A naivitásról...

 
És ha már a naivitásomnál tartunk...

Felmerült mostanság (azt a visszajelzést kaptam), el is gondolkodtatott, hogy bárki (akit kedvesnek tartok, vagy adok a szavára, vagy fontos nekem) ha mond nekem valami kedveset, vagy így nyilvánul meg felém, attól ugyan nem esek szó szerint hasra, de igencsak fellelkesülök tőle még ha csak csendben, szerényen mutatkozik is ez meg nálam.  Hát igen, ez már csak így van velem, általában sok mindentől fel tudok lelkesülni, amik kiváltanak belőlem érzéseket és hát tudom értékelni, ha valaki kedves magatartást mutat. Ez bizonyos értelemben lehet, hogy tényleg naivitás, akkor nem bánom legyen az. Azt el kell mondjam, hogy ez közel sem hasonlítható ahhoz a jelenséghez, mint amikor tinédzser korában az ember eldobja az agyát már csak attól is, ha például valakinek megakadt rajta a szeme... (bár szerintem ezzel sincs feltétlenül baj még abban az életkorban). A "fellelkesüléseimet" alapos végig gondolások szokták kísérni és csak akkor marad tartós, ha arra érdemesnek találom az illető embereket, és addig ameddig nem csalódok a róluk alkotott képemben. Ez utóbbi azt jelenti nálam, hogy addig "érdekes" számomra egy ember (miután felkeltette az érdeklődésemet valamivel) amíg nem érzem úgy, hogy arra a valakire alig, vagy egyáltalán nem érdemes már nekem soha többé időt és energiát fordítanom. Jó esetben ilyesmi nem következik be, de sajnos volt már rá példa. Egyszerűen van úgy, hogy némely emberekkel nem kell foglalkoznunk, nincs velük semmi baj, nem haragszunk rájuk, csak az életükkel hagyjanak békén bennünket, nem akarunk hallani róluk, nem akarjuk, hogy része legyenek bármilyen módon is az életünknek. Ha ezt nem tudjuk kikerülni, akkor próbáljuk velük minimálisra csökkenteni a kommunikációt és a  velük való elkerülhetetlen ellentéteket tanulságosan felfogni. Aztán vannak azok az emberek, akikre nincs időnk éppen, mert lehet, hogy aktuálisan más emberekre és dolgokra kell fordítanunk az energiánkat, de attól még nem feledkezünk meg róluk, attól még fontosak nekünk. És vannak azok, akikre pedig a jelenben fordítunk energiát és időt.

Az is felmerült bennem, mint kérdés, hogy miért akarok néha inkább olyan emberekre időt és energiát fordítani, akik nincsenek jelen az életemben ténylegesen,  konkrétan. Miért nem azokkal foglalkozom úgy ahogy megérdemelnék, akik ténylegesen is szerepelnek benne a jelenlétükkel?

Egyébként valamilyen szinten tényleg lehet, hogy befolyásolható vagyok (mint mindenki más is), ha már többen mondják, akkor lehet hogy tényleg van ennek némi alapja (egyébként olyan mondja legfőképp, aki ténylegesen befolyásolni szeretne, de már nem tud), viszont legalább ugyanennyire vagyok makacs is, általában nem hallgatok senkire, sőt végül úgyis mindig magamra hallgatok bárki bármit is mondjon. A fiatalos arcomhoz, a nagy szemeimhez és a szerény, csendes magatartásomhoz előszeretettel kapcsolnak az emberek (ehhez a külsőhöz) passzoló belső tulajdonságokat (még azok is, akik ismernek, mert így szeretnének látni engem, ez vonzó a számukra). És ezzel nyilvánvalóan nem vagyok egyedül. Nem vagyok sem törékenyebb, sem naivabb... stb. mint az átlag emberek. Nem mondom, hogy nem vagyok érzékeny, de ez nem olyan fajta érzékenység, mint amire elsőre gondolnak az emberek.  Érzékeny vagyok, azaz felfigyelek olyan dolgokra is a világban vagy az emberekben, amikre néha mások nem, de ettől még nem vagyok törékenyebb az átlagnál. Kb. 15 éve volt, hogy porcelánbabának nevezett az egyik szomszédunk. Itt is előjön mennyire fontos hogy mihez, kihez viszonyítunk. Szerintem csak azért látott ilyennek, mert az átlaghoz képest nem volt nagy a "pofám", nem pörögtem folyton és kerültem a bajt... na meg az arcom miatt... Az "ártatlan" képem ne tévesszen meg senkit! 
Nem csak előnye, hátránya is van az ilyen külsőnek. A sztereotipikus gondolkodás a  fiatalos külsővel rendelkező, és emiatt tapasztalatlannak (naivnak) képzelt embereket nem veszi komolyan az élet bizonyos területein.  Ilyenkor sokkal jobban meg kell dolgozni azért, ha érvényesülni szeretne az ember. A magabiztosságot, határozottságot kell kiemelten fejleszteni. 
Micsoda mázli, hogy nem vagyok karrierista. :)