2012. május 3., csütörtök

Az "értékes emberi élet"

 
Azt hiszem minden úgy történik, ahogyan nekem jó, és ahogyan másoknak jó... és nem tudom hogy van ez, de a kettő valahogy egy és ugyanaz. Nem tudom honnan jött ez az érzés, de ez van bennem mostanában.
Néha még azt is van szerencsém érzékelni, hogy mindenem megvan amire szükségem van. Ez olyasmi, mint amikor azt érzi az ember, hogy szerencsés, hogy jó úton halad... és nem kapálózik, nem kapkod mint az őrült keresve, kutatva mindig valami más és más dolog után, ami örömet és értelmet adhat az életének.


Ez a bejegyzés buddhista témájú lesz.

Nagyon értékes életünk van. Ritka dolog embernek lenni, olyan lénynek, aki érzékelni képes a körülötte zajló és vele való történéseket, aki tanul a tapasztalataiból (igen sok élőlény van a világon, melyeknek folyton attól kell félniük, hogy megeszi-e őket valaki más). Szabadon tanulhatunk és vásárolhatunk ételt, vagy amire szükségünk van az életben maradásunkhoz. A Földön élő legtöbb embernek meg kell ezekért küzdenie. Ritka dolog az is, hogy hozzáférünk a tanításokhoz. Emberként megszületni olyan nehéz, mint egy tűt megtalálni egy homoktengerben.
Emberként élni azt jelenti, hogy értékesen használjuk testünket, beszédünket, életünket. Ne pazaroljuk időnket lényegtelen dolgokra, csak azzal foglalkozzunk, ami fontos, hiszen semmi sem tart örökké. Egy tanító életében egyetlen percet sem tölt értelmetlen dologgal, minden pillanatot arra használ fel, hogy minden lény javára váljon. Például sosem elég fáradt ahhoz, hogy ne tegye arrébb az előtte lévő bogarat az úton. Ezt mi is meg tudjuk tenni, ha a tudatunkat az "itt és most"-ban tartjuk. Itt találkozik az abszolút és a relatív. Minden pillanatnak a tudatában lenni azt jelenti, hogy tudatában vagyunk annak, hogy beszédedünkkel, gondolatunkkal mit teszünk és nem pocsékoljuk az időnket. Az "itt és most" mindennek az alfája és az omegája. Innen nyílik a zavarodottság és a megvilágosodás is. Minden egyes pillanat nagyon értékes, mert lehetőség arra, hogy felismerjük tudatunkat. Azt kell értékelni ami most vagyunk. Minden egyes pillanat úgy tökéletes ahogy van. És tényleg bármely pillanatban felismerhetjük önmagunk valódi természetét. Megfelelő módszerek szorgalmas és kitartó gyakorlásával meg lehet tanulni minden pillanatban tudatosnak lenni. Minden meditáció. Saját tapasztalatokat kell szerezni a gyakorlások során, mivel a valódi tapasztalat nem adható át szavakkal. Gondolatokból nem tudjuk megérteni a valóságot, csak saját tapasztalatból. Fel kell hagyni a rohangálást az olyan dolgok után, amelyek mulandóak. Egy dolog nem szűnik csak meg létezni, valódi természetünk. Ha nem ragaszkodnánk annyira az értékeinkhez, akkor jobban tudnánk őket értékelni. Ha túlzottan kapaszkodunk valamibe, hogy megszerezzük, megtartsuk azt, akkor bizonyos szinten olyan állapotba, helyzetbe kerülünk előbb-utóbb, ahol sokat kell harcolnunk. Ne kapaszkodjunk semmibe! A boldogságba sem! Hiszen az is elmúlik egyszer. A tudatosság (ami a szemünkön keresztül néz, az aki néz, aki önmagát nem tudja megnézni) mindig tudatos marad, bármi történjen. Ez az egyetlen dolog marad állandó, a szeretetteli, együttérző és félelemmentes tudatunk, mely ha egyszer felismeri magát, a végtelen szabadság, öröm és béke el nem múló állapotát hozza magával, amely mindig is bennünk volt, mindig is bennünk lesz, és most is bennünk van...
Kérdőjelezz meg dolgokat, próbálgasd a módszereket. Ha ezek összhangban vannak a te lelki beállítottságoddal, akkor haladj tovább ezen az úton, ha nem, akkor keress más módszert, például lehet, hogy valakinek egy másik irányzat lesz inkább megfelelő, míg valaki másnak például a kereszténység lesz az, ami elvezeti őt a boldogsághoz.
/Puska Karolina előadása nyomán/


Ha van bennetek olyan késztetés, hogy szeretnétek megtapasztalni valódi természeteteket, vagy érdekel benneteket a tudati fejlődés, vagy a lélek tisztaságának megtapasztalása... mindegy hogy nevezzük, választhattok többféle biztonságos ősi módszert, tanításrendszert, próbálgassátok őket, amíg meg nem találjátok azt, ami hozzátok a leginkább passzol. Ha elkezditek, kezdjétek el most, hiszen nem tudni mit hoz a jövő, nem tudni meddig van lehetőségünk a tanításokat megismerni.
Például ide is eljöhettek, bárki, bármely nap jöhet:
www.buddhizmusma.hu

2012. május 2., szerda

Kapcsolat 5. - szabad választás






Kapcsolatot kialakítani bármivel és bárkivel lehet, két fontos feltétellel, melyeket mindig meg kellene vizsgálnunk akár állatról, akár emberről van szó, akár egy családtagunkról van szó, akár a Föld másik felén élő őslakosról:
- Milyen célból szeretnénk létrehozni a kapcsolatot? Önző érdekből, vagy azért, hogy valami jót tegyünk azzal akivel kapcsolatba szeretnék lépni?
- A másik fél is szeretné-e a kapcsolatot felvenni velünk, vagy mi akarjuk "ráerőszakolni" azt? Szabadon eldöntheti-e, hogy ő is akarja-e a kontaktust? 
Mindig gondoljuk végig ezeket. Ha nem tudunk egymással kommunikálni, akkor is el lehet dönteni a másik fél viselkedéséből, hogy ellenére van-e a közeledésünk, vagy sem... teljesen mindegy, hogy állatról, vagy emberről van szó. Sokszor pedig az a legjobb, ha nem háborgatjuk a másikat még kíváncsiságunktól vezérelve sem, hanem békén hagyjuk. És az magától értetődő, hogy nem okozunk nekik kárt, szenvedést, fájdalmat. 
Ehelyett mi történik, állatok és emberek élőhelyét pusztítjuk el, sőt még az ott élőket is...


http://www.origo.hu/tudomany/20120427-kozel-szaz-rejtozkodo-torzs-el-a-foldon.html

http://www.survivalinternational.org/films/uncontactedtribes


http://www.youtube.com/watch?v=wOr98N0vgBY&feature=player_embedded
Ők már csak 5-en maradtak. :(


A szeretet, csodálat és tisztelet minden élőlény iránt magában foglalja azok szabadságának, akaratának tiszteletben tartását. Ez az amit nem tanítanak az iskolában, pedig kellene.

A kapcsolatteremtés alapvető kérdésein nem szoktunk elgondolkodni, mert azt hisszük azok egyértelműek... pedig nem azok, a jelek legalábbis ezt mutatják. Az egyik legfontosabb kérdés a világon az, hogy hogyan éljünk itt egymással... együtt harmóniában ez a sokszínű élővilág. Pedig a válasz pofon egyszerű, csak már "nem látjuk a fától az erdőt", túl bonyolítottuk az életünket, már nem tudjuk kik vagyunk, hova tartozunk... 
Mindannyiunk szívében ott van egy kis együttérzés és szeretet minden élőlény iránt és ezeket nem szabadna elfelejtenünk (bármennyire is fejlődik a világ és kényelmesen, felesleges dolgokra pazarolva éljük az életünk)... mert ez az ami összetart bennünket, mindent ami él és mozog, ez tart minket életben... hatalmas erő. És minden ami széthúz, eltávolít, elkülönít egymástól, az elpusztít... minket is. 
Szabadon választhatunk mi is...

2012. április 18., szerda

Falbontás speciális meditációval


Ez a bejegyzés buddhista témájú lesz. 

