2012. március 1., csütörtök

Felelősség





"When you really decide, and not just wish.
When you really commit, and not just try.
When you really take responsibility, and not just hope…
That’s when the miracles happen..."
/Doe Zantamata: Decision time/


Még mindig nincs internetem...  (a windows egyeduralma nagy mértékben felelőssé tehető ezért)... mégis most már muszáj írnom!
Sok mondanivalóm lenne, de most csak azt írom le, ami most pillanatnyilag a fejemben jár. 

Lehetnék bármi, pl. lehetnék szerzetesnő is akár, nem lenne könnyű, de tudnék úgy élni, hogy lemondjak a vágyaimról... de talán hiába lenne... a következmények miatt. Van úgy néha, hogy bármit is csinálnál, minden lehetőség azzal járna, hogy fájdalmat okozol valakinek...
Minden a vágyak miatt van... mindannyiunk vágyai miatt...  azt hiszem nem kerülhetjük el, hogy szenvedjünk miattuk, az élet ezzel jár, ezt adták mellé (mint egy frissen vásárolt társasjáték mellé egy kis bónusz dobókockát... a valóságban egy kicsit más, nélküle nem lehet játszani az élet nevű játékot amíg nem vagy elég "profi" ahhoz, hogy többé ne kelljen ezt a játékot játszanod).
Sokat gondolkodtam azon, hogy mi a jó és mi a rossz. Igen, tudom, ezt a kettőt már gyermekkorában megtanulja elkülöníteni az ember, de a dolgok nem mindig fehérek vagy feketék. Néha előfordul, hogy (bár semmiképpen sem szeretnék rossz lenni, ez messze távol áll tőlem) úgy érzem nem akarok mindig "jó kislány" lenni, ugyanakkor rosszat sem szeretnék senkinek... Ha fájdalmat okozok valakinek, akkor valószínűleg rossz vagyok...!? 
Ki mondja meg, hogy mi a jó és mi a rossz? Ki "játszik Istent," hogy megmondja? Volt már, hogy tettem olyat, amit én is és az emberek többsége is egyértelműen rossznak, károsnak tartott és akkor az elég keményen és azonnal visszaütött a képembe... (a rossz dolgok nyilvánvalóan nekem nem valóak, bár ez így kissé furán hangzik, tudom). Az akkor egy egyértelmű dolog volt és a következményei is azok voltak. Azonban nem minden ilyen egyértelmű... a dolgok nagy része attól függ mihez viszonyítjuk... Mondok egy példát: a "tisztaság", "érintetlenség" kérdésköre, szintén viszonyítás kérdése (kihez, mihez képest az valaki, mivel legtöbb esetben nem valósul meg az abszolút ártatlanság egy nő életében), mégis ez határozza meg sok férfi szemében egy női testbe bújt lélek értékét... azért valljuk be ez kissé igazságtalan, talán némi birtoklási vágy is keveredik bele. Ebbe a kérdéskörbe is sokszor belebotlom mostanában a világban. 
A legtöbb esetben vannak fokozatok, ezt ne felejtsük el... és azt sem, hogy mindannyian csodás, szépséges lelkek vagyunk, minden más csak a "külső". 

Sok minden viszonyítás kérdése. Annyira különbözően lehet látni dolgokat. Például  igen érdekes, amikor azt mondja nekem néhány ember, hogy butaságot csinálok amikor belevetem magam a világba, a bizonytalanságba, a semmibe, én meg azt mondom ilyenkor, hogy azt teszem, amit egy felnőtt ember, felelősséget vállalok (amennyire csak tőlem telik) magamért, az életemért (vagy legalábbis törekszem rá), legyen az bármilyen nehéz is mostanság. És hát vannak akik meg úgy látják, mint én... Ki honnan nézi... 
Lehet, hogy mindez nagyképűen hangzik, igen, még tanulom ezeket a dolgokat. Muszáj kicsit határozottabban fogalmazzak ezek után, nem szeretném már túl sokat használni a "próbálom" kifejezést.

Sok "okoskodásomat" megosztanám még... nem lehet mindent egyszerre :)

Elalvás előtt láthatom az eget és egy-két csillagot is :))) ... egy nem várt, csodás következmény :)


Ezt a zenét, bár kissé talán melankolikus, öröm és szomorúság esetén is szívesen hallgatom.
Nagyon hiányzik a zene!!!!! No internet, no youtube...:( 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése