Heltai Jenő: Szabadság

A tisztaság a lélek tisztasága, az igazi erő a lélek ereje, a mélyről jövő jóság a lélek együttérzése,  szabad az aki a lelkében szabad...

A szabadságot életünk többféle kontextusában lehet értelmezni, egyéni és mindenféle fajta társas szinten. Ugyanabban a helyzetben az egyik ember rabnak, a másik szabadnak érzi magát. Ez utóbbi emberek talán nemcsak abban az adott szituációban, de talán bármilyen másban is szabadnak éreznék magukat, míg mások egész életükben rabnak érzik magukat, valami rabjának...

Az alábbi vers igen keményen megmondja a dolgokat, nem hallottam még ehhez hasonlót, ami ennyire alaposan körülírja azt a sokrétű fogalmat, hogy mi a szabadság. Valahogy időről időre időszerűvé válik, ahogy az ember tapasztalatokat szerez és újra elolvassa, azt mondja "igen, tényleg", és talál benne új dolgokat is, amikre addig annyira talán nem figyelt fel... mindig lehet tanulni valamit belőle.

Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolnivalója.

Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is, aki pőre.

Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle...
Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd!
Tudd meg: szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.

De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.

/Heltai Jenő: Szabadság/

Szabad az aki a lelkében szabad... azaz mindenki az, ugyanakkor mégsem... ez is attól függ  éppen kihez viszonyítjuk magunkat... vannak egyéni különbségek attól függően, hogy magunkat és másokat mennyire korlátozunk közvetlen, vagy közvetetten, szándékosan, vagy tudat alatt.

A kérdés tehát az, hogy te magad a lelkedben szabadnak érzed-e magad, függetlennek bármitől, bárkitől... csak ez számít! Akkor fog ez bekövetkezni, amikor önmagadtól sem függsz... a megrögzött gondolatmintáidtól, tanult elégedetlenségeidtől, szenvedésmintáidtól... stb!

A szabadság nem azt jelenti, hogy mindig azt csinálod amit akarsz... ezt talán rosszul gondoltam eddig. Néha a többség érdekét kell elsősorban szem előtt tartani (bár mindig lehetne tudni mi az) és néha a többség nem törődik a te érdekeiddel... ez már csak így van... mindennek ellenére szabad akkor vagy, ha belül annak érzed magad függetlenül minden mástól. Ez pedig csakis rajtad múlik, neked kell dolgoznod magadon, hogy ezt elérd!

Lehet sokkal szabadabb az, aki élete nagy részét rabságban tölti, mint az, aki világ életében azt teheti amit csak akar. A szabadság nem csak azon múlik, hogy hol vagy és kikkel, nagy részt tőled függ, attól, hogy miként éled meg az adott helyzetet és, hogy hű maradsz-e önmagadhoz, a szíved szavához, a lelkedhez, a szeretethez... azt hiszem... 
Valahogy, valamilyen szinten köze van az önmagunkba vetett hithez, az önbizalomhoz.

Ha szabad akarsz lenni, elsősorban önmagadon kell változtatnod! Ezt biztosan tudom mondani.
Az abszolút szabadságot (a megvilágosodást) nem igazán lehet máról holnapra elérni.  Dolgozzunk rajta együtt! :)

Felelősség

"When you really decide, and not just wish.
When you really commit, and not just try.
When you really take responsibility, and not just hope…

That’s when the miracles happen..."

/Doe Zantamata: Decision time/

Még mindig nincs internetem...  (a windows egyeduralma nagy mértékben felelőssé tehető ezért)... mégis most már muszáj írnom!

Sok mondanivalóm lenne, de most csak azt írom le, ami most pillanatnyilag a fejemben jár. 

Lehetnék bármi, pl. lehetnék szerzetesnő is akár, nem lenne könnyű, de tudnék úgy élni, hogy lemondjak a vágyaimról... de talán hiába lenne... a következmények miatt. Van úgy néha, hogy bármit is csinálnál, minden lehetőség azzal járna, hogy fájdalmat okozol valakinek...

Minden a vágyak miatt van... mindannyiunk vágyai miatt...  azt hiszem nem kerülhetjük el, hogy szenvedjünk miattuk, az élet ezzel jár, ezt adták mellé (mint egy frissen vásárolt társasjáték mellé egy kis bónusz dobókockát... a valóságban egy kicsit más, nélküle nem lehet játszani az élet nevű játékot amíg nem vagy elég "profi" ahhoz, hogy többé ne kelljen ezt a játékot játszanod).

Sokat gondolkodtam azon, hogy mi a jó és mi a rossz. Igen, tudom, ezt a kettőt már gyermekkorában megtanulja elkülöníteni az ember, de a dolgok nem mindig fehérek vagy feketék. Néha előfordul, hogy (bár semmiképpen sem szeretnék rossz lenni, ez messze távol áll tőlem) úgy érzem nem akarok mindig "jó kislány" lenni, ugyanakkor rosszat sem szeretnék senkinek... Ha fájdalmat okozok valakinek, akkor valószínűleg rossz vagyok...!? 

Ki mondja meg, hogy mi a jó és mi a rossz? Ki "játszik Istent," hogy megmondja? Volt már, hogy tettem olyat, amit én is és az emberek többsége is egyértelműen rossznak, károsnak tartott és akkor az elég keményen és azonnal visszaütött a képembe... (a rossz dolgok nyilvánvalóan nekem nem valóak, bár ez így kissé furán hangzik, tudom). Az akkor egy egyértelmű dolog volt és a következményei is azok voltak. Azonban nem minden ilyen egyértelmű... a dolgok nagy része attól függ mihez viszonyítjuk... Mondok egy példát: a "tisztaság", "érintetlenség" kérdésköre, szintén viszonyítás kérdése (kihez, mihez képest az valaki, mivel legtöbb esetben nem valósul meg az abszolút ártatlanság egy nő életében), mégis ez határozza meg sok férfi szemében egy női testbe bújt lélek értékét... azért valljuk be ez kissé igazságtalan, talán némi birtoklási vágy is keveredik bele. Ebbe a kérdéskörbe is sokszor belebotlom mostanában a világban. 

A legtöbb esetben vannak fokozatok, ezt ne felejtsük el... és azt sem, hogy mindannyian csodás, szépséges lelkek vagyunk, minden más csak a "külső". 

Sok minden viszonyítás kérdése. Annyira különbözően lehet látni dolgokat. Például  igen érdekes, amikor azt mondja nekem néhány ember, hogy butaságot csinálok amikor belevetem magam a világba, a bizonytalanságba, a semmibe, én meg azt mondom ilyenkor, hogy azt teszem, amit egy felnőtt ember, felelősséget vállalok (amennyire csak tőlem telik) magamért, az életemért (vagy legalábbis törekszem rá), legyen az bármilyen nehéz is mostanság. És hát vannak akik meg úgy látják, mint én... Ki honnan nézi... 
Lehet, hogy mindez nagyképűen hangzik, igen, még tanulom ezeket a dolgokat. Muszáj kicsit határozottabban fogalmazzak ezek után, nem szeretném már túl sokat használni a "próbálom" kifejezést.

Sok "okoskodásomat" megosztanám még... nem lehet mindent egyszerre :)

Elalvás előtt láthatom az eget és egy-két csillagot is :))) ... egy nem várt, csodás következmény :)

Ezt a zenét, bár kissé talán melankolikus, öröm és szomorúság esetén is szívesen hallgatom.

Nagyon hiányzik a zene!!!!! No internet, no youtube...:( 

Egy kis szünet...

Jelenleg nincs internetem, ezért átmenetileg szüneteltetnem kell a blogírást, amíg meg nem oldom az internet kérdést... pedig annyi mindent tudnék írni... de majd idővel... türelmes vagyok. :)

Kert építés - gyomlálás, ültetés, virág nevelés

"A magad ültette fűszálak úgy fogynak, ahogy a gaz lepi el a földet." 

/Meiji Tenno Gjoszei/

Az általunk épített kertet rendszeresen gondozni kell, fontos néha gazolni is, főleg amikor sok eső esik odabent a szívben.

A magadba vetett hit, az önbizalom és derűlátás, ha már egyszer megvan, ne engedd el... ha el akarna menni, ragadd meg a végét és húzd vissza magadhoz, és minden mást ami téged akar vissza húzni, ami szomorúvá akar tenni, szeretettel engedd el! Ezek a rossz érzések csak azért vannak, hogy neked segítsenek, hogy emlékeztessenek arra: ne felejts el szeretni!

Csak két dolog van: Félelem vagy Szeretet... te választhatsz és választasz is mindig! 
(Ehhez szeretnék most egy kis biztatást adni kedvenc Meiji verseimmel (végre megoszthatom őket veletek) magamat pedig emlékeztetni mindezek tartalmára.)

Minden pillanatban tudatosnak kell lenned akár "jó", akár "rossz" idők vannak...

"Az evezős, jó időben, rossz időben, egyformán a csónakra koncentrál."

/Meiji Tenno Gjoszei/ 

...és dolgoznod magadon, légy figyelmes tehát az érzéseidre, gondolataidra.

"Ha a virág leveléről nem törlöd le az esőcseppet, megdől a szára."
/Meiji Tenno Gjoszei/  

Képes vagy mindig a Szeretet állapotában lenni, ha úgy akarod!

"Az esőcsepp a sziklába is medret ver, mit mindenki ismer, te is képes leszel arra, amit feladás nélkül, szüntelenül végzel." 
/Meiji Tenno Gjoszei/

Csak tegyél érte, változtasd meg a gondolkodásmódodat és érzéseidet az előtted álló dolgokkal kapcsolatban. Seperd ki napi rendszerességgel a fejedből a negatív gondolatokat (mert képesek visszamászni, nem hagyják, hogy elhanyagold a lelked gondozását) és válaszd a szeretet, hogy legyőzd a félelmet. 

"Ha az opál követ nem tisztítod, annak homályán ugyan miért csodálkozol?"

/Meiji Tenno Gjoszei/

 
Bármi történjék is, képes vagy erre, bármi mást állítana az agyat, az csak kifogás, csak hinned kell magadban... 

"Akármekkora vihar is érje a világot, a fenyves erdők szilárdságát őrizd meg magadban."

/Meiji Tenno Gjoszei/

A boldogság és elégedettség a természetes állapotod... akkor is, ha néha nehézségeket, és szomorúságot érzel, mert hát... 

"A hegyoldalon lévő virágnak is ki kell nyílnia, ha kinyílik, a napfényt eltakarja."

/Meiji Tenno Gjoszei/ 

...de tudod, hogy mindez csak átmeneti, elmúlik, attól, hogy felhők vannak, még tudod, hogy ott van a napfény!!!

Teljesen érthető, ha össze vagy zavarodva, ha nem látod mindig tisztán a dolgokat: 

"Ha saját érzelmeidbe bele tekintesz, akár el is tévedhetsz."

/Meiji Tenno Gjoszei/

... de még ez is lehet vidám kaland, az élet egy játék, s ha így tekintesz rá, ezt is kapod vissza, könnyed dolog lesz, légy hálás a kihívásokért, hiszen a

"A hóesést, szélfúvást átvészelő fenyő az, mely tökéletesre nő."

/Meiji Tenno Gjoszei/

és egyébként is, ha akarod ha nem...

"A tenger hullámai által partra vetve is, nő a virág."

