Zenék az amerikai rádiókból

Visszajöttem. Túléltem. Minden okés! :)

Amerikában folyton autóban ülvén sok zenét hallgattunk. Több rádiójukban jófajta, kellemes retro zene szólt, kiváltképp szeretik a rockot (például az American Jukebox névre hallgató rádió). Sok (romantikus) andalító zenéjük van, ami pont passzol a sebességkorlátok és nagy távolságok által megszabott egyhangú, általában nyugis (nem autópályás) autókázásokhoz. Hogy ne aludj el, időnként átkapcsolhatsz pörgősebb zenére, rockot vagy az éppen aktuális slágereket játszó adókra is.

Bárhova akarsz eljutni az autókázás, és nem sportos vezetés következménye lesz. Azt tanácsolták nekünk, hogy Amerikában nem érdemes újat húzni a rendőrökkel, ha nem akar az ember egy-két éjszakát a sitten tölteni már banális okok miatt is. Komoly sebességkorlátozások vannak. És tényleg minden nagyon messze van egymástól. Szerintem tömegközlekedés csak az igazán nagy városok központjaiban létezik náluk, egyébként mindenki autóval közlekedik a több tízezres házszámokkal rendelkező utcák között.

Nagyon tetszettek a régi zenéik. Keresgettem néhányat. Lehet nem a legjobbak... most ezeket adta a gép. :) Remélem nem csak nekem fognak tetszeni!

Szóval most képzelj el egy nem túl sportos, de nagy autót, az út mentén, de beljebb fekvő, fából készült rendezett, szép házacskákat, kényelmes, széles és nem túl forgalmas hosszú utakat, amiken nem túl lassan gurulgatva, hátradőlve hallgatod a kellemes andalító zenéket! Meg van a maga hangulata!

 

Ez egy kicsit nyávogós itt-ott, de ettől eltekintve jó! :)

A mai slágerek közül a csapból is a Pitbull - Give me everything és az alábbiak szólnak:

Hamarosan jövök egy bővebb élménybeszámolóval...


...

Relax zenék

Az ezelőtti a huszonnemtudomhányadik bejegyzés, amit mégsem osztok meg. A rossz érzések úgyis el fognak múlni :) akkor meg inkább nem beszélek róluk... kiírtam őket, jó kiírni őket magunkból, javaslom mindenkinek.

Mivel most semmi jót nem tudnék mondani, ezért inkább nem mondok semmit, de szeretettel megosztok veletek néhány szépséges zenét:

Mi a fontos az ember életében...

Neked mi a fontos az életben? Próbáld megfogalmazni címszavakban!
Mi  lett a sorrend? Mi áll az első két helyen?

Néha ösztönösen is megérzek dolgokat. Az emberek meg nem hisznek nekem. Még annyira sem, hogy egyáltalán fontolóra vegyék azt amit mondok. Csak akkor kezdenek el gondolkodni rajta, ha tényleg nem mondtam hülyeséget és adódik olyan helyzet, hogy ők maguk is megtapasztalják azt amiről beszéltem.
Egy közönséges, banális példát.

Néhány héttel ezelőtt este, egy amsterdami kikötőben álló nagy hajó gyomrában voltunk többen is. Éreztem, hogy mozog a hajó, többször be is szédültem tőle. Senki nem hitte el nekem, hogy mozog, hiszen ez egy nagy hajó volt és ki volt kötve. Elvileg egy ekkora hajó tényleg nem tudna megmozdulni. Aztán amikor nagyobbat mozdult a hajó, már volt olyan aki szintén megérezte azt, a többiek pedig csak akkor, amikor valamiért véletlenül felmentünk a fedélzetre és éreztük a hatalmas szelet, láttuk a hullámokat és tudtunk viszonyítani a parthoz. Mindent megérzek bármi bármennyit is mozogjon amiben benne vagyok. Egyedül a Földet nem érzem mozogni. Még szerencse :)))
Ilyen egyszerű dolgokban sem hisznek annyira az emberek, hogy vegyék a fáradtságot arra, hogy végig gondolják, vagy akár utána is járjanak annak, hogy van-e valami igazságtartalma annak amit hallanak. Egyből elutasítják az embert, vagy mindenféle kifogásokat hoznak fel arra, hogy az ő életükben ez és ez miért nem működne. Gyorsan becsukják a szemüket és maradnak továbbra is a fogyasztói társadalom, a betegszerep, stb. rabjai. Ezért nem tudok segíteni azoknak akik a legközelebb állnak hozzám (ha kérik ha nem). 
Ha valaki mégis "meghallgat" és elgondolkodtatja az amit "mondok", az számomra igazi kincs!!! :))) 

"Az élelem, a ruházat, az otthon, az egészség és a művelődés szükségesek ahhoz, hogy fenntartsuk értékes emberi életünket. Az emberi társadalom tagjaiként tiszteletben kell tartanunk egymást és azokat az igényeket és intézményeket, amelyek másoknak hasznosak. Ezeken kívül semmilyen külső dolog nem érdemes arra, hogy rápazaroljuk időnket, energiánkat, nyugalmunkat és bölcsességünket - életünk nagy kincseit. A többi árucikk csupán sóvárgó elménk kielégítésére, önmagunk imádatára és fényesítésére, kötődésünk erősítésére jó. Minél több világi örömöt halmozunk fel, annál mohóbban loholunk az újabb és újabb élvezetek után...

Mindig olyasvalamire összpontosítjuk a figyelmünket, ami messze van tőlünk - minél távolabb valódi önmagunktól, annál fontosabbnak hisszük. Tudatunknál többre értékeljük a testünket és javainkat, egyészségünknél a kinézetünket, családi életünknél a karrierünket. A testünkkel azonosítjuk magunkat, és a tudatot csupán a test eszközének - ahogy egyszer valaki tréfásan megjegyezte, "az agyunkon tenyésző gombának"  tekintjük, és elzárkózunk a boldogság igazi forrásától. Otthonunkban anyagi javakat halmozunk fel, de nem törődünk testünkkel és tudatunkkal, holott az egészséges test és a tiszta tudat a boldogság legfontosabb előfeltétele...
...egyáltalán nem ritkaság, hogy az emberek az anyagi dolgokat helyezik előtérbe, aztán a testet, majd a tudatot - pont ellenkezőleg, mint kellene.
Lehet, hogy elvileg békések és erősek szeretnénk lenni, de gyakorlatilag inkább az anyagi szükségleteink előteremtésére irányuló agressziót értékeljük, és ezért is díjaznak minket, nem a belső erőnket tápláló lelki egyensúly és nyugalom kifejlesztéséért...
Ha megpróbálunk kezdeni valamit a tudatunkkal, hogy jobb tulajdonságokat és magatartási formákat sajátítsunk el, a modern társadalom önzőnek, gyakorlatiatlannak és lustának bélyegez minket. Az anyagilag termékeny embereket az égig magasztalják, a szellemi útkeresőket viszont nem. Ha szeretünk otthon ülni, az életünk középpontjával és szentélyével foglalkozni, az emberek az élet dolgaiban járatlan, cselekvőképtelen baleknak tartanak bennünket. Otthonunk átmeneti szállássá, éjjeli menedékhellyé silányodott.
Bizonyos dolgokról le kell mondanunk azért, hogy megkapjunk másokat. Hogy juthat eszünkbe feladni nyugalmas  középpontunkat, a belőle áradó természetes életörömmel együtt, egy gondokkal teli életért cserébe?...
Nem azt kívánom ezzel mondani, hogy figyelmen kívül kell hagynunk a modern világ berendezkedését. Alapvető létszükségleteink kielégítése nélkül nem maradhatnánk életben, ezért gyakorlatiasnak kell lennünk és tiszteletben kell tartanunk a többség véleményét. De mindent kellő megvilágításban kell látnunk. Alapvető megértenünk, hogy kik vagyunk, hol a helyünk, mit értékelünk igazán, és hogyan kell a világban élnünk.
Ha óvatlanul hagyjuk, hogy kötődéseink szorosra fonódjanak, túl merevvé válunk tudatilag, és káros szokásaink felemésztik belső nyugalmunkat. Ahogy az Udánavargában áll:

A vas megrozsdásodik, és a rozsda megeszi a vasat;

Óvatlan tetteink, visszahatva, pokolra vezetnek bennünket.

