Akarat vs. Félelem - Filmajánló: "Zöld lámpás"

A szerelemről szóló bejegyzéseket természetesen folytatni fogom még, amint lesz rá egy kis időm (mostanában nem túl sok van sajnos), de addig is írnom kell valamiről, ami nem tűr halasztást. Most folyton ez van körülöttem, innen is onnan is látom, hogy másokat is foglalkoztat most az ERŐ, AKARAT, HIT, és BÁTORSÁG témaköre. Ezek valahol mind egy és ugyanazt jelentik egy bizonyos szinten, ott ahol a FÉLELEM felüti a fejét. Először is fontos tisztáznunk ezen fogalmak közötti összefüggéseket. Elmondom, hogy szerintem hogy vannak ezek. 
Akkor tudok bátor lenni, ha hiszek abban amit teszek, ha hiszem, hogy azt a valamit meg kell tennem,  ha ebben bizonytalan vagyok, akkor a bátorságom is gyenge lábakon áll. Akkor tudok hinni, ha kétség nélkül tudom, teljesen biztos vagyok abban, hogy mit akarok. Amikor tudom mit akarok, erős vagyok, semmi sem ingathat meg, tűzön-vízen keresztül viszem amit szeretnék bármennyire is félek. A bátorság nem egyenlő a félelem hiányával. (Mindenki fél valamitől, bizonyos szituációkban... ez egy fontos, hasznos figyelmeztető jelzése a szervezetnek.) A bátorság tehát azt jelenti, hogy annak ellenére is tudok cselekedni, hogy félek, s így a bátorságom erősebb lesz mint a félelem, s ez utóbbi már nem tud irányítani engem. Fontos mind az első négy (vagy akár több hasonló) összetevő. Ha tudom mit akarok, akkor az egy olyan erőt tud generálni bennem, hogy tudok hinni magamban és abban amit teszek, a hit bátorságot ad, és végül tudok cselekedni. 

Ha én tudom mit akarok, akkor általában hiszek is benne, bárki bármilyen őrültnek is tartson. Nálam ilyesmi általában nem okoz gondot, viszont csak akkor tudok bátor lenni és cselekedni (lépni valami felé, vagy elengedni azt), ha sziklaszilárdan tudom, hogy mit akarok, mit szeretnék elérni.

Amikor felvettek az egyetemre, a pszichológia szakra ilyen ember voltam. Nehéz volt bejutnom (és nem is sikerült elsőre), végig csinálnom sem volt valami könnyű, mert nem vagyok valami okos ember, de a kitartásom meghozta a gyümölcsét, pedig hát nálam jobban senki sem félt a felvételitől és a vizsgáktól, szerintem. Tudtam, hogy erre van szükségem, hogy meg kell csinálnom azért hogy... (az okokat majd talán egyszer valamikor kifejtem, a lényeg, hogy megelőzni szerettem volna dolgokat, hogy az emberek lépést tudjanak tartani ezzel az őrült világgal. Szóval tudtam, hogy mindenképpen meg kell ezt csináljam és minden tőlem telhetőt megtettem, míg végül sikerült is. Mert tudtam mit akarok. (Igaz akkor még nem voltak folyton betegségeim amik visszatarthattak volna időben, energiában és anyagilag, és nem voltak olyan emberek, akiket komolyan érintett volna ez a döntésem hogy megcsinálom ezt a szakot.) Anyagi dolgok sem állták utamat. Igaz akkor még más világ volt. 1996 és 2000 között, az egészségügyi fősulin emlékszem még heti 1000 Ft-ból éltem. Ennyiből utaztam (Kiskunhalasról Szegedre és vissza minden hét végén), és láttam el magam egész héten, a kaját, fénymásolást és más egyéb kiadásokat is beleértve. Szinte nem költöttem semmire, nem is nagyon kellett, otthonról vittem az ételt is, egész héten azt ettem, amit anyukám hétvégén főzött nekem. Közben volt, hogy fél állásban dolgoztam ápolónőként. Egy havi fizetésemből (20-21 ezer Forint) vettem anyukámnak egy mikrohullámú sütőt (akkor még nem tudtam, hogy káros) karácsonyra. Hazacsempésztem Szegedről, becsempésztem becsomagolva a karácsonyfa alá azt a bazi nagy és nehéz dobozt a barátnőm és a szomszédok segítségével. Akkor még tudtam spórolni. Igaz, akkor még megehettem akármit, nem kellett egy csomó pénzt költenem kajára, orvosokra, gyógyszerekre és nem kellett majd minden nap időt szánnom a saját kajám elkészítésre (amit csakis én eszek meg, senki más). (Eredetileg úgy terveztem, fontosabb dolgokra is tudom fordítani a drága időmet, mint a főzőcskézés. Azóta is többször megkaptam már azt a leckét, hogy az egészséges étel és rendszeres étkezés legyen mindig az első.) Nem is volt mindig időm enni akkoriban, anno...

Na szóval akkor még "bármit" meg tudtam enni és tenni, tartott valamilyen irányba az életem. Azon gondolkodom, hogy hol van az az ember aki akkor voltam? Talán kb. öt éve kezdődött az, hogy fogalmam sincs mit akarok az élettől, hogy mit szeretnék... amikor elkezdtek jönni a különböző betegségek. Akkor nagyon szét voltam esve egy pár évre. Ennek eredménye, hogy még mindig nincs meg a nyelvvizsgám. Azt mondják vannak olyan betegségek, amik fiatal felnőtt korban elő tudnak jönni, ha valaki hajlamos rájuk. Én nem hiszek ezekben feltétlen (a kiváltó okok mögött "sosem gondolnánk" okok is szerepelhetnek). Ezeket én úgy fogom fel, hogy a felnőtté válás része az, hogy sikerül-e megoldanunk őket és meggyógyulva, esetleg velük együtt, jól kezelve őket tovább élnünk az életünket vagy nem és akkor lefele halad az ember... de akkor túl kellett éljem valahogy. Mindenesetre azóta nem nagyon akarok semmit, nincsenek különösebben vágyaim... ha csak magamat kell említsem, akkor "csak" a testi-lelki egészség és önmegvalósítás... és ennyi. (Meg persze boldognak lenni, ki az aki ne akarna boldog lenni... de hát ez is csak rajtam múlik, ezt én tudom.) Ha meg mégis akarok valamit, azt nem lehet megvalósítani úgy, olyan formában ahogyan szeretném... azaz biztos van rá mód, mert olyan nincs, hogy ne legyen, csak nem tudom mi az. Ez megmutatkozik nálam életem több területén is... Néha lehet tényleg úgy akarok dolgokat ahogyan nem lehet, ahogyan mások nem szokták...  azaz irreálisan (de hát ez is ugye viszonyítás kérdése, a megszokotthoz való viszonyításé)...

Még mindig úgy érzem, hogy ha én tudom mit akarok, akkor azt igazán akarom, és akkor azt tűzön-vízen végig viszem, és talán remélhetőleg már nem úgy mintha az életem múlna rajta. Merthogy az egyetemet így csináltam... Talán tényleg sok múlott rajta akkor, abból a szemszögből, mégis most már azt gondolom, hogy ez egy hibás gondolkodásmód volt. Persze, ha valaki igazán tudja mit akar, akkor minden tőle telhetőt meg kell tennie a sikerért, de ne legyen ott közben a fejében az, hogy az élete múlik rajta, hogy ha nem sikerül akkor "vége mindennek". Ha én tudnám, hogy mit akarok, akkor azt még most is tűzön-vízen végig vinném akár milyen nehézségek is állnák utam, és lehet tudat alatt még mindig hinném (bármennyire is nem szeretném), hogy az életem múlik rajta... Pedig az élet csak egy játék... ha valahol valami nem jön össze, akkor máshol, más dolgokkal kell próbálkozni, és ennyi. Ha egy munka nem jön be, akkor más fajtát kell keresni, olyat, ami nekünk való, vagy ha egy szakításon van túl valaki, akkor a szerelmi bánatára előbb-utóbb egy új szerelem lesz a gyógyír, vagy ha a családtagokat egy időre eltávolítja egymástól az élet, attól még nem kell egyedül lenniük, lehetnek még nagyon-nagyon fontosak mások számára is... stb.

Ajánlom nektek szeretettel a "Zöld lámpás" című filmet. Ez a film értette meg velem, hogy akarat, hit, bátorság és erő milyen szoros kapcsolatban vannak, hogy ezek közül az akarat a legfontosabb, és hogy általa, mind együtt jóval erősebbek, mint a félelem. Ajánlom azoknak, akik szeretik a sci-fit, de azoknak is, akik nem, mert már csak a mondanivalója miatt is érdemes megnézni. Igaz, hogy a főszereplőnek van egy gyűrűje, az által lesz képes "bármire"... de hidd el, a film végére el is fogod felejteni, hogy egy gyűrű kell az egészhez. Nekünk is van ilyen gyűrűnk biztosan, talán az akarat az, talán a szeretet, a hit, stb..., néha mi emberek magunk vagyunk a gyűrű, és az amit együttes erővel el tudunk érni.

Ha biztosan tudod mit akarsz, akkor te is képes vagy bármire! Jóra és rosszra is (sajnos)! Ez biztos! Igen látványosan mutatja be a film, hogy a gondolataink, szándékaink milyen hatalmas teremtő erővel bírnak!

Ha nem vagy biztos magadban, akkor valószínűleg nem tudsz 100 százalékban elköteleződni amellett, amit szeretnél valami miatt... (akadályozva vagy, megoszt téged, megosztja az erőidet) vagy amit szeretnél azt nem tudod hogyan lehetne megvalósítani. Szerintem. Ha ilyesmikről nincs szó, akkor nincs miért kételkedj magadban, ha alaposan végig gondoltál mindent és a tőled telhető legjobb döntést hoztad, akkor fedezd fel magadban az erőt, mert az bizony ott van, ahogyan mindenki másban is és légy bátor!

Ez a film bár kissé meseszerű, mégis le tudjuk szűrni belőle a nagyon is valóságos mondanivalót, és ezáltal nagyon sok erőt tud adni. Végső soron tehát arról szól, hogy egy "gyenge, halandó" ember, aki természetes, hogy fél (mint az univerzum más lakói is) hogyan tudja legyőzni a félelem univerzális nagyságúvá nőtt erejét.

http://www.port.hu/zold_lampas_green_lantern/pls/fi/films.film_page?i_film_id=117585 

Nem olyan jó az előzetes sajnos.

Ez az előzetes már jobb lenne, de ebben meg az összevágás és a fordítás nem jó néhol.

És most jöjjön néhány energia dús, szépséges zene. Biztos van köztük olyan, amelyikből te is erőt tudsz majd meríteni! :)

És végül szóljon ez azoknak, akik tudják, hogy valójában sokkal, de sokkal erősebbek, mint a félelmeik. :)