A bizalom, mint segítő eszköz

Tudom néha nem könnyű az élet senkinek sem, mindenki cipeli a maga keresztjét és mindenki csak annyi terhet kap amennyit még elbír, nagyobbat semmiképpen sem. Lehet, hogy valakinek egy számunkra apróságnak tűnő gondocska annak az illetőnek, az ő életében, az ő szemszögéből, az ő bőrében egy hatalmas nagy gond... de mint mondtam mindenki cipeli a maga keresztjét, és az mindenkinek ugyanolyan nehéz. Néha könnyebb, nem is érezzük, néha nehezebb... néha szúr, néha nyom :) mindig az jön ami még nem volt :)

Tudom nem mondtam semmi újat és ezután se fogok, csak emlékeztetlek, ha kéred, néha... mint ahogy engem is emlékeztetnek néha. Ne lepődj meg ha időnként újra találkozol egy vagy többféle emlékeztetővel. Ez egy jó jel a jövő szempontjából.

 

Kérlek próbálj meg nem aggódni semmi miatt sem! A dolgokon nem mindig lehet változtatni, azon viszont sokkal nagyobb eséllyel lehet, hogy hogyan állunk a dolgokhoz, hogy hogyan éljük meg a nehezebb pillanatokat (szándékosan nem átvészelésről beszélek, mert ha jól csináljuk, akkor nincs szükség át"vész"elésre, akkor csak döcög egy kicsit a szekér). 

Én azt szoktam mondani magamban, és ez ha csak egy kicsit is, de többször segített már, hogy

"Istenem rád bízom magam." 

Ez azt jelenti bővebben, hogy Istenem, mindent rád bízok, neked adok, átadom neked a terheimet is és legyen minden úgy ahogyan jónak látod!"
És próbálom ezt így is érezni. Még azt is szoktam mondani, hogy

"Teljesen egy vagyok a természettel."

Ezeket egymás után mondom, mintha imádkoznék, azaz végülis imádkozok, és ilyenkor szinte mindig sikerül megkönnyebbülnöm, legalább egy picit még úgy is, hogy Isten nekem valami mást jelent mint az emberek nagy részének, akkor is jó érzés rábízni magam valami nagyobbra, méghozzá a legbölcsebb valamire... annyira felszabadító érzés, még azt is érzem, ahogy az izmaim kicsit kiengednek a feszülésből. :)  Ez kb. olyan lesz majd, ha sokat gyakorolom, mintha mondjuk előre megbeszélnénk, azt játszanánk, hogy én eldőlök, és hagynám, hogy elkapj és nem félnék egy cseppet sem, mert tudom, hogy elkapsz és semmi bajom nem eshet... azaz megnyugszom, mert tudom, hogy minden jól van, bízom abban, hogy minden ami történik velem, az én javamat szolgálja még akkor is ha én ezt nem látom át és mondjuk aktuálisan pont az ellenkezőjét érzem ennek.
Ehhez kell ez a fajta bizalom és az, hogy újra egynek érezzük magunkat Istennel és az őt alkotó lényekkel, a Mindenséggel.

Ez a fajta bizalom egy olyan kiinduló pont az élethez, ami eszköz is egyben, segít.