Nagy hatással volt rám egy egyszerű találkozás, ami korai menekült koromban esett meg velem. Pár barátommal együtt megérkeztem Kalimpongba, egy takaros indiai kisvárosba a Himalája hegyei közt. Egy hegytetőn, egy temetkező hely közelében, megálltunk teát főzni, mivel szomjasak és éhesek voltunk, és nem volt pénzünk étterembe menni.
Elindultam, hogy néhány tűzhelynek való követ, és tűzifát keressek. A hegy túloldalán egy széles arcú, kis vágott mandulaszemű, öreg szerzetest pillantottam meg. Nyolcvan év körül járhatott; széles járomcsontjairól és kerek arcáról rögtön felismertem, hogy mongol láma. Egy öreg ház hátához tapasztott, kicsike helyiségben üldögélt, ajtaja-ablaka tárva-nyitva. "Lakása" legfeljebb háromszor három méteres volt; egész nap ott meditált, olvasgatott, főzőtt, pihent, beszélgetett az emberekkel, keresztbetett lábbal, ugyanazon az ágyon. Volt egy kis oltára egy pár szent tárggyal, és néhány vallásos szövege a falipolcon. Ágya mellett icipici étkezőasztal állt  egyben az íróasztala. Az asztal mellett egy kis faszéntüzelésű kályha állt, amin éppen főzögetett valamit.
Arcán boldog és jóságos mosoly áradt szét, miközben hozzám fordult: "Mit keresel?" "Épp most érkeztünk, és egy kis tüzifát és tűzhelynek való köveket keresek, hogy teát főzzünk" - válaszoltam. Megnyugtató hangon mondta: "Itt nem sok ennivaló van, de szívesen megkínállak ezzel a kis étellel, amit főzök." Köszönettel elhárítottam a meghívását: barátaim visszavártak. Erre így szólt: "Várj egy kicsit! Mindjárt befejezem a főzést, és kölcsön adom a kályhát. Még van benne annyi faszén, hogy megfőzzétek rajta a teátokat."
Megdöbbentem azon, amit láttam. A szerzetes nagyon öreg volt, és úgy látszott, már magáról is alig tud gondoskodni. Apró szeme mégis kedvesen csillogott, méltóságteljes arcvonásai életkedvet árasztottak, szíve teli volt segíteni akarással, a lelkében pedig béke honolt. Úgy szólt hozzám, mint egy régi barátjához, pedig akkor látott először. A boldogság, békesség, öröm és csodálat bizsergető érzése futott végig rajtam, mert tudati természeténél és szellemi erejénél fogva úgy ragyogott, mintha ő lenne a leggazdagabb és legboldogabb ember a világon. Pedig az anyagi világ szempontjából csak egy reménytelen, otthontalan, munkanélkülivel találkoztam. Nem volt megtakarított pénze, sem jövedelme, sem családja, sem társadalombiztosítása, sem állami támogatása, sem hazája, sem jövője. Ráadásul, menekültként egy idegen országban, még a helyiekkel sem igen tudott beszélni. Még manapság is bámulattal csóválom a fejem, és szívemben ünneplem azért, amit tett, amikor eszembe jut. Hozzáteszem, hogy nem ő az egyetlen ilyen ember, akivel találkoztam. Sok egyszerű, de nagyszerű ember él a földön.
/Részlet Thondup Tulku Rinpocse: A tudat gyógyító ereje című könyvének Mi a fontos az ember életében? című fejezetből/

Mi a fontos az ember életében? Kinek mi.
Már egy jó ideje, hogy kezdek kapisgálni valamicskét abból, hogy mi az igazán fontos az életben (ösztönösen, anélkül, hogy olvastam volna róla, vagy mondta volna bárki is). Mindenki tudja valahol mélyen, mindenki így működik, aki keresi a boldogságot. És hát melyik ember ne akarna boldog lenni...?

Volt már, hogy azt gondolták rólam lusta vagyok, mert szeretek otthon ülni és olvasgatni, meditálni, azt is mondták, hogy önző, naív, felelőtlen ember vagyok, mert a tudati fejődésem jobban érdekel, mint az, hogy minél több pénzt keressek és abból építgessem az életem, a környzetem, vagy bebiztosítsam vele a jövőmet. Tényleg nem vagyok elég gyakorlatias, lehet nem tudnék akárhol elboldogulni, tényleg nem ismerek egy csomó mindent a világból amit egy uptodate ember kapásból tud. Még nem találtam meg az egyensúlyt a gyakorlatiasság és a tudattal való foglalkozás között. :( A gyakorlatiasságomon kellene és mindenképpen kell is javítani. Emellett azonban sosem lesz számomra kérdés, hogy mi marad az első két helyen, ha önmagamról van szó. 
Nem várom el azt, hogy más is ugyanígy gondolkodjon, mindenki úgy éli az életét, ahogyan neki tetszik. Csak az a kérdés bennem el lehet-e fogadni azt, hogy így gondolkodom. Ha valaki el tudja ezt fogadni bennem, az számomra nagyon nagy dolog! :)) 

Bachata zenék

Ma hosszú idő után újra voltam zumbázni.
Újra eszembe juttatta a kedvenc bachata zenémet, merthogy arra is táncoltunk. Kellemes meglepi volt. :)
Teljesen elolvadtam tőle megint... Imádom! :))
Egyszer megtanulok bachatát táncolni csak emiatt a szám miatt.
Akár hol írod be a keresőbe, hogy bachata, a legelső és a legtöbb videó találat biztos, hogy ezzel a zenével található meg.Ajánlom minden férfinak a női szívek meghódításához! Nem találkoztam még olyan nővel, akinek ne tetszett volna. :))

Kicsit szomorú, de nagyon szép szerelmes szám. Csak a zene miatt érdekes... Remélem tetszik majd!

Itt pedig ezzel a zenével egy táncos videó a legjobb bachata táncosoktól :)

Hát igen, kicsit érzéki :) nem biztos, hogy olyan tánc, amit mindenkivel el lehetne, vagy el akarnék táncolni. :)

Ez pedig egy másik bachata száma az Xtreme együttesnek. Ez is szomorú egy kicsit, de azért nagyon szép a zene és az előadás ebben is:

Film ajánló - Eat, pray, love (Ízek, imák, szerelmek)

Egy film a bátorságról, az örök változásról, az elmúlásról... az életről.

Nem muszáj körbejárnod a világot, mint ahogy Julia Roberts tette a filmben... de ha a bátorság bekopogtat, és érzed, hogy szeretne egy kis helyet kapni az életedben, adj neki valamilyen mértékben teret, lehetőséget. Legfőképpen azért, hogy megtaláld önmagad.

Hihetetlen egy film. Számomra legalábbis.

Szeretettel ajánlom mindenkinek! :)

A bemutató fele olyan jó sincs, mint maga a film, de azért ide teszem! :)
Puszi Mindenkinek!

 

Thx! :)

"Maybe I, maybe you

Can make a change to the world

We're reaching out for a soul

That's kind of lost in the dark

Maybe I, maybe you       

Can find the key to the stars

To catch the spirit of hope

To save one hopeless heart

You look up to the sky

With all those questions in mind

All you need is to hear

The voice of your heart

In a world full of pain

Someone's calling your name

...

Maybe I, maybe you

Are just dreaming sometimes

But the world would be cold

Without dreamers like you

Maybe I, maybe you

Are just soldiers of love

Born to carry the flame

Bringin' light to the dark

You look up to the sky

With all those questions in mind

All you need is to hear

The voice of your heart

In a world full of pain

Someone's calling your name

..."

/Scorpions: Maybe I Maybe You/

Tatiosz tanításai - A tükör tanítása

"Minden ugyanoda érkezik, ahonnan indult, csak több tudással, több tapasztalattal tér vissza a kiindulóponthoz." /Tatiosz/ Ha egy emberi életet veszünk alapul, arra is jellemző ez. Így ebben benne rejtőzhet egy válasz (a sok közül) arra a kérdésre, hogy miért élünk.

Szeretettel ajánlom mindenkinek Tatiosz egy újabb nagyszerű tanítását, a TÜKÖR tanítását.

"Még mindig a Platián ültünk, tanítványaim és én. Mélységesen mély, szíveket magasztaló csönd honolt. Valamikor - az idő megszűnik ilyenkor - egy galamb szállt a nagykő közelében álló, terebélyes ciprusfa felénk hajló ágára. A tenger felől repült hozzánk, kíváncsian nézett ránk.