Valószínűleg az egyik leghatékonyabb módszer a "falbontáshoz" a meditáció, illetve én most konkrétan azon típusú meditációkra gondolok, melyeket a buddhisták alkalmaznak a célból, hogy megtapasztalhassák a tudatuk tiszta mivoltát, amit az egonk és a világról alkotott benyomásaink, tapasztalataink elfednek, hiszen ezeken keresztül szemléljük a világot. A meditációval tudunk túllépni ezen.
"A tapasztalatok jók, ha nem rajtuk keresztül szemléljük a világot. A tapasztalatok arra valók, hogy majd egyszer segítsünk velük valakinek.
A meditációban használt formák és mantrák a fogalmi szinten túl dolgoznak a tudatunkban. Általa minden korláton túl tudunk dolgozni. Falakat bontunk (tapasztalatokat, elvárásokat). A fal maga az "én". Hamis biztonságot ad... 
Több ezer éves módszerek ezek a meditációk. Mély szinten kezdünk dolgozni magunkkal, a legmélyebb szinten... Egy fejlődést vagyok képes végig vinni, ami önállóvá tesz... 
A szokásainkat, megszokásainkat, elképzeléseinket mindig visszük magunkkal. A megszokás visz magával bennünket, a címkézés, megítélés... Egyszerűen hangzik, hogy engedd el a benyomásaidat, miután felismerted őket. Azonban ahhoz, hogy erőfeszítés nélkül tudjunk időzni a pillanatban, ebbe hihetetlen sok erőfeszítést kell tennünk, ezek kellenek ahhoz, hogy majd erőfeszítés nélkül tudjunk benne lenni." 
/Máthé Réka. Nem szó szerint vett idézet./

 

Az étel értéke





Belegondoltál már, hogy mennyi munka van abban mire egy ilyen, vagy bármilyen más étel eléd kerül? Mennyi idejébe és energiájába kerül a természetnek (föld, napfény, eső), mire az alapanyagok kifejlődnek egy magocskából, aztán az emberi idő és energia is, mire megtermeli, aztán betakarítja, feldolgozza, szállítja... és végül mire elkészíti... és a pénz amivel megtermeljük és megvásároljuk az megint egy plusz idő és energia tényező...
Jellemző ránk, hogy csak akkor tudunk jobban értékelni valamit, így például az ételt is, ha magunk is részt veszünk az előállítási folyamatának valamely fázisában... és akkor még inkább, ha látunk valakit aki éhezni. :( 
Senkinek sem szabadna éheznie!

2012. április 15., vasárnap

Amit ma "láttam"...



Ma érdekes dolgot éreztem egy nem kimondottan meditációnak nevezhető tevékenységem során (bár tulajdonképpen minden tevékenységünk egy meditáció). Ez került valahonnan a fejembe: 
"Egyszer majd eljön az az idő, amikor megérezhetem, megérezhetjük azt, hogy semmi sem választ el bennünket egymástól, se tér, se idő, sem a test, sem szabályok, sem semmiféle korlátok... És akinek csak akarom, bárkinek a szemébe pillantva láthatom majd a boldogságot, örömöt, békét, a mindent... mások pedig az enyémben... ott ahol nincs idő, ahol nem öregszünk, ahol nincs fájdalom... csak szeretet van." 
És ekkor láttam is magam előtt egy képet ahogyan ez megelevenedik. Igazán szép volt és megható. :)


Kapcsolat 4. - Kapcsolat az ember és a Mindenség között



"Kapcsolat az ember és a Mindenség között". Ha így fogalmazok, abban benne van az, hogy elkülönítjük magunkat másoktól. Pedig éppen azt szeretném felétek továbbítani, hogy egyek vagyunk. Inkább mondanám tehát  például azt, hogy "Kapcsolat egymással", vagy valami ilyesmit. Mivel azonban el kell indulnunk valahonnan, hogy az egység érzését megérezhessük, majd gyakorolhassuk, ezt csak önmagunktól kiindulva tudjuk megtenni. Bármit vizsgáljunk ebben a világban, magunkból indulunk ki, a viszonylagosságtól kezdve idővel közelebb jutunk a viszonyítások nélküli abszolút állapot megértéséhez, melyben a nem egyszer szenvedést okozó kettősségek feloldódnak. A "kapcsolat" fogalmán keresztül tudjuk talán a legkönnyebben megérteni az egymással való egységet. Mind kapcsolatban voltunk, vagyunk és mindig is leszünk.

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani nektek egy videót, melyben Thandie Newton színésznő a saját életéről, tapasztalatairól beszél. Meghallgatása garantáltan pozitív érzést von majd maga után.
Ezen a linken hallgathatjátok (illetve nézhetitek) meg:

http://www.ted.com/talks/lang/hu/thandie_newton_embracing_otherness_embracing_myself.html



A beszédből önkényesen kiragadtam a szerintem leglényegesebb gondolatokat az alábbiakban. Egy része ötletet ad az egységérzés megtapasztalásához, gyakorlásához.

"...Egész jogosan hihetnénk azt, hogy az 'én' egy valódi létező valami! De nem az; hanem egy kivetülés, amit az okos agyunk hoz létre, annak érdekében, hogy megóvjon bennünket a halál valóságával szemben! Van azonban valami, ami megadhatja az énnek a végső és végtelen kapcsolódást, és ez pedig az 'egység', ami a lényegünk! Az én küzdelme a hitelesség és definíció megszerzéséért soha nem fog véget érni, hacsak nem kapcsolódik a teremtőjéhez - Önökhöz és hozzám. És ez megvalósulhat tudatosság segítségével, az egység valóságának tudatosításával, és az 'én vagyok' kivetítésének tudatosításával. El lehet kezdeni azzal, hogy végiggondolunk minden olyan alkalmat, amikor elveszítjük önmagunkat. Ez történik akkor, amikor táncolok, amikor színészkedek. Leföldelődöm a lényegemben, és az énem felfüggesztődik. Azokban a pillanatokban mindennel összeköttetésben állok - a talajjal, a levegővel, a hangokkal, a közösség energiáival. Minden érzékszervem éber és él, egészen olyan lehet ez mint ahogyan egy csecsemő érezhet - az az egységérzés...

...És amikor rájöttem, és tényleg megértettem, hogy az énem egy kivetülés, aminek funkciója van, egy furcsa dolog történt. Nem adtam neki többé akkora hatáskört, hatalmat. Csak a saját feladatát. Nagyon jól tisztába kerültem a rosszul működő viselkedésével. De nem szégyenlem többé az énemet. Hanem ellenkezőleg, tisztelem az énemet, a funkciójával együtt. És idővel és gyakorlással megtanultam egyre inkább a lényegemből élni. És ha ezt meg tudjuk tenni, akkor hihetetlen dolgok történnek...

...Mert hát hé, ha mind önmagunkba zárva éljük az életünket, és elrontjuk egy életre, akkor magát az életet értékeljük le és tesszük érzéketlenné! És abban az elkülönült állapotban, hát igen, abban képesek vagyunk arra, hogy ablak nélküli farm gyárakat építsünk, tönkretegyük a tengeri élővilágot, és harci eszközként használjuk a nemi erőszakot! Úgyhogy itt egy üzenet az 'én' számára: repedések keletkeztek megszerkesztett világunkon, és az óceánok továbbra is át fognak csapni a törésvonalak fölött, az olajon, a véren, akár folyónyin. A legfontosabb az, hogy még nem találtuk ki, hogyan éljünk egységben a Földdel, és minden más élőlénnyel. Csak azt próbáljuk örülten kibogozni, hogy egymással hogyan boldoguljunk - sok milliárdnyi egymással. Csakhogy nem élünk együtt; hanem az örült énjeink élnek egymással, és állandósítanak egyfajta járványszerű elkülönülést...

...Bárcsak bejuthatnánk az alá a súlyos 'én' alá és meggyújthatnánk a tudatosság fáklyáját és meglelhetnénk végre a lényegünket, a végtelennel, s minden más élőlénnyel való kapcsolatunkat..."

/Thandie Newton/



Menj, tedd a dolgod, arra koncentrálj amit éppen teszel minden érzékszerveddel. Menj ki az utcára, csak sétálj és érezz minden érzékszerveddel, érezd az embereket, láss úgy, ahogy eddig még nem... halld meg az autók, a szél zúgását, a lépteid zaját. Miért csak a nap melegére vagy a hideg szélre figyelsz fel? Hallod még egyáltalán a madarak énekét? Azt nem nyomja el az autók zaja... Láttad már úgy az épületeket, hogy csak a tetejüket nézed? Ülj fel egy buszra és nézd csak a házak tetejét... egészen más érzés lesz... leginkább ahhoz hasonló, mint amikor megpróbálod elképzelni egy gyermek szemével és szemszögéből látni a világot. Egészen más érzés. Látod az embereket az utcán? Nem kell feltétlenül rájuk nézned, mégis érzed, hogy ők is ugyanúgy örülnek vagy szomorkodnak mint te, pontosan ugyanúgy éreznek, és te érzed őket...  Szoktál figyelni a szagokra? Milyen a levegő szaga? Eső előtt biztosan tudod... és máskor? És milyen a föld ahová lépsz, amelyet megérint a lábad? Milyen érzés kapcsolatban lenni a földdel? 
Szeretettel simogat a fény, a szél, a föld, az állatok, növények, emberek... mind te vagy, mindben ott vagy te is és ők is benned... békében, szeretetben.
Csodálkozz rá a világra amikor csak teheted! :)



2012. április 13., péntek

Meditáció a boldogság mudrával


Egy egyszerű és hatékony meditációs formáról olvashattok az alábbi oldalon. 
A buddhizmusban is használják.
Szeretettel ajánlom Mindenkinek!

http://ninjutsubudapest.com/2012/04/mokusoho-avagy-a-boldogsag-mudra/