"Falbontó" vagyok

Hivatalosan is hivatásos "falbontó" vagyok. :) Kijelentem itt és most. :) Később, ha netán véletlen elfelejteném, kéretik rákoppintani az orromra... jó erősen. :) Thx! :)
Nincsen faltörő kosom. És nem, nem vagyok kőműves, sem kőműves segéd vagy ilyesmi. Igaz van a családban egy ilyen szakember... de fizikailag nem igazán nekem való szakma, feladat. Én más fajta falakat kell bontogassak lefele. (Azért lehet megkérem adjon majd néhány tanácsot a tapasztalt róka.)

Ma megint sikerült tennem egy aprócska lépést előre, hogy lebontsam a magam köré emelt falakat. Tudom, ez még nem jelent semmit, és nem szabad elbízni magam, de azért csak szabad egy kicsit örülni ennek is, ugye? :)


"Ha egy hosszú utazáson mindig csak utunk távoli végcélját tartjuk a szemünk előtt, könnyen elcsüggedhetünk a látszólag végtelen út láttán. De ha leülünk pihenni és visszanézünk a már megtett útra, önbizalmat és bátorítást adó látvány tárul a szemünk elé... Ha bőven merítünk a biztatásból, eredményeink felértékelődnek és továbbsegítenek az úton. Ez minden tanulási folyamat szerves része. Képességeink így messze meghaladhatják kezdeti erőfeszítéseinket; mint a jól befektetett tőke, amely busásan kamatozik - ellentétben azzal a pénzzel, amit egyáltalán nem fektettünk be. Bármily kicsinynek is látszik egy-egy megtett lépés, ha mi nagy jelentőséget tulajdonítunk neki, máris óriási eredménnyé válik... Előrehaladásunk felmagasztalása és az előrejutásnak való örvendezés erősíti nyugalmunkat, fokozza megelégedettségünket, és a problémáink lecsillapításához szükséges eszközökkel is ellát minket."
/Thondup Tulku Rinpocse: A tudat gyógyító ereje/

Egészen aprócska lépés, de már látom a következőt, a következő néhány lehetőséget. Vajon melyik lehet/lesz az enyém... 

Na jó, tudom, nem szabad türelmetlennek lenni.
Nem tudhatom mi lesz holnap, de ma úgy cselekedtem, aszerint, ahogyan érzek.

Köszönöm neked Istenem, hogy lehetővé tetted nekem mindezt, és hogy velem vagy minden egyes nap!

Szeretettel ajánlom az alábbi lelkesítő blogbejegyzéseket Minden kedves "falbontó" embertársamnak! :)

http://www.barthcoaching.hu/2011/09/feldmar-andras-es-a-szokokut/?utm_source=blogertesito1&utm_medium=e-mail&utm_content=tartalom&utm_ca

http://www.barthcoaching.hu/2010/11/xxi-ik-szazadi-menedek/

http://www.barthcoaching.hu/2010/08/coaching-peldak/

 

Végezetül csak azt mondhatom Mindenkinek és Neked szívemből szeretettel:

"Ne légy szomorú! Kérlek! Nem szabad szomorúnak lenned! Tudom, néha nem könnyű,  néha különösen nem, vagy valakikkel nem, és nem is lehet mindig mosolyogni.  Én azért (is) vagyok itt, hogy emlékeztesselek arra, hogy semmi másod nincs igazából csak a mosolyod, ami bármikor ott van, hogy segítsen neked, és másoknak is van amikor csak ezt adhatod! Lehet nem is gondolnád, de talán valakinek éppen erre van szüksége, a TE MOSOLYODRA!"

Ez most meg azért kell idekerüljön, mert olyan nagyon lelkesítő:

Falak vs. kert

ÚTMUTATÓ AZOKNAK, AKIK KERTET SZERETNÉNEK ÉPÍTENI.


"Az embernek kétféle attitűdje lehet az életben: az Építés vagy az Ültetés. Az építők munkája évekig is eltarthat, de egy napon véget ér. Akkor megállnak, és az általuk emelt falak szabják meg a határaikat. Az élet elveszíti értelmét, amint véget ért az építés. Ezzel szemben vannak az ültetők. Ők folyton küzdenek a viharokkal, az évszakokkal, és csak ritkán pihennek. Az épülettel ellentétben a kert fejlődése soha nem ér véget. És miközben állandó figyelmet követel a kertésztől, azt is lehetővé teszi, hogy az élet egy nagy kaland legyen számára."

Paulo Coelho

Bontsd le a falakat és építs inkább kertet!

"Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt!"

Edda

Falak, láthatatlannak tűnő falak gátolnak. Hopsz... itt egy kő, amott egy kisebb szakadék, ott egy kis dombocska... kicsit lelassítanak, de attól még nem fordulsz vissza, ha el akarsz jutni valahová.

Ha egyszer eltervezel valamit, átmenetileg lehetsz akadályoztatva, de ez nem számít, nem dühít fel, nem keserít el, mert végső soron senki és semmi nem állhatja utad. Minden nehézség egy lehetőség arra, hogy megtaláljuk a békét magunkban. Jó dolgok az akadályok, sikerélményt adnak. Meg lehet szeretni őket. Amikor túl jutsz rajtuk és visszanézel, rád kacsintanak és azt mondják:"tudtam, hogy képes vagy rá". :)

"Leszáll az este. Szavak keringenek a foszladozó ég alatt,
kinn a városban, benn a falak közt, a fejemben is.
Fázom így, pedig melegem van, fázom mégis, hiányzol. Zúg az idő.
A keringő szavak után nyúlok, leírok egyet-kettőt, elmúlik
egy nap. Zúg, zakatol az Idő. És telik. És múlik.
Aztán megáll."

Kovács Ákos 

Az idő nyomást gyakorol rám, rád és mindenkire. Ez nem egy olyan társasjáték, ahol az a lényeg ki hol tart és ki ér előbb a célba. Nem jó kapkodni, különben nem látod meg a lehetőségeket, és visszaesel vagy vissza kell lépj a START mezőre és kezdheted újra az egész játékot. A játékot a játék öröméért játszd!
Lehet, hogy lassan haladsz, de biztosan. És csak ez számít. Haladj az úton amennyire csak lehet, ahogy a "forgalom" engedi. 

"Egy házam van, annak az égbolt a teteje
Padló a végtelen föld, falak nincsenek.
Apám a nap, a hold anyám, csillagok a gyermekek
Határtalan horgolják illatok a kertemet."

Akkezdet Phiai

A kertben védtelen vagy, de szabad, mert nem függsz semmitől és senkitől. Nincsenek illúzióid, csak szeretet, béke és nyugalom van. Harmóniában és szabadon élnek egymás mellett a virágok, madarak, állatok, fák... Valójában ilyen az élet kertje.

"Minden szeretet fölkelés. Minden falak és minden határok és minden végességek ellen. Szelíd, de leverhetetlen fölkelés."

Ancsel Éva

A szeretet magától is építi a kertet, neked csak le kell bontanod a falakat, mert ha van is egy olyan szuper képességed, hogy átláss rajtuk, attól még nem fogod tudni megérinteni a benne nyíló virágokat és együtt nyílni velük.

"...minden számunkra fontos dolog tovatűnik egyszer."

Nem ezt ígérték nekünk akik az életre tanítottak minket, az iskola, a társadalom..., csakis az élet tanítja jól... :((

"Énünket" általában állandónak tekintjük, holott az én - vágyaival és ragaszkodásaival - nem tartós dolog. Ha nagy fájdalom ér, minden illúziónk szertefoszlik és összedől mint a homokvár, amit elsöpörnek a tenger első nagyobb hullámai. A családunk, az otthonunk, a pályafutásunk - minden számunkra fontos dolog tovatűnik egyszer. 

Ám még a legrettenetesebb pillanatokban is, amikor súlyos betegségben szenvedünk és érezzük a halál közeledtét, megláthatjuk a kedvező és örömteli lehetőségeket. Ilyenkor érthetjük meg önmagunk elengedésének igazi jelentőségét."

/Thondup Tulku Rinpocse: A tudat gyógyító ereje/ 

" Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül. 

 /Helen Keller/

"...Istenem, Istenem, Mért nem adál szárnyat..."

...szoktuk volt mondani Arany János verse nyomán.

Hogy nem nőtt ki a hátunkon egy sem, még nem jelenti azt, hogy nem is tapaszthatunk oda egyet.

Nosza, keresgéljünk kicsit Isten kamrájában, csak akad ott elvétve egy forhant darab, ami már nem kell senkinek...

A káros adalékanyagok hatása a gyermekek egészségére

Az alábbi filmben látható érdekes kísérlet az ételeinkben található adalékanyagok gyermekeink egészségére való káros hatását bizonyította be.  Egy egész iskola fogott össze a kísérlet végrehajtásához.

Te mit adsz enni a gyerekeidnek?

Ezek a káros anyagok nemcsak a gyerekekre vannak hatással. Ha nem tudsz koncentrálni, vagy ingerült vagy, akkor nézd meg milyen ételeket veszel magadhoz és változtass a táplálkozási szokásaidon, mert könnyen lehet, hogy az adalékanyagok okozzák a problémáidat.

A valóság...

Már nagyon régóta írom ezt a bejegyzést. Most be tudom fejezni.

Semmit nem szabad komolyan venni. Sem azt, ha lent vagy, sem azt, ha fent.

Ha itt minden illúzió, akkor mi a valóságos? Honnan tudhatom, hogy mi a valóság abból amit érzek, érzékelek, amit mások éreznek? Belőlem, belőlünk másokból? A hallhatatlan lelkünk, ami valahogy megnyilvánul. De hogyan? A szeretet által? De hát van akinél az is elmúlik és belevész a semmibe...

Elmúlik egyszer úgyis a bánat, szomorúság, de az öröm is, boldogság is. Egyszer ez van, másszor az. Egyik sem létezik örökké, ugyanakkor mindegyik létezik is, tudjuk valóságosnak és nem létezőnek (amikor épp nem látjuk, nem tapasztaljuk) is érezni. Mindjárt megmondom miért.

Ha azt mondjuk itt semmi sem valóságos ebben az illúziók alkotta világban, akkor az sem az, ha éhes vagyok, vagy pisilnem kell, esetleg aludnom. És a gondolatok sem, de az érzések sem, pl. ha szeretetre van szükségem, vagy az, hogy tartozzam valakihez, netán az hogy sírjak, vagy egyedül lehessek... stb. Ugyanakkor ha éhes vagyok és nem eszek, akkor éhen halok, ha nem alszok meghalok (ha csak nem vagyok egy fejlett jogi, aki évek óta nem eszik és nem alszik, mert egy feljebbvaló világ energiája táplálja), ha nincs kivel megosszam örömöm és bánatom, akkor magányos vagyok, tehát ezek mind nagyon is valóságos szükségletek, ahogy az is, ha szeretetre, ölelésre van szükségem.

Ha van egy magasabb energiaszintű világ, amelynek lakói nem rendelkeznek azzal a fajta fizikai testtel mint mi, és nincs szükségük táplálékra, nekik az éhség csak illúzió, de ha visszajönnének ebbe a fizikai világba, és kapnának egy fizikai testet, az éhség nekik is ugyanolyan valóságos dolog lenne, mint nekünk. Egy még magasabb energiaszintű világ lakóinak pedig azok a dolgok is illúziók lennének, amik az " eggyel felettünk lévő" világ lakóinak még nagyon is valóságosnak tűnnek.

Tehát szerintem minden pont annyira valóságos amihez képest éppen viszonyítjuk.

Akkor végül is most odajutottam, ahol eddig is voltam. Nem azt mondom, hogy most újat mondtam ezzel, csak azt mondom, hogy ne értékeljünk semmit, pl. ne értékeljük le egyszerűen a dolgokat úgy, hogy csak illúziók, ugyanakkor legyünk tisztában azzal, hogy azok. A dolgok van ahol valóságosabbak, mint máshol. Attól függ hol vagy, hol létezel.

Felmerül az emberben a kérdés, hogy akkor tényleg mi az igazán valóságos? Hogyan tudom azt érzékelni? Mibe tudok kapaszkodni, ami állandó? Baromira zavaró úgy szemlélni a világot, hogy minden illúzió, és fogalmad sincs mit higgyél el és mit nem... akkor bármit csinálsz, gondolsz, érzel, minden illúzió? Akkor mi a fenét keresünk itt? Olyan mintha valaki egy furcsa játékot űzne velünk. Mintha egy álomban lennénk. Ha itt "szándékosan" semmi sem valóság akkor most fel kell ébrednünk vagy sem? Mi a kulcs? Mi az, ami minden illúzión túl létezik és itt is itt van és érzékelhető?

Nem tudok feltétel nélkül hinni senkiben és semmiben (ebbe magam is beletartozok). Ugyanakkor nagyon szeretnék hinni. 
Egymillió-ezerötszázharmcinhét kérdésem van. Ki fogja megválaszolni őket? 

Látók, kártyavetők, jósok, gyógyítók, vallási és világi bölcsek, tanítók, ismerősök, barátok, könyvek, filmek, elméletek, írások tömkelegei? Bármelyikhez fordulhatnék. Mind csak egy-egy részt mutatnának a világból. 
Vagy önmagam megérzései, amik volt, hogy becsaptak már (persze okkal, szándékosan)? Vajon tudják mindenre a választ? Úgy gondoltam mindig, hogy minden kérdésre amit felteszünk meg van bennünk a válasz is.  Ha ez tényleg így van, akkor hol vannak a válaszok? Miért bujkálnak előlem?

Alapvetően mindenki valamilyen cél, szándék által van vezérelve, amiről megint csak nem tudja megmondani senki sem biztosra, hogy az most tisztán jó-e vagy sem.
Honnan tudjuk, honnan tudhatja bárki is, hogy a gondolatait nem befolyásolják mondjuk egy másik világból? Hogy nem csak marionett bábuk vagyunk itt, akikkel valakik furcsa tréfát űzve csak játszanak, kísérleteznek?
Mi van, ha ez az egész csak egy játék, valakinek a játéka? Egészen más, ha te játszol, mint az, ha veled játszanak. Azt, hogy valami ugyanannyira lehet valóságos mint amennyire nem, azt még valamennyire el tudom fogadni, de azt, hogy talán máshonnan, mások lehetnek hatással ránk úgy, hogy még csak nem is tudunk róla...
Jó, tudom, egy kissé paranoiásnak hangozhat ez az egész... na de ki mondja meg azt is, ha mindez nem így van?

Mit hihetek el és mit nem? Nem tudom kinek hihetek. Eléggé zavar ez. Ha semmit nem hihetek el, akkor miért vagyunk itt? Mi a valóság? Vagy csak olyan létezik, hogy valóságos?
Mégiscsak szükségem van valamire, amiben hihetek... de nem tudok, mert nem találom azt, ami mindenen túl igaz. Az, hogy valaki egyszer leírt valamit, nekem az nem garancia semmire. Bárki leírhat bármit.
Szóval szükségem van valakire, akihez fordulhatok, aki vezet az utamon (már ha annak is van értelme ilyen módon egyáltalán). De ha minden illúzió és senkinek nem hihetek el semmit akkor kinek a tanításait kövessem? Mit olvassak? Kire hallgassak?

"Én is csak a szavakkal játszom, amelyek mögött talán ott van a valóság, amiről szintén nem lehet tudni, hogy micsoda."

/Fekete István/

Válaszokat szeretnék. Mindenki azt szeretne. Tudni, hogy miért vagyunk itt, hogy mi értelme ennek az egésznek, vagy ha nem is tudhatunk mindent, de legalább egy biztos kapaszkodót... ami remélhetőleg jóval biztosabb annál, mint amennyire itt biztos lehet bármi is, ami nem az e világi fogalmak szerint biztos.
Olyan vagyok belül az elmémben, mint egy zabolátlan, lázadó vadló, ami ide-oda vergődik a fejemben és várja, hogy megszelídülhessen. Vajon meg kell neki? Vagy elég, ha csak talál valakit, akiben megbízik, s végtére is megnyugszik... és ez a valaki segíti az útján amikor újra csapongani kezdene?


