Azt hiszem már értem miért nem lehet agyban megoldani a dolgokat... igazából nincs olyan könyv, idézet, bármi amihez még fordulhatnék (egy bizonyos élethelyzetemmel kapcsolatban), amiben magyarázatot találhatnék önmagam mentegetésére, amiben elbújhatok, amivel takarózhatok... (azért persze lehet még csinálom, de nem tudatosan).
Arról nem is beszélve, hogy 98%-ban a tudatalattink irányít bennünket, tehát néha hiába is használjuk a fennmaradó 2%-ot, van hogy nem tudjuk így megoldani a dolgokat. A tudatalattiban meg ki tudja, hogy mi van... A lényeg, hogy a tudatalattiban lévő tapasztalatok, emlékek (és még ki tudja mik) irányítanak bennünket. Ezért sem tudok már a bölcsességekbe sem menekülni... olvashatnék, kereshetnék bármit... nem segítene, nem oldana meg semmit, nem adna választ...
És persze tudatosan tudom, hogy nyilván nem is így kell megoldani a dolgokat... nekem kell tudnom, hogy mit akarok.
Amikor a kicsi okos fejeddel (tudatosan) nem tudsz megoldani dolgokat akkor jöhetnek testi tünetek pl. krónikus fejfájás, ha nem találod az egyensúlyodat (pl. nem tudsz dönteni) jöhetnek egyensúlyszervi betegségek, aztán lehet, hogy a szíveddel is "lesz valami", ha a szívcsakra nem működik rendesen, aztán lehet, hogy a gyomor jön, merthogy ugye meg kellene emészteni dolgokat...
Szóval vannak következmények... lehet, hogy betegségbe menekülök??? Nagyon nem szeretnék!!!!! ...Igen, megfordult ez is a fejemben, mert hát az ember mindig agyal, hogy "miért?" ...de nem, nem gondolom, azt hiszem, ezek talán inkább mégiscsak következmények lesznek (remélem), eszem ágában sincs betegnek lenni...
Szóval vannak következmények... lehet, hogy betegségbe menekülök??? Nagyon nem szeretnék!!!!! ...Igen, megfordult ez is a fejemben, mert hát az ember mindig agyal, hogy "miért?" ...de nem, nem gondolom, azt hiszem, ezek talán inkább mégiscsak következmények lesznek (remélem), eszem ágában sincs betegnek lenni...
A lelki okokat a tudatalattiból kell kitisztítani. És mivel nem tudod mi van ott, ezért csak azt tudod ott bent átprogramozni, azt a valamit, nem tudod mit, ami a problémádat okozta. Erre egy nagyon jó módszer a hooponopono. Most próbálgatom, úgy érzem, hogy segít, de még sok saját tapasztalattal nem tudok szolgálni. Persze időt kell adni ennek is, hogy kifejtse a hatását, mint minden másnak is... nem lehet évek alatt lerakódott dolgokat egy nap alatt kisöpörni magunkból. Nagyon bízom benne, hogy segít... mindenesetre az biztos, hogy már egy-két nap alatt is elég fura dologra jöttem rá általa. Például arra, hogy bármit teszek is, lehet engem feltétel nélkül szeretni. Engem is lehet szeretni... akár mit teszek, lehet szeretni engem csak önmagamért, azért aki vagyok. Hooponopozás során amikor ez bevillant valahonnan, hát az egy olyan nagy erejű meglepetés és felismerés volt számomra és annyira új volt nekem ez az egész, kb. mintha találtam volna valami iszonyat nagy dolgot, de tényleg, vagy mintha feltaláltam volna valamit :)... és annyira de annyira boldog voltam tőle! :) Olyasmi érzés volt, aminek köze van valahogy a szabadsághoz, az önbizalomhoz... is.
Ezt a feltétel nélküli szeretetet az anyai szeretethez lehet hasonlítani leginkább. Egy anya, akinek a gyereke gyilkosságot követett el, ugyanúgy fogja szeretni gyermekét. Nyilván nem helyesli amit a gyereke tett, de attól még ugyanúgy szereti, a két dolog független egymástól. A szeretetnek semmi köze ahhoz, hogy mit és hogyan teszel... mert "a szeretet nem ilyen, a szeretet és a bizalom nem üzletel" (Győri Jutka), nincsenek elvárásaik. Te is szerethető vagy feltétel nélkül!!!
Nem mondom, hogy ennek most már mindig tudatában leszek... idővel a tudatalattiba is berögzül majd, dolgozom rajta...
Persze tudjuk mondani, hogy szeretjük magunkat... de ez valójában is így van? Az emberek nagy része elvesztette a saját szerethetőségébe vetett hitét. Akkor vesztette el, amikor édesanyánk (jó szándékkal) először mondta, hogy "hát nem szégyenled magad, hogy ..." valószínűleg ekkor ütközünk meg először azon, hogy minket talán nem lehet szeretni csak úgy, önmagunkért?
Annyira elfelejtettük azt, hogy lehet minket szeretni akármilyenek is vagyunk, hogy még akár az egészségünket is képesek vagyunk feláldozni azért, hogy szeressenek, megbecsüljenek bennünket.
Hallani itt-ott-amott, hogy szeresd magad és bocsáss meg magadnak! De tényleg meg tudod ezt tenni? Ha te sem ezt tanultad meg, és nem ez van a tudatalattidban, hogyan hihetnéd el akkor mindezeket, hogy tényleg így is érezd? Próbáld ki a hooponoponot, ezt az igen egyszerű módszert, ami segíthet, hogy meglátni, hogy valóban, tényleg képes vagy-e megbocsátani magadnak és szeretni magad.
Mi a valódi szeretet? A megbocsátás. Mit mondott Jézus is a kereszten mielőtt meghalt? "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekednek." (Lk 2,324) Nem azt mondta, hogy szeressétek egymást, nem ez volt az utolsó imája, az előtte állók előtt, hanem azt, hogy "bocsáss meg"... ez volt tulajdonképpen az útravalója számunkra is.
Mi a valódi szeretet? A megbocsátás. Mit mondott Jézus is a kereszten mielőtt meghalt? "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekednek." (Lk 2,324) Nem azt mondta, hogy szeressétek egymást, nem ez volt az utolsó imája, az előtte állók előtt, hanem azt, hogy "bocsáss meg"... ez volt tulajdonképpen az útravalója számunkra is.
Önmagunknak a legnehezebb megbocsátani akár hiszed akár nem, de meg lehet csinálni és meg is tudod szeretni magad. Lehet nem egyik napról a másikra, idővel...
Ne bántsd magad! Te vagy a felelős mindenért ami veled történik, de nem vagy hibás. Bánd meg, ha rosszat tettél, de ne hibáztasd magad érte (előbbi a bűnbánat, utóbbi a bűntudat, két különböző dolog), hiszen akkor és ott azt tetted, amit abban a pillanatban a legjobbnak véltél. Vállalj érte felelősséget, bánd meg, de ne hibáztasd magad, hiszen a tudatalatti irányít bennünket legnagyobbrészt. Bánd meg és bocsáss meg magadnak. Ha nem tudsz megbocsátani magadnak, akkor bocsáss meg azért, hogy nem tudsz megbocsátani magadnak... és akár hiszed akár nem ekkor valami megfordul benned, változások indulnak meg a tudatalattidban.
Persze nem csak lelki oka lehet egyes betegségeknek, hanem testi is.
"...A betegségekből (minden betegségből) a fájdalmat érzékeljük a leginkább; a természet így akarja tudtunkra hozni, hogy valami nincs rendjén bennünk. Amikor az egészséged oda, nyúlj az észhez és magyarázz; amikor türelmed is oda, nyúlj a reményhez, és bízz. A szenvedés az ember létének természetes velejárója. Azt hitted talán, hogy valamilyen csoda folytán te megmenekülsz tőlük? Vagy arra gondoltál, veled ilyesmi nem történhet? Tévedtél. Mindenkivel megtörténik. Ostobaság azt várni, hogy nálad nem következik be az, ami mindenkinél; bölcs dolog beletörődni abba, amin úgysem tudsz változtatni. Talán ha azt mondod az általad nem kedvelt évszaknak: "Múlj el, el se kezdődj, mert nem szeretlek!", elmúlik, vagy el sem kezdődik? A hosszan tartó fájdalom elviselhető vagy megszokható; a rövid fájdalom heves és kibírhatatlan, de szerencsére nem tart sokáig. A test arra teremtődött, hogy helye legyen a léleknek; ne akard hát a testet a lélek elé helyezni. A bölcs nem okolja magát azért, mert tövis tépte a ruháját; a bölcs nem a lelkét hibáztatja azért, mert a test megsérült."
/Lhászai életkönyv. Az élet rendje: Fájdalom és betegség/Ok, rendben, most már ezt jobban megértem és elfogadom, bár sokáig éreztem magam kevesebbnek amiatt, hogy időnként előjön nálam valami nyavalya. (Ha jól emlékszem) az Új germán medicina szerint a fájdalom akkor érkezik, amikor már jön kifele az ember a betegségből. Például amikor elmész az orvoshoz, hogy fáj a fogad és ő látja, hogy lyukas, akkor a doki betömi, pedig lehet, hogy a fájdalom csak azt jelenti, hogy beindult a csontosodási folyamat, hogy a szervezeted helyreállítsa a foghiányt.
Azzal viszont még nem tudom mit kezdjek, hogy néha olyan betegségek jönnek, amik mellett nem tudok senki és semmi mással foglalkozni, néha még magammal sem. Ennek nagyon nem örülök. És ilyenkor (lehet, hogy ez önző dolog), de az is eszébe jut az embernek, hogy azért milyen jó, ha ilyenkor van ott valaki (aki ugyan sokszor nem is tud segíteni, sőt néha még zavaró is, de néha mégis) jó ha ott van, ha netán esetleg eldurvulna a helyzet... Mindig lesz olyan, akit meg tudsz nevezni legközelebbi hozzátartozódnak, aki meglátogatna ha kórházba kerülnél, aki segítene például enni, ha a nővéreknek nincs idejük erre... stb?
Szerencsére nem ilyen durva a helyzet, hogy kórházról kellene beszélnem... azért nemrég eléggé megijedtem amikor néhány óráig még a szememet sem tudtam megmozdítani, nem hogy fürdőbe kimenni amikor jött a szédülés és vele a hányinger... (Nem para, ez a BPPV nevű ártatlan betegségről miatt volt, ami bárkivel előfordulhat és gyorsan, hamar kezelhető, csak baromira kellemetlen és ijesztő.) Volt már egyszer ilyen nálam, tudtam, hogy mit kell tenni, tudtam, hogy el fog múlni, mégis megviselt testileg, majd lelkileg (merthogy konkrétan jól bestresszel tőle az ember, ha akarja ha nem... és ennek utána következményei vannak). Engem az ilyen betegségek (főleg amik nagyon kellemetlen tünetekkel járnak vagy nagyon kiszolgáltatottá tesznek vagy visszatérőek) lelkileg eléggé visszavetnek, de már ezerszer jobban viselem őket mint mondjuk 10 évvel ezelőtt... mert teljesen másképp viszonyulok hozzájuk... és láss csodát ők is másképp viszonyulnak hozzám, hamarabb és kevesebb kellemetlenségekkel helyre jövök. :)
El lehet fogadni a betegségeket, lehet velük együtt élni. Láttam embereket... egy nőt 3 nappal infarktus után egészségtől kicsattanó külsővel, egy rákos beteget, akinek 4 hónapot jósoltak azóta már eltelt két év, láttam kronikus mieloid leukémiával diagnosztizált embert határtalan boldog, békés és egészséges kisugárzással... mindezt egy azon nap... :)
Annyira banális okok is tudnak testi tünetekben is megnyilvánulni. Ezért hát figyelj jól, hogy mire, hova fordítasz energiát a testeddel kapcsolatosan és főleg, hogy milyen energiát (pozitív vagy negatív)! Figyelj oda, hogy ne aggódj semmi miatt a testeddel kapcsolatban! Ez nagyon fontos!!! Nem egy olyan betegről hallottam, aki amint elfogadta a betegségét, nem küzdött tovább ellene, élte tovább az életét és hamarosan eltűntek a testéből a rákos sejtek.
Fontos, hogy fogadd el ami van. "Ez van kislányom..." hányszor mondták édesanyáink és milyen igazuk volt. Ugyanakkor, emellett az is nagyon fontos, hogy a lelki okokat mindenképpen meg kell találni és gyógyítani, mert a betegség csak akkor tud igazán, tökéletesen elmúlni... és akkor ha el kell múlnia, akkor el is múlik majd.
Annyira banális okok is tudnak testi tünetekben is megnyilvánulni. Ezért hát figyelj jól, hogy mire, hova fordítasz energiát a testeddel kapcsolatosan és főleg, hogy milyen energiát (pozitív vagy negatív)! Figyelj oda, hogy ne aggódj semmi miatt a testeddel kapcsolatban! Ez nagyon fontos!!! Nem egy olyan betegről hallottam, aki amint elfogadta a betegségét, nem küzdött tovább ellene, élte tovább az életét és hamarosan eltűntek a testéből a rákos sejtek.
Fontos, hogy fogadd el ami van. "Ez van kislányom..." hányszor mondták édesanyáink és milyen igazuk volt. Ugyanakkor, emellett az is nagyon fontos, hogy a lelki okokat mindenképpen meg kell találni és gyógyítani, mert a betegség csak akkor tud igazán, tökéletesen elmúlni... és akkor ha el kell múlnia, akkor el is múlik majd.
A léleknek nagyon fontos szerepe van a betegségekben (akkor is, ha nem gondolnád, mert mondjuk gondtalannak, boldognak érzed az életed). Ime a lélek szerepéről egy jó cikk:
http://www.tenyek-tevhitek.hu/rak-es-lelek.htm
Mindenből meg lehet gyógyulni, aminek lelki probléma áll a hátterében. És higgyétek el a betegségek legnagyobb részének oka a lélekben keresendő.
Na, most megyek és meggyógyítom magam, hogy minél hamarabb tudjak újra edzeni a konditeremben. :) Használom a reikit, a hooponoponot és az EFT-t is, van amikor együtt a hármat.
Köszönöm Jutka!!!
http://hooponopono.eliveport.com
http://boldoggazdagok.huAz a jó, hogy nincs szabály, bármelyik módszert lehet használni ahogy neked jó, úgy ahogy neked jól esik. Egy szabály, hogy nincs szabály, akkor csináld, ha neked jól esik és addig, amíg jól esik... csak lazán, könnyedén, és fontos, hogy ne váljon rutinszerűvé. Számos módszer van még, amikhez lehet nyúlni, ezeket nem igazán ismerem, ilyen például a mátrix és kvantum gyógyítás, az új germán medicina...stb., ezekhez is lehet még segítséggel fordulni, hallottam róluk jó dolgokat és talán tényleg jók is. Mint ahogy nincs egyetlen egy igazság (mindenkinek a sajátját kell megtalálnia), úgy nem mindenkinek jó minden módszer, találd meg azt, ami neked jó, ami neked segít. Ahogy Győri Jutka hooponopono és EFT oktató mondaná, bármit is válassz, bármilyen módszert is használj, az mind csak egy "mankó" amelyre addig van szükséged amíg rá nem találsz magadra, amíg végbe nem megy benned egy szemléletváltás, amíg úgy nem tudod már élni az életed amire Isten teremtett, hogy szeretetben és boldogságban élj (elvárások nélkül és mély bizalomban).
"...A teremtő szándéka az volt, hogy az ember boldog legyen, cselekedjen; a Teremtő nem akarja, hogy az ember összeroppanjon a bánat súlya alatt. Szedd hát össze magad, mert ki vagy te, hogy ellenkezel az Úrral?... Ha ismerjük a természet törvényeit, ha tudjuk, ki áll a rendszer mögött, vajon van-e okunk és jogunk kétségbe vonni azok tökéletességét? Értsd meg: ezen a világon nem te határozod meg a törvényeket. Értsd meg: ezen a világon neked be kell tartanod a szabályokat. A törvények, a szabályok, a neked szóló utasítások között egyet sem találsz, ami arra biztatna, hogy felejtsd el a benned lakozó lelket és erőt, hogy add át magad a bánatnak, hogy hajtsd fejed a gyengeség igájába! A törvények és szabályok mindegyike azt a célt szolgálja, hogy boldogan élj, és végrehajtsd mindazt, amit meg kell tenned..."
/Lhászai életkönyv. Az élet rendje: A szív nehézsége/
Szóval most gyógyítom magam, nincs több bűntudat, önmarcangolás és bánatban dagonyászás és társai... addig gyakorolom amíg nem megy az önmagam szeretete, és a magamnak való megbocsátás. Meg kell gyógyítsam magam és amit talán nem lehet, azt meg elfogadom, megtanulok vele együtt élni... és amikor jól vagyok már annyira, hogy kifele is tudjak figyelni, akkor megoldom a problémám, a kiváltó okokat... magam miatt is, mielőtt még újból üzenne nekem a testem, hogy valami nem OK itt bent...