Makrisz a madárra emelte tekintetét:

- Milyen fenséges.

Olyan érzésem támadt, mintha színházban ülnék. Makrisz szavait kívülről hallottam. A madarat kívülről láttam. 

- Mintha mindent tudna, szeretet árad egész lényéből - csodálta tovább Makrisz a galambot. 

- Mit tartasz a szeretetről, ha szerinted ez a madár szeretni tud? - kérdezte tőle Kalimonasz.

- A szeretet minden. Nem tudok mesélni róla, mert a mindenséget jelenti számomra. Azt pedig igen nehéz szavakkal lefesteni. Egyszerűen érzem és tudom, hogy itt van közöttünk a maga kimeríthetetlen szépségével: emberek, állatok alakjában, fák, virágok levelében, az átvonuló fellegekben, a szikrázó csillagokban, az esőcseppekben, valamennyi teremtésben, élőben s élettelenben, így közéjük tartozik ez a galamb is - válaszolta Makrisz.

- Jól mondod - helyeselt Kalimonasz.

- A szeretet nem látható, nem szagolható, csupán érezhető, mert belül van. Mivel te érzed, számodra jelen van, ez a tömérdek szépség mind a tiéd, mert benned él.

- Engem megzavart a galamb érkezése - zúgolódott Florakész -, ahogy jött, visszazuhantam az életbe. Az előbb hallgattunk, most ismét beszélgetünk. Ez eszembe juttatja, mennyi bajom van. Felbukkanása nemhogy jót, éppenséggel rosszat hozott nekem. Nem is tudom, mit mondjak róla...

- Jól mondod - fordult Kalimonasz ezennel Florakészhez. - Annyi minden van a földön, amit szavakkal nem lehet elmesélni. A szeretet is ilyen, mert mindenkinek mást jelent.

- Hogy lehet ez? - kapcsolódott a beszélgetésbe Iliádész. - Csak nem azt akarod mondani, hogy az egyik szereti a madarat, az rendben van; a másik nem szereti, az is rendben van. Számodra az igen és a nem ugyanazt jelenti?

- Rokonszenvről és ellenszenvről beszélsz, barátom, a maga helyén mindkettő rendben van. És ha te úgy gondolod, hogy benned semmilyen érzést nem keltett ez a galamb, az is rendben van. Ez a te szereted. A másik kettő pedig az övék. Éppen ez a csodálatos benne. 

- Ezek szerint a szeretet csupán egy vélemény? - kérdezte Iliádész.

- Úgy is mondhatjuk. Nevezd inkább nézőpontnak, világlátásnak. Egy a lényege: belső szemed választ: mi az, amit közel engedsz magadhoz, mi az, amitől hátra lépsz, ha közelít feléd.

- Ha jól értem - tért vissza a társalgáshoz Florakész -, egyáltalán nem bűn, ha nem szeretem azt, akit Makrisz szeret?

- Ha nem bántod, akkor nem bűn. Képzeld el, mi lenne a világgal, ha mindenkihez egyformán viszonyulnánk, ha ugyanúgy éreznénk, s ugyanazt látnánk meg mindenben? Míg a világ dolgai ugyanazok, mi mégis mást látunk bennük.

Florakész hümmögött, Kalimonasz pedig tovább folytatta türelmesen:

- Vajon ugyanolyan érzést táplálsz Makrisz felesége iránt, ahogy a sajátod iránt érzel? Vajon ugyanezt várod Makrisztól is, ha a te feleségedről van szó?

Florakész tanácstalankodott, helyette Makrisz válaszolt barátságos mosollyal:

- A feleségeinket is meg kellene kérdeznünk erről. Csakhogy ők nem tudnak szólni, mivel nincsenek itt.

- Nem hiszem, hogy a két asszony egyformán szeretne mindkettőnket - komorult el Florakész -, hiszen a tiéd hozzád, az enyém pedig hozzám tartozik. 

Kalimonasz szemében különös, fényből font mosoly villant fel. Előbb Makriszt, Florakészt és Iliádészt érintette meg, majd átölelte s egybefonta a többieket is. Egyetlen lélegzetté váltunk valamennyien. Ez a lélegzet, akár a szeretet láthatatlan árama, összefűzött bennünket, és néhány pillanatra kiemelkedtünk a földi időből.

Iliádész törte meg az áhítatos csöndet:

- Mesélj nekünk a világról és az alvilágról, Tatiosz - fordult felém bizalommal. - Akkor talán közelebb jutunk a szeretet megértéséhez, vagyis ahhoz a csodálatos erejű sugárhoz, amit mi emberek szeretetnek nevezünk. Tőled hallottam régebben, hogy "mindennek van tükörképe, semmi sem áll magában". Ezért úgy gondolom, a világ tükörképe az alvilág, tehát alvilágnak is kell lennie valahol...

- Világ is, alvilág is létezik, csak másképpen, mint a mesékben. Az alvilág, amit az emberek hallomásból ismernek, és félve emlegetnek, itt van a földön. A világ és az alvilág egy. A kettő mindig ugyanannak az Egynek a része. Ez alól a világ és az alvilág sem kivétel. Ez a Tükör Tanítása.

Iliádész azonban tovább faggatott:

- A világot a szeretet roppant csarnokának képzelem, egy hatalmas helynek, ahol csupán szeretet mozgatja a szíveket. Az alvilágot különállónak képzelem: ott jön létre minden rossz, és büntetésül oda is kerül vissza. Jól látom ezt, Tatiosz?

- Kérlek ne vágd ketté azt, ami egy - kezdtem bele magyarázatomba. - A szeretet benned van, mégsem tudod szavakkal körülírni. A legbátrabb képzelőtehetséggel sem tudsz mesélni arról, mit érzel, amikor szeretsz. A szeretet - akárcsak a boldogság, a hűség és az igazság - egy magasabb világból érkezik, onnan, ahol nem kell hozzá szó, hogy érezni tudd, és kifejezd. A szeretet létezéséhez nincs szükséged szemre, fülre, kézre, színekre, hangokra, mozgásra; ahhoz, hogy élni tudj vele, nincs szükséged semmire magadon kívül. A szeretetnek azonban szüksége van rád: te vagy a szeretet küldötte. A földre érkezvén, magaddal együtt a szeretet hírét is elhoztad - így te magad lettél a szeretet.

Iliádész nem válaszolt, ezért tovább folytattam:

- Ha megérted, hogy a kettő mindig egy, nem lesz nehéz belátnod, hogy nincs két világ. Mindkettő ugyanannak a világnak a megnyilvánulása, csak az egyik fent van, a másik pedig lent. Bár két világot említesz, mégis ugyanarról a világról szólsz, csupán kétféleképpen. Nincs se jó, se rossz, két véleményt alkottál arról, ami a valóságban egy. Miképpen tudnád felismerni a jót, ha még nem volt dolgod az ellenkezőjével? Ha már tudod, mi a jó, akkor már ismered a rosszat. Minden a te választásodon múlik: te döntesz afelől, hogy a világnak melyik részén akarsz élni.

- Ha minden egy, miért teszünk mégis különbséget jó és rossz, szeretet és gyűlölet, édes és keserű, boldog és szomorú között? - kérdezte Iliádész.

- Képzeletben rajzolj egy kört ujjaddal a homokba - kértem tőle. - Megvan a fejedben?

Iliádész bólintott.

- Milyennek látod a kört behunyt szemmel? Szabályosnak? Hány kört látsz? Egyet, kettőt, esetleg többet? - faggattam tovább.

- Egy szabályos kört látok, semmi mást. A mutatóujjammal indultam el egy pontról, s ugyanoda jutottam, mikor a kört bezártam, ahogy kérted.

- Jól van. Egyetlen kört rajzoltál, egyetlen vonallal, egyetlen kézmozdulattal. Ezzel megalkottad annak az Egynek a képét, amely sokkal többet jelent a számbeli egynél. Ebbe az Egybe minden belefér, és minden megtalálható benne, a parányitól a hatalmasig. Ezért inkább az Egy helyett nevezd Mindenségnek, ami nagyon nagy, és részei által rendkívül változatos. Ekképpen a kicsi meg a nagy, a szép és a csúnya, a jó és a gonosz ugyanannak a körnek a részei. Lehetsz te magad ez a kör, lehet a világ ez a kör, mindegy. Minden ugyanoda érkezik, ahonnan indult, csak több tudással, több tapasztalattal tér vissza a kiindulóponthoz.

- Nagy tanítás ez, Tatiosz, de attól én még nem értem - tekingetett furcsán körbe Iliádész, miközben tanácstalanul nézett rám.

- Rendben van - mondtam -, akkor nézz a szívedre, aztán az egyik lábujjadra. Ők is részei annak a körnek, amit mi testnek nevezünk. Ha rád nézünk, téged látunk, egyúttal látjuk azt a kört is, aki most te vagy. Ha viszont csak a szívedre, vagy a lábujjadra tekintünk, csupán egyik részedet látjuk. A szíved, a lábujjad (és tested minden alkotóeleme) szintén te vagy. Mindkettő tested részét alkotja, csak az egyik szív, a másik meg lábujj. Másként néznek ki, más a nevük, más a szerepük is. Testrészeid is téged jelentenek a számunkra; azt mondjuk: ez Iliádész szíve, ez Iliádész lábujja. Részeidet veled azonosítjuk.

- Talán értem - mondta kissé zavartan barátunk.

- Ugyanez áll az emberekre: ők is ugyanannak a nagy, egységes körnek a részei, amelybe te is beletartozol. Az embereknek van egy közös tulajdonsága: együtt alkotják az emberiséget (ezt nevezzük a világ nagykörének). Nevük, külsejük, szokásaik révén minden ember különbözik egymástól, ekképpen a szerepük is eltérő. (Az ember körét nevezd kiskörnek.) A nagykör törvényei mindenkire egyformán vonatkoznak, ám te szabod meg, hogyan alkalmazod őket a saját életedben.

- Milyen törvényekre gondolsz? - kérdezte Iliádész.

- Emberi törvényekre, azokra, amelyeket az élethez kaptál útmutatóul. A törvények adottak, te azonban szabadon választhatsz: mikor melyiket használod életed adott feladatához.

- Azt hiszem, ez világos a számomra...

- Most nézz fel a csillagokra, azután fordulj a tenger felé. A csillagszikrák s a tenger parányi vízcseppjei is ugyanannak a körnek részei. Ezt a kört mi világnak nevezzük. Bármelyik része elválaszthatatlan egymástól, mivel ugyanabban a körben keringenek, de a szerepük más és más.

- Talán ezt is értem... Minden összefügg egymással.

- Most hunyd be a szemed, képzeld azt, hogy egy fényes palota kapuja előtt állsz. Szeretnél bejutni a palotába, csakhogy a kapuja zárva van. Ne hidd, hogy nehezen nyílik, ahogy azt se hidd, hogy könnyen nyílik, neked kell átjutnod rajta. Amint belépsz a Szeretet Palotájába, annak törvényei szerint kell élned. Kívülről fényes és ragyogó. Vajon belül mit találsz? Kivel találkozol, és mi fogad téged, a kíváncsi érkezőt a Szeretet Palotájában? Ezt mind neked kell megtapasztalnod.

- Azt gondolom, belül is épp olyan tökéletes, mint kívülről nézve, hiszen a szeretet köveiből épült - mondta Iliádész, és tovább álmodott. - Belül épp olyannak képzelem, amilyen maga az épület: fényes, selymes, igézetes... Már látom is...

- Mit látsz? - kérdeztem.

- Embereket, akik egymásra mosolyognak, dalolnak és táncolnak összekarolva.

- Ha jobban megfigyeled őket, mást nem látsz?

Iliádész hirtelen kinyitotta a szemét, visszatért közénk:

- Csak nem azt akarod mondani, hogy mást is kéne látnom?

- Ez a világ, amelyben élsz, ez a Szeretet Palotája."

/Tatiosz: Az élet szép ajándékai/

A szeretet mindig, mindenütt, mindenben és mindenkiben ott van a világban, csak rajtad áll, hogy meglátod-e és mennyit látsz meg belőle. Mert te magad is szeretet vagy. "A szeretet létezéséhez nincs szükséged szemre, fülre, kézre, színekre, hangokra, mozgásra; ahhoz, hogy élni tudj vele, nincs szükséged semmire magadon kívül. A szeretetnek azonban szüksége van rád: te vagy a szeretet küldötte." /Tatiosz/