Mi végre vagy itt...

"Csak pihenek egy kicsit a gesztenyefa

virághullása alatt, a méhek bódító

zümmögésében, mert megfáradtam és 

szédít az álom és ég a szemem.

Vándortarisznyám mellettem nyugszik 

minden ág meghajlott és letört alatta,

felsebezte vállamat, most itt pihen

oldalam mellett és nézem sokáig:

Nem tudom, mi van benne, valami

megbízatás, világokat rendítő titok

lezárva s lepecsételve hét pecséttel.

Vagy csak iromba gyémánt, súlyos aranytömb,

talán csak ólom és fekete szikla,

mit tudom én, - nekem el kell vinnem

és át kell adnom fáradtságos vándor-útam 

végén. Akkor egy mosollyal elbocsátanak

pihenőre és soha, soha nem tudom meg:

mit hurcoltam egy életen keresztül."

/Dsida Jenő: Sohasem tudom meg/

Te már tudod, hogy mit rejt a "tarisznyád"? Mit kell itt teljesítened? Mi van a kis borítékodban, amit adtak hozzád?

Van itt egy ehhez kapcsolódó elgondolkodtató cikk:

http://kozsditamas.info/archivum/248-bizzal-a-sorsban--az-sbizalom-fogalma

Sok mindent mond a cikk, például ezt is:

"Az ember hajlamos arra, hogy meghatározza a szabad mozgását, azt amit ő úgy gondol hogy akar hogy megtörténjen vele. De mi van akkor, ha ezt mondjuk már megélted és minden vágyad (az a nem túl sok), megtörtént veled és már nincs több amit úgy akarnál, de azért még nagyon is szeretsz élni és nem vágyódsz elmenni. No akkor jön el az életedbe a Sors...  alapja a bizalom, az ősbizalom a Szentlélek erejében, amit mi sorsnak aposztrofálunk, pedig a Sorsunk mögött egy Létező Gondviselés nyugszik...."

Hát ha mindez tényleg így van, akkor szerintem én még nagyon messze vagyok ettől.