/Meiji Tenno Gjoszei/

Igen, tudom másnak könnyű mondani, de tudd, hogy mindenki cipeli a maga keresztjét és mindenkinek a sajátja a legnehezebb. Nem légből kapott dolgokat írok itt le... magamon "teszteltem" és "tesztelem" folyamatosan ezeket és szem előtt tartom, hogy...

 "Csak azt mond másnak, amit magadban már átgondoltál."

/Meiji Tenno Gjoszei/

Ne takarózz a múltaddal, neveltetéseddel, az is mind csak kifogás, hiszen jól tudod...

"Az ugyanazon földben nevelt virágok, lehetnek még különböző színűek."

/Meiji Tenno Gjoszei/

Nincs olyan, hogy lehetetlen, mert:

"A magas felhőkbe bújt hegyre, ha felmászol, utat találsz."

/Meiji Tenno Gjoszei/

Tudd, hogy...

"Amikor valamit nehéznek érzel, és ezért nem cselekszel, a világon semmi sem halad előre számodra."

...ráadásul, ha...

"A dolgokat nehéznek képzeled, tévedéseidet növeled."

/Meiji Tenno Gjoszei/

Én csak azt tudom mondani, hogy hallgass a szívedre, arra a megérzésre, amit a szíved súg:

"Akármi is vegyen körül, ha a saját utadat ismered, bajod nem lehet."

/Meiji Tenno Gjoszei/

...ezt már pedig ismered, ott súg belül, csak kérdezd meg őt, ha nem hallod. Eközben ne feledd:

"A folyó sodrásával együtt sodródó ladik könnyedén halad, az evező rudat mégis tartani kell"

/Meiji Tenno Gjoszei/

és 

"Ha a dolgok úgy is haladnak, ahogy képzeled, elbizakodott mégsem lehetsz."

/Meiji Tenno Gjoszei/

És nem baj, ha nem látod a jövendőt...

"A ladikot hajtó evező rúd, a tájból sokat eltakar, mégsem tolhatod a rudat gyorsabban."

/Meiji Tenno Gjoszei/

Légy tehát türelmes és ezt tartsd szem előtt:

"Amikor a megrakott taligát nyugodtan, és lassan húzod, elbukástól nem kell tartanod."

/Meiji Tenno Gjoszei/

...ez nem azt jelenti, hogy húzd az időt, hiszen...

"Az idő oly gyorsan halad, mint a kilőtt nyílvessző, ha nem sietsz, tovaszáll."

/Meiji Tenno Gjoszei/

... ugyanakkor ne is kapkodj, mert... 

"Amikor tudod mely úton kell haladnod, de az időzítést rosszul választod meg, rossz úton fogsz tovább haladni."

/Meiji Tenno Gjoszei/ 

...pusztán csak arról van szó, hogy... 

"Gondolkodj cselekvő emberként, és cselekedj gondolkodó emberként."  

/Henri Bergson/

Tehát ne agyban akard megoldani a dolgokat, de ne is légy meggondolatlan!

Mindennek megvan a maga legmegfelelőbb ideje. 

Ne félj, hogy elveszítesz el valamit, hiszen...

"Az amúgy is figyelemmel nevelt virágot, ha még jobban vigyázod, örökké növő."

/Meiji Tenno Gjoszei/

Alap állapotod a boldogság, neveld azt is figyelemmel! Ott van benned ehhez az erő! Tarts ki önmagad mellett, légy hűséges magadhoz, mert... 

"A földre hulló hópehely, azonnal elolvad, de a fa legkeskenyebb ágán, egyre csak megmarad."

/Meiji Tenno Gjoszei/

Ha ezek újnak hatottak most neked és emiatt kicsinek és esendőnek éreznéd magad, akkor tudd, hogy a nagyság relatív fogalom, attól függ, mihez viszonyítjuk. Mindannyian kicsinek érezzük magunkat néha, máskor meg nagynak, mert ilyenek vagyunk, emberek vagyunk... előnyünkre váljék, hogy van szívünk.

"Amikor Istent érzed, és elszégyelled magad, tévedhetetlenül emberséges vagy."

/Meiji Tenno Gjoszei/

Amellett, hogy emberek vagyunk, tudjuk, hogy Istentől származunk, tehát ne a körülményekhez viszonyítsd magad, ne a történtek tekintetében határozd meg magad!!! 

Nem szeretnék anya lenni 2.

Nem szeretnék anya lenni... még akkor sem, ha esetleg 15 év múlva ezt megbánnám. Ha később megbánnám, akkor az csakis nekem fájna, de ha így, most szülnék gyereket, akkor azzal talán a gyerekemnek okoznék kárt. Tagadhatatlanul az első néhány év a legmeghatározóbb egy ember számára, és ha én most nem akarom őt eléggé, akkor mégis hogyan tudnék jó anyja lenni? Amíg nem érzem úgy, hogy mindennél jobban szeretnék gyereket, addig nem szülhetek, csak azért, mert később megbánhatom, hogy lemondtam erről. Ez igen önző dolog lenne (többek között)!

Erről a témáról igencsak megoszlanak a vélemények a környezetemben. Akik szerint az utódok létrehozása adja az életünk értelmét, nem értenek egyet velem, akik szerint pedig más is értelmet adhat az életnek, ők ugyanazt gondolják, amit én.

Ha nagyon vágynék egy gyerekre, akkor sem szülnék csak azért, mert nagyon szeretnék... csakis akkor vállalkoznék rá, ha minden feltétel ideális hozzá és én magam is elég érett vagyok, ha biztos vagyok benne, hogy maradéktalanul boldoggá tudom majd tenni. És más dolgokkal is így vagyok az életben. Ha mindennél jobban vágyom is valamire, addig nem közeledhetek az elérése felé, amíg a feltételek legalább nagyrészt nem adottak. Akkor sem, ha örökre elveszítem annak a valaminek a lehetőségét a halasztás miatt. Ezt diktálja a lelkiismeretem, nem szeretnék fájdalmat, bonyodalmat okozni amiatt, hogy még kicsit le vagyok maradva az életben bizonyos dolgokban. Önzőnek érezném, ha másképp cselekednék. (Ez nem jelenti azt, hogy ez ténylegesen, minden esetben így jó nekem, vagy másoknak, és nem mondom, hogy mindig így fogom ezt gondolni... mindez csak azt jelenti, hogy most ebben a pillanatban én ezt érzem helyesnek, jónak.)
Ennek ellenére az is lehet, hogy némely dolgokra talán az alábbi lenne inkább a jó megoldás?

„Ne várakozz. Az idõ soha nem lesz pont megfelelõ."

(Napoleon Hill )

Semmiképpen sem szeretnék a saját elveim rabja lenni...

Az érzelmek vezérelte tiszteletlen beszéd általánosításhoz, előítélethez vezethet...

Úgy hiszem nem vagyok álszent, és bár próbálom elkerülni, de én is szoktam néha csúnyán beszélni. Ezt úgy teszem, hogy amennyire csak lehet megpróbálok nem bántani vele másokat.

Az eléggé zavar, ha valaki úgy beszél csúnyán valamiről, vagy valakiről, hogy ítélkező, tiszteletlen közben és netalántán még általánosít is, holott az információi hiányosak. (Az ilyen csúnya beszédeknek általában egyfajta tudatlanság áll a hátterében.) Férfiak, nők egyaránt szeretnek csúnyán beszélni amikor rossz tapasztalatokat szereznek a másik nemről: "a férfiak ilyenek..., a nők olyanok..." Ez valahol érthető is, ugyanakkor néha átmegy ez tiszteletlen pocskondiázásba, vagy nem tudom mibe (nem is tudom jól kifejezni). Pl. legutóbb azt hallottam, hogy "a nők fa..ról fa..ra járnak át". Pontosan ilyen szörnyűséges megfogalmazásban. Talán még ezzel sincs olyan nagy baj, ha egy olyan ember mondja ezt, akit tényleg komolyabb sérelmek értek, amikor a barátnő nemcsak leváltotta az illetőt egy másik férfira, de míg együtt voltak meg is csalta többször. A gond azzal van, amikor ez tovább adódik ismerősöknek, barátoknak és ők is kezdik mondogatni, s ilyenformán könnyen szólásmondássá válhat az egyébként hasonló élményben nem részesülök körében is, hogy "a nők..." ...nem írom le még egyszer. :(

Szóval vigyázzunk mit mondunk, kitől milyen szavakat és mondatokat veszünk át...

Egyébként biztos nem könnyű megérteni a férfiaknak (főleg, hogy sokan nincsenek is tudatában, még a nők sem), hogy a nőket mi motiválja, hiszen ők férfinak születtek. Ez fordítva is így van. A nők sokszor akkor hagyják csak el tönkrement kapcsolatukban a párjukat, amikor adódik egy másik biztos jelölt, és ennek evolúciós oka van. Ez a jelenség nem véletlenül figyelhető meg általánosságban a nőknél, hiszen a nőknek gyermekeik sorsát kellett és kell ma is mindenekelőtt szem előtt tartaniuk. Akkor is, ha nincs gyerekük, hiszen az ösztöneikbe ez van beépülve. A monogámia is azért alakult ki valószínűleg, mert a koponya térfogat növekedésével az utódainkat egyre hamarabb kellett világra hozni. A megszületett gyermek sokkal védtelenebb formában kellett megszülessen, s az anyának egyre hosszabb ideig kellett nevelnie, a teljesen magatehetetlen gyermek mellett pedig nem volt elég lehetősége és ideje arra, hogy magát és gyermekét is tudja táplálni, azaz, hogy vadásszon (egy védtelen gyerekkel), továbbá magát még csak meg tudta volna védelmezni, de egy teljesen magatehetetlen gyermekkel a karján ez már nem ment olyan egyszerűen... szóval szükség volt az apára, egy tartós párkapcsolatra, legalább addig, amíg a gyermek fel nem nő. A természet szépen megoldotta, hogy ezek a késztetések a génjeinkben el legyenek tárolva és ösztöneinken keresztül is befolyással vannak döntéseinkre, választásainkra... még azon nőkére is, akik meg is csalták párjukat azontúl, hogy párjuk leváltása után egyből találtak egy másik férfit maguknak. Ezt is látni kell, amikor valakiről véleményt alkotunk... Nekem fura, hogy másnak ez alapból nem jut eszébe. Ezt az egészet most csak azért írtam le, mert az, hogy "a nők..." amögött ez az evolúciós ok áll fenn, még akkor is, ha a sérelmeket elszenvedett férfi élményeinek talán nem ezek voltak a vezető okai (mert hát nyilván más okok is lehettek, amikről azonban hiányosak az információink).

Kicsit el kéne gondolkodni néha azon amit hallunk... Pl. nem tudhatjuk, hogy ami mással történt miért volt úgy ahogy, mik történhettek abban a kapcsolatban, ezért nem kéne ítélkezni, és általánosítani. Továbbá meg kéne gondolni, hogy érdemes-e tényleg a saját életünkbe bevonni a más tapasztalatát úgy mint általános igazságot.

Persze lehet, hogy egyáltalán nem kéne ezzel foglalkoznom, és azzal, hogy ki miről mit gondol... ?

Louise L. Hay: Éld az életed! - Film ajánló

Szeretettel ajánlom mindenkinek a Louise L. Hay munkásságáról szóló Éld az életed című filmet! :)
Én is úgy kaptam valakitől. :) Köszönöm Erika! :)

Biztosan találsz benne te is olyat, ami a hasznodra válik.

Itt tudod megnézni:

http://vimeo.com/23910636