Fogalmam sincs mi lesz... nem tudom, hogy holnap vagy holnap után mit fogok csinálni...
(Pedig már december eleje óta 2012-t írtam mindenhová, tévesen.)
(Pedig már december eleje óta 2012-t írtam mindenhová, tévesen.)
Van némi izgalom is a "nem tudom még mikor és mit fogok tenni"-ben, sosem éreztem még, hogy a jövő ennyi lehetőséget tartogatna, mint most... azért még mindig nem tudtam megszeretni ezt a bizonytalan létállapotot, a valóságot!
Dühít, hogy hiába tervezek el dolgokat... belekezdek, jól haladok és aztán elakadok, mert... a napok, és ahogyan látom őket, magamat, úgy változnak/változom, hogy alig győzöm követni. Olyan hullámzó minden. Egyszer ezt akarom, máskor azt... egyszer sokáig ezt, majd sokáig azt, máskor röviden... ugyanezek, ismétlődnek... nem tudom mitől függ ez, mitől van ez, próbálok rájönni. Kiszámíthatatlannak tűnik így az élet is és én magam is.
Olyasmi így ez az egész, mint a tengeren iránytű nélkül hajózgatni... (erről később írok többet).
Ez jutott eszembe nemrég:
Ha része akarsz lenni egy változásnak, és akarod azt, akkor legyél aktív résztvevője annak a változásnak! Néha lehet úgy irányítani a változásokat, hogy olyan legyen az eredmény, amilyet szeretnél, de ehhez néha az kell, hogy légy a résztvevője magának a változás folyamatának is. (Ez még persze nem biztos, hogy garantálja az áhított végeredményt.)
Persze csak ha tudod mit akarsz.
Ha valaki "csak" annyit tud, hogy mit akar az már önmagában nagyon nagy szerencse. Hidd el, az iszonyúan megkönnyíti a dolgokat. Amikor éppen olyan szakaszban vagyok, hogy tudom mit akarok, akkor ha nem is látom egyből a megoldást, általában felbukkan magától is. Jó annak aki mindig tudja mit akar, szilárdan, mindig ugyanazt. Ha van ilyen ember, adhatna nekem tippeket, hogy hogyan csinálja ezt.
Most éppen újra abban a fázisban vagyok, hogy megint nem tudom... Néha van ilyen.
Ez lehet furán hangzik. Úgy nőttem fel, hogy szinte sosem tudtam mit szeretnék. Nem igen lehetett választani. Elfogadtunk mindent úgy ahogy jött, örültem annak ami van. Így aztán amikor egyszer valaki mégis megkérdezte, hogy mit akarok, nem igazán tudtam mit mondani, gondoltam magamban "azt ami van", ha meg több dologból lehetett választani, akkor meg "nem tudom". Nem akarom mindig hangoztatni a gyerekkoromat, asszem már kicsit unalmas, lejárt lemez, csak fura ez az egész. Azt hittem mostanra már eljutottam odáig, hogy mindig tudom pontosan mit akarok, és hogy az úgy is van, mindig... azt hittem már fejlődtem annyit, eljutottam egy olyan szintre, hogy nekem ez ne okozzon gondot, úgy tűnt.... hát pedig nem. Kissé csalódás ez számomra...
Szóval pár dologban ugyanazokat ismételgetem, mint eddig... kicsit mindig más, de lényegében talán ugyanaz. Nem baj. Azt mondják gyakorolni kell... (mint ahogy például a meditációt is), és akkor előbb-utóbb egyszer majd csak történik valami áttörés, változás... Csak győzzem kivárni... a nagyobb dolgokat érintő türelem asszem sosem volt igazán az erősségem (bár szituáció függő).
Olyasmi így ez az egész, mint a tengeren iránytű nélkül hajózgatni... (erről később írok többet).
Ez jutott eszembe nemrég:
Ha része akarsz lenni egy változásnak, és akarod azt, akkor legyél aktív résztvevője annak a változásnak! Néha lehet úgy irányítani a változásokat, hogy olyan legyen az eredmény, amilyet szeretnél, de ehhez néha az kell, hogy légy a résztvevője magának a változás folyamatának is. (Ez még persze nem biztos, hogy garantálja az áhított végeredményt.)
Persze csak ha tudod mit akarsz.
Ha valaki "csak" annyit tud, hogy mit akar az már önmagában nagyon nagy szerencse. Hidd el, az iszonyúan megkönnyíti a dolgokat. Amikor éppen olyan szakaszban vagyok, hogy tudom mit akarok, akkor ha nem is látom egyből a megoldást, általában felbukkan magától is. Jó annak aki mindig tudja mit akar, szilárdan, mindig ugyanazt. Ha van ilyen ember, adhatna nekem tippeket, hogy hogyan csinálja ezt.
Most éppen újra abban a fázisban vagyok, hogy megint nem tudom... Néha van ilyen.
Ez lehet furán hangzik. Úgy nőttem fel, hogy szinte sosem tudtam mit szeretnék. Nem igen lehetett választani. Elfogadtunk mindent úgy ahogy jött, örültem annak ami van. Így aztán amikor egyszer valaki mégis megkérdezte, hogy mit akarok, nem igazán tudtam mit mondani, gondoltam magamban "azt ami van", ha meg több dologból lehetett választani, akkor meg "nem tudom". Nem akarom mindig hangoztatni a gyerekkoromat, asszem már kicsit unalmas, lejárt lemez, csak fura ez az egész. Azt hittem mostanra már eljutottam odáig, hogy mindig tudom pontosan mit akarok, és hogy az úgy is van, mindig... azt hittem már fejlődtem annyit, eljutottam egy olyan szintre, hogy nekem ez ne okozzon gondot, úgy tűnt.... hát pedig nem. Kissé csalódás ez számomra...
Szóval pár dologban ugyanazokat ismételgetem, mint eddig... kicsit mindig más, de lényegében talán ugyanaz. Nem baj. Azt mondják gyakorolni kell... (mint ahogy például a meditációt is), és akkor előbb-utóbb egyszer majd csak történik valami áttörés, változás... Csak győzzem kivárni... a nagyobb dolgokat érintő türelem asszem sosem volt igazán az erősségem (bár szituáció függő).
Lehet, hogy reménytelen eset vagyok, ez is előfordulhat. Ezzel jobb tisztában lenni.
Visszagondolva az elmúlt évre, biztosan lenne olyan, amit másként csinálnék, de igazából így hirtelen nem tudom megmondani mit, mert minden igaz volt és őszinte amit tettem, vagy mondtam, mindig azt tettem és mondtam ahogyan akkor éreztem, jónak láttam.
Sok mindent tanultam. Hála ezért embertársaimnak, "tanítóimnak"!
Ami most ezekből eszembe jutott (nem tudom miért), amit most úgy érzem meg kell említsek az az, hogy mennyire erősek tudnak lenni az érzelmek, csak nem mindig vagyunk tudatában ezeknek, van úgy, hogy néha elbújnak, mélyen szunnyadnak, amíg valami elő nem hívja őket, majd képesek újra elaludni. Sosem tudhatod mikor ébrednek fel megint. Némelyik olyan erős, mint egy vulkán, ami bármilyen hosszú ideig nyugton, észrevétlenül forr odabent... és lehet tudni, hogy egyszer majd kitör és akkor hatalmas erejével mindent beborít. Lehet, hogy a tengerbe folyik a tartalma viszonylag kevés kárt okozva, de az is lehet, hogy a környező élőlényekre ömlik mindent felperzselve maga körül.
Persze kérdés mennyi minden gyűlik össze odabent és milyen összetételű, mennyire forró a tartalma... olyan is van, amely építő hatással rendelkezik a pusztító helyett.
Egy kicsit szokatlan, néhol talán érthetetlen, agyament de azért érdekes vers az alábbi... :) mostanában illik néha a hangulatomhoz...
"Értelem Tervező. A Lét a Tét!
Visszagondolva az elmúlt évre, biztosan lenne olyan, amit másként csinálnék, de igazából így hirtelen nem tudom megmondani mit, mert minden igaz volt és őszinte amit tettem, vagy mondtam, mindig azt tettem és mondtam ahogyan akkor éreztem, jónak láttam.
Sok mindent tanultam. Hála ezért embertársaimnak, "tanítóimnak"!
Ami most ezekből eszembe jutott (nem tudom miért), amit most úgy érzem meg kell említsek az az, hogy mennyire erősek tudnak lenni az érzelmek, csak nem mindig vagyunk tudatában ezeknek, van úgy, hogy néha elbújnak, mélyen szunnyadnak, amíg valami elő nem hívja őket, majd képesek újra elaludni. Sosem tudhatod mikor ébrednek fel megint. Némelyik olyan erős, mint egy vulkán, ami bármilyen hosszú ideig nyugton, észrevétlenül forr odabent... és lehet tudni, hogy egyszer majd kitör és akkor hatalmas erejével mindent beborít. Lehet, hogy a tengerbe folyik a tartalma viszonylag kevés kárt okozva, de az is lehet, hogy a környező élőlényekre ömlik mindent felperzselve maga körül.
Persze kérdés mennyi minden gyűlik össze odabent és milyen összetételű, mennyire forró a tartalma... olyan is van, amely építő hatással rendelkezik a pusztító helyett.
Egy kicsit szokatlan, néhol talán érthetetlen, agyament de azért érdekes vers az alábbi... :) mostanában illik néha a hangulatomhoz...
"Értelem Tervező. A Lét a Tét!
Játszunk Ragozóst!
Szer Elem Kötése:
Szó Szor Elem Fogalmakat,
Ész Szer Elem Szer Hekkelem,
Szám Szor Szer Te Szét Terítem,
Így Élem az Életem!
Örökké Valóság Fejtése:
Jó Sok Szor Tér Egy Sík.
Sík Szer Tud Egy Lét.
Lét Szer Elem Egy Mind Örökké.
Tér Derítése:
Anyagot Tolja, Mozgatja a Tűz,
Tüzet Irányítja, Hajtja a Szellem.
Szellemet Alkotja, Formálja az Elme.
Elmét Csiszolja a Fény.
Sík Ismerete:
Vonzások és Taszítások,
Föld Súly Húz Mélyre Le,
Lég Tűz Emel Fel Magasra!
Lét Fejtése, Oldása:
Arányos Szerkesztés és Módosítás,
Formatartó Leképezés.
Szét, Össze, Keresztül,
Vésd a Síkra a Megoldást!
Lent, Fent, Át, Ide, Oda, Tova,
Helyezd Át Te Tétova!
Nagyító és Kicsinyítő,
Forma Alak Változtató.
Teker, Kavar, Tesz, Vesz, Csinál,
A Kép Szép Kerek, A Ló Jó Tó.
Szekér Megy a Csillagokba!
Egyensúlyok Összetett Rendszere,
Életed Légvárát Eképpen Festheted!
Játszunk Számolóst!
Egy Ég,
Két Fél Felem,
Három Szent Életem,
Négy Kereszteli a Világot,
Öt Létezni Akar,
Határ a Csillagos Ég!
Hét Mind Magad Légy!
Ilyen ez a Létezősdi!"
Forrás: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10150393189759683.379950.801809682&type=3#!/photo.php?fbid=10150394772614683&set=a.10150393189759683.379950.801809682&type=3&theater
Már megint, még mindig... egyik részem itt, a másik ott... Még nem tudtam összerakni a darabkáimat.
Már sejtem valamelyest mindennek okát... a megoldást még nem feltétlen.
Már sejtem valamelyest mindennek okát... a megoldást még nem feltétlen.
Azért nem adom fel, sosem lehet tudni mi történik. Minden nap egy új esélyt rejteget! Minden nap így kellhetek fel és ezért hálás vagyok!
Huncut módon kicsaltak belőlem egy újévi ígéretet. Váratlanul ért a kérdés. Hirtelen ez jutott először eszembe: "Többet fogok mosolyogni." Értsd úgy, hogy bármi történjék, amikor csak tehetem mosolygok, próbálom gyakorolni a lazaságot és a vidámságot, hogy az élet egy játék... :) (Talán még azt kellett volna megfogadnom, hogy nem nyavalygok ennyit.)
Ahhoz hogy többet tudjak mosolyogni, általánosságban ezt kell észben tartsam:
"Az öröm akkor kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését, azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni!"
/Michel Quoist/
A boldogságnak pedig egyetlen titka van. Örök igazság, még tanulom. A mosolyon túl, és amellett még ezt próbálom szem előtt tartani ebben az évben:
"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni
jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet!"
/Goethe/
Ezt tudom javasolni útravalóul másoknak is a 2012-es évre.
Igen idealisztikus... Valójában sokkal könnyebb, mint gondolnánk!
"Higgy a szívedben és a saját jóságodban, mert ha így teszel mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert tele van vele az élet. De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai!"
/Ron Cristian/
Ebben a zenében is meg lehet találni a szépséget, ahogy minden másban is! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése