Mindenszentekre és Halottak napjára

Egyre inkább érzem a felelősségét annak, hogy milyen fontos, hogy mit írok ide... nem tudhatom milyen hatással van, lesz akár egyetlen lélekre is...  Megsejtettem valamit abból, hogy miért nem jó mindig mindent kimondani, akkor is ha jót akarunk... miközben ki nem állhatom az információk elhallgatását. Egy újabb ellentmondás amiben lehet gyakorolni a határokat, vagy a végletek kiegyensúlyozását, összhangba hozását, meglátni mögöttük az egységet... vagy ki minek látja ezt.

Óvatos vagyok ilyen szempontból, ami nekem jó, nem biztos hogy másnak is. Ezer dolog van, amit úgy leírnék néha ide... sokszor inkább marad a napló. Most írok ide pár sort, lehet némelyőtöknek "nyálas" vagy "gagyisztikus" lesz picit, szándékosan.

Rituálékra szüksége van az embereknek. Ez kétségtelen. Erre van most itt a Mindenszentek és a Halottak napja. Ezek valók arra, hogy jó szándékkal tegyünk, ha erre érzünk hajlandóságot eltávozottainkkal kapcsolatban. És ha szeretnénk tenni valami jót, arra a legjobb imát mondani. A Legfelsőbbtől, Istentől és a fény angyalaitól kérni segítséget ("amennyiben az lehetséges és megengedhető"), hálát adni nekik... ezzel nem tudunk kárt okozni.

Amire a figyelmünket fókuszáljuk, annak adunk erőt és energiát. Szóval én amikor gyertyát gyújtok imádkozom (mindig) a Legfelsőbbhöz.  

Amikor alázattal meggyújtunk egy gyertyát, azzal megkérünk egy tárgyat, hogy hozzon ő fényt elő önmagából... ettől még lesz is fény és meleg körülötte... de mi magunk még nem csináltunk semmit (még csak nem is mi csináltuk a gyertyát, és a gyertya adja a fényt, mi pedig alig tettünk hozzá valamit)... szükség van a bennünk gyúlt fényre is. Felelős vagyok a gyertyáért amit meggyújtok és felelős vagyok a bennem meggyújtott fényért is. A jó szándékunk, fényünk, az imádság (kérés, jókívánság Istenhez)  révén nyilvánul meg.Ezekben a napokban is imádkozzunk, meditáljunk, töltekezzünk szeretettel, hogy több és több legyen a fény.

Amikor azt mondjuk egyek vagyunk, ezt nem könnyű megérteni, értelemmel elég nehéz is, csak érezni lehet. Nekem úgy könnyebb megérteni, hogy belegondolok, hogy van egy kollektív tudattalan aminek mind a részei vagyunk. Így mindannyiunk tudatának egy része (ki tudja mekkora része) egy térben van, kapcsolatban áll egymással, és hatással vannak a részek egymásra. A hooponopono ezen az elven alapul, ezért mondja azt, hogy ha magamban kijavítok valamit (Szeretetre, és/vagy Szeretettel mindegy), akkor az az egészben is ki lesz javítva egyidejűleg. És amivel én kapcsolatba kerülök, amiről hallok, amit látok, amiről tudomást szerzek, ahhoz közöm van, azt ki is tudom javítani magamban (akkor is ha "úgy érzem" nem is én okoztam).

Ezt nem könnyű megértenünk, hogy az embernek magával kell dolgoznia (így tud hatni az egészre), és ezzel tud a legtöbbet segíteni másokon.
A hooponopono a megbocsátásról és elengedésről is szól, Isten szeretete és bennünk az ő fénye, feltétel nélküli.
Nem kell erőltetni semmit, ha valami ezekből nem megy, pl. ha nem tudunk megbocsátani, akkor bocsássunk meg magunknak azért hogy nem tudunk megbocsátani és a többi majd jön magától.

Elsődlegesen a képzeletbeli gyertyát kell odabent "meggyújtani" a szívünkben, a szeretetet, önmagunk és minden létező iránt és ennek szimbólikus megnyilvánulása a látható 3 dimenziós térben a gyertya és a lángja.   

Ez a két nap jó alkalom arra, hogy tanuljuk hogyan árasszuk a fényt a világba. Növeld a fényed (aminek forrása benned végtelen) és a világ fényesebb lesz... általad. A szívből jövő szeretet, hála, lélektestvéreink tisztelete értékelése, öröm, jószándék, segítőkészség... ezekkel növelheted a fényed. Légy tudatos, tudatosan hangolódj ezekre az érzésekre.