannak láncolva. Semmi nem áll távolabb az igazságtól: mert ez a legkártékonyabb másokra nézve.
Hagyd, hogy a szereteted előrelendítse őket a világba, és annak a teljes megtapasztalásába, hogy Kik Valójában.
Ebben a szándékban mutatkozik meg igazán a szeretet."
/Forrás: Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel/

Alapjában véve ezt is értem, csak egy dolgot nem: ha például két ember szereti egymást, akkor miért akarná taszítani egyikük a másikat és fordítva? Hogyan kell ezt érteni és elképzelni egy párkapcsolatban? Hogyan kell úgy szeretni egymást, hogy ne legyünk függőek egymástól?

A buddhizmus szerint minden a függőség viszonylatában áll ebben az anyagi világban és ezt lenne jó feloldanunk, hogy szabadok lehessünk. Mikao Usui szenszei (http://usui.usuireikiryoho.hu/index.php) amikor a megvilágosodást szerette volna elérni, ez volt életcélja: "Szellemed legyen a teljes béke állapotában, tudván mit kell tenned az életeddel, semmi által sem megzavarva." Zen mestere segítségét kérve az alábbi tanácsot kapta: "Halj meg egyszer." Ez a javaslat a böjt irányába motiválta őt, hogy abban meghaljon vagy megvilágosodjon. Ő végül elérte a megvilágosodást, 21 nap alatt.
Nem azt mondom, hogy akkor most azonnal én is meg akarok világosodni, viszont néha úgy érzem akkor haladnék jó irányba, ha "meghalnék" bizonyos értelemben... nem szó szerint, hanem le kell bontanom azt az énem, akinek hiszem magam, hogy valaki más lehessek, egy olyan ember, aminek a lehetősége bennem van (mindenkiben van egy ilyen "lehetőség" ember). Ez iszonyúan fájdalmas dolog... nekem legalábbis. Amikor megérzem a sugallatát, már az is kb. olyan, mintha kést forgatnék a saját szívemben... Valószínűleg ez az érzés csak egy illúzió (mint egy csomó minden más), de valóságosnak érzem, emiatt pedig nehéznek tűnik.
Usui szenszeinek úgy sikerült a függőségektől mentesülnie, hogy egész életében folyamatosan rengeteget dolgozott ezért, gyakorolt, kicsi gyerek kora óta elsajátított egy csomó olyan technikát, ami ebben előrevitte... és 57 évesen végül sikerült neki...
Eleve egy jó alappal indult, és rengeteg energiát, időt fektetett bele, így volt elég neki 21 nap amikor is konkrétan rágyúrt erre. 
Magától nem jön sült galamb módjára, az biztos.

Függök a szeretettől, gondolatoktól, a vágyaimtól, az érzéseimtől, az ételektől is (még mindig sajnos), az időtől, a múlttól, sokszor a történésektől is, a függőségektől való megszabadulás iránti vágyaimtól, és még ki tudja mitől...
Mit is nem tudok inkább elengedni, azt hogy én szerethessek valakit, vagy azt, hogy engem szeressenek... hát nem tudom megmondani... Igazán kemény dió ez!

"Végül elértem - 
nincs többé határ, kötés,
nincs már függőség.
Mily nyugodt az óceán!
Mily szép a végtelenség!
Teszo: Megvilágosodás"
/Forrás: Gyémánt és lótusz. Zen tanmesék és versek/

Vajon meddig tart amíg ennek a szabadságnak legalább egy aprócska fuvallatát megérezhetem :( hogy szellemem a béke teljes állapotában lehessen, tudván mit kell tennem az életemmel, semmi által sem megzavarva...?


2011. december 18., vasárnap

Az igazi szeretet


"Az igazi Mester nem az, akinek a legtöbb tanítványa van, hanem az, aki mellől Mesterek kelnek útra.

Az igazi vezető nem az, akinek a legtöbb követője van, hanem aki a legtöbb vezetőt bocsátja szárnyra.

Az igazi király nem az, akinek a legtöbb alattvalója van, hanem az, aki közülük a legtöbbet vezeti el a királysághoz.

Nem az az igazi tanító, akinek a legnagyobb a tudása, hanem az, aki a legtöbb tanítványát teszi tudóssá.
És az igazi Isten nem az, aki előtt a legtöbb szolga hajlong, hanem az, aki a legtöbbet szolgálja, és így tesz Istenné mindenki mást.

Mert ez Isten célja és dicsősége: hogy ne legyen többé alattvalója, és hogy mindannyian tudják, hogy Isten nem elérhetetlen, hanem elkerülhetetlen. Örülnék, ha ezt megértenéd. A boldogság elkerülhetetlen. Nem tudsz nem "megmentett" lenni. Nincs pokol - feltéve, ha tudod ezt.
Nos tehát, ti: szülők, házastársak, szeretők és szeretettek, ne arra törekedjetek, hogy ragasztót csináljatok a szeretetetekből, legyen az inkább mágnes, mely először vonz, aztán megfordul, és taszít.

Felszabadítja mindazokat, akiket vonzottál, és akik már kezdték azt hinni, hogy az életben maradásuk érdekében hozzád vannak láncolva. Semmi nem áll távolabb az igazságtól: mert ez a legkártékonyabb másokra nézve.

Hagyd, hogy a szereteted előrelendítse őket a világba, és annak a teljes megtapasztalásába, hogy Kik Valójában.

Ebben a szándékban mutatkozik meg igazán a szeretet."

/Forrás: Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel/


Még ezek után mondja nekem valaki, hogy könnyű az élet... 


Hol végződik az "én" és hol kezdődik a "mi"?

 
"Aki szeret: nem fogja elvárni tőled, hogy úgy viselkedj, ahogy ő akarja, hanem mosolyog, amikor látja, hogy egyedi vagy. Aki szeret, nem fogja elvárni, hogy úgy élj, ahogy ő jónak gondolja, hanem örömmel látja, ahogyan élsz. Aki szeret, nem akarja elvenni a szabadságodat, hanem örül annak, aminek te is örülsz. Aki szeret, nem akar ujjal mutogatni rád,hogy te rontottad el az életét, hanem megköszöni, hogy mellette vagy .Aki szeret, átölel bármikor, tiszta szívvel, minden ok nélkül-mert szeret!!!"
/?/
Vajon képes vagyok én ilyen formán szeretni? Most, később, vagy akármikor?
És meg lehet ezt valósítani teljesen? Összeegyeztethető ez a párkapcsolattal? Úgy értem, ha nem úgy élünk ahogyan a párunk jónak gondolja (vagy fordítva) akkor hogyan éljünk együtt a párunkkal? Nem nézheti kívülről hogy én hogyan élek, ha egyszer együtt éljük azt az életet... Ha már van én és te, azaz mi, akkor már nincs az, hogy én hogyan élem az életem, és te hogyan éled... vagy mégis? Ahogy egyikünk él, az mindenképpen befolyással van a másikra is. Például hiába szeretnék én valahol lakni, ha a párom nem ott szeretne, vagy hiába akar a párom gyereket, ha én nem akarok, stb... és ha ilyen esetben úgy él az egyik ahogyan szeretne, akkor az azt vonja maga után, hogy a másik nem úgy fog... Vagy ha szeretek valakit akkor azt is megteszem amit nem szeretnék, azért mert szeretem? Akkor szeretem igazán, ha megteszem, ha meg tudom tenni? De ha ő is csak akkor boldog, ha nekem jó, és nekem az nem jó ami neki jó, akkor végső soron neki sem lesz majd jó, nem igaz? Vagy bízni kell abban, hogy majd nekem is jó lesz ha neki jó lesz? Nem lehet azt előre tudni. És azért az olyan komoly kérdésekben, mint például a gyermekvállalás elég kockázatos játszadozni ezzel... Az időről meg nem is beszélve... ami megy, elfele... ezért kell mérlegelni mit és meddig, és hol a határ...
Hol végződik az "én" és "hol" kezdődik a mi, illetve hol végződik a "mi" és hol kezdődik az "én"? Vagy kinek hol és akkor egyén függő?
Az örök kérdés számomra. Szóval akkor ezt az egészet még mindig nem értem kristály tisztán.
Bármikor, bárkivel kapcsolatban felmerülhet ez a kérdés, bárkinél. Valaki biztos tudja a választ. Lehet, hogy sokkal egyszerűbb ez az egész mint gondolom. Ha valaki meg tudná nekem magyarázni azt nagyon megköszönném!

 

"Érdekes" karácsonyi ajándék ötletek... :)


Néhány "érdekes" karácsonyi ajándékötlet (melyeket biztos nem választanék) egy kis iróniával fűszerezve... :)

Fenék implantátum. :)
Műmellel már rendelkező célszemélyeknek különösen javasolt... csak mert már a mell implantátum annyira alapnak számít. Most a műfenék a trendi.:)

Gyilkosság a vacsorán. 
Hát tényleg érdekes ajándék... Azoknak, akik úgy vélik számukra nem elég izgalmas maga az élet...
http://www.feldobox.hu/szolgaltatas/?szolgaltatas[content][recordid]=614

Halpedikür. 
Uhh, nem túl gusztusos. :) Lusta célszemélyeknek való...
http://www.akcion.hu/akciok/257-a-termeszetes-labapolas-hatekony-es-kimeletes-modja-30-perces-halpedikur-apolo-labradirral?a_aid=qponverzum&a_cid=ea476feb&utm_source=Qponverzum&utm_medium=Qponverzum&utm_campaign=Qponverzum

Molekuláris málnalevegő.  :)
Ha a célszemélynek egy hagyományos süti már nem is elég jó...
http://desszert.eu/malnalevego

Faltetoválás. 
Azoknak, akiknek a lakásuk kinézete minden másnál fontosabb...
http://www.byhome.hu/faltetovalasok?page=1

Giccses díszek és berendezési tárgyak. 
Azoknak, akik nagyon szeretnek port törölgetni... :)

Ledes csillár. 
Azoknak, akik szeretik másoknak mutogatni a különc kütyüiket...
http://www.csodafeny.net/index.php?route=common/home

Egy új hátvakaró, vagy egy kolgét necsöröl vájtening fogkrém. :)))
Ha se pénzed, se időd, de még fantáziád sincs...

.
.
.

Karácsony ide vagy oda, nálam most kardinális kérdés, hogy magam készítsek, vagy vásároljak, azaz az időmmel, vagy a pénzemmel takarékoskodjak inkább... csak mert most egyikből sincs túl sok... 
Az idő pénz, a pénz idő... A karácsonynak mi köze van ezekhez tulajdonképpen? Sem az idő, sem a pénz nem érdekli... mégis sokan elképzelhetetlennek tartják ezek nélkül...
Ezek hiányában hogyan lehet karácsonyi hangulatot teremteni? Nem befolyásolom senki kreativitását. Ez a házi feladat... hogy rájöjj... :)