"Fogadd el önmagad, és el tudod majd fogadni sorsodat is. 
Változtass magadon, és meg fog változni sorsod is."
/?/


Fogadjam el magam és változtassak magamon... hmmm... kissé ellentmondásos, de jó, akkor legyen így. Az sem egy könnyű kérdés, hogy van-e olyan ember a földön, aki el tudná fogadni az agymenéseimet? (Ettől rosszabb már nem lesz a helyzet... csak megnyugtatásképpen mondom. :))
Vajon tudok még olyat mondani, ami nem lep meg másokat, amiről nem az jut az eszükbe, hogy ez a nő egy lökött, bolond nőszemély, aki biztos csak azért ilyen, mert kurva sok ideje lehet agyalni?... Hát én pedig mindig ilyen voltam...

Néha elönt a káosz. Olyankor kell valami, amibe kapaszkodhatok, ami igaz. Még jó, hogy van ilyen. Azt hiszem a szeretet az. Talán nem feltétlenül örök életű itt, a földi életkörülmények közé szorítva, de igaz.

Hát igen, a véletlenek...

A "véletlenek" elvezettek az alábbi oldalra és tartalmára.  Bemásolom ide egy részét, mert tényleg nagyon érdekes. :)

"Valamikor alsós koromban rádöbbentem: fura helyre csöppentem. Felismertem: mindenki álarcokat hord, játszik. Cirkuszi bohócok vagyunk.

Kezdett érdekelni, mindenki ilyen? Próbáltam figyelni. Nem értettem: miért hazudunk (kicsit vagy nagyot), miért akarunk mást mutatni a legtöbb esetben, mint amit belül élünk? A családom, a barátaim, a tanáraim, én magam. Bárki, akihez közöm van, tulajdonképpen nem az, amit mutat. Kicsiként állítólag sokat beszéltem. Úgy sejtem, akkor kezdhettem el nagyokat hallgatni, amikor erre rájöttem. Azóta befelé, belülről figyelek.

Az intuícióim már gyerekként is erősek voltak, de még nem tudtam rájuk jól figyelni. Sajnos, ma sem tudok mindig, de személyes cirkuszom része az illúzió is, miszerint az idő halad, s vele együtt én is tartok valamerre.

Az élet elhintette apróbb és nagyobbacska jeleit. Amikor jól figyeltem, mindig tudtam merre tovább, akkor is, ha mindenki bolondnak nézett.

A Reikihez is több jel vezetett el. Írtam pár vargabetűt, míg végül 2004 tavaszán bekopogtam Mesterem ajtaján.

Azóta élem a Reikit. Felismertük egymást. Sajnos arra, amit belül érzek, nincsenek szavak. Nélküle talán sosem tudtam volna meg, mit jelent Valóban Szeretni, Valóban Hálásnak lenni mindenért, milyen az: Megélni mélyen, nem csak a felszínen lebegni.

A cirkuszi bohócom azóta többször elfárad. Lemossa sminkjét, leteszi krumpliorrát. Így eleinte csak kevesen ismerik fel, s ezek közül is többen "jobb belátásra" akarják téríteni. Ha nem sminkel, nem hord nagy orrot, nincs keresnivalója a színpadon- ezt mondják. Vagy van, aki smink nélkül csúnyának, értéktelennek nevezi. De ha bohócom elég jól figyel, tudja, mikor sminkeljen újra, s mikor ne. Tudja, hol sminkeljen újra, s hol ne. Tudja, miért sminkeljen újra, s miért ne. Már nem kívülről irányítják: mit tegyen, hol és miért. Tudja, minden az ő döntése. Így ha a smink mellett dönt, az is teljesen rendben van. Ha nem, az is.

Mikao Usui módszere a mások kárát nem kereső Szabad Akarat érvényesítésére, Szeretetteljes, Tudatos Éberséggel Megélt Létre tanít. Életre hív. Hálás vagyok a Reikinek, hogy megtanított felvállalni Önmagamat éppúgy, mint az álarcaimat. S megtanított ugyanezt jobban megérteni, elfogadni másokban is."

/http://katora.usuireikiryoho.hu/index.php?option=com_wrapper&view=wrapper&Itemid=80/

No komment!

Thank you!!! :)