A tisztaság a lélek tisztasága, az igazi erő a lélek ereje, a mélyről jövő jóság a lélek együttérzése, szabad az aki a lelkében szabad...
A szabadságot életünk többféle kontextusában lehet értelmezni, egyéni és mindenféle fajta társas szinten. Ugyanabban a helyzetben az egyik ember rabnak, a másik szabadnak érzi magát. Ez utóbbi emberek talán nemcsak abban az adott szituációban, de talán bármilyen másban is szabadnak éreznék magukat, míg mások egész életükben rabnak érzik magukat, valami rabjának...
Az alábbi vers igen keményen megmondja a dolgokat, nem hallottam még ehhez hasonlót, ami ennyire alaposan körülírja azt a sokrétű fogalmat, hogy mi a szabadság. Valahogy időről időre időszerűvé válik, ahogy az ember tapasztalatokat szerez és újra elolvassa, azt mondja "igen, tényleg", és talál benne új dolgokat is, amikre addig annyira talán nem figyelt fel... mindig lehet tanulni valamit belőle.
Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolnivalója.
Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is, aki pőre.
Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle...
Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd!
Tudd meg: szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolnivalója.
Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is, aki pőre.
Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle...
Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd!
Tudd meg: szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.
/Heltai Jenő: Szabadság/
Szabad az aki a lelkében szabad... azaz mindenki az, ugyanakkor mégsem... ez is attól függ éppen kihez viszonyítjuk magunkat... vannak egyéni különbségek attól függően, hogy magunkat és másokat mennyire korlátozunk közvetlen, vagy közvetetten, szándékosan, vagy tudat alatt.
A kérdés tehát az, hogy te magad a lelkedben szabadnak érzed-e magad, függetlennek bármitől, bárkitől... csak ez számít! Akkor fog ez bekövetkezni, amikor önmagadtól sem függsz... a megrögzött gondolatmintáidtól, tanult elégedetlenségeidtől, szenvedésmintáidtól... stb!
A szabadság nem azt jelenti, hogy mindig azt csinálod amit akarsz... ezt talán rosszul gondoltam eddig. Néha a többség érdekét kell elsősorban szem előtt tartani (bár mindig lehetne tudni mi az) és néha a többség nem törődik a te érdekeiddel... ez már csak így van... mindennek ellenére szabad akkor vagy, ha belül annak érzed magad függetlenül minden mástól. Ez pedig csakis rajtad múlik, neked kell dolgoznod magadon, hogy ezt elérd!
Lehet sokkal szabadabb az, aki élete nagy részét rabságban tölti, mint az, aki világ életében azt teheti amit csak akar. A szabadság nem csak azon múlik, hogy hol vagy és kikkel, nagy részt tőled függ, attól, hogy miként éled meg az adott helyzetet és, hogy hű maradsz-e önmagadhoz, a szíved szavához, a lelkedhez, a szeretethez... azt hiszem...
Valahogy, valamilyen szinten köze van az önmagunkba vetett hithez, az önbizalomhoz.
Valahogy, valamilyen szinten köze van az önmagunkba vetett hithez, az önbizalomhoz.
Ha szabad akarsz lenni, elsősorban önmagadon kell változtatnod! Ezt biztosan tudom mondani.
Az abszolút szabadságot (a megvilágosodást) nem igazán lehet máról holnapra elérni. Dolgozzunk rajta együtt! :)
Az abszolút szabadságot (a megvilágosodást) nem igazán lehet máról holnapra elérni. Dolgozzunk rajta együtt! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése