Ez a bejegyzés kicsit önéletrajzi jellegű lesz, lehet nem lesz emiatt olyan érdekes mindenki számára... bízom benne, hogy meghozom vele a kedveteket egy kortalan örömforráshoz, a tánchoz. :)
Mindig szerettem volna megtanulni táncolni, jól táncolni. Emlékszem egy régi exbarátnőm (kb. 15-12 éve) rendkívül viccesnek találta, amikor azt mondtam neki, hogy nagyon szeretnék olyan jól táncolni, ha nem is annyira mint a profik (ismerve testi korlátaimat), de amennyire csak lehet kihozni magamból a legtöbbet. A testi adottságaim nincsenek meg ahhoz, hogy igazán jól táncoljak, tehát nyilván nem is hittem, nem is gondoltam, hogy lehetek valaha olyan jó a táncban, mint egy profi, de azért az embernek csak lehetnek álmai nem? És ki másnak mondja el őket, ha nem azoknak, akik közel állnak hozzá? Szóval sosem értettem, hogy miért volt az én álmom olyan nagyon vicces a barátnőm számára... de nem is nagyon érdekelt, a vérem mindig felpezsdül a dob hangjától.
Sok lehetőségem nem volt táncot tanulni. Kis elsős koromban népi táncot tanultam a suliban. Emlékszem felléptünk egyszer a Kiskunhalasi Filmszínház színpadán, és hogy mennyire furcsa volt... úgy csináltam végig a kis előadásunkat, hogy nem is voltam tudatában annak, hogy van közönség (szerintem a fényektől nem lehetett látni az embereket) csak csináltam szorgalmasan az egyszerű kis táncot, amit megtanultunk, aztán amikor végeztünk, meghajoltunk, felgyulladtak a nézőtéren is a fények és akkor hirtelen láthatóvá lett a hatalmas tömeg. Megdöbbentő volt, főleg amikor felálltak a székükből és csak tapsoltak és tapsoltak hosszan, nagyon hosszan és lelkesen... mi meg ott álltunk apróságok az óriás színpadon az óriás nézőtér előtt. :) Felejthetetlen élmény, egy életre belém ivódott! :) Sajnos hamar vége lett ezután a néptánc csoportnak. Legközelebb a középsuliban volt alkalmam kicsit táncolni, a kis pom-pom lány csoportban, sajnos az is hamar megszűnt létezni. Egyszer megpróbálkoztam a társastánccal is középiskolás koromban, gondoltam nem árt, ha az ember tud táncolni. Otthon nem nézték jó szemmel, és a pénzem hamar elfogyott, így nem tudtam végig csinálni a tanfolyamot, de egyébként sem éreztem ott jól magam, a tanár mogorva volt, és nem voltak fiúk, így egy kb. fele akkora kis sráccal kellett táncoljak, mint amekkora én voltam. Ez eléggé megnehezítette a dolgokat, főleg a forgatásnál. :) Akkoriban, egyik barátnőm javaslatára a jazz balettel is megpróbálkoztam, de nem igazán ment, nehéz volt nekem, abbahagytam. Kb. 3 éve kezdtem újra kipróbálni egy-két táncot. Volt megint jazz balett és klasszikus balett néhány óra erejéig, aztán próbáltam a hip-hopot, flamencot, hastáncot, zumbát... és többre most nem emlékszem. Mind nagyon tetszettek. Volt olyan, ami nem ment túl jól, némelyek csak egy ideig. A forgás soha sehol sem akar menni és hát van amihez túl "lassú" vagyok... hiába nem lehet behozni 30 év lemaradást, egy teljesen sport nélküli múltat.
Mindez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem táncolhatok. Imádom a zumbát és a hiphopot. Most csak hip-hopra járok, egy 30 év feletti csoportba, a "szülők" csoportjába... Először egy kicsit rosszul esett, hogy már így "kiöregedtem" ebből a dologból, legalábbis életkorilag. Most már nem zavar. Muszáj valahova járni, valamit táncolni, mert ha az ember nem csinál ilyenfajta harmonikus mozgást, előbb-utóbb azt érzi, hogy belassul, "kockásodik" a mozgása, stb... Szeretnék még 10-20-30 év múlva is időben átérni a 10 másodperces gyalogos lámpán a körúton. :) Erre már most rá kell "gyúrni". :) Szóval nagy táncos biztosan nem leszek, de nem is akarok az lenni, nem veszem olyan komolyan ezt az egészet. Szerencsére sohasem vágytam fellépésekre, vagy ilyesmire (nem szeretem ha néznek). Én csak táncolni szeretnék és kis koreográfiákat tanulni a magam szórakoztatására, nem mellesleg arra is jó, hogy amennyire lehet rugalmas maradjak. A tánc érzéséért járok, ami semmihez sem hasonlítható élményt és örömöt nyújt. Ahová most járok, minden egyes óra kihívás számomra, de csak éppen annyira, hogy még nem igényel erőmön túli túlzott erőfeszítést, így nagyon szórakoztató. :) Még csak két hónapja járok, de már tanultam egy kis charlestont, swinget, hip-hop-ot és megtanulunk majd székkel is táncolni olyan csajosan :) ...és hát ki tudja mit tartogat még a jövő... :)
Na, hát ilyen táncórák is vannak... a tánc nem korfüggő! Csak meg kell találni a megfelelő tanárt és csoportot!
Most erre a zenére tanulunk táncolni. Örülök neki, mert egyébként is ez a kedvenc számom egy jó ideje:
Jó gyors a koreográfia. Ha erre sikerül megtanulnom táncolni, tutira felpörgök majd alapjáraton. :)
A következő életemben biztosan táncos leszek. Minimum 15 éven keresztül semmi mást sem fogok majd csinálni, csakis táncolok, táncolok és táncolok... :)
Addig meg csak ilyen lazán :)... meg még lazábban:
Ameddig csak tudok mozogni, táncolni fogok és eljárok olyan táncórákra, amiket élvezettel végig tudok csinálni (és amit a pénztárcám majd megenged persze)... :))) Ezt javaslom mindenkinek!!! Azért van lábunk és zenénk is egyszerre, hogy használjuk őket valamire